Amióta létezik ez a blog, sok érdekes és tanulságos hozzászólással gazdagodtam, gazdagodtunk (és köszönöm a sok-sok választ a kérdőívre is, az eredménnyel nemsokára jelentkezem! :)). Ezek között a hozzászólások között akad jó néhány olyan, amelyet tanácstalan, aggódó szülők írnak a nyelvtanulással, nyelvelsajátítással kapcsolatban. Az egyik ilyen aggódó anyuka Niki, akinek kislánya háromnyelvű környezetben nevelkedik. Nikit az aggodalmairól kérdeztem.
– Mesélj arról, hány nyelv van jelen a családotokban, ki mikor milyen nyelvet beszél!
A párom bolgár anyanyelvű, ezenkívül ugye a magyar, és mivel itt élünk és itt is született a kislányom Olaszországban, így harmadik nyelvként az olasz is jelen van a mindennapokban, de őszintén szólva ezt szívesen kihagynám, soknak találom, aggaszt. De ha jönnek ismerősök, barátok, kénytelen vagyok olaszul beszélni, vagy ha bevásárolok.
– Mikor utoljára „beszéltünk” ez ügyben, 10 hónapos volt a kicsid és nagyon aggódtál. Oldódtál már azóta? Milyen kérdések aggasztottak? Esetleg milyen megoldások születtek a fejedben?
Sajnos ugyanúgy aggódom, főleg azért is, mert már sok mindent megért, figyel, amikor beszélünk. Ilyenkor nem tudom, mi járhat a fejében, amikor a különböző nyelveket hallja… De ha apa beszél hozzá, vagy kér tőle valamit, azt feltétel nélkül megteszi, szót fogad , és akkor is, ha én szólok vagy kérek tőle valamit. Tehát megérti, amit mondunk neki, úgy veszem észre, szerencsére.
De fogalmam sincs, milyen lesz ha, már megszólal. Sokkal jobban érezném magam, ha találnék hozzám hasonló helyzetben levőket, megoszthatnánk a tapasztalatainkat, esetleg tanácsot is kaphatnék, aminek nagyon örülnék.
Ha kicsit nagyobb lesz, szeretném, ha több időt töltene otthon Magyarországon, aztán Bulgáriában is, hogy megismerkedjen mindkét országgal egy picit közelebbről, hisz az lenne nagyon fontos.
– Milyen fejlődést tapasztalsz a beszéd terén a kicsinél? Kimondta már az első szavát?
Igen, a mamát , babát egész nap hajtogatja… Valamint az állathangokat szívesen. Van egy babáknak szóló filmsorozat, a Baby Einstein, amit nagyon szívesen néz, imádja, csak magyarul még nem találtam.
– Hogyan próbálsz, próbáltál a téged érintő kérdésekben tájékozódni?
Hát csakis itt interneten, de még ilyen esettel nem találkoztam, sajnos. Éppen ma találkoztam az utcán egy nyugdíjas nénivel, az unokáját sétáltatta, tanárnéni volt, és óvva intett attól, hogy meg merjek szólalni két nyelven a babához, mert akkor majd keverni fogja őket. Nekem erről más volt a véleményem, de felesleges lett volna vitatkozni. De azért rossz, mert akárhogy is, de elbizonytalanítanak az ilyen esetek.
—————————————————-
Nikinek és mindenki másnak megnyugtatásul néhány gondolat a háromnyelvűségről:
- A háromnyelvű családok – a Nikiéhez hasonlóan – gyakran két különböző anyanyelvű szülőből állnak, akik egy harmadik országban élnek, sőt, vannak olyan esetek is, amikor egymás nyelvét nem beszélik, és egy negyedik nyelven kommunikálnak (ez aztán még bonyolultabb helyzeteket okoz). Gyakran a szülő egyedül lehet csak egy nyelv forrása a gyermek számára – mint Nikiék esetében is, és ebből adódnak az aggodalmak. Ezekben a családokban plusz energiákat emészt fel az, hogy a domináns nyelv (Nikiéknél az olasz) mellett megőrizzék, átadják a két szülő anyanyelvét is. Ez különösen akkor igényelhet nagyobb erőfeszítést a szülők részéről, ha már nagyobb a gyerkőc, és bekerül az intézményes oktatásba (óvoda, iskola).
