Többször kaptam már kérdést ez ügyben: hogyan érdemes a kicsiknek egy nyelvet „tanítani”, átadni. Mondjunk valamit magyarul, aztán ismételjük meg angolul, németül (azaz azon a nyelven, amit átadni szeretnénk)?
Ha felmerül benned ez a kérdés, gondolj arra, hogy tanulja meg egy kisgyerek az anyanyelvét, és arra, hogy mit szeretnél: a nyelvváltást szokja meg?
Hiszem azt, és tapasztalataim is alátámasztják: a gyerekek, ha segítséget kapnak hozzá, képesek arra, hogy egy második nyelv kódját is megfejtsék anélkül, hogy az anyanyelvet szavanként vagy mondatonként mellé tennénk. Ez utóbbit már csak azért sem támogatom, mert a kicsikben megvan még az a képesség, amivel az anyanyelvüket „dekódolják”: olvasnak a gesztusainkból, a segítségül kapott képekből, hangokból, és a szövegkörnyezetből. Természetesen ehhez az kell, hogy gazdag nyelvi környezetben legyenek, és minél érdekesebb ingerek érjék őket.
Hallottam persze olyan szülőkről is, akik ezzel a „fordítgatós” módszerrel tették lehetővé gyermekük számára, hogy egy második nyelvet is elsajátítsanak, esetleg úgy, hogy eleinte mindkét nyelvet használták, aztán később elhagyták a fordítást, és szétválasztották a nyelveket. A gyermek életkora is meghatározó lehet abban, hogy ezt alkalmazzuk-e. Viszont, ha lehet, adjuk meg neki az előző lehetőséget (hogy csak az egyik nyelven szólunk hozzá, vagy csak a másikon). Higgyünk benne, hogy képes lesz megfejteni a kódot, bízzunk benne, és segítsük a dajkanyelv használatával.
Sziasztok,
Én ma látogattam erre az oldalra először és nagyon örülök,hogy nem vagyok egyedül a „fordítás” problémával.Nálunk,ha a 19hónapos kisfiam,nem érti,hogy mit mondok neki,kézen fogom és a cselekményt(amit kértem tőle:pl.hozd ide a nadrágod(angolul))együtt végezzük el.Megmutatom a nadrágot és oda visszük,ahol elötte ültem!Tárgyaknál,meg rámutatok és 2x elismétlem a nevét…ez nálunk bevált..De nem tanitó jelleggel csinálom,csak természetesen.
Katalin, sok-sok segédanyag (DVD-k, mesék, dalok stb.) használatát, és azt, hogy tanulj. 🙂 Nem is kell szaknyelven beszélni hozzá – az anyanyelvén sem így teszel, gondolom. 😀 Azokat az egyszerű mondatokat, kifejezéseket nem annyira nehéz megtanulni. És így legalább van motivációd a tanulásra.
Sziasztok!Ha én azt szeretném,hogy folyékonyan beszéljen,természetesen nem kell anyanyelvi szinten,mivel én sem tudok szinte semmit,illetve pont annyival egyenlő a tudásom,akkor mit tanácsoltok?Bölcsi,ovi még véletlen sincs a közelben,de idegnnyelvű iskola sem.Tehát „csak” én vagyok,aki adhatok szintén a semmiből.Szaknyelven biztos nem fog beszélni,mivel nincs honnan megtanulni,meg az azért egy magasabb fázis,tehát nekem „elég” lenne a szimpla hétköznapi társalgás is.
Mónika, azt hiszem, eddig a legjobban Te foglaltad össze a korai nyelvtanítás lényegét. És a legtömörebben is. 🙂
Sziasztok!
Szerintem mindenképpen dícsérendő bármelyfajta nyelvtudás átadását célzó szülői törekvés. Viszont tény, hogy más-más eredmény érhető el csak otthoni próbálkozások és a bölcsis/ovis idegennyelvű környezetben felszedett nyelvtudás között, illetve ezek ötvözésével is. Függ attól, hogy kinek mi a célja és kinek mik a lehetőségei. A legfontosabb, hogy csináljuk, mert a törpikéknek csak a hasznukra válhat, írom ezt tolmácsként dolgozó nyelvtanár mamiként.
Kriszta, hol van ez a jó iskola? Budapesten?
Kriszta, én sem vagyok a fordítás mellett, de azért néha, a folyamatos idegen nyelvű társalgás fenntartása mellett (!) belefér egy-egy anyanyelvű szó is. Ezt én nem nevezném fordításnak. A belinkelt cikkben nem teljesen értem azt a kikötést, hogy a szülő következetesen egy nyelvet beszéljen a gyermekéhez, hisz te sem így tettél. 🙂 Teljesen más egy olyan kisgyerek helyzete, mint a tieidé, akik angol iskolába járhatnak, és azoké, akik csak a szüleiktől kapják meg a lehetőséget egy második nyelv elsajátítására.
