Múlt hét kedden a Kossuth Rádió délelőtti műsorának egyik részében a magyarok nyelvismeretéről és a nyelvoktatásról volt szó. Bár a téma ennek a blognak félig-meddig illik csak a profiljába, olyan elgondolkodtató tények hangzottak el, hogy nem állhattam meg, hogy ne írjak erről.
A felmérést, amelyről a műsorban szó esik, a Medián készítette az egyik gazdasági hetilap felkérésére. Megtudhatjuk belőle, hogy 3 fiatalból 2 beszél idegen nyelvet, míg ez az arány az idősebbeknél (18 év felettiek) 27%. (És ehhez még hozzá kell tenni azt, hogy a felmérést saját bevallás szerint készítették, a stúdióban nyilatkozó szakértő szerint pedig ez azt jelenti, hogy nem feltétlenül valósak ezek az adatok, hisz a férfiak leginkább felül-, míg a nők alulértékelik a nyelvismeretüket.)
Egy másik oldalon olvasom, hogy a felvételizők 60%-ának nincs semmilyen nyelvvizsgája. Egy harmadik oldalon azt, hogy a felsőoktatásban végzettek 25%-a nem kapta meg idén a diplomáját, mert még mindig nincs nyelvvizsgája.
A nyelvvizsgára hajtunk. Hiába?
Ami a legszomorúbb (szintén a rádióműsorban hangzott el): „A nyelvismeret [EU országokról van szó – megj. tőlem] fordítottan arányos az adott ország méretével, azaz minél kisebb egy ország, lakói annál több nyelven beszélnek – az egyetlen kivétel Magyarország.”
Igen, nekünk, magyaroknak, úgy tűnik, a nyelvvizsga a legfontosabb. Pedig hamar kiderül, ki az, aki valóban beszéli, használja a nyelvet, amiről papírja van. (Egyébként sem vagyok kibékülve ennek az országnak a papírcentrikusságával…) A cél az kellene legyen, amit egy kérdezett meg is említett: „gátlások nélkül beszélni”. A nyelvet használni kellene megtanulni.
„A gyerekeinket hajtjuk” – ez is elhangzott a műsorban. Igen, már az oviban elkezdik a heti egy órás nyelvtanulást, aztán az általános iskolában már elsőtől folytatják, hogy aztán szakkörön, különórán plusz pénzért még több nyelvórájuk legyen. Mégis panaszkodik egy apuka: a lánya alapfokú nyelvvizsgát tett az általánosban, és középiskolában a kezdő csoportba került. Megint a nyelvvizsga…
Mondom mindezeket úgy, hogy magam is nyelvvizsgáztató tanár vagyok…
Mégis, amióta a gyerekeimmel angolul is beszélek, valami elszakadt bennem. Nem hiszek már úgy az iskolai nyelvtanulásban. A szülőknek meg kellene értenie, hogy a pedagógusok mellett nekik is szerepük van, szerepük lehet abban, hogy a gyermekük milyen nyelvtudásra tesz szert – és nem csak annyiban, hogy a különórákat fizetik, sőt… És ehhez nem feltétlenül kell az, hogy ők maguk magas szinten beszéljenek egy nyelvet. Annyi módon segíthetnek: a lelkesedésükkel, motivációval például – hisz ők ismerik legjobban a gyermeküket, ők tudják, mi az, ami leginkább érdekli, amivel meg lehet fogni, és fenn lehet tartani az érdeklődését. És el kell kezdeni korán. Ami nem azt jelenti, túl korán, hanem időben. Amikor még a gyerekek kérik a másik nyelvet, és nem iskolai tanórát jelent nekik. Hogy már ekkor megtapasztalják, milyen a nyelvet használni, és mennyi jóságot tartogat, ha megszólalnak rajta.
Magyarország, van még hová fejlődnöd… Van valakinek egy trombitája kölcsön? 🙂
Hát igen, az oktatási rendszernek vannak butaságai, nem is kevés. A szódolgozat még hagyján, bár ezt azt gondolom, egy kis gyereknél még nem is szabadna elvárni, elvégre nem szótárt íratunk vele, nekik még inkább szituációban jutnak eszükbe a szavak, és nem műhelyzetben (irodai munka…), papíron.