- A háromnyelvűekről – csakúgy mint a kétnyelvűekről – tévhit azt gondolnunk, hogy mindhárom nyelvet folyékonyan és egyformán magas szinten beszélik, kell beszélniük. Ahhoz, hogy ez így legyen, már a korai években is egyformán gazdag nyelvi hatás kellene, hogy érje a kisgyermeket, ez pedig ritkán lehetséges – apa dolgozik és kevesebbet van otthon például. Hogy a kicsinek mennyi lehetősége van a nyelvet használni, illetve részt vehet-e az adott nyelveken oktatásban, mind-mind meghatározó lehet.
- A nyelvek keverését korábban tényleg negatív dolognak tekintették, ma viszont sokkal többet tudunk erről. A nyelvek keverése a többnyelvű fejlődés része a kicsiknél, amit általában kinőnek, de a keveréshez, amely később is jelentkezhet, egyébként is fejlett nyelvi képességekre van szükség, a környezet, a közösség is meghatározhatja. A háromnyelvűek nem feltétlenül keverik gyakrabban a nyelveket, mint kétnyelvű társaik. A néni, aki Nikit óvatosságra intette, bizonyára még a régi tévhitek kapcsán szólt, a kislány minden bizonnyal képes lesz szétválasztani, hogy szülei mikor melyik nyelvet használják (ha otthon vannak, anya magyarul beszél, de ha az utcán, boltban stb. beszélget, akkor az olaszt használja). Tény, hogy egy következetesebb rendszer segít neki ennek a megértésében, de eszembe jutnak Madalena szavai is: az egy szülő-egy nyelv stratégia elsősorban akkor érvényes, ha a szülő egynyelvű (hisz csak így beszélhet csupán egy nyelvet), és ha többnyelvűek vagyunk, akkor hogy is működhetne ez számunkra. A gyerekeknek nem nyelvleckékre van szüksége, hanem szeretetre és törődésre, és ez bármilyen nyelven történhet. Fontosabb, hogy lazák legyünk a kommunikációt tekintve, mint folyton azon aggódjunk, hogy most mit hogyan is mondjunk, nem kell nyelvtanárnak lennünk a gyerekeinkkel! 🙂
Niki, remélem, hogy legközelebb már kevésbé aggodalmas hangon arról számolsz majd be, milyen ügyesen boldogul a kislányod három nyelven. Várjuk a beszámolót!
Ha neked, kedves olvasó, szintén van tapasztalatod háromnyelvű családokkal kapcsolatban, oszd meg velünk egy hozzászólásban!
Szia Rita! Válaszoltam a facebook-on, remélem, megkaptad. 🙂
Kedves Annamari,
Mi is háromnyelvű család vagyunk. Férjem cseh, én magyar vagyok, közös nyelvünk pedig az angol. Kisfiunk most másfél éves és mi is az egy szülő egy nyelv elvet választottuk anno. Ennek megfelelően mindketten kizárólag saját anyanyelvünkön beszéltünk a kicsivel és mikor együtt vagyunk hallja, hogy mi angolul beszélünk egymással (hozzá még ilyenkor is saját nyelvünkön szólunk)valamint eddig olyan országban éltünk, ahol szintén az angolt hallotta a mindennapokban is, a játszó körben stb… Most viszont Csehországba költöztünk és cseh nyelvközösségbe jár minden nap, így ez lett a domináns nyelv, az angolt már csak akkor hallja ha hármasban vagyunk.
Abban szeretnék tanácsot kérni, miként tudom megtartai a háromnyelvűséget? Elég ha az angolt csak akkor hallja, amikor én az édesapjával beszélek? Vagy esetleg az apa váltson és beszéljen vele angolul, hiszen a cseh nyelvet most már tanulja a közösségben?
Mindhárom nyelven érti és felismeri az őt mindennap körülvevő játékokat, tárgyakat és „cselekvéseket”, nagyon szeretnénk fenntartani nála ezt a fejlődést/tanulást.
Előre is köszönöm!