HOGYAN tanuljon nyelveket a gyermekünk? »
Szerintem alapszabály: kisgyereknek ne fordítsunk!
Ha ez egy-egy helyzetben nem életszerű, meg lehet szegni a szabályt, de a kicsi gyerekek nem az anyanyelvre támaszkodva tanulnak meg jól egy második nyelvet, hanem ugyanúgy, a nulláról (az élethelyzetekből kikövetkeztetve, a kapcsolat kedvéért), ahogy az anyanyelvüket is megtanulják.
Gyerekeimmel otthon mindig magyarul beszéltünk, kivéve, ha olyan vendég volt nálunk, aki nem tudott magyarul. Napjuk nagyrészét viszont angol nyelvű környezetben töltötték. Ebbe az iskolába (óvoda-iskola-gimnázium) a világ minden tájáról járnak gyerekek, legtöbben úgy kerültek be (5-6 évesen), hogy semmit nem tudtak angolul. Az iskolában viszont fontos szabály, hogy mindenki csak angolul beszélhet az iskola területén (gyerek, szülő). A tanárok mind nagy odafigyelésel, megértéssel figyeltek a gyerekekre, sokan értettek is magyarul, de csak angolul szólaltak meg. Az eredmények magukért beszéltek: a kicsik közül sokan nem beszélnek pár hónapig, az első tanév végére azonban képességtől függetlenül mindenki folyamatosan és természetesen beszél angolul. A különböző országokból származó gyerekek helyes angolsággal, akcentus nélkül hancúroznak egymással. Ha pl. egy új pici magyar gyereknek ki kell mennie pisilni, és nem tudja megmondani angolul, kézen fogja egy másik magyar gyerek, és kikíséri, miközben angolul bíztatgatja. Pár hónap múlva ő teszi meg ugyanezt az újakkal.
Ellenpélda: Budapesten olyan „kétnyelvű” iskola is létezik, ahol az első és a második osztályban az anyanyelvi tanító néni mellett ott áll a magyar tanító néni, és párhuzamosan fordítja a külföldi tanár szövegét. A gyerekek így gyakorlatilag elengedik a fülük mellett az degen nyelven hangzó, számukra értelmetlen szöveget, és csak a magyarra figyelnek, mert onnan jön az információ. (A fordítás időigényes is, tehát csökkentett magyar és csökkentett idegen nyelvi tananyaggal működik az iskola.) A szünetekben pedig termézetesen magyarul játszanak egymással a gyerekek; az idegen nyelv nem válik a kommunikáció valós eszközévé számukra. Ez is egy szép, modern iskola, mindenki kedves a gyerekekkel, de még a 6-8 éve odajárók is magyaros akcentussal beszélik az idegen nyelvet (voltam benn órákon, láttam a karácsonyi műsort is, és rossz volt hallgatni).
Ha csak tehetjük, ne fordítsunk!
Azt hiszem, az igazi elvont gondolkodáshoz nincs is szükség már nyelvre… 🙂
Viszont a két nyelven való gondolkodásra itt valószínű azt értitek (én legalábbis), amikor az ember annyit beszél már, olyan az ismerete, hogy amikor magában beszél, gondolatban – sokszor van ilyen – akkor öntudatlanul is azon a nyelven beszél, amelyikre éppen rááll az agya. Vagyis kellően sokat beszélt azon a nyelven, és félretette, vagyis nem használta a másikat. És ezt lehet váltogatni, időtartamtól függően. Nem tudom, hogy ez hogyan valósul meg akkor, amikor egy rövidebb időtartamon belül vált valaki egy vagy több nyelvet, azt hiszem, ekkor van szükség az anyanyelvre. Vajon milyen nyelven gondolkodik egy szinkrontolmács, aki teszem azt naponta két nyelvet használ kb. azonos időtartamban, mondjuk munkában 8 órát mást, otthon 8 órában is mást, majd a két nyelv között fordít…
Ha egy gyereknél ez áll elő, – egy tanulmányban olvastam – akkor valószínűsíthetőleg a fogalmi gondolkodás fejlődésében zavar állhat be, legalábbis óvódás korban.
