Nemrég riport jelent meg a Díványon a kétnyelvű gyerekekről és a játékos otthoni nyelvátadásról. Szakértőként én is megszólalok. A cikk olvasásához kattints a képre!
Kétnyelvűség
Gratitude Sunday #1
Véget ért egy újabb hét. Olyan gyorsan repülnek. Úgy döntöttem, hogy egy új sorozatban megpróbálom minden hét végén összeszedni azt a néhány pozitív dolgot, ami az angolozás kapcsán – vagy akár az életünk során – ér bennünket. Nem ígérem, hogy mindig le is fogom írni itt, de igyekszem majd. 🙂 Neked talán nem jelent annyit, mint nekem, kedves olvasó, de hátha inspirál kicsit.
❤ A gyerekek megint sokat játszanak úgy, hogy egymás között az angolt használják (az új olvasók kedvéért: Magyarországon élünk, a gyerekek segítségemmel sajátították el a nyelvet). Még tart a téli szünet hatása, ill. én is többet teszek azért, hogy minél tovább megőrizzük ezt. ❤ A hét felfedezése, amiért még sokáig hálás leszek: tudjuk nézni a CBeebies-t. ❤ Az új könyvekért, sikerült egész sok kincsre bukkanni (a képen lásd az egyik nagy kedvencet, Dr. Seuss :). ❤ Dani – őt kevesebb angol hatás éri most, Eszter a suliban is kapja -, a következő eszmefuttatást ejtette meg a robotjáról: „I can use the robot for a microphone. Just the head. The head can be used for a microphone.” 🙂 ❤ Imádnivaló videókat kaptam a #rhymetimechallenge2015-re. ❤
Nálatok történt valami, amiért hálás lehetsz? 🙂
2014 legnagyobb tanulsága a kétnyelvűséggel kapcsolatban
Ismét eltelt egy mozgalmas év. Ilyenkor egy kicsit lelassulunk, visszapillantunk az eltelt időszakra, s talán azon is elgondolkodunk, mit csináltunk jól, és min kell változtatnunk esetleg – a kétnyelvűséggel vagy játékos otthoni nyelvátadással kapcsolatban is. Javaslom, tedd meg, hogy átgondolod ezt a kérdést te is. Ösztönzőnek álljon itt néhány olvasó tapasztalata – izgalmas olvasni, mennyire más cipőben járunk, jártok, és hogy mindenkinek más ehhez kapcsolódóan a konzekvenciája, érdemes tanulni belőlük -, végül pedig az enyém:
Egy fontos tanulság a kétnyelvűség fentjeiről és lentjeiről
Amíg az első időszakban otthon vagy a gyermekeiddel, és nagy lelkesedéssel veted bele magad a nyelvátadásba, jóval több időt tudsz rá fordítani, és ha jól csinálod, elkezdenek jönni a visszajelzések. Ekkor is lehetnek nehezebb pillanatok, de mindig erővel tölt el az, ha tapasztalod, a gyermekeid milyen bátran, ügyesen, és mekkora természetességgel használják a nyelv általuk megismert szeletét.
Aztán eljön az az időszak, amikor óvodába, iskolába kerülnek, és már kevesebbet tudtok együtt lenni. Ilyenkor teljesen máshová kerül a fókusz, azért küzdesz, hogy a második nyelv „túléljen”, megmaradjon az, amit eddig elsajátítottak, és egyre nehezebb azt megoldani, hogy tovább szárnyaljanak. Azt tapasztalhatod, hogy egyre kevesebbet használják a nyelvet, esetleg egészen annyira, hogy te a második nyelvet használod velük, ők meg magyarul (nálunk ez a domináns nyelv) válaszolnak. Ezt átélni egészen kétségbeejtő lehet, akár annyira is, hogy megfordul a fejedben: valóban megérte? Ezért küzdöttél hosszú éveken át?