Rita
Még ennyit:
1. Itt is írtam a fotókönyvekről: https://www.ketnyelvugyerek.hu/blog/2010/12/az-en-karacsonyi-ajandekom/
2. Sok-sok személyes beszélgetéssel segítenék feldolgozni neki a napi eseményeket, pl. beszéljétek meg este, hogy mit csináltatok aznap, és a párod is beszélgessen vele sokat, akár úgy is, hogy a kicsi csak hallgatja. Képeskönyvekben mutassanak rá a képekre, mondókázzanak, énekeljenek, játsszanak együtt, amilyen sokat csak tudnak. Sok sikert!
Niki, csak nyugi, ne csinálj problémát abból, ami nincs. 🙂 Ahogy írod, „Magyarul vagy olaszul nem is probalt szolni hozzajuk”, a nagyszülőkhöz. Akkor egyértelmű, hogy meg tudja különböztetni a nyelveket egymástól. Az, hogy az apukájánál „bepróbálkozik” a magyarral, azért is lehet, mert még olaszul nem ismeri az adott szavakat. Amit én most tennék a helyedben: készítenék egy-egy fotókönyvet mindkét családi látogatásról, és a sok sok élmény mellé betennék olyan fotókat, amin a családtagok vannak. Amikor nézegetitek, beszéljétek meg, hogy „látod, apa szülei, mama meg papa Bulgáriában laknak, és ők bolgárul beszélnek. Emlékszel, amikor ott voltunk, akkor ezt meg ezt így neveztük?” stb. És a bolgár könyv végére odakerülhet Barney is, mint bolgár mesehős. 😀 Továbbra is csak azt tudom írni, hogy ha figyeltek a nyelvek egyensúlyára (még ha a bolgár sokszor csak passzívan is van jelen), akkor nem lesz, nem lehet gond. Gondoljátok át, hogy mik lehetnek a reális céljaitok, milyen stratégiával érhetitek el ezt, és aztán tartsátok magatokat hozzá.
Az, hogy félénk, a személyiségéből fakad, nem kell kényszeríteni semmire, inkább elfogadni ilyennek, és a háttérből segíteni, biztatni.
Sziasztok!
Mar eleg reg nem jartam erre, es epp a napokban gondoltam Annamari, hogy epp itt az ideje, hogy ujra tanacsot kerjek 🙂 Kozben olvasom mennyi hozzaszolas lett azota. Annyira jo olvasni, hogy masok is v annak ilyen helyzetben es hogy konnyen veszik . Temeszetes, hogy a magyar az elso szamunkra. Sokan irjak hogy nincs problemajuk, de en ugy szeretnek 1-2 konkret tanacsot is. Mostanaban sokszor nem tudom mit tegyek, hogy e smit mondjak..Ugye olaszorszagban elunk, az apa bolgar. par honapot otthon voltunk magyarba, ugye gondolom azert is mert tobben vettek korul, egybol napok alatt szinte mindent mondott magyarul, addig is beselt de azert kozel sem annyit, szoval azota szepen mond mindent..aztan mentunk bulgariaba ez karacsonykor volt..eloszor idegen volt neki, de ott is igyekezett beszelni , ismetelte a szavakat. Magyarul vagy olaszul nem is probalt szolni hozzajuk. Az apa uye napkozben nincs itthon, es inkabb olaszul szol hozza, ezert bolgarul keveset ert, de szerintem ahhoz kepes, hogy 3 eves, meg nincs elkesve, ez is eleg, mivel itt alig van valaki akitol bolgar nyelven hallhat .Azt szeretnem elerni hogy megetse, hogy peldaul a paromeknal egy kulon nyelòvet hasznalnak ,nem magyart, sm olaszt, meg nem tudom mennyire fogja ezt fel, akkor van gubanc ha meset nezunkl..napkoben ugye magyrul nezni ,plusz az olaz tevet nezzuk..eleg jol meg tudja kulonboztetni, ha jon az oalsz baratnom ,a fiaval olaszul beszel, eleg jol ugy is, orulok neki.viszont ha mi vagyunk itthon a bratommal, sokszor keveri, ha hozza szol akkor is magyarul sokszor,..eloszor mindig mondta a lnyomnak hogy nem erti..de mondom kerdezzen bissza oalszul es segitse a gyereket, hogy elmondja olaszul is..nem tudom hogyan segihetnem , hogyan hasznalja batran an yelveket, ne elegyen felenk emiatt, amugy is egy nyugodt, szegyenlos kislany :)a barnie meseket nezzuk ujabban, le van toltve bolgarul is, estenkent egyutt nezik. csak az a bj hogy sokszor szol hoy hogyan beszelnek? miert beszelnek igy? mier nem magyarul? na ilyenkor vagyok gondban..
