Nézem a TV-ben az új közoktatási törvényről, pontosabban a nyelvoktatásról szóló, illetve a tervezett reformokkal kapcsolatos riportokat. Az egyikben valamelyik pedagógus-szakszervezet képviselője, a másikban államtitkár (vagy helyettes? – nem fontos…). A legnagyobb tervezett változtatás: tanuljanak a gyerekek már az általános iskolában két nyelvet, az egyiket negyediktől, a másodikat hetediktől. Felvetődő problémák: a) túlterheltek lesznek a gyerekek, b) van-e elég tanár ehhez (van, mondják, a magánszférában, vajon miért?…) c) biztosítani kell a folytonosságot, az oktatás korábbiakra való alapozását, d) ki kell alakítani a pedagógusoknak az életpálya modellt, e) honnan lesz erre pénz…
Nagyon szép ez a tenni akarás. Olyan régóta tudjuk már, hogy a magyarok nyelvtudása a béka feneke alatt van (elnézést…). A felsőoktatásba kerülőknek háromnegyede rendelkezik nyelvvizsgával – mondja az államtitkár -, de azért ugye azt senki nem gondolja, hogy egy középiskolás korban szerzett középfokú nyelvvizsga használható nyelvtudást jelent akkor is, amikor az egyén mondjuk az egyetem után a munkavállalói piacra kilép?
Összetett kérdés ez nagyon. Sok tényezőnek kellene változnia az iskolákban ahhoz, hogy mi, magyarok valóban beszélni tudjunk nyelveket. Elsőnek talán lehetne azzal kezdeni tényleg, hogy egymásra épüljön az oktatás. Hogy aki általános iskolában tanul x évig egy nyelvet, annak középiskolában ne kelljen elölről kezdenie. Ehhez viszont az oktatás minőségén is javítani kellene. És tervezni.
Ami viszont megdöbbentő, hogy odafönn csak az iskolában gondolkodnak. Szóba sem kerül, hogy a nyelvtanulást (nevezzük inkább nyelvekkel való ismerkedésnek, vagy nyelvelsajátításnak) jóval hamarabb el kellene kezdeni. Akkor, amikor még nem tantárgy a gyerekeknek. Amikor még nem akad fenn azon, hogy az óvónéni/tanító néni más nyelven beszél, és nem kérdezi meg, hogy „most mit mondtál?”, hanem használja azokat a képességeket, amelyeket az anyanyelve elsajátításakor is. Szóba sem kerül egy ilyen riportban, hogy az otthonokban is ott kellene lennie más nyelv(ek)nek, mondjuk például feliratos – eredeti hanggal sugárzott – filmek formájában.
Márpedig, amíg nem kezeljük ezt a kérdést valóban komplexen, addig fordítva építjük a piramist. Akkor próbálunk a legtöbbet a gyerekek fejébe tömni, amikor már egyébként is túlterheltek, és akkor kapnak a legkevesebb lehetőséget egy másik nyelv elsajátítására, amikor leginkább fogékonyak rá. Ilyen alapokkal, nem csoda, hogy a piramis csak inog, aztán összeomlik…
Köszönöm szépen! Egyenlőre nincsenek gyerkőceim, de követlek titeket facebookon, így képben leszek, mire aktuális lesz! 🙂
Szép napot!
Szia Viktória! Valóban fontos a rendszeresség és a folyamatosság, ez az egyik kulcs a folyamatban. Ha te nem beszéled tökéletesen a nyelvet, attól még körülveheted más eszközök segítségével a gyermeked a nyelvvel (nem szeretem a tanítás szót használni), illetve kérhetsz más olyan személyektől segítséget, akik jól beszélik a nyelvet. A nyelv nem egy statikus/állandó valami, így – ha van időd és energiád, magad is fejlesztheted. Ajánlom a figyelmedbe az ingyenes videótanfolyamot és más anyagokat, amiket itt érhetsz el: http://www.ketnyelvugyerek.hu/ Kérdezz még nyugodtan! 🙂
Sziasztok!
Csak most találtam meg a blogot, így lehet olyat kérdezek, amiről már korábban volt szó. Ha így van, elnézést.
Én nagyon régen az óvodába jártam heti egyszer angol órára, persze akkor még mindenhol oroszt tanítottak az iskolákban, így ez csak egy rövid időszak lehetett. Semmi nem maradt meg.
Ezért úgy vélem a rendszeresség és a folyamatosság is fontos.
Viszont ha egy szülő nem beszél tökéletesen idegen nyelvet, akkor is tudja otthon tanítani gyermekét?
Felmerült bennem, hogy nem tanulja-e meg pontatlanul a kifejezéseket vagy nem lesz-e olyan akcentusa, amelyet majd nagyon nehéz lesz felül írni!