Azokról a butaságokról meg most ne is mondjunk semmit, amikor azért kap egyest valaki, mert otthon felejtett egy füzetet, vagy könyvet….. az tényleg nagyon tükrözi a tudását…. de azért ez is pedagógusfüggő dolog, nagyon is. És iskolafüggő is….
Kedves Szanita!
Igen, ezzel én is egyet értek, hogy nem beszédcentrikus a magyar nyelvoktatás. Engem is lelegyintettek nyelvtanár kollégáim, barátnőm, hogy majd behozzák ezt a kis szókincset, amire a suliig szert tehetnek, annyi más dolgot kell nekik ebben a korban mutatni, játsszák ki magukat stb.(Kérdem én, miért ne tehetnék ezt más nyelven?) Barátnőm még azt is mondta, hogy ő nem lát különbséget HD -re járt diákjai és csak a suliban oktatott diákjai között, szerinte ez pénzpazarlás…mondjuk a mi pénztárcánkhoz is nagyon drága, nem is járnak sajnos a gyerekeim. Persze nyilván a csak heti egy óra nem ugyanaz, mint ha beszélgetnek a gyerekekkel otthon is.
Egy ismerősöm férje angol anyanyelvű, a gyerekek Magyarországon járnak iskolába, angol „kéttannyelvű” osztályba, és az alsótagozatos 2. osztályos kisfia már a második egyesét viszi haza idén szódolgozatból angolból …Én nem értem ezt. Ti igen? Merjem majd 3 év múlva a gyerekemet ilyen jellegű kéttannyelvűbe iratni? Elveszik még az életkedvét is ezzel a stílussal….És csak görcsölni fog, hogy nem tud angolul, mi több, meggyőződésem, hogy ezzel a módszerrel nem is fog:(…Azt hiszem, ott kellene legeslegelőször fordítani a nyelvoktatásban, hogy a szóbeli képességeket messze az írásbeli elé állítsák, és ha már egy alapfokon beszéli a gyermek az adott idegen nyelvet, csak akkor kezdjenek el írni tanulni, nyelvtani szabályokat tanulni az adott nyelven. Lehetne feladni házi feladatnak, hogy pl kívülről cd-ről tanulja meg a leckéket-énekeket-párbeszédeket-meséket-versikéket bármit, s ha minden áron osztályozni kell, hát az csak szóban történjen. Végülis a magyart is 7 év szóbeli tanulás után kezdi csak leírni, nyelvtani szabályokat írásban alkalmazni….És talán ekkor nem mekegnénk, ha útbaigazítást kér tőlünk egy túrista a Deák téren.
Sziasztok! Segítséget kérnék 13 évig tanultam németül, de mivel már 3-om éve nem beszélem sokat felejtettem. Úgy gondolom az angol lenne az elsődleges amit meg kellene tanulnom tökéletesen(amennyire lehet), hogy a mai Világban bárhol boldogulni tudjak. Tanlutam is gimnáziumban, de sajnos olyan tanárunk volt aki szintén oktatásra szorult volna, így nem sokra haladtam.
Két-három éven belül a párommal szeretnénk gyermeket válallni és addig a lehető legjobb szinten szeretnék megtanulni angolul.
Kíváncsi lennék, hogy Ti hogyan csináljátok? Nem vagyok szkeptikus ezzel a dologgal kapcsolatban, sőt nagyon okos dolognak tortom, hisz megkönnyíti vele mindenki a gyereke életét.A mai Világban az hogy valaki gyermek korától két nyelven beszél nagyon jó dolog, de ennek a folyamatnak az egészét nem tudom hogyan zajlik.Kérlek segítsetek.
A segítséget előre is köszönöm!!!
Látom írtátok az iskolai tanítást furcsaságait.
Én középsuliban sose értettem miért kell két nyelvet tanítani heti 3 órában amiből az életben nem lesz semmi ahelyett hogy egyet tanítanának heti 6-ban?!
