Régóta, kb. 4-5 hónapja tervezem, hogy megírom ezt a bejegyzést, de valahogy mindig azt éreztem, még érlelődnie kell bennem a témának. Aztán ma kaptam egy kedves érdeklődő emailt, így eljött az idő.
Egy régi-régi blogbejegyzésben azt írtam, hogy nem szeretném, ha a lányom az iskolában az angolt tanulná (hol voltam még akkor attól, hogy lássam a lehetőségeket), aztán most meg mégis azt tanulja… Hát akkor elmesélem, hogy hogyan is volt ez. 🙂
Nos, azt gondolom, hogy az iskola és a megválasztásának kérdése az egyik legnagyobb falat, amiről nekünk, szülőknek dönteni kell. Az iskolába járás hatalmas változást hoz a gyerekek (és szüleik) életében, és azt hiszem, ezt csak az látja igazán, aki már átesett ezen. Iskolát választani nehéz, mert mindenki mást mond (van, aki áradozik, van, aki szidja ugyanazt az iskolát), nagyban függ attól is, hogy milyen tanító néniket kap a gyerek, és egyáltalán, hova adjam? „Versenyistállóba”, a város egyik legjobb sulijába, vagy jó lesz nekünk az, ami itt van a szomszéd utcában, de esetleg nem olyan jó hírű? Egyáltalán, el lehet-e dönteni egy-két kirakatóra alapján, hogy vajon hogyan fogja magát érezni a gyerek egész évben, minden nap az iskolapadban? A mi esetünkben pedig még a nyelvtanulás is egy olyan plusz kérdés, ami sokat nyomhat a latban. Tovább olvasom: Iskolát váltottunk