Aztán jöhet megint egy időszak, amikor többet vagytok együtt, több lehetőségetek lesz a nyelvet közösen használni. Ekkor pedig felemelő lesz megtapasztalni, hogy dehogy veszett oda az egész eddigi „munkád” (értsd: sok-sok közös játék és beszélgetés a gyerekekkel), ahogy növeled megint az intenzitást, a nyelvi input mennyiségét, úgy éled újra a nyelv, úgy maradnak egyre inkább angol módban (a kisebbségi nyelvben) egy-egy beszélgetés után, hogy aztán az várjon egy nap munkából hazajövet, hogy a gyermek – úgy, mint régen – megint így szól hozzád: „Mommy, I want to make a cake and then do yoga.” (Mint ahogy ma történt nálunk. :))
Ne felejtsd hát, hogy mindig lesznek hullámvölgyek, ahonnan a dombtetőre vezet az út, ha ügyesen csinálod. Rajtad múlik. Nincs veszve semmi. Ami mélyen ott van a kis buksijukban, azt is elő lehet húzni egy kis „kígyóbűvöléssel”. Csak vedd elő a sípodat! 🙂
Ezzel a biztatással kívánok boldog ünnepeket!
Többnyelvűségről pro és kontra a Hetekben
Mindig nagy öröm számomra, amikor a játékos kisgyermekkori nyelvelsajátításról vagy kétnyelvűségről olvashatok cikkeket országos médiumban, olyan szerző tollából, aki valóban körüljárja a témát, és nem csak az egyik oldalt (általában az ellenzőket) szólaltatja meg. Most is ez történt: a Hetekben jelent meg Fabini Piroska írása. Egy picit mi is benne vagyunk, de nem (csak) ezért szeretem. (A kép alatti linken megtalálod a teljes cikket olvasható méretben.)
A többnyelvűség ezer arca
Nemrég arról kérdeztelek benneteket a Facebook-on, hogy a ti családotok, a ti gyermeketek melyik kategóriába tartozik: (a) az egy szülő-egy nyelv stratégiájával nevelitek-e (azaz te és társad más anyanyelvűek vagytok), (b) külföldön éltek és otthon használjátok a magyart (kisebbségi nyelv otthon), netán (c) eltér a szülők anyanyelve és egy harmadik nyelven kommunikáltok egymással, vagy (d) hozzám hasonlóan egy tanult második nyelvet adtok át gyermeke(i)teknek. (Kértem azt is, ha nem fértek egyik kategóriába sem, akkor írjátok meg, nálatok hogyan történik a második [netán harmadik, negyedik?] nyelv átadása.)
Csodálatos élmény volt olvasni a válaszaitokat! „Mindenki másképp csinálja” – ahogy az LGT is megénekelte, és ez adja a gyönyörűségét. Név nélkül idézek most a válaszokból, azok okulására is, akik azt gondolják, hogy kétnyelvű csak úgy lehet egy gyermek, ha anya és apa más nyelvet beszél. (Ha valaki ékezetes billentyűzet hiánya miatt nem használta ezeket a betűket, nem javítottam.) Tovább olvasom: A többnyelvűség ezer arca
A mi kétnyelvű adventünk 6. – Zsófi
Zsófi is régóta rendszeres olvasója a blognak, Németországban élnek, egy kislányt nevelnek. Náluk inkább a környezet és az óvoda jelenti a második nyelv forrását. Íme a levele:
Szia Annamari,
jó volt olvasni a többiek beszámolóját, hogyan ünneplik meg a Karácsonyt.
Nálunk az ünneplés módja kevésbé kérdés, hisz mindannyian magyarok vagyunk, viszont szeretnék Szilvi (4 és fél éves) lányomról mesélni, mert nagyon büszke vagyok Rá.
Járok német tanfolyamra, amíg ő oviban van. Ez a hét már nekem is teljesen karácsonyi hangulatban telt, otthon is és a tanfolyamon is. Szilvi is az óvodában megtanulta az összes német karácsonyi dalt, amit itthon is énekelgetett.
Ma a tanfolyamon (már nem kezdőkkel járok együtt) azt a német karácsonyi dalt tanították nekünk (mert a nyelvtanfolyamok célja a kulturális ismeretek átadása is), amit már hetek óta „megtanultam” kislányomtól otthon. 😀
Nem akármilyen tanítómesterem van. 🙂
A mi kétnyelvű adventünk 5. – Tímea
Tímea Erdélyben él, két kisgyermeket nevel családjában több nyelven. Most ő mesél arról, hogyan készülnek a karácsonyra (erre a pályázatra jelentkezett):
Írisz lányom 3 éves és 2 hónapos, Milán fiam pedig 7 és fél hónapos, mindketten már pocaklakóként bepillantást kaptak a nyelvek birodalmába, a magyar mellett a román és az angol birodalmába főként. Nagyon „nyelvtudatosan” neveltem és nevelem karácsonyi manóimat, hiszen nálunk a kétnyelvűség adott, és az angol tulajdonképpen a harmadik nyelv. Már november végén elkezdődik nálunk a nagy készülődés Mikulásra, aztán pedig karácsonyra elsősorban kislányommal, hiszen ő most már aktív részese lehet mindennek, Milán egyelőre hatalmas érdeklődéssel hallgat minden angol karácsonyi nótát, amelyet nap mint nap előadunk neki ĺrisszel: 🙂 Az S.A.N.T.A. a kedvence, szeme nagyra nyílik és megjelenik egy hatalmas mosoly az arcán, amikor Írisz rázendít, arckifejezéséből rá lehet jönni, hogy már most különbséget tud tenni a nyelvek között, akárcsak Írisz annak idején! Én magyarul beszélek a gyerekekkel és angolul születésüktől fogva, édesapjuk románul, így Írisz automatikusan vált a nyelvek között és soha nem keveri őket, egy mondatban egy nyelv szerepel! Tovább olvasom: A mi kétnyelvű adventünk 5. – Timea
Diétázó gyermekelmék
Nemrég a baba- és kisgyermekkori nyelvelsajátítással kapcsolatban olvastam cikket egy többnyelvű brit szerző tollából. A producer-rendező hölgy azon elmélkedik, vajon miért van az, hogy a világon jártában-keltében akár négy nyelven beszélő gyerekekkel is találkozhat, míg hazájában a fiatalok alig beszélnek idegen nyelveket? Miért van az, hogy bár bizonyos politikusok szerint egyre többen tanulnak nyelveket, mégsem kezdhetnek bele elég korán, mivel a tudományos kutatások eredményei ellenére nem látták még be a döntéshozók, hogy „minél hamarabb, annál jobb”?
Rólunk is szólhatna, igaz?
Jasmine megtoldotta még a fenti mondanivalót egy friss kutatásra való hivatkozással, és egy olyan hasonlattal, ami azonnal megfogott: az, hogy nem tesszük lehetővé, hogy a gyerekek egészen kis koruktól kezdve nyelvekkel ismerkedjenek, olyan, mintha diétára fognánk az agyukat. A kétnyelvű gyerekek agya ezzel szemben kiteljesedhet, hisz a természet biztosította számára mindazt, ami szükséges ahhoz, hogy több nyelvet is elsajátítson.
Tapasztalataim szerint a nyelvekkel való ismerkedés kisgyermekkorban több, mint egy nyelv puszta elsajátítása. Ez a második nyelv segíthet abban, hogy a kisgyermek másképp ismerje meg a világot, gazdagabb szemlélettel, egy olyan szemüvegen keresztül, aminek megvan mindkét lencséje. Ha a megfelelő módszerekkel találkozik a nyelvvel, és szakemberek (vagy épp a szülők) vezetésével indulhat el a kétnyelvűség felé, egész személyisége gazdagodhat.
Meddig akarjuk még diétára fogni gyermekeinket?