Nemrég riport jelent meg a Díványon a kétnyelvű gyerekekről és a játékos otthoni nyelvátadásról. Szakértőként én is megszólalok. A cikk olvasásához kattints a képre!
Egy kis biztatás
2014 legnagyobb tanulsága a kétnyelvűséggel kapcsolatban
Ismét eltelt egy mozgalmas év. Ilyenkor egy kicsit lelassulunk, visszapillantunk az eltelt időszakra, s talán azon is elgondolkodunk, mit csináltunk jól, és min kell változtatnunk esetleg – a kétnyelvűséggel vagy játékos otthoni nyelvátadással kapcsolatban is. Javaslom, tedd meg, hogy átgondolod ezt a kérdést te is. Ösztönzőnek álljon itt néhány olvasó tapasztalata – izgalmas olvasni, mennyire más cipőben járunk, jártok, és hogy mindenkinek más ehhez kapcsolódóan a konzekvenciája, érdemes tanulni belőlük -, végül pedig az enyém:
Egy fontos tanulság a kétnyelvűség fentjeiről és lentjeiről
Amíg az első időszakban otthon vagy a gyermekeiddel, és nagy lelkesedéssel veted bele magad a nyelvátadásba, jóval több időt tudsz rá fordítani, és ha jól csinálod, elkezdenek jönni a visszajelzések. Ekkor is lehetnek nehezebb pillanatok, de mindig erővel tölt el az, ha tapasztalod, a gyermekeid milyen bátran, ügyesen, és mekkora természetességgel használják a nyelv általuk megismert szeletét.
Aztán eljön az az időszak, amikor óvodába, iskolába kerülnek, és már kevesebbet tudtok együtt lenni. Ilyenkor teljesen máshová kerül a fókusz, azért küzdesz, hogy a második nyelv „túléljen”, megmaradjon az, amit eddig elsajátítottak, és egyre nehezebb azt megoldani, hogy tovább szárnyaljanak. Azt tapasztalhatod, hogy egyre kevesebbet használják a nyelvet, esetleg egészen annyira, hogy te a második nyelvet használod velük, ők meg magyarul (nálunk ez a domináns nyelv) válaszolnak. Ezt átélni egészen kétségbeejtő lehet, akár annyira is, hogy megfordul a fejedben: valóban megérte? Ezért küzdöttél hosszú éveken át?
Aztán jöhet megint egy időszak, amikor többet vagytok együtt, több lehetőségetek lesz a nyelvet közösen használni. Ekkor pedig felemelő lesz megtapasztalni, hogy dehogy veszett oda az egész eddigi „munkád” (értsd: sok-sok közös játék és beszélgetés a gyerekekkel), ahogy növeled megint az intenzitást, a nyelvi input mennyiségét, úgy éled újra a nyelv, úgy maradnak egyre inkább angol módban (a kisebbségi nyelvben) egy-egy beszélgetés után, hogy aztán az várjon egy nap munkából hazajövet, hogy a gyermek – úgy, mint régen – megint így szól hozzád: „Mommy, I want to make a cake and then do yoga.” (Mint ahogy ma történt nálunk. :))
Ne felejtsd hát, hogy mindig lesznek hullámvölgyek, ahonnan a dombtetőre vezet az út, ha ügyesen csinálod. Rajtad múlik. Nincs veszve semmi. Ami mélyen ott van a kis buksijukban, azt is elő lehet húzni egy kis „kígyóbűvöléssel”. Csak vedd elő a sípodat! 🙂
Ezzel a biztatással kívánok boldog ünnepeket!
Add át az örömöt!
Így 9 év távlatából már nagyobb rálátása van az ember lányának arra, amibe belevágott. Otthon, egy tanult nyelvet átadni két gyermeknek – sokak számára ez megbotránkoztató, elítélendő tevékenység. Jönnek a már unalomig hallgatott tévhitekkel (pl. személyiségzavar, hogy az „ínyencebb” fajtából említsek). Megszoktam már, nem sok érzelmet kelt már bennem. Elfogadom, hogy van, aki másképp gondolja. Az oldalam olyan szellemek biztosítják, mint Nabokov, Szabó Magda, Saunders, Merrill és sok kortárs, akik előrébb járnak vagy épp követnek.
Abban, hogy megérte, semmi nem tud megingatni. A sok apró kezdeti siker (ahogy elkezdi a gyermeked visszaadni a nyelvet) megannyi apró gyöngyszem a motiváció gyöngysorán. Az ámulatból, amibe az ejtett, hogy egy ilyen helyzetben (magyar környezet, magyar család, anya a szilárd, de nem kizárólagosan angol forrás) egymás között is használták, használják a második nyelvet gyermekeim, még szinte most sem ocsúdtam fel. A nyelvátadásban való bizonyosságom sziklaszilárd alapját azonban nem ezek adják, hanem az, ahová mostanában értünk.
Az, hogy látom, milyen könnyedén használják a nyelvet. Gondolkodás nélkül. Az, hogy látom, milyen nyitottak más nyelvek iránt („Anya, majd ha a spanyolt megtanultuk, elkezdjük a németet?”), hogy ők maguk kérik, foglalkozzunk velük. Hogy úgy tanulják az újabbakat, hogy első perctől merik használni azt a néhány szót is. Hogy rendelkeznek a nyelvtanulással kapcsolatban egy olyan belső motivációval, amit az iskolai nyelvtanulás nem, vagy csak nehezen tud megadni. Az, hogy számukra a nyelvek egyet jelentenek a játékkal, az örömmel.
Mi kellett ahhoz, hogy ide jussunk? Ez egy külön történet is lehetne (jó hosszú, könyv szól róla), de ha egy gondolatsorban szeretném a lényeget megragadni, akkor talán ez lenne:
Vetkőzd le az elvárásaidat. Élvezd. Élvezd, hogy együtt játszotok, olvastok, beszélgettek a második nyelven. Add át az örömöt. És akkor visszakapod. És (remélem) továbbadják majd ők is.
Olyan, mint a csokoládé!
Egy gondolatébresztő idézettel találtam magam szemben az imént:
Igen, valami hasonló kell történjen a nyelvátadással, a nyelvátadásban is. Ha csak kényszerből csinálod, akkor nem fog működni, nem lehetsz elég hatékony. Ha te magad is élvezni tudod, minden nehézségével, buktatójával és természetesen örömével együtt, akkor lehetsz igazán sikeres.
Hogyan érheted ezt el?
- Végezzetek olyan tevékenységeket a második nyelven, amit egyébként is szerettek csinálni (legyen szó akár közös sütés-főzésről, vagy egy jó nagy sétáról, vagy kreatív alkotásról, filmnézésről, olvasásról stb.)!
- Játsszatok sokat! Társasozzatok, bújócskázzatok, keressetek akár számítógépes játékokat is a neten!
- Engedd el a teljesítménykényszert! Próbáld elengedni magadban azt, hogy „kell”, és inkább koncentrálj a folyamat örömteli oldalára!
- Gondold át a saját viszonyod a nyelvekhez, és, ha szükséges, próbálj meg változtatni rajta! (Erről már írtam itt és itt.)
- Keresd meg azokat a témákat, amelyek érdeklik gyermeked, és közelíts ezek felől!
- Bontsd kis részekre a nyelvátadást! Inkább napi 5-10 percet szánj rá, ha végképp nem tudsz többet, mint hetente-kéthetente 1 órát!
- Néha jutalomképp bevethetsz egy kis csokoládét is! 😀
Mit tennél még a listához?
Örömteli nyelvátadást, nyelvekkel való játékot nektek!
A többnyelvűség ezer arca
Nemrég arról kérdeztelek benneteket a Facebook-on, hogy a ti családotok, a ti gyermeketek melyik kategóriába tartozik: (a) az egy szülő-egy nyelv stratégiájával nevelitek-e (azaz te és társad más anyanyelvűek vagytok), (b) külföldön éltek és otthon használjátok a magyart (kisebbségi nyelv otthon), netán (c) eltér a szülők anyanyelve és egy harmadik nyelven kommunikáltok egymással, vagy (d) hozzám hasonlóan egy tanult második nyelvet adtok át gyermeke(i)teknek. (Kértem azt is, ha nem fértek egyik kategóriába sem, akkor írjátok meg, nálatok hogyan történik a második [netán harmadik, negyedik?] nyelv átadása.)
Csodálatos élmény volt olvasni a válaszaitokat! „Mindenki másképp csinálja” – ahogy az LGT is megénekelte, és ez adja a gyönyörűségét. Név nélkül idézek most a válaszokból, azok okulására is, akik azt gondolják, hogy kétnyelvű csak úgy lehet egy gyermek, ha anya és apa más nyelvet beszél. (Ha valaki ékezetes billentyűzet hiánya miatt nem használta ezeket a betűket, nem javítottam.) Tovább olvasom: A többnyelvűség ezer arca
A hónap idézete – 2014. január
A Facebook oldalon osztottam meg veletek ezt az idézetet a könyvből, és nagyon szerettétek, így ez lett a hónap idézete.
„Nem hiszem, hogy szülő adhat ettől nagyobb ajándékot gyermekének, mint hogy egy második nyelv elsajátítására lehetőséget biztosít. Mennyivel természetesebb ez, mint az iskolában szódolgozatot írni, nyelvtani szabályokat magolni! A nyelv egy olyan különleges kapocs lehet szülő és gyermek között, ami még tovább erősítheti kettejük viszonyát.”
A siker kulcsa?
Egy tanulságos videót szeretnék megosztani veletek így az év elején, amikor mindenki fogadalmakat tesz és célokat tűz ki maga elé. Érdemes lesz majd ezt az előadást újra meg újra elővenni az év során, amikor már csökken az év elején még lángoló tűz. Angela Lee Duckworth több szempontból is hasznos tapasztalatokról beszél: azt hiszem, minden szülőnek látnia kellene előadását, aki szeretné, hogy gyermeke sikeres legyen, akár az iskolában, akár az életben. Másfelől pedig nekünk, egy második nyelvet gyermekünknek átadó szülőknek is jól jöhet a biztatás: annak tudata, hogy eredményeket akkor várhatunk, ha kitartóak vagyunk. (Magyar felirattal nézheted meg.)
Motiváció egész évre a játékos nyelvátadáshoz: ingyen letölthető 2014-es naptár idézetekkel
A tavalyi év naptárának sikerén felbuzdulva idén is készítettem nektek ingyen letölthető naptárt, most a tavalyi év „hónap idézeteit” használtam fel hozzá. Használjátok egészséggel, kívánom, hogy segítsen abban, hogy 2014-ben is motiváltak maradjatok, és elkötelezettek a kétnyelvű nevelés vagy játékos nyelvátadás mellett! 🙂
A naptárt ide kattintva tudod letölteni >>> (Kb. 6 MB, pdf, kérlek, várj türelemmel, amíg betöltődik!)