Nemrég arról kérdeztelek benneteket a Facebook-on, hogy a ti családotok, a ti gyermeketek melyik kategóriába tartozik: (a) az egy szülő-egy nyelv stratégiájával nevelitek-e (azaz te és társad más anyanyelvűek vagytok), (b) külföldön éltek és otthon használjátok a magyart (kisebbségi nyelv otthon), netán (c) eltér a szülők anyanyelve és egy harmadik nyelven kommunikáltok egymással, vagy (d) hozzám hasonlóan egy tanult második nyelvet adtok át gyermeke(i)teknek. (Kértem azt is, ha nem fértek egyik kategóriába sem, akkor írjátok meg, nálatok hogyan történik a második [netán harmadik, negyedik?] nyelv átadása.)
Csodálatos élmény volt olvasni a válaszaitokat! „Mindenki másképp csinálja” – ahogy az LGT is megénekelte, és ez adja a gyönyörűségét. Név nélkül idézek most a válaszokból, azok okulására is, akik azt gondolják, hogy kétnyelvű csak úgy lehet egy gyermek, ha anya és apa más nyelvet beszél. (Ha valaki ékezetes billentyűzet hiánya miatt nem használta ezeket a betűket, nem javítottam.) Tovább olvasom: A többnyelvűség ezer arca