Ha a szülő egy tanult nyelvet (ami nem anyanyelve) szeretne átadni gyermekének, vajon lehetséges-e? Működik-e? Nem tesz-e kárt ezzel? Nem csak én mondom, hogy nem, és hogy ez valóban működhet, hanem Barbara Zurer Pearson is, aki a Massachusetts-i Egyetem kutatója (és hatalmas tapasztalattal rendelkezik a kétnyelvűségről): „Nincs arra mutató jel, hogy a beszédfejlődés kárt szenvedne, ha a szülők nem anyanyelvüket, hanem egy tanult nyelvet adnak át gyermeküknek.”
nem anyanyelvű
8 érv amellett, hogy nem kell anyanyelvűnek lenned
Egyre több szülő tanít gyermekének egy második nyelvet, amelyet ő maga nem anyanyelvűként beszél. Még több szülő szeretne hasonlóan tenni, de nem mernek belevágni. Az a feltételezés, hogy kizárólag anyanyelvűek taníthatnak a gyermeküknek egy második nyelvet, mélyen gyökerezik, de ezt nem támasztja alá semmilyen bizonyíték, épp ellenkezőleg, sokan cselekszenek így (akik elfelejtenek engedélyt kérni rá), és sok szakértő, aki a kétnyelvűséggel foglalkozik, bátorítja is ezt a gyakorlatot. 8 érvet olvashatsz most amellett, hogy az előző feltételezést miért vonhatod kétségbe, és miért vágj bele a nem anyanyelvű kétnyelvű nevelésbe, ha valóban azt gondolod, hogy ez az, amit szeretnél. Tovább olvasom: 8 érv amellett, hogy nem kell anyanyelvűnek lenned