Zsuzsa, amint írod, angolból van már egy pici alapotok. Amit én tennék ilyen helyzetben: külsős segítséget kérnék – valaki, aki jól beszél spanyolul, foglalkozzon (játsszon, beszélgessen) a gyerekeiddel. Szerintem fontosabb, hogy te, a szülő ne görcsölj rá erre a váltásra, inkább próbálj minél biztosabb érzelmi hátteret biztosítani a gyermekeidnek. És akkor valószínűbb, hogy az intenzív nyelvi hatások sem lesznek annyira sokkolóak.
Sziasztok!
Mi magyar anyanyelvű család vagyunk, két nagyobb gyerkőcömmel (4,5 és 2,5 évesek) 2 éves koruk óta beszélek angolul (is!), így az első domináns nyelv a magyar nálunk. AMikor a gyerekek angolul akarnak beszélni, Mummy-nak hívnak és elvárják, hogy angolul válaszoljak. Mindkét nyelven szeretnek beszélni, vagy épp mesét hallgatni. Sosem keverték a nyelveket!!!
Ja és az óvodai és a Vekerdy féle „tiltsuk ki a nyelveket az oviból, mert káros az anyanyelvi kiejtésre” szlogenre csak annyit, hogy a 2,5 évesem magyarul és angolul is ugyanazon hangokat, betűket nem tudja kimondani, tehát nem azért beszél pöszén magyarul, mert másik nyelvet is tanul, hanem mert nem képes még ahangot megfelelően képezni.
A nagyobbik már németül is ért sok szót és kifejezést, és a pici is szokott német rajzfilmecskéket nézni, de a komolyabb németoktatás (játék egy ausztriban tanuló tizenéves kislánnyal) most kezdődik, mivel iskolába Ausztriába fognak járni. (én is beszélek németül, de nem olyan jól és nem akarom, hogy én keverjek be a némettel is – szerintem anyának elég két nyelv)
Nem hiszem, hogy bármi probléma lesz a nyelvelsajátítással, viszont komoly fejtörést jelent a nyelvek használatának mennyisége számomra – azaz, hogy érthető legyek: Fontos, hogy iskolába (illetve előtte osztrák ovi-nagycsoportba) kerülés előtt már tudjanak annyira németül, hogy barátkozni tudjanak (nem akarok lelki sérülést, vagy „nem szeretem a német ovit felkiáltást), tehát fontos a német. De azt is akarom, hogy a magyar megmaradjon domináns nyelvnek és ezt a szerepet később ne vegye át a német (lásd a kislányt, aki magyar anyanyalve ellenére az első 4 osztrák iskolaév után inkább csak németül olvasott, nem magyarul). Szeretném, ha a gyerekek ugyanolyan könnyedén olvasnának magyarul, mint németül – és úgy gondolom ez sok munkát kíván majd tőlem. Emellett szeretném ha az angol is megmaradna, végülis ez az a nyelv, amivel bárhol a világon megértethetik majd magukat.
Sziasztok!
Tudom, hogy kicsit off topik amiről kérdeznélek titeket, de már nagyon elbizonytalanodtam, muszáj valakivel megosztanom a félelmeimet, aggodalmamat.
Mi alapvetően magyar család vagyunk, magyar nyelven beszélünk többé kevésbé a gyerekekkel, de francia zenéket mondókákat hallgatnak rendszeresen (napi szinten) és én gyakran beszélek, mondókázok velük angolul és németül is. Tehát van némi, ha nem is sok, idegen nyelvi hatás, ami éri őket. A lányom 7 éves, most elsős, iskolában angolt próbálnak tanítani neki (Happy House – nem is a módszer, inkább a tanító érdektelensége, ami miatt nem nagyon megy). A kisfiam 4 éves idén ment oviba (jó szoci ovi, semmi nyelv, nehogy megzavarjuk az anyanyelvi fejlődést).
