Zsófi is régóta rendszeres olvasója a blognak, Németországban élnek, egy kislányt nevelnek. Náluk inkább a környezet és az óvoda jelenti a második nyelv forrását. Íme a levele:
Szia Annamari,
jó volt olvasni a többiek beszámolóját, hogyan ünneplik meg a Karácsonyt.
Nálunk az ünneplés módja kevésbé kérdés, hisz mindannyian magyarok vagyunk, viszont szeretnék Szilvi (4 és fél éves) lányomról mesélni, mert nagyon büszke vagyok Rá.
Járok német tanfolyamra, amíg ő oviban van. Ez a hét már nekem is teljesen karácsonyi hangulatban telt, otthon is és a tanfolyamon is. Szilvi is az óvodában megtanulta az összes német karácsonyi dalt, amit itthon is énekelgetett.
Ma a tanfolyamon (már nem kezdőkkel járok együtt) azt a német karácsonyi dalt tanították nekünk (mert a nyelvtanfolyamok célja a kulturális ismeretek átadása is), amit már hetek óta „megtanultam” kislányomtól otthon. 😀
Nem akármilyen tanítómesterem van. 🙂
Még két évig tervezzük a kinn tartózkodásunkat, ezért már beszélgetünk néha Szilvivel a visszaköltözésről. Megkérdeztem tőle, hogy hogyan érzi, melyik nyelven beszél jobban? Azt mondta, hogy úgy érzi: németül.
Azt is megkérdeztem tőle, hogy melyik országban lakna szívesebben? Erre az volt a válasza, hogy ő ott szeretne lakni, ahol mi lakunk. 🙂 Erre azt mondtam neki, hogy de mi Magyarországon fogunk lakni. Erre Szilvi: jó, akkor ott fogok lakni én is. 🙂
Büszke vagyok a kislányomra, hogy megtanult 4 és fél évesen ilyen szinten alkalmazkodni a külvilághoz és az emberekhez. Tette mindezt úgy, hogy nekünk nem állt módunkban segíteni ebben Őt, hisz a férjem sokat dolgozik, én pedig angolul beszélek, nem németül.
Továbbá örülök annak, hogy előreláthatólag a hazaköltözésnél nem lesznek gondok, annak ellenére sem, hogy sok barátját itt kell majd hagynia Németországban.
Végezetül csatolok pár képet Szilviről és Mindenkinek boldog, békés ünnepeket kívánok!
Zsófi