Amikor a két- vagy többnyelvűség előnyeiről esik szó, ott áll a lista elemei között az is, hogy ha már egy második nyelvet beszél egy gyermek, a többi (értsd harmadik, negyedik) nyelvét könnyebben sajátítja el, és nagyfokú nyitottság van benne a nyelvek iránt.
Mostanában egyre gyakrabban tapasztalom meg ezt a nyitottságot gyermekeimnél. Nem számít az sem, hogy milyen nyelvről van szó. Az iskolatársak által belopózott hozzánk is a Gangnam Style, és így Eszter találkozott a koreai nyelvvel. Aztán társastáncon koreográfiát kaptak egy portugál nyelvű slágerre (Michel Telo Ai Se Eu Te Pego c. slágere). A németet – mint következő jelöltet – már régen kinéztük, már csak a nagy levegővétel hiányzik. 🙂
Az sem zavarja őket, ha kedves meséiket nem magyarul vagy angolul nézik, jöhet bármi, török, orosz – ha épp ilyenre kattintanak a youtube-on. A Tesz-vesz város DVD-inken román és cseh szinkron is válaszható az angol és a magyar mellett, és sokszor kérik, hogy előzőek valamelyike szóljon.
Valamelyik este pedig arról beszélgettünk Eszterrel, hogy melyik nyelvbe kellene belevágni, mire így gondolkodott hangosan:
– Az első nyelvem a magyar, a második az angol, a harmadik pedig a német lesz. Aztán meg talán a koreai. Vagy a portugál.
Hát így megy ez, kérem. Ilyen egyszerű. 🙂
Te tapasztaltál hasonlót?