És itt jön a csavar: jövőre Spanyolországba költözünk, ott fognak 3 hónapos nyári „nemzetközi” iskolába a nyelv miatt, mert ezzel eddig még nem nagyon találkoztak (Canta Juego dalokon, DVD-ken kívül amennyit naponta az alaptevékenységekkel össze tudok nekik úgy hadoválni, hogy magam sem beszélem a nyelvet, talán egy hónapja tanulom – nem nyelviskolában) Azután viszont rendes suliba, oviba mennének. A kinti suliban 1.-3. ig tanulják a második idegen nyelvet (angol vagy francia, sulitól függően) ezután a második idegen nyelven folyik némely tárgyból az oktatás, tehát kéttanítási nyelvű minden általános iskola. A kicsi remélem suliig felszedi a nyelvet, hiszen neki van még 1 ovis éve. De a nagy lánytól tartok, hogyan fogja ezt a terhelést bírni, mert egyrészt kapásból 2 idegen nyelven kell teljesítenie, másrészt eddig nem nagyon volt ennyire intenzív nyelvi környezetben. Ne tudom, mivel teszek jobbat, ha már most nyomom neki az angolt, a spanyolt és a franciát sokkal intenzívebben, vagy ha kivárom, hogy majd a kinti környezetben „hozzászokik” így nem idegződnek be a tőlem esetleg rosszul megjegyzett dolgok.
Azt tisztán láttam a legutóbbi rövid kinttartózkodás alatt, hogy sokat segít a spanyolok közvetlensége, de az is nagyon hamar feltűnt, hogy a mi nyelvtanítási módszereinkkel valami gond van idehaza, mert a kis barátnő, aki azonos korú vele, idén kezdte az angolt, előtte nem járt se nyelvi oviba, se másképp nem került kapcsolat az angollal, de sokkal jobban beszélt, magabiztosabban nyilvánult meg a második nyelven.
Köszi, hogy meghallgattatok, ha valakinek van bármilyen tapasztalata, véleménye, tanácsa, ötlete, kérem ossza meg velem.
Sziasztok! Mi negy nyelvu csalad vagyunk, magyar anya, szloven apa, olaszorszagban elunk, es mi szulok angolul beszelgetunk. Ket es fel eves a kislanyom, itt olaszorszagban egy kb. egy ev mulva
jovore megy majd oviba.Olasz/szloven ovit valasztottunk, mert eddig csak magyarul beszel, mivel rengeteg idot toltottunk szuletese ota Magyarorszagon az en szuleimnel. Olaszul, szlovenul es angolul csak enekel, illetve kulonbozo kifejezeseket neha odapottyint, aminek mindig nagyon orulunk!!!! De a meseket inkabb csak magyarul hallgatja, nagyon cserfes kislany, egesz nap be nem all a szaja, de csak magyarul beszel, meseket „olvas” szo szerint, legalabb 50 meset tud kivulrol, verseket, nepdalokat, nagyon imadja. Most hosszabb ideig nem is megyunk haza, hogy kicsit megszokja az olasz nyelvet, de azt latom rajta, hogy abszolut nem zavarja a csalad sokszinusege, a parom nagyszulei raadasul szerbek, igy ez mar igy az 5. nyelv , amivel talakozik a pici,
Petra, hajrá! 🙂
Kedves mindenki,
csak dicsekednek egy picit, h. Pavle (a fiam) aki most 20 honapos, mar 4 nyelven ert, egy egyaltalan nem zavart tole…ELVEZI:) Tegnap pl.a csigat csak nemetul volt hajlando kimondani, hiaba mondtam en horvatul, ugy rohogot. Szerintem csodalatos ez az egesz, es kitartas mindenkinek aki belevag!