De most kicsit elkanyarodtunk a fordít-nem fordít témától…
Szerintem sokkal jobb nem fordítani, persze néha kikerülhetetlen szerintem, és az iskolai idegennyelvtanítás azért sem érhet el olyan szintet, mert ott folyamatosan fordítanak, és magyarázattal tanulják mondjuk a német „fordított” gondolkodást…
A legjobb az a módszer, amikor tényleg kicsi gyerekként tanulja játszva az ember ( a szerencsésebbek anyanyelvi környezetben), majd ha erre szüksége van később, akkor tudatosan, nagy hatékonysággal építkezhet rá, hiszen a nyelv logikáját már nem kell tanulnia, nem kell rajta gondolkodnia.
Éppen ezért a virtuális ismerősöm nem is tudja, hogy milyen szerencsés helyzetben tanulhatta a nyelvet, kíváncsi lennék, vitte volna-e ennyire, ha először 10 évesen, az iskolában találkozott volna vele….
Talán igen, de lehet, hogy nyögve….
Réka, nagyon ritkák az „igazi kétnyelvűek” ám, meg „igazi” kétnyelvű családok is. 🙂 Annyi befolyásoló tényező, annyi lehetőség van ilyen téren, szerintem nem szabad általánosítani (mint ahogy nincs két egyforma gyerek sem).
Ez a fordítás szerintem teljesen más, mint az „iskolai” fordítás. Természetesen jó, ha ugyanazt a gondolatát ki tudja fejezni másik nyelven is, de – mint ahogy írod is – nem az a módja ennek, hogy folyamatosan fordítjuk neki, amit mondunk. Grosjean is írja, hogy ez tévedés, hogy a kétnyelvűek tudnak vagy képesnek kell lenniük arra, hogy fordítsanak egyik nyelvről a másikra, persze itt szó van az adott nyelvi domainről is, hétköznapi dolgokat nyilván egyszerűbb mindkét nyelven elmondani, de ennek nem feltétlenül kell így lennie, ha például elvont témákról van szó. Szóval bonyolultabb szerintem ez a kérdés. 🙂
Szerintem ez sem fekete-fehér…:-)))
Teljes mértékben egyet értek a ‘cél’nyelven való tanulással, de szerintem is jó, ha ugyanazt a gondolatát pontosan is ki tudja fejezni másik nyelven is az ember gyereke.
CSAK a megvalósításban szerintem az idő játssza a kulcsszerepet. Ahogy látom a csajszikámon, akivel pocaklakó kora óta beszélek két nyelven, nemrég érett meg arra(most két és fél éves), hogy néha legyenek fordítgatások is és sokszor ő kezdeményezi, néha meg én, némi megbizonyosodás szempontjából… No, ezen nem azt kell érteni, hogy a fordítást hívom elő egy nyelvi elem megtanulásához, hanem csak ellenőrzöm illetve tapasztalom, hogy képes arra, mint ‘igazi’ két nyelvű családok esetén, hogy valaki mond neki valamit, hogy mondja meg X-nek aki egy másik nyelven beszél, és odamegy hozzá és minden nehézség nélkül a másik nyelven elmondja a dolgot. Csajszikám, meg néha ha úgy érzi, hogy elfelejtett valamit a másik nyelven, akkor van, hogy úgy kérdez rá, hogy az egyik nyelven nevezi meg a dolgot és kérdezi, hogy van a másik nyeven…
Egyébként meg a fordítás az egy külön ‘szakma’ és semmi köze nincs alapvetően egy jó nyelvtudáshoz:-)))(ld. Arany János és az angol esete) DE az általam ‘igazi kétnyelvűeknek'(akik mindkét nyelvet közel azonos v. azonos szinten bírják) valószínűleg alapvetően jobb képességeik vannak a szinkrontolmácsoláshoz, mert eleve így épül fel az agyuk pici koruktól fogva, ezt a terhelést bírva és nem kell később trenírozniuk magukat rá.
Örömteli nyelvtanulást, Réka
Nemrég azt mesélte egy virtuális ismerősöm, hogy a gyerekkorában anyanyelvi környezetben tanult franciát és angolt 14 éves koráig. Miután ez megszűnt, tudatosan tanulta tovább az angolt, tehát felsőfokon, iskolában, a franciát azóta nem beszéli, használja annyit. A különbség az, hogy ő úgy látja, a franciát hibásan beszéli, az angolt meg tökéletesen. Ebből nem azt szűrte le, hogy a gyerekkorban tanultakra könnyű építkezni, hanem azt, hogy felesleges gyerekkorban nyelvet tanulni, mert az úgyis hibás, értelme a későbbi tudatos nyelvtanulásnak van. És ne tanítsunk nyelvet korán, mert semmi értelme. Egy percig nem értettem vele egyet, főleg most, hogy Domi olyan szépen kezdett el németül beszélni, és most már ő szól, hogy anyu, beszélj már németül, és újabban németül kér meséket is (nem hittem volna sose…)
Ráadásul Diána hozzászólására reagálva… igaza van, persze, hogy nem úgy tökéletes a nyelv, ahogy egy iskolás könyv elvárja, ha korán tanulod, hiszen egy iskolás gyerek sem tudja tökéletesen a magyar nyelvtant, amíg 5. osztályban szembe nem kerül vele, aztán elámul, jé, miket kell tudni az anyanyelvről.. 🙂
De láttam már én olyan nálam sokkal nagyobb tudású (könyvből tanult németet, vizsgázott is eleget), aki lehet, hogy nem téveszt semmilyen névelőt és ragot, de dumálásban, beszélési gyakorlatban nem köröz le engem, mégha hibázok is…
Kinek mi a fontos..
