Nézem a TV-ben az új közoktatási törvényről, pontosabban a nyelvoktatásról szóló, illetve a tervezett reformokkal kapcsolatos riportokat. Az egyikben valamelyik pedagógus-szakszervezet képviselője, a másikban államtitkár (vagy helyettes? – nem fontos…). A legnagyobb tervezett változtatás: tanuljanak a gyerekek már az általános iskolában két nyelvet, az egyiket negyediktől, a másodikat hetediktől. Felvetődő problémák: a) túlterheltek lesznek a gyerekek, b) van-e elég tanár ehhez (van, mondják, a magánszférában, vajon miért?…) c) biztosítani kell a folytonosságot, az oktatás korábbiakra való alapozását, d) ki kell alakítani a pedagógusoknak az életpálya modellt, e) honnan lesz erre pénz…
Nagyon szép ez a tenni akarás. Olyan régóta tudjuk már, hogy a magyarok nyelvtudása a béka feneke alatt van (elnézést…). A felsőoktatásba kerülőknek háromnegyede rendelkezik nyelvvizsgával – mondja az államtitkár -, de azért ugye azt senki nem gondolja, hogy egy középiskolás korban szerzett középfokú nyelvvizsga használható nyelvtudást jelent akkor is, amikor az egyén mondjuk az egyetem után a munkavállalói piacra kilép? Tovább olvasom: Fordítva építkezünk?