Én dyslexiás vagyok rengeteget szenvedtem azért hogy legyen nyelvvizsgám mert itthon sehogy se sikerült a drillezős hagyományos módszerrel megtanulnom.
Kimentem egy évre Londonba ott jártam egy szenzációs nyelvsuliba ami nem volt csilli-villi de barátságos és családias sikerült.
Nem szeretném ha a fiam is kudarcélmények sorozata után szeretné meg a nyelvtanulást.
Most járunk HD-ra itthon reggel reggelizés közben nézzük a CBBC-t és énekelgetek is neki.
Remélem könnyebben fogja venni az akadályokat.
És hálisten már itt a mi városunkban is van két tannyelvű ált suli, remélem bejut majd. /mondjuk ez még messze van :)/
A finnugor vs. indoeurópai eredet rendben van, de akkor miért nem teszünk érte, hogy a gyerekeink időben lehetőséget kapjanak arra, hogy szokják a másik nyelvcsaládba tartozó nyelveket? Gondolok itt pl. arra, hogy miért szinkronizálunk minden filmet (gondolom a színészek tiltakoznának ezerrel…). Nyugaton ezt nem csinálják (sőt, Szlovéniában, Horvátországban sem), meg is van az eredménye…
Hogy Magyarországon miért olyan rossz a helyzet? Hát a magyar ugyebár a finnugor nyelvek közé tartozik. és a környező országok indoeurópai nyelvcsaládúak. Tehát a nyelvtan, a szórend, az egész magyar logika érvényesitése nagyobb mértékben kudarcra van itélve. Tehát – igenis – a magyar diáknak igazán nehezebb megtanulni egy idegen nyelvet, mint egy azonos szellemi képességgel rendelkező indoeurópai nyelvet beszélő társának.
Jómagam is nyelvtanár vagyok, nálunk a belépő teszt után döntöm el, milyen gyorsan és hogy haladok a tananyaggal. Mi is szinte az elejétől megyünk a középsulin 5 év heti 3 órás idegennyelvi oktatás után az általános iskolában, de a gyerekek szintjétől függően egészitem ki ezt a tananyagot mással is. Például az evésről beszélünk. De mig a gyengébb csoportban csak az alapfogalmakat tanuljuk, egy jobb csoportban a vegetáriánus életmód előnyeiről és hátrányairól. Tehát – egy kis akarattal megoldható a dolog.
Réka,
én már más fórumokon próbáltam oszlatni az agyrém tévhiteket, sikertelenül. Jönnek legtöbbször Vekerdy intelmeivel, főleg hogy rongálja az anyanyelvi struktúrát. És én hiába mondom, hogy jó lenne, ha meghallgatnák a 21 hónapos lányomat, aki összetett mondatokban, pontos ragozással beszél magyarul, néha a szomszéd ötéves kislányt felülmúló szókinccsel, pedig a születésétől két másik nyelvet is hall tőlem, nem anyanyelvűtől. Igaz, ezekből még csak szavakat mond, illetve utánam ismétel mondatokat, de ez is csoda, mert a bátyját utánozza, aki meg egyáltalán nem hajlandó beszélni.
És ezután jön az indok, hogy OK, hogy jól beszél, de majd az írásnál, fogalmazásnál milyen nagy gondok lesznek, láttak ők már többnyelvűnek nevelt gyereket. Ilyenkor csak nézek nagy szemekkel, szerintem az írás-olvasás egy következő fokozata a nyelv elsajátításának, az anyanyelvének is, a sikeressége sokkal inkább attól függ, hogy ezt hogy tanulja meg, és hogy mennyit olvas mellé. Mi pl. átlag napi 1,5 órát olvasunk a gyerekeknek magyarul (és 0,5 órát más nyelven), szóval nem véletlen, hogy akkora a szókincse 😉
Eddig nem látom túl sikeresnek a tévhitek eloszlatását, sokan abban a hitben élnek, hogy azért csinálom, hogy villogjak ország-világ előtt a hároméves három nyelven beszélő gyerekemmel, és ha már mindenki hasra esett tőlünk, akkor majd abbahagyom, hogy oldja meg utána az iskola. Ezek után ott is hagytam az ilyen fórumokat, nem akarom győzködni azokat, akiket nem lehet…
Kedves Annamari!