Diana, de hisz épp ez a lényeg: „a másik nyelven is gondolkodik”. Az iskolában majd tanul egy másik nyelvet (és biztos, hogy azzal a módszerrel nem lesz olyan mély tudása). Ne fordítani tanuljon meg, hanem legyen minél inkább a sajátja a nyelv, a kommunikáció, a gondolkodásmód.
Sztem attól is függ, mi a célunk a nyelv tanitásánál. Aki anyanyelvi módon tanulja az idegen nyelvet, gyakran nehezebben fordit, amikor a helyzet úgy kivánná tőle, mert anyanyelvi módon rögzült benne a másik nyelv. Tehát a másik nyelven is gondolkodik és nehezebben rögtönöz,ha pld az iskolában forditani kell neki. mint az, aki forditással együtt tanulta a dolgot.
Németet könyvekből tanultam, mégis könnyebben forditok belőle, mint pld szlovákból, amelyet pici koromban a bölcsiben, óvodában tanultam már meg és szószoros értelemben a szigorúan vett bilinguálisok közé tartozom.
Hi.
Én 10 éve foglalkozom angol tanítással, 4 fiam van, a legidősebb 5 és fél éves. Hamarosan profilt áltunk, de még aktívab vszem a vállalkozást.
Én hiszek abban, hogy egy nyelvet a célnyelven lehet leghatékonyabban elsajátítani – ezt igazolják tapasztalataim is.
De mit kell tudni a gyerekekről? Náluk nem mindig elég a verbális közlés. Ha az értés még nincs ott, hogy megértse a szóbeli magyarázatot (mert nem tudom az ő szókincsével leírni az adott dolgot), az anyanyelv helyett inkább kerítek egy képet vagy rajzolok egyet neki. Így az új szókincs elem megtanulása az adott nyelv közegében marad.
Ez egyfajta mini óra, ami akkor zárul le, amikor megértettük egymást.
Szóval: minden eszköz bevethető – kivéve az anyanyelv!
oliveR
Sziasztok!
E ‘problémát’ én most -épp- úgy oldom meg, hogy megvettem a Boribon könyvet mindkét nyelven. Mert, hogy ez a sláger nálunk, esténként. A teljes sorozatból egyet a nagylány, egyet a kislány választ. Így mindenki kedvence sorra kerül. Az angolnyelvűt olvasom előbb a nagyobb lányomnak, majd a magyarnyelvűt a kisebbnek. Így most ez a menő nálunk -de megjegyzem csak ebben a pillanatban.
(Egyébként előfordul már az is, hogy a nagyobbik leányom meséli el -szinte szóról-szóra a mesét. A sok, szép színes kép és papír mellett, az az egy-két mondat talán menyeri őket az olvasás megszeretésére… fúúúú, bocsi ez egy kicsit bonyolult lett?-)
Igen, ezzel én is így vagyok. És Domi ugyanúgy megkérdezi, hogy mi az, amit nem ért, s ha nem érti körülírásra, akkor néha elmondom magyarul. Persze sokszor elgondolkodom, hogy nem kéne. Mert akkor jobban ráállna az agya a nyelvre. Jobban belemélyedhetne.
Bár a gyors nyelvváltás sem egy utolsó dolog :), mondjuk nem reménykedem, hogy szinkrontolmács lesz… , nem hallja a kérdéseimet, ha beszél…. 😀
Általában nem fordítok, de előfordul, hogy a fiam megkérdezi, hogy pl. „Az octopus az micsoda?” Ilyenkor első körben úgy próbálok válaszolni, hogy körülírom angolul a fogalmat, és az esetek 80%-ában ez meg is felel neki. De van, amikor nem… Ilyenkor a harmadik nekifutás után kénytelen vagyok magyarul is megnevezni, és akkor elégedett. Szóval teljesen kikerülni nem tudom sajnos, pedig próbálom…