Üdv.
Viktória
Erzsi, köszönjük, hogy megosztottad velünk értékes tapasztalataidat! 🙂 Sok sikert a szinten tartáshoz (további fejlődéshez :)) és a születendő manócska nyelvi alapozásához!
Kicsit későn csatlakozom az előttem szólókhoz:) Az alapvető kérdés a részünkről nem kérdés, minél korábban elkezdeni a nyelvekkel való foglalkozást. Most várom a harmadik gyermekemet. A két nagyobb kisebb korában – aktívabb fórumozóként sokszor megosztottam a véleményemet veletek, azóta a munka miatt lemaradoztam, de az angolozás az aktív volt velük továbbra is. Ahogy ti is, aktív beszéd, játék, mese, dvd stb. Ott tartunk, hogy Attila 8 éves, Katika 5 és 1 éve találtam egy anyanyelvi tanítóbácsit, aki kétszer jönb egy héten és aki szerint – 7 éve él Mo-n – nem találkozott még magyar szülő gyermekével, aki Mo-n, külfüldi kinnlét nélkül ilyen szinten beszéli a nyelvet. A születendőnél is születéskor elkezdem az „alapozást”, majd, ha már „kevés vagyok”, ill. mielőbb bevonom majd őt is. Vagy párhuzamosan. Nyilván a magánórát naponta nem engedhetjük meg magunknak, úgyhogy nekem is be kell majd ismét jobban dobnom magam, miután az utóbbi időben bevallom, kicsit „leeresztettem”, iskola, munka, egyebek, és kevesebb az idő sajnos a gyerekekre. Illetve, egyszerűbb sajnos bedobni egy angol dvd-t, hiába. DE MÁR ÚGY LÁTSZIK, HA A SZINTEN TARTÁS MEGVAN, AKKOR ELVENNI A TUDÁST, MÁR NEM IGEN LEHET TŐLÜK, ÉS EZ A LÉNYEG!!
Üdv mindenkinek Erzsi
Nem is erre utaltam én, amit itt fent írtál, azzal teljesen egyet tudok érteni. Inkább csak arra, hogy kintről úgy látod, jobb helyzetben van a magyar nyelvoktatás, mint amilyennek én innen bentről látom. 🙂
nem akartam en kilogni a sorbol, …
de szerintem meg ha be is vezetnek az idegen nyelvet az ovodaba vagy esetleg meg korabban – mi lenne az eredmenye heti egy oranak 20-30 gyerekes letszam mellett???? (ha mas nyelvi hatas nincs) ez tenyleg annyit szamitana?? talan annyi hogy 8-10 evesen felismernei hogy melyik nyelv is volt anno jelen..
szerintem tobbunk is egy dologrol beszel (Erika, Zoli, Szanita, hadd ne soroljak mindenkit…) ha akarunk valamit tenni a dolgokert igen is „lentrol” (vagyis mikor a gyerek meg fogekony) kell kezdeni de ezt csak is csaladi korulmenyek kozott latom megoldhatonak es nem allami szinten – ALAPOKAT A CSALAD TUDJA MEGADNI, arra AZTAN NYILVAN JO EPITKEZNI meg ha csak heti egy oraban es 20-30 gyerekkel egyutt is
Azért Zsófié ott felül, meg Sauze írása kicsit (vagy nagyon?) különbözik, de nem baj, így vagyunk jól. 🙂 (Akkor helyesbítek, nem sok, csak néhány különböző nézőpont. :))
Annamari, szerintem nem is olyan sokféle a véleményünk, valamelyest mindannyian ugyanazt valljuk…
Zoli, teljes mértékben egyetértek a véleményeddel, és ha publikációidat nem is lehet olvasni, arra kérnélek, minél többször oszd meg itt a blogon a gondolataidat velünk 🙂
Kedves Zoli!
Köszönöm szépen én is ezt a nagyon értékes hozzászólást! Ugyanezt gondolom, a változást, változtatást csak kicsiben lehet elkezdeni, a saját világunkban, abban is először magunkban. Ráléptem erre az útra már a gyerekeim születése előtt, s a helyzet azóta csak fokozódott 🙂 Az eredmények pedig egyre jobban látszanak minden területen, nemcsak a többnyelvű nevelésben, hanem az életvitel egyéb területén is.
Viszont azt sem várom már el nagyon régen, hogy államtól, akármilyen felettes hatalomtól ingyen kapjam a minőséget. Sőt, úgy érzem, ha fizetek érte, sokkal jobban megbecsülöm mások elhivatott munkáját.
