Nemrég emailt kaptam egy anyukától, aki magyarként Spanyolországban él. Családjukban eddig három nyelv volt jelen, amelyekhez nemrég adtak egy újabbat. Nikolett azt mesélte örömmel, hogyan történt ez meg. Amikor elolvastam az írását, kértem tőle, hadd mutassam meg nektek is, mert hihetetlenül inspiráló lehet mások számára. Meríts erőt belőle! Íme:
Kedves Annamari!
Először is meg szeretném köszönni azt a sok támogatást, amit így ismeretlenül a blogodon, könyvedben és a magazinokon keresztül kaptam tőled.
Egy internetes böngészés során akadtam rád és a blogodra. Bizonytalan voltam, aggódtam és csak őrlődtem magamban… Nem mertem elszánni magamat arra, hogy 3 és fél éves kislányomat bevezessem a német nyelvbe, kultúrába. Féltem, hogy túl sok lesz neki, hogy a magyar nyelv rovására megy, hogy összezavarodik, és én sem fogom tudni kivitelezni a nyelvátadást (hogy a te szavaiddal éljek :))… hogy nem lesz elég erő bennem és abban sem voltam biztos, hogy az oly régen használt nyelvet újra elő tudom bányászni az agyamból…
A mai soknyelvű világban ez pedig ugye nem tűnik annyira lehetetlennek. Én is így gondolom, csakhogy Emmának a német már a negyedik nyelve lenne. Tovább olvasom: Inspiráló történetek: Egy család, négy nyelv