Klára, nem akarom magam ismételni, csak a később jövők kedvéért írom, hogy amiről te írsz, az csak az egyik út. Nikiéknél már csak azért is más a helyzet, mert ők egy harmadik nyelven kommunikálnak egymással. Az egy szülő-egy nyelv módszer mellett elfogadott a „kisebbségi nyelv otthon” is, amikor a szülők otthon a saját nyelvüket beszélik, az otthonon kívül pedig a többség nyelvét. De abban valóban egyetértünk, hogy mindenkinek meg kell találnia azt a módszert, amiben otthon érzi magát, és ami természetes a számára. Örömteli nyelvátadást mindenkinek! 🙂
@Éva, köszi a kedves szavakat, és sok sikert nektek! 🙂
Kedves Niki!
Én legfontosabb dolognak a természetességet a tartom.Sok olyan kérdés merül fel a többnyelvűség során, ami nem is kérdés alapvetően.Én úgy gondolom a szülőknek mindig anyanyelvükőn kell beszélni a gyermekükkel, akkor is ha egy 3. nyelvű országban élnek.Az anya nyugodtan beszélhet másokkal más nyelven, ez a gyermek számára nem zavaró,ez a konmmunikáció nem vele zajlik.A gyerek ezt nagyon jól el tudják választani.A gyereket nem kell felkészíteni a „3.” nyelvre a közösségbe kerülés előtt.Majd ha bekerül a közösségbe,a környezet megtanítja őt.A szülők mindig félnek attól, hogy ez nem lesz elég, és utána nem lesz elég ügyes az iskolában…
Németországban éltünk 5 évig,otthon csak magyarul beszéltünk a gyerekeinkkel,de teljesen jól megtanultak németül az iskolában, óvodában.Nem kell ezen olyan sokat aggódni, csak mindig azt adott szituációnak megfelelő nyelven beszélni.Az viszont fontos, hogy ha a gyerekünkkel beszélünk, az a „mi” nyelvünkön történjen,nem kell mindenkinek érteni, nem másoknak megfelelve.A gyerekek agya egy csoda, ők nagyon könnyen külön választják a dolgokat, a küszöb egyik felén ilyen , a küszöb másik felén olyan nyelven szólnak.Amiből mi felnőttek problémát csinálunk,az számukra természetes.
Üdvözlettel: Klára
Sziasztok,
életemben először olvasok erről a témáról, de már régen magától értetődőnek tartottuk a férjemmel, hogy leendő gyermekeinkhez a magyaron kívül németül és angolul is beszélni fogunk (2 hét múlva születik az első babánk). Nem is értem, miért kérdés, hogy értékes-e a picik nyelvtudása vagy miért merülhet fel, hogy ártalmas? Mivel német nemzetiségű vagyok, számomra természetes volt, hogy pici kortól németül is beszélünk (dédim pl. csak „svábul” volt hajlandó megszólalni, de az egész faluban óvodától kezdve jelen van a német nyelv – és egy gyereknek sem okoz problémát, sőt…). Az angolt pedig mindketten folyékonyan beszéljük, bár én jobban kedvelem. 🙂
Szóval, bár mi magyar házaspár vagyunk, gyermekeinkkel 3 nyelven fogunk beszélni, énekelni, stb. Bíztatnék is erre mindenkit, akinek van rá lehetősége, mert annyival gazdagabb lesz az élete a kicsinek. Hihetetlen ajándéknak tartom a nyelvtudást és ha kezdettől természetes, akkor nem kényszer, nem megterhelő.
Szóval: fel a fejjel, le a „szakértőkkel”! 🙂
És Annamari – nagyon köszönöm a munkádat, az energiádat, azt hiszem, sokat fogom használni az „okosságokat”. 🙂
szia Niki!
mi is 3om nyelvet hasznalunk a kicsivel es semmilyen furcsasgot nem vettem rajta eszre, hogy osszezavarna vagy ilyesmi…. a kicsinek az a termeszetes ami a szulonek termeszetes, ugyhogy minden rajtatok all….
MAGYARUL MINDENKEPPEN TANITSD MEG, ez egy nagyon ertekes nyelv – EGY CSODA!
Kedves Niki! Csak egészen kicsit akarok belekontárkodni a beszélgetésetekbe.
