Ismered azt az érzést, hogy nagy izgalommal készülsz valamire, előtte alig alszol (persze ilyenkor kell sokkal korábban kelni, mint általában), aztán ott vagy, felemelő a hangulat, sok-sok érdekes emberrel találkozol, rengeteg szeretetet és lelkesedést kapsz, aztán vége, hazamész, és körülbelül agyhalott állapotban várod este az ágyban fekve, miközben a nap közben elhangzott mondatok cikáznak a fejedben, hogy jöjjön az álom… Valami ilyesmi zajlott nálam tegnap, így tudnám egy mondatban összefoglalni az I. Baba Angol Fesztivált. 😀
Ha ettől bővebben szeretném leírni, akkor azt kell mondjam, nagyon jól éreztem magam. Jó volt látni a baba- és gyerekangol sarokban Detti, Virág és Betti lelkes munkáját, és a sok-sok csillogó gyerekszemet. Imádni valóak voltak a kicsik, a nagyobbak pedig örömmel segítettek be a mondókázásba, éneklésbe. Már ezért érdemes volt!
Öröm volt látni a sok érdeklődő szülőt is, akik sok-sok kérdéssel álltak elő, az előadásokat pedig élvezettel hallgatták. Öröm volt látni, hogy milyen sokan vagyunk, egyre többen olyanok, akik felfedeztük, hogy nyelvet tanulni és átadni másképp is lehet: élményekkel, játékkal, mókával. (A végén össze is súgott a szervezőcsapat, és jólesően konstatáltuk, hogy azért mennyit változott a helyzet akár az utóbbi 5 évben is.)
**A képek alatt folytatódik a szöveg!**
Tovább olvasom, megnézem a fotókat: Ilyen volt az I. Baba Angol Fesztivál