Nemrég a baba- és kisgyermekkori nyelvelsajátítással kapcsolatban olvastam cikket egy többnyelvű brit szerző tollából. A producer-rendező hölgy azon elmélkedik, vajon miért van az, hogy a világon jártában-keltében akár négy nyelven beszélő gyerekekkel is találkozhat, míg hazájában a fiatalok alig beszélnek idegen nyelveket? Miért van az, hogy bár bizonyos politikusok szerint egyre többen tanulnak nyelveket, mégsem kezdhetnek bele elég korán, mivel a tudományos kutatások eredményei ellenére nem látták még be a döntéshozók, hogy „minél hamarabb, annál jobb”?
Rólunk is szólhatna, igaz?
Jasmine megtoldotta még a fenti mondanivalót egy friss kutatásra való hivatkozással, és egy olyan hasonlattal, ami azonnal megfogott: az, hogy nem tesszük lehetővé, hogy a gyerekek egészen kis koruktól kezdve nyelvekkel ismerkedjenek, olyan, mintha diétára fognánk az agyukat. A kétnyelvű gyerekek agya ezzel szemben kiteljesedhet, hisz a természet biztosította számára mindazt, ami szükséges ahhoz, hogy több nyelvet is elsajátítson.
Tapasztalataim szerint a nyelvekkel való ismerkedés kisgyermekkorban több, mint egy nyelv puszta elsajátítása. Ez a második nyelv segíthet abban, hogy a kisgyermek másképp ismerje meg a világot, gazdagabb szemlélettel, egy olyan szemüvegen keresztül, aminek megvan mindkét lencséje. Ha a megfelelő módszerekkel találkozik a nyelvvel, és szakemberek (vagy épp a szülők) vezetésével indulhat el a kétnyelvűség felé, egész személyisége gazdagodhat.
Meddig akarjuk még diétára fogni gyermekeinket?
Kedves Annamari, nagyon szépen köszönöm A nagy mondókás könyvet, sokat ismerek belőle, de nagyon jól van összerakva és találtam benne pár újat is 🙂 Üdv: Tischler Gabi