A házunkban lakik egy bolgár anyanyelvű nő, a (volt) férje görög. Gyermekeikkel mindkét nyelven beszéltek, viszont magyar oviba, iskolába jártak. Azóta felnőttek, a lány 20 éves, és több nyelven szinkrontolmácsként dolgozik… :-)))
ezt akkor tudtam meg, mikor elkezdtem körüljárni a korai nyelvtanulás kérdését. azóta a 21 hónapos kislányommal angolozunk – és bújjuk Annamari oldalát 🙂
Niki, írtam privit.
Szia.
De persze o is szeretne atadni az anyalnyelvet .
Csak az a problema, hogy barki aki jon hozzank, az az elso kerdese , hogy akkor milyen nyelven szolunk a kicsihez??? Ez olyan bosszanto, hisz mar eleve a kerdesevel,azt fejezi ki hogy szamara kizart, hogy tobb nyelven szolhatunk hozza..Es gondolom elbizonytalanitjak, sajnos konnyen hallgat masra, az uj elkepzelese, hogy olaszul kell beszelni a kicsihez, igy nem marad hatranyban majd a bolcsiben…De igy sem marad , mert mar eleg sok olasz sozt ismer es megert, mondom ezerszer neki…
Lenne ket kerdesem..Tehat ha itthon tartom, beszlejek hozza olaszul is ?? mOst elkoltoztunk, sajnos szamara hatranyos helyre, mert keves gyerek van erre, meg nem ismerunk senkit, tehat az olaszt csak akkor hallja, ha a parom megjon..Ezert gondoltam neha beszelek neki olaszul is..A masik, hogy mit tanacsolnal, nemsokara meglatogat minket a parom occse..Ilyenkor olyan kellemetlen hogy vegig magyarul beszelek majd a kicsivel , mivel a baratm dolgozik sokat, gondolom velem fog ullni a testvere..De mivel b olgarul nem tudok jol, igy marad a magyar..Igy viszont tobbet hall bolgarul is, nem fogja ez megzavarni? Ha egyhuzamban tobb nyelvet hall? Ezt mondja a baratom is, hogy megzavarjuk a gyereket, pedigen ezt nem hiszem, kitartok AMELLETT, hogy a magyart megtanulja es ertse tOKELETESEN, ez a legkevesebb szerintem ..
Niki, megértem a párod kétségeit. Benne nem munkál az, hogy az anyanyelvét átadja neki? A barátok mondhatnak sok zavarót, de szerintem inkább hallgassatok a tapasztaltabbakra (és itt nem elsősorban magamra gondolok ;).
Azért ajánlottam, hogy tartsd otthon, ha tudod, mert ha bekerül a bölcsibe, aztán az oviba, a napja nagy részét ott fogja tölteni és elkerülhetetlen lesz, hogy az olasz fölénybe kerül, akkor meg majd törheted a fejed, hogy a többi nyelven hogy érjétek ezt utol. 🙂
A legfontosabb, hogy ne legyen köztetek nézeteltérés ebben a kérdésben. Fontos, hogy a szülők nyugodtak legyenek, ne legyenek rejtett nézeteltérések közöttük – az a kérdés, hogy fontos-e az a harmadik nyelv annyira, hogy hajlandó-e feladni. 🙂 Ezt nektek kell eldönteni.
Sziasztok!
Nem jar erre senki mar? 🙁 Ugy orulnek ha tudnek beszelgetni valakivel, annyi kerdesem lenne. Annamari ha lenne kis idod, irnal nekem?
Szia Annamari!
Szeretnem Eszterrel felvenni a kapcsolatot, de nem talaltam elerhetoseget, ha lennel szives megkerdeni tolle, hogy irhatnek e neki, annyi kerdesem lenne hozza is.
Mostanaban megint annyi ketsegem van, jonnek a parom ismerosei, folyton azzal jonnek, hogy milyen yelven fog erteni akkor „szegeny” gyerek .ami annyira bosszanto.
Ezaltal a paromnak is ketsegei vannak, nem tudja hogyan beszeljunk a kicsihez mar.Egesz nap velem van, akkor ugye magyart hall, neha olaszul is szolok, ellenorzom meg e erti, arra is gondoltam hogy neha elismetlem olaszul amit magyarul mondtam, ha jol olvastam Eszter is ezt irta.
