Két éve már, hogy kreatív ötleteket mutattam nektek arról, hogyan lehet a mai napon (az USA-ban a hálaadás ünnepe) egy kicsit megállni, és a gyerekekkel együtt elgondolkodni azon, miért lehetünk hálásak. Ott, akkor elkezdődött nálunk egy olyan szokás, amelyet a mai napig szeretettel űzünk.
Minden este lefekvéskor a gyerekekkel felteszünk egymásnak egy kérdést. Ezzel zárjuk az esti fürdőszoba-meseolvasás-lefekvés rítusát. Hol magyarul, hol angolul tesszük fel. Ha én elfelejteném, akkor ők emlékeztetnek. Nem jöhetek ki úgy a szobájukból, hogy ne beszélnénk meg. „Anya, mi tetszett neked a mai nap a legjobban?” (Értsd: miért vagy hálás?)
Vannak napok, amikor nehéz egyet is említeni, és vannak, amikor reggelig sorolhatnánk a sok jó dolgot, ami történt velünk. Válaszolok én, aztán a nagy, végül a kicsi. MINDIG elmondjuk a listánkat. A részünkké vált.
Mi köze van ennek a nyelvátadáshoz? Nagyon is sok.
TEDD SZOKÁSSÁ. Csináljátok minden nap. Először mindig ugyanabban az időpontban. Még ha rövid ideig is (legyen 5-10 perc, vagy negyed óra), de minden nap foglalkozzatok vele. Tedd olyan mókássá, hogy a gyermeked kérje. Aztán ő lesz majd az, aki emlékeztet, ha elfelejtenéd.
Hónapokkal, évekkel később aztán a második nyelveteken sorolhatjátok, miért vagytok hálásak aznap.
Ha pedig épp olyan napotok lenne, amikor nehéz pozitívan gondolkodni, énekeljétek el ezt a gyönyörű dalt Raffi-tól: