Egy nagyon izgalmas napon vagyok túl: Hajdúböszörményben töltöttem az elmúlt délelőttöt és délutánt, a Debreceni Egyetem Gyermeknevelési és Felnőttképzési Kara által megrendezett „A mai család” konferencián.
A köszöntő szavak után közös versmondás indította a konferenciát, Arany János Családi kör c. versét és ennek két modern változatát (Vörös István: Bérházi kör és Lackfi János: Zsámbéki kör) szavaltuk el mindannyian, a konferencia résztvevői. Bár jót mulattunk a párhuzamokon, érdemes egy kicsit kritikusabb szemmel is olvasni ez utóbbi két verset, és nyugtázni magunkban, mekkorát változott a világ az aranyi család óta.
A plenáris előadásokat Dr. Zacher Gábor előadása nyitotta. Nem hiszem, hogy be kellene őt külön mutatnom, a médiából ismert a neve: majd egy órás előadásában szórakoztatóan, mégis szemfelnyitó módon (és sajátos, közvetlen stílusában – nagyon jó előadó!) beszélt azokról a mindennapokban előforduló függőségekről, amelyek tetszik, nem tetszik, szinte mindenki életében ott vannak (itt nem feltétlenül a drogokra és hasonlókra kell gondolnunk – persze ezekről is szó volt -, hanem pl. az olyan szokássá váló cselekvésekről, mint a reggeli ébredés). (Picit később írok még arról, hogy mi köze lehet a függőségnek a játékos otthoni nyelvátadáshoz.)
Ezután Rudi Dallos professzor (Plymouth University) előadása hangzott el a családokban jelenlévő kötődésről (a gyermek és szülő viszonyát, illetve a gyermek szülők kapcsolatához való viszonyát állította a középpontba, és arról is szólt, hogy milyen zavarokat okozhat, ha ezek sérülnek). Érdekfeszítő volt, ahogy azt láttatta, mekkora felelősség kerül a kezünkbe (milyen nagy mértékben határozza meg a további életünket a kötődés a szülő felé, szerinte akár ADHD-hoz is vezethet, ha ez sérül), és hogy a túlzott igyekezet rosszul is elsülhet, ha a gyermeknevelésről beszélünk. Tovább olvasom: Összefoglaló A mai család konferenciáról