Igy konnyebben boldogul ha bolcsibe megy, ugyanis hamarosan , talan a tavasszal mar szeretnem vinni, vagyis is-is, muszaly lenne mar hogy dolgozzak, sajnos ugye az anyagi resze miatt is, a masik meg hogy o is jol erezne magat, nem lehet mindig velem bezarvaJovo majus vegen lessz 2 eves, ha akkro viszem, az mar nem annyira korai remelem..
A parom mostanaban azzal jon, hogy beszeljunk olaszul a picivel ,hisz egymas kozt is azt hasznaljuk..Igy nem lessz rossz dolga a bolcsiben, de en ezzel nem ertek egyet, hiaba mondom neki hogy itt ti is mast javasoltok ,es nem vagyunk egyedu.l ezzel, megis nyomaszto ,hogy ketsegei vannak—:(
Biztos, hogy el tudja különíteni a nyelveket. Ezt olvastad? https://www.ketnyelvugyerek.hu/blog/2009/06/a-ketnyelvu-babak-tenyleg-okosabbak/
Niki, szerintem ne aggódj, az nem sokat használ (és csak átragasztod a kicsire). Fogd fel ezt úgy, mint egy kirándulás, nyaralás, és képzeld úgy, hogy jól fogjátok érezni magatokat (és így nagyobb valószínűséggel így is lesz ;)). Ha aggódsz a nagyszülők miatt, mutass a lányodnak fotókat és beszélj neki róluk (vagy a párod). És készítsetek videofelvételt a következő látogatás „beharangozójához”.
Szia!
Koszonom a valaszt! A baby e. helyett talaltam neki aranyos bolgar meset,. amit szeret is, de ilyenkor ugy aggodom, hisz ritkabban hallja ezt a nyelvet, vajon mennyit erthet?… Tudom,. hogy igy tanul majd …Varok akkor a bolcsivel, a magyar szeretnem ha dominans lenne az eleteben elsosorban.Gondolod, hogy el tudja mar kuloniteni a nyelveket? Nemsokara megyunk Bulgariaban, mar esedekes nagyon, most megyunk eloszor..de annyira aggodom.aZERT is mert nagyon anyas, felek hogy a parom szulei majd tulontul nyomulnak , pedig a picinek kell 3-4 nap hogy megszokjon valakit, hisz gyakorlatilag csak engem lat egesz nap.Ott is magyarul fogok beszelni vele, de olyan furcsa helyzet lessz.
Szia Niki, örülök, hogy szépen nőttök! 🙂 A helyedben nem a Baby Einsteint mutatnám neki, hanem inkább magyar vagy bolgár meséket (próbálj olvasni neki sokat, meg a párod is, ha teheti, a tévézést nem kell túlzásba vinni még ilyen kis korban). A bölcsivel kapcsolatban: nyilván, ha úgy érzed, hogy már nem jó neked otthon, akkor nem kell erőltetni, de számíts arra, hogy az olasz lesz egyre inkább a domináns az életében. Fontosabb egy kiegyensúlyozott anyuka, mint hogy „kényszerítő körülmény” legyen az otthonlét. 😉 Vedd majd figyelembe az egyes nyelvekkel töltött időt, az ideális az egyensúly lenne (ami nagyon nehezen kivitelezhető, nem is kell, hogy cél legyen). Szerintem már rég rájött, hogy az olasz, a magyar, a bolgár mind különböző nyelvek. 🙂
Sziasztok!
Mar reg jartam erre, aminek tobb oka is van.
Annamari mi ujsag ?
Sokszor eszembe jutsz es oszinten szolva a tanacsaid is sokat segitenek, tobbszor elolvasom a hozzaszolasaidat, ha elbizonytalanodom…
Kislanyom most 16 honapos, es mindent igyekszik ismetelni.A bab einstein minden napos program, csak az a kar, hogy magyarul nincs meg, multkor angolul nezte, es azt vettem eszre ,hogy ismetelni probalja a szavakat, ami nem rossz, de ezt a nyelvet meg nem szeretnem belekeverni.
Az apukajaval ritkan van, mert a