Bennem is ugyanaz a folyamat játszódott / játszódik le, mint Benned. Én sem hiszek már az iskolai nyelvtanulásban, annak ellenére, hogy három nyelvet (orosz, német, angol) tanultam meg ez alapján elvileg felsőfokon… Én még mindig úgy látom, hogy a felesleges maximalizmusra törekednek még mindig, és az eredmény: néhány embernél van, a többségnél meg a semmi. Példa: egy barátnőm francia két tannyelvű gimit végzett, voltak testvériskoláik Franciaországban, és az általános tapasztalatuk az volt, hogy bármelyik (!) magyarnak az ő iskolájukból jobb volt a francia helyesírása, mint a franciáknak, a beszédkészségük viszont borzalmas volt. Én német szakon végeztem az egyetemen, és néha olyan érzésem van, hogy akkor jobban tudtam a névelőket, mint a németek maguk 😉 De ennek mi értelme van? Szerintem sokkal fontosabb lenne az az elgondolás, hogy a nyelv mely 20%-át használjuk az idő 80%-ában, és ezt fejleszteni. Aki meg szinkrontolmács, műfordító, stb. akar lenni, az majd megtanulja azokat a formulákat is, amelyeket jóformán csak a magas irodalom használ, nálunk a nyelvvizsgán meg alapkövetelmény 🙁
Más fórumokon sok hozzászóló azt írja, hogy „de mit tud majd a gyerek kezdeni EU-s szakfordítóként azzal, amit hároméves korában tud”. Mért, az anyanyelvével nem így van? Vagy a pl. jogi szakszókincset ő már beszélte háromévesen magyarul? Csakhogy én úgy látom, az emberek jó része társalgási szinten szeretne beszélni megbízhatóan, erre meg bármikor fel lehet építeni a „magasabb” szintet…
És valóban, az oktatási rendszer egészével van baj, nemcsak a nyelvtanításban, azért még mindig van néhány kiváló pedagógus, aki még ebben a káoszban is képes csodát csinálni.
Kedves Réka!
Kérlek küldd át nekem priviben a listákat!
kovveronik@freemail.hu címre!
Köszönöm előre is!
Annak idejen, amikor en az ELTE-re jartam, kötelezö volt oroszt tanulni. Volt egy nagyon kedves orosz anyanyelvü tanarnönk, aki lelkesen probalta gyarapitani a gimnaziumban megszerzett tudasunkat. Mivel a csoport nagy resze olyan ertetlenül ült ott, mint egy sülthal, ezert szegeny belatta, hogy az en-te-ö -töl kell kezdenie a tanitast, söt meg ez sem volt eleg, mert kiderült, hogy sokan olvasni sem tudnak, igy visszakanyarodtunk az ABC-hez.
Nagyon sajnaltam, amikor allt a tablanal es a betüket magyarazta olyanoknak, akik elvileg 8-eve tanultak oroszul.
A fent említett tévhitekről én is hallottam, persze sosem konkrét példákkal. A mi gyermekeink is kétnyelvűek -magyar-kínai-, viszont a sok külföldi ismerős miatt kisebb lányommal csak magyarul beszélek. 15 hónapos létére nemhogy nagyjából megérti mit mondunk neki, de szép kis szókincsel is rendelkezik mind a három nyelven…ami persze napról napra nő. A kiejtése természetesen elég babás, de egyértelmű. Úgy veszem észre, hogy a kínait a legkönnyebb számára kimondani, majd az angolt és csak legutolsó sorban a magyart, talán a szótagszám miatt is. Születése óta foglalozunk vele így és az eredmény többrétű: a nagyobb is könnyedén megtanulja mindazt, amit a húgával használok valamint az én nyelvtudásom is fejlődik. A környezetünk nem szól meg érte, hiszen „már eleve kétnyelvűek a gyerekek” kategóriába tartozunk. : )
Tényleg mindenkit bátorítok, ha jól tud valamilyen nyelven, akkor azt ne hagyja veszendőbe! A piciket a szokásaik irányítják, azokat meg mi.