Nem a többnyelvű nevelés az egyetlen területe az életünknek, ahol kerestünk és találtunk számunkra lényegesen jobb megoldást a megszokottnál. Ennek egyetlen hátulütője, hogy bírni kell a „sárdobálást”, de ez is egyre jobban megy. Hihetetlen erőt tud adni még ehhez is, hogy járhatom a saját utamat, és nem a másét kell 🙂
Zoli, köszönjük, hogy megírtad ezt a hozzászólást! És a többieknek is, érdekes látni a sok különböző nézőpontot! 🙂
Kedves Erika!
Bár egyik végzettségem nyelvtanár, de nem szoktam neveléstudományi tárgyú cikkeket vagy publikációkat írni, nem asztalom. Ezt meghagyom azoknak, akik pedagógiából doktoráltak… (Személyesen erdészettudománnyal, éghajlattudománnyal és természetföldrajzzal foglalkozom és abban publikálok.)
—***—
Kedves Mindenki!
Csupán egy gondolat, hogy újra megerősítsem mindenkiben a Szülők mindent überelő felelősségét a gyermeknevelés kérdésében, legyen bár szó nyelvtanulásról vagy jó erkölcsről. A Szülő az ún. gyermeknevelés című interakció során nem mást végez, mint megosztja önmagát s mindazt, amije van. Ekképp – természetesen szinten – nehéz elvárni azt, hogy egy lumpen a jövő bankárát neveli, ha ugyan neveli. De biztos, hogy neveli, mert a gyermek élete első 3,5 évében óhatatlanul Number One példaképként néz fel Nemzőire. (Aki nem hiszi, próbálja ki.) Ebből kifolyólag – Ruff Tibort szabadon idézve – a gyermek az a személy, akit akárhogy próbálunk megváltoztatni és akármit csinálunk vele, hogy jól neveljük, ugyanazt fogja csinálni, mint MI (mármint a Szülei). Ennek a gondolatnak a gyakorlatira fordított, félig humoros esszenciáját Illés Kornél a következő szavakba Öntötte.
„A gyereket csak addig lehet nevelni, ameddig keresztben elfér az ágyban. Utána már csak példát lehet neki mutatni.”
Szóval kedves Mindenki?…
Ha te elváltál, a gyermeked várhatóan nagy valószínűséggel meg fogja ismételni. Ha látja, hogy szeretettel megcsókolod a Házastársad, ő is ezt fogja tenni. Ha káromkodni hall téged, hamarosan már ő is fog. S ha idegen nyelven szólsz hozzá, előbb-utóbb azon a nyelven fog válaszolni hozzád, s majd ezt a szokást továbbadja a gyerekeinek, s ők a dédunokáidnak, majd az ükunokák a szépunokáknak, és hamarosan már ők a jövő győztes többsége.
Az atyák öröksége a fiak, a fiak öröksége, amit az atyák rájuk hagytak.
Kedves Blogozók, ne rokkanjatok bele érzelmileg az egyre válságosabb betegség tüneteit mutató emberiség és társadalom problémáiba. Ne akarjátok megváltani a világot, nem a ti súlycsoportotok! Elég, ha a saját szinteteken elvégeztek mindent, ami rátok bízatott. A lényeg az, hogy személyesen TI jó, felelősségteljes, értékadó Atyák legyetek. A többi problémát meg bízzátok az Örökkévalóra!…
Ne feledjétek, olyan lesz a jövő, amilyenek a ma ifjai. Mert nem gyermeket nevelsz, hanem felnőttet, s mindenek előtt – Embert.
(De aki tanítani akar, annak tanulnia kell – aki változást akar, annak önmagában kell elkezdeni akarni a változást.)
Stresszmentes jövőt és örömteli emberformálást.
Üdvözlettel!
Pályi Zoli
erdőmérnök
U.i.: Kellemes nyárutót mindenkinek!
Sziasztok!
Értem én a hozzászólásokat, hogy ki mit tart fontosnak, vagy éppen mindegynek. Gondolom, Annamari te is direkt fogalmaztál „polgárpukkasztóan”, hogy lásd, belőlünk mit váltanak ki a szavaid. Abszolút mértékben egyetértek veled, Annamari, és ugyanezt éreztem, amikor ovit kerestem a gyermekeim számára. Egyszerűen NEM volt olyan ovi a közelben, amit meg is tudtunk volna fizetni, és idegennyelvi környezetet is biztosított volna a számukra. Akkor angolban gondolkodtam, havi százezerért lett volna, két gyerekre számolva már kedvezménnyel „csak” 180ezer. És akkor pont ez a gondolat cikázott a fejemben, hogy miért nem lehetne ezt lehetővé, választhatóvá, akár ingyenessé tenni állami szinten.
És közben ott élt bennem az a nagyon „viccesnek” szánt bejátszás az egyik kereskedelmi tv csatornán, amint az utca népét teszik próbára az angol/német turisták útbaigazítást kérve, legtöbb esetben sikertelenül, aláfestésként még „közönségnevetést” is lehetett hallani az egyes bakiknál…
Hát igen, a nyelvtudás országos szinten tényleg siralmas, és ez nem nevetni, pláne nem kinevetni való dolog. Az is igaz, hogy mindenkinek tennie kell érte. De hogy tehetne érte egy három éves, ha nem kínálják fel neki lehetőségként?!?!?! Ha otthon nem, hát legalább az oviban.
Örülök neki Annamari, hogy te felvállaltad ezt a dolgot, és ezen a blogon keresztül azt hiszem nagyon sokunknak adsz segítséget. Nekem személy szerint rengeteget segítettél. Kitartásban, ötletekben, kapcsolatokban. Hidd el, pont a nyelvtanárok azok(szám szerint én 4 nyelvtanár ismerősömmel beszélgettem erről), hogy ők NEM NYOMORÍTOTTÁK meg a gyereküket a nyelvtanulással. Az iskola bőven elég lesz, állítják ők. Hát ezek után már társalogni se nagyon volt kedvem velük erről, pláne nem elmagyarázni, hogy én nem nyomorítom a gyerekeimet, de ha nekik mondjuk két héten keresztül a Mr. Mischief-et kell olvasnom esti mesének, mert az épp az aktuális kedvenc, akkor eszem ágában sincs rábeszélni őket más könyvre (olvasunk magyarul is épp eleget).
Ugyanezt tapasztaltam az óvónők részéről is (végül a legközelebbi „normális”oviba irattam be a gyerekeimet, ahol némi fizetség ellenében heti egy német nyelvórájuk van). Az óvónők zöme sem érti, hogy mi a baja ennek a szülőnek?!?!?(mármint nekem, mit mind „erőltetem” a nyelvet ebben a korban…) Ők nem értik, de szerintem mi, akik ezt a blogot olvassuk, tudjuk, hogy mit szeretnék. Idegen nyelvi környezetet teremteni a gyermekemnek életének legfogékonyabb korszakában olyan helyen IS, ahol éber állapotban lévő idejének nagy részét KÉNYTELEN eltölteni.
És igen, szeretném megkönnyíteni a gyermekeim számára az idegennyelvelsajátítást. Magamon tapasztaltam, hogy könyvből nem, de adott nyelven beszélők közegében pillanat alatt anyanyelvi szintem meg tudtam tanulni az amúgy reál beállítódású agyammal egy magyartól teljesen eltérő nyelvtannal rendelkező nyelvet. Úgy gondolom, hogy az óvodának nagy szerepe lehetne ebben. Talán fel sem mérjük, hogy mekkora.
Persze más kérdés, hogy az óvoda (vagy csak nekünk van ilyen „szerencsénk”) még azt a minimumot sem tanítja meg a gyermeknek, amit magyarul illene (pl nem báboznak az óvónők, nem tanítanak körjátékokat, nem adnak csoportosan megoldandó feladatokat a gyerekeknek, alig alig énekelnek nekik, nem írnak róluk jellemzést, nem hajlandók a szülő orrára kötni, hogy a gyerekkel mi történik az óvodában. Sokszor még gyerekmegőrzőnek is gyenge…szóval bennem is felmerül a kérdés, hogy mit is akarok én? Hogy mindezt a semmit még idegen nyelven IS tegyék?!?!?!
Ami pedig a szinkornizálást illeti…hát igen, még a végén megtanulnánk gondolkodni a tv előtt, nem csak punnyadni:). Viszont azt már igazán nem értem, hogy a magyarországon kapható eredetileg angol/német rajzfilmekről (dvd) miért kell levenni az eredeti hangot?!!?!?! Hogy még véletlenül se nézhesse a magyar ovis eredeti angol szinkronnal mondjuk a Thomast vagy Sam a tűzoltót, vagy Bob buildert?!?!? Nem is veszek nekik ilyen dvdket.!:) De tudom, hogy sokan megveszik. Pedig ugyanazt az időt, ugyanannak a kedvenc mesehősnek a nézegetésével eltölthetnék idegen nyelven is, és így még ragadna is rájuk egy két angol kifejezés….
szerintem akinek szuksege van nyelvtudasra az meg fog tanulni… igy vagy ugy megtalalja hozza a motivaciot…;
az hogy a vizibicikli kolcsonzos nem beszel nem biztos hogy az oktatasi rendszer hibaja… ha annyi igenye nincs magaval szemben hogy betanuljon 10 alapmondatot 3 nyelven, hat akkor azzal mit lehet tenni???
elhiszem hogy az osszkep siralmas, de szerintem nem csak az oktatasi rendszer hibaja ez… bar nem tudom… egyertelmu hogy lenne hova fejlodni, de szerintem is a csaladban kezdodnek ezek a dolgok es szerintem egyeni szinten is tehetunk erte valamit mint ahogy nagyon sokan tesznek is
Sauze,
én nem is várom az oktatási rendszertől semminek a megoldását, de azt úgyis tudod 🙂
Az is igaz, hogy egy lassan bővülő, de azért még mindig szerény közeg valóban jól beszél akár több idegen nyelvet is. Nekem nagyon sok tanár ismerősöm, rokonom, barátom van az ország minden táján, mindenféle iskolában, és az összkép sajnos valóban siralmas… Az, hogy olyan közegben mozgok alapvetően, ahol tudnak nyelveket, nem jelenti azt, hogy ez országos szinten igaz.
Még gimnazista voltam, mikor néptánccsoporttal utaztunk Belgiumba, németül tudtam akkoriban (franciául vagy flamandul azóta sem), és nem okozott gondot, hogy a némettel elboldoguljak akármelyik boltban, vagy éppen a családdal, akikkel laktunk. Távolról sem beszéltek tökéletesen németül, sőt sokan keverték a flamanddal, ez mindenesetre nem zavarta a kommunikációt. Próbáld meg ugyanezt Magyarországon… Bár igaz, hogy a magyar nyelvhez még véletlenül sem áll olyan közel egy másik nyelv, hogy gond nélkül lehessen keverni. De egy nem kimondottan külföldi turistákra szakosodott boltban egy külföldinek nincs könnyű dolga, az biztos, pedig nemcsak öregek dolgoznak ott… Ugyanígy meg volt lőve Zamárdiban a vízibicikli-kölcsönzős (ő se volt több 25-nél), amikor jöttek a németek megkérdezni, hogy mennyi a járgány egy órára, és angolul is tudtak volna. Főképp erre gondolok a magyarok nyelvtudását illetően…
Kedves Mindenki!
sosem ertettem hogy miert ostorozzatok annyira a magyar nyelvtanulast es a magyarok nyelvtudasat… en azt gondolom – nyilvan nem az elottunk jaro generacio, hiszen anno nem volt meg a lehetoseg, de a mai vilagban mar annyi lehetoseg van, es nem mindig az oktatasi rendszertol kellene varni ezt meg azt… szerintem aki akar az azert tud tenni valamit az ugy erdekeben…
ket dolgot kiemelnek ami nem elvetendo:
– magyar nyelvvel „nem lehet messzire” menni… azt hiszem ez mar egy eleg jo motivacio
– Mo kelloen kicsi ahhoz hogy az embert hajtsa a kulfoldi szakirodalom olvasasara, filmek, konyvek/irodalom eredetiben valo nézésére, olvasasra….
szoval mar az adottsagok is arra hajtjak az embert hogy idegen nyelveket tanuljon ( ez nem mindenhol igy van Pl: FRo, vagy akar az USA)
egyebkent en mar 15 evvel ezelott is el voltam csodalkozva, hogy egyesek a kozepiskolaban es a egyetemen milyen magas szinten beszelnek idegen nyelveket…. hat nem tudom, gondolom azota ez csak a jo iranyban haladt….
Szerintem a legfontosabb dolog marad ki a koncepcióból, és ez nemcsak a nyelvoktatást érinti, hanem az egész oktatást. Ez pedig a MOTIVÁCIÓ. Nem az a fő kérdés, hogy mit tanítunk, mikor, milyen tempóban, mennyi ideig, hanem az, hogy a gyereket érdekeltté tegyük abban, hogy akarja tanulni.
Nem vagyok a terhelés ellen, sőt mint olyan gyermek, akit gyakorlatilag a születésétől kezdve terhelni kellett ahhoz, hogy jól érezze magát, megfelelő motivációs szinttel kifejezetten hasznosnak is tartom. Csak éppen mivel terhelünk? Zömmel használhatatlan marhaságokkal. Egy kicsit nézzen mindenki magába, és gondolkodjon el azon, hogy mit használ abból, amit az iskolában tanult az íráson, olvasáson, négy alapműveleten kívül, meg az idegen nyelven, ha azt volt módjában jól megtanulni… Van két teljesen más irányú diplomám, az egyik helyen szerzett tudásból se használok semmit, mert elavult, és köze nincs a valósághoz.
Magyarországon szokássá vált a siralmas eredmények miatt (pl. ötödikben úgy ül az osztály, hogy a fele nem tud olvasni) a túl gyors tempót okolni. Holott a tempó szerintem már így is halál lassú (jó, vannak gyors meg lassú gyerekek, ahol indokolt lehet eltérni), de a fő probléma az, hogy nem csinálunk kedvet a tanulnivalóhoz, azon túl a gyerekek szerintem érzik is, hogy nagyrészt felesleges dolgokat tanulnak. De meg ez sem lenne baj, ha jól éreznék magukat tőle…
Szóval továbbra is állítom, hogy a gyermek bármilyen ismeret-elsajátításában ( a nyelvben is) a kulcsfigura a szülő, mert vagy te teremted meg a motivációt, vagy senki. Mi itthon három nyelven kommunikálunk (magyar, angol, orosz), olvasási és szótanulási szinten használjuk a németet is, illetve képes szótanulási szinten még két nyelvet, kifejezetten a gyerekek kérésére. Az angol-magyar kétnyelvű oviban, ahová járnak, van egy kislány is, akinek az édesapja török, és az apával csak törökül beszélnek. Az 5,5 éves nagyfiam törökül próbál tőle tanulni, mert érteni akarja, hogy mit beszélnek 🙂 A „tanulás” azért zötyög, mert a kislány személyekhez kapcsolja a nyelvet, így számára az oviban nincs helye a török nyelvnek, otthon meg nincs helye az angolnak… De számomra a lényeg mégis az, hogy a gyerekeim szeretik a nyelveket, akarják tanulni, az, hogy tudja is, egy következő lépcsőfok, ami a saját szenvedély nélkül elég nehezen megy…
Kedves Zoltán!
Élvezet volt olvasni a hozzászólásodat! Nem lehet máshol is olvasni publikációidat? 🙂
Erika
2011. 08. 12., péntek;
– ESPOO/ESBO,
Dél-Finnország
Kedves Két- vagy akár Soknyelvűek!
Ahonnan írok, Finnország, eleve kétnyelvű ország, ahol (még) valódi demokrácia működik, ezért az országban a lakosságnak a mindössze 6%-át kitevő svéd anyanyelvűekre való tekintettel a svéd a finnel egyenrangú hivatalos nyelv. (Ugyanez nem mondható el a szomszéd észak-európai demokráciáról, Svédországról, ahol a 300.000 finn anyanyelve nem hivatalos nyelv.) Az, hogy a svéd – ill. Felső-Lappföldön három lapp dialektus – hivatalos mivolta mit jelent a gyakorlatban, azt jöjjen el mindenki, és nézze meg maga. Itt Espooban a legtöbb közintézményben minden 3 nyelven van kiírva (finn, svéd, angol), ill. 2 vagy 3 nyelven mondanak be mindent. A médiáró,l sajtóról, kultúráról, tudományról már nem is beszélve. Nos, ezt nevezem én igazán nyelvfürdőnek. Itt evidencia, hogy a legszükségesebb nyelvek szinte akaratlanul is beívódnak a lakosságba. És a finn anyanyelvű diákoknak a svéd, a svédeknek pedig a finn kölcsönösen kötelező. Itt nem lehet állami vagy egyéb közhivatalt betölteni 3 nyelvtudás nélkül.
Az más kérdés, hogy az egyén mikor kezdi el az idegen nyelv elsajátítását. Természetesen a legjobb a születéstől, de tanuláspszichológiai szempontból nem késő 10-14 éves korig sem elkezdeni. Ez az a korhatár, ameddig egy idegen nyelv akcentus nélkül és szinte tökéletesen elsajátítható.
Itt Finnországban 7 évesen kezdődik a 9 évig tartó általános iskola, majd 3 év gimnázium vagy szakiskola. Az első idegen nyelv 3.-ban jön, a második 6.-ban. Személyes tapasztalatom alapján állíthatom, hogy aki nem az anyatejjel vagy legalábbis otthon kezdte az első idegen nyelvet, az is profin megtanulhat. (Hiszen köztetek is sok ilyen van!) Természetesen minél hamarabb, annál jobb. Tehát a magyar kormány ezirányú törekvését e tekintetben nem tartom szakmailag hibásnak. A ‘pénz és posztó’ kérdése más egy teljesen másik problémakör. Valljuk be őszintén, a használható nyelvtudás megszerzése alapvetően nem a nyelvátadón, hanem a befogadón múlik!
Polgár László ‘Nevelhetsz zsenit’ című könyve, ill. saját pedagógiai kísérletsorozata (tehát a lányai)egyértelműen bebizonyította, hogy a gyermek számára nincsen megtanulhatatlan dolog – a nélkül, hogy le kellene mondania saját gyermekkoráról (!) – csak motiválttá kell tenni abban, amit éppen elsajátít (dicséret, elismerés, helyesbítés, ösztönzés, jókedv). Ha egy gyerek élvez valamit, mert sikerélménye van tőle, akkor azt fáradhatatlanul, akár éjfélen túl is képes csinálni. Mert egy dologba soha nem fárad bele a gyerek – a sikerbe, és az az által kiváltott örömbe. Polgár László egy előadásában említette, hogy a fejlődő országokban szegény sorban élő, írástudatlan, sokgyerekes szülők szellemi figyatékos gyermeke is minden gond nélkül megtanul két-három-négy nyelvet, ha soknyelvű környezetben nő fel. Akkor miről is beszélünk? Metodika, didaktika, szakkünyvek, eszközök? Ezen múlik?…
Munkácson a 2. vilgháborúig egy bérházban éltek magyarok, ruszinok, zsidók, szlovákok, románok, szászok, örmények, stb., és a gyerekek játék közben játszva megtanulták egymás nyelvét, amelyet természetesen használtak később is. És ez a világ legtermészetesebb dolga volt akkor. Egy nyelv megtanulása – alapvető kommunikációs eszközként – a legmagátólértetődőbb dolog, és nem kellene túlmisztifikálni, miként ma teszik. Köszönjük a ‘homogén’ nemzetállamok létrejöttét…
Nem gondolom, hogy a kormány szakmai jószándékát a nyelvtanulás kérdésében financiális alapokon kétségbe kellene vonni. Ami jó, azt meg kell tartani, ami rossz, azt el kell hagyni. Ilyen egyszerű, nem?
Végső soron pedig úgysem a kormányon vagy az iskolán múlik, hogy a gyermek mit fog elsajátítani vagy világnézetében magáévá tenni, hanem szinte száz százalékban a szülőn – s ennek felelőssége alól ne próbáljon kibújni senki sem.
Zárógondolatként megosztom személyes tapasztalatomat. Én fél éves kora óta 90%-ban csak finnül beszéltem a kislányomhoz akkor is, amikor Nyíregyházán éltünk, és most itt is Finnországban. Hároméves lányom most augusztus elejétől az óvodában az elejétől finnül kommunikál. Azért, mert olyan jól tud? (Egyébként nagyon jól tud!) Nem, hanem azért – mert az anyai magyar mellet – ez is teljesen természetes neki. Csak azért nem adtuk svéd nyelvű óvodába, hogy még hadd erősödjön a finnje. Ráér majd iskolaelőkészítőbe svédbe menni (ha akkor még itt leszünk).
Hát ennyi.
Üdvözlettel!
Pályi Zoli,
egy kétnyelvű erdőmérnök
U.i.: Kedves blogozók! Ne kétnyelvű, hanem SOKNYELVŰ gyereket neveljetek. Működik, sok-sok tapasztalatból mondom. Jó hétvégét, kellemes nyárutót.
Szokás szerint egyetértek, Annamari.
Bár nem láttam a riportot, de a ‘fentiek’ még sokáig nem fogják számításba venni sztem sem az óvodákat-bölcsiket nyelvelsajátítás szempontjából.. Ez van, lassan mozdulnak, ráadásnak mindegyik párt már csak azért is megváltoztatja az oktatási rendszert az ellenkezőjére, mint az előző kormány… (mert az agrár- és egészségügyhöz nemigen mer hozzányúlni egyik se..).. teljes a kiszámíthatatlanság már lassan évtizedek óta az egész oktatási rendszerben (bölcsitől egyetemig)..
Szóval tényleg alulról kell kezdeni a változást, az ilyen lelkes emberekkel mint Te Annamari 🙂
HAJRÁ!! 🙂 Itt vagyunk és csináljuk!
Szerintem már egy egyszerű dolog is sokat segítene a rendszeren.
Lehet hogy furán hangzik, de szerintem általános iskolában az angolt kellene kötelezővé tenni mint régen az orosz volt. És ha már két nyelvről beszélnek, akkor a másik legyen „szabadon választott”. A mai helyzetben amikor a nyelvtanítás úgy folyik hogy olyan nyelvet lehet tanítani amilyet a suli akar, a gyakorlat az hogy éppen amilyen tanár van azt tanítják. Idén angol, most nincs csak német tanár akkor azt. Vidéken nagyon rossz ilyen szempontból a helyzet. És így legalább egy nyelvet végig lehetne vinni a rendszeren egész a felső oktatásig. Én kétszer váltottam nyelvet mert nem volt tanár. Oroszt tanultam általánosbam, franciát középiskolában, és angolt a főiskolán. NEm volt más választásom egyik esetben sem. NEm csoda ha nem beszélem jól egyiket sem. De az angolt remélem hamarosan. A helyzet azóta sem változott. Mindemellett vidéken a magánóra is nehezebb, nem beszélve a rosszabb anyagi helyzetről, hisz ugyanazért a munkáért jó esetben fele annyi fizetést lehet kapni, mint Bpesten. Ez a magyar esélyegyenlőség.
A nagyoknak a gondolkodása az oviig, mint oktatási intézményig biztosan nem jut el, és szerintem nem is akarják igazán hogy mindenki szuperul beszéljen idegen nyelvet. A fél ország kivándorolna de legalább megpróbálná. A legtöbb embert a nyelvtudás hiánya tartja itt.
Ha a leszakadó néprétegeket fel szeretnék zárköztatni, annak is ez lenne az alapja, hogy 1 éves kortól, amikor nyílik az elme, bölcsödébe kötelezni őket, ahol megkapják a megfelelő „oktatást” értelmes, okos hozzáértő emberektől, és magasabb szintre emelkedik a tudásuk mint a szüleiké. Az hogy kötelezik őket hogy suliba járjanak, de a megfelelő szocializálódás hiányzik, mert nem volt aki megtanítsa őket, ill. olyat tanultak ami nem normális ezt már később nem lehet korrigálni, és csak zavarják a többi gyereket a renitens viselkedésükkel.
De fentről olyan emberek által akik magánoktatásba, ill a Bpesti kiemelt iskolákba járatják a gyerekeiket nem beszélve a külföldön töltött egy-két éves képzésekről nem várható hatékony döntés, és elképzelés.
Náluk adott az egyenlő esély. A minisztériumokat is vidékre kellene költöztetni, hogy érezzék egy kicsit hogy mi is a valós helyzet.
Még szerencse hogy van internt. Ez sokat segít, legalábbis az én helyzetemen.
Ez a világ pedig arra halad hogy csináld magad, fizesd magad. HAjrá a hasonló elhivatott embereknek, mint Annamari, aki igyekszik tenni valamit hogy másnak is jó legyen.
Számomra a legfontosabb, hogy boldognak, kiegyensúlyozottnak lássam a gyerekem. Ehhez próbálok szeretetteljes, meleg légkört kialakítani a férjemmel együtt. Abban hiszek, ha ezt megteremtjük a gyerekünknek, akkor később ő bármilyen akadályt képes lesz megugrani az életben, legyen az a Tagesmutternél, óvodában, iskolában vagy az egyetemen….
Kinn élünk már évek óta Németországban és tapasztalatból tudom, hogy a gyerekem helyett nem tudok megtanulni németül. Én hiába akarom, hogy ő megtanulja az idegennyelvet, ha maga a gyerek elutasító. Igen, van ilyen… Mutista tüneteket mutatott a kislányom 11 hónaposan (8 hónaposan mondta az első szavait) és hiába vittem németek közé, csak sírt….
Ráadásul én voltam az egyetlen, aki ezt időben felismerte (gyerekorvosnak fogalma nem volt az egészről, a „szakember” csak 4 éves korában diagnosztizálta volna a problémát, amikor már nem lehetett volna segíteni rajta)
Ja és még valami: a nyelvtudásnál az identitást még fontosabbnak tartom…nyelvet tanulni szerintem könnyen lehet, egy cserediák program keretén belül is…
Ez az én véleményem, lehet nyugodtan vitatkozni:)
Egyébként azt ugye mondanom sem kell, Annamari, hogy egyetértek veled? 🙂
Én már régóta nem hiszek a politikában. Nem hiszem, hogy odafönn tudnak változtatni az emberek gondolkodásmódján, legyen szó a holisztikus egészségszemléletről vagy környezettudatos gondolkodásról. Vagy a fent említettekről. Persze az én gyerekeim is fognak iskolába menni és találkoznak majd ezzel a problémával, mégis azt gondolom, hogy ahelyett, hogy puffognánk a fennálló -valóban tragikus- helyzetre, inkább próbáljunk meg a saját házunk táján pozitív változásokat eszközölni. (Mind az egészség, a környezetvédelem, a nyelvoktatás, stb. tekintetében) Például ez a blog, annak filozófiája és az, amit ezzel kapcsolatban mi mindannyian otthon végzünk kitünő példa erre a szemléletre. Én megpróbálom a negatívumokat kizárni az életemből és inkább pozitívan gondolkodni. Már csak azért is, mert talán ragad valami az én pozitívumomból másra is a környezetemben. Vagy nagyon idealista vagyok?! 🙂