Veronika, de jó olvasni, hogy vannak ilyen szakemberek is!
Timi, egyértelmű, hogy ezért lehet behozni azokat, akik korábban kezdik…
Tényleg, Timi, ez is lehet az oka, hogy a kezdő angolozó simán behozza a már valamennyire tudó gyereket, hogy egyforma tanterv szerint haladnak. Csakhogy amíg az egyik tanul, a másik unatkozik….
és megutálja a nyelvórát… ez így igaz.
Nyáron olvastam, hogy a szokásos „a többi gyerek úgyis pár hónap alatt behozza” szöveg amiatt igaz, mert mindenütt 0-ról indulnak, és nem a gyerek meglévő tudásához mérten fejlesztenek. (Differenciált oktatás? Hm?)
Egyébként nálunk gimiben a fakultációk miatt 11. osztálytól összevonták az angol csoportokat, és olyanokkal kerültem egy csoportba, akik gimiben láttak először angol szót – én 3 (nagyon erős) év előnyben voltam. Szörnyű volt mindenkinek, a tanárt is beleértve.
De hogy jót is írjak: ma beszélgettem egy kétnyelvű házaspárral (tőlük fogok mostantól tanulni), és mindketten megdicsérték a beszédemet, hogy milyen jó a szókincsem, és egész folyékonyan beszélek. Nos, ez utóbbi szerintem a kisfiamnak köszönhetem – amióta őt tanítom. közel egy éve, azóta én is rengeteget fejlődtem beszédben 🙂
[Réka, az ovi listát kivettem, Google: angol magyar óvoda]
Van egy nurseries listám is, nagyon szívesen átküldöm e-mailben, hogy ne a fórumot terheljük. Természetesen, senkinek sem látok bele a pénztárcájába, így mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy számára mi a jó, illetve anyagilag mi az elfogadható.
Tapasztalatom szerint, a gyerek négy nyelvű is lehet, minden probléma nélkül. Csupán, foglalkozni kell vele, és következetesen betartani, hogy ki milyen nyelven szól/beszél a csöppséggel. Ha pl. megállapodtok a nagypapával, hogy nur deutsch, akkor nincs ellágyulás, hogy de mégis …. Vagy pl. minden másnap apa olvas mesét, angolul. Meg is beszélhetik azt, de only english és szintén nincs ellágyulás:)
A türelem mellett a következetesség a legfontosabb. Ismerősi körben előfordult, hogy a gyermek nagyon gyorsan megcsinálta a nyelvvizsgát, és onnantól már senki sem kötelezhette arra, hogy résztvegyen a tanórán.
ja, még annyit az unatkozásról a nyelvórán: szerintem erre az a megoldás ha más nyelvórára jár – ha erre van mód – mint amit otthon használtok nyelv.
Most hadd írjak egy pozitív tapasztalatról is!
Eddig ha kiderült, hogy mi otthon angolul is beszélünk, rögtön ez volt a reakció a pedagógusok részéről: „Ráér még a nyelvtanulással … csak feleslegesen terheljük… az iskolában majd hipp-hopp behozzák a többiek… „. Nem lepődtem meg. Igaz kimondott rosszallással nem találkoztam soha.
Tegnap azonban a Nevelési Tanácsadóban voltunk – minden nagycsoportosnak kötelező a mi ovinkból elmenni egy ilyen vizsgálatra , ha a szülő hozzájárul – és a pszichológussal történt beszélgetés alatt „kiderült ” a dolog.
És képzeljétek, nagyon örült neki a pszichonéni!
Üdvözölte a dolgot, és szerinte nagy előny ez a gyereknek, sőt, „Jó dolog, sokat nyer vele”.
Arra kérdezett csak rá, hogy ez milyen módon történik nálunk, iskolás jellege van e dolognak, vagy kötelező e csinálniuk bármit.
Persze megnyugtattam hogy nem, csak eszünk-fürdünk-játszunk angolul.
Szóval azért valami mégiscsak változik a fejekben 🙂
még ha lassan is.
/Hozzáteszem nem egy pályakezdő szakemberről van szó, több tíz éves tapasztalattal rendelkezik az illentő/.
A tanárokkal kapcsolatban azért nem általánosítanék, vannak nagyon jó pedagógusok, és vannak kevésbé jók. De tény, hogy az egész rendszert át kellene alakítani, mert amiről te is meg Veronika is írt, elég szomorú: hogy mindig csak újrakezdik. Így nehéz eljutni bárhová is, bár tudom, hogy nehéz megszervezni, hogy másképp legyen (kötik az iskolákat a létszám-korlátok is pl., hogy egy csoportban hány gyereknek kell min. lennie).
Mi lenne ha nem a gyerekeinket „hajtanánk”, hanem a tanárainkat, hogy nőjjenek fel a feladathoz. Gyakran csak 1-2 leckével vannak a diákok előtt. Mi lesz a mi gyerekeinkkel az iskolában? Unatkozni fognak? Ez magával hozza majd a rosszalkodás, és magatartás romlást. Mert olyan diáknak, aki már jobban beszéli a nyelvet, nem biztosít az iskola, vagy más intézmény a magasab szinten történő tanulást. Magam német anyanyelvű „vagyok” és a gimiben a német órán rettenetesen unatkoztam. Még az igazgató sem engedte meg, hogy ne keljen bemennem az órára. Végig kellett hallgatnom a néha hibásan oktató tanítót. Szörnyű volt. Talán ez is szerepet játszott abban, hogy ezt a nyelvet szinte megutáltam és nem használtam jó 20 éve. Most sajnálom, hogy hiányzik a szókincsem. Szerencsére idejében összekaptam magam, így 21 hónapos lányom az első sikereket produkálja.
Sziasztok! Egyetértek veletek! Én a nyáron kezdtem intenzívebben a kétéves kisfiammal angolul énekelni, mondókázni, beszélni hozzá. Akinek eddig említettem a témát szinte mindenki (a bölcsis gondozónéni is) a tévhitek valamelyikét említi, de ezzel egyáltalán nem szegik a kedvem, mert látom az eredményt és az érdeklődését. Remélem ez továbbra is így marad és mi is hozzátok hasonló sikereket fogunk elérni.
Szerintem, a probléma onnan indul, hogy rengeteg az előítélet, a tévhit és a sztereotípia. Sok – idegen nyelvet jól beszélő – szülőnek magyarázom, hogy mennyire fontos, hogy legalább az egyikük beszéljen az idegen nyelven a gyerekkel. Ez, már a magzati korban elkezdhető, semmilyen károsodást nem fog elszenvedni a bébi.
Sokan érvelnek azzal, hogy igen, de pl. nem fog megszólalni a gyerek, csak nagyon későn; többen úgy gondolják, hogy ha az anya magyarul, az apa pl. angolul beszél a gyerekhez, akkor a gyerek, egyáltalán nem fog megtanulni beszélni. És még sorolhatnánk az egyéb agyrém tévhiteket.
Valamilyen módon, akár előadások, sokszor ismételet blogbejegyzések stb. keretében kellene ezeket a tévhiteket eloszlatni, kitörölni és felülírni a helyes információkkal.
Tapasztalataim szerint, sokkal többet ér az otthoni, idegennyelvű beszélgetés, mint bármely iskola, ahol a nyelvtant erőltetik, amit sok esetben a gyerek nem is ért.
Teljesen igaz amit írsz!
Én a múlt héten keseredtem el.
Angol kéttannyelvű iskolába készülünk. Nézem a könyveket, – angol anyanyelvű gyerekek is vannak az osztályban – a „Hello”-tól kezdik, teljesen előlről. o.k. fel kell zárkózni (?) gondoltam annak, aki még nem nagyon jól beszél.
Ugyanennek a kéttennyelvű iskolának a gimzániumi első osztálya. Na majd itt! – gondoltam, itt csak 2 lány van aki kevésbé jól beszél.
Nézem a könyveiket. … előlről kezdik. „Hello”. „is-are” „yellow T-shirt” stb….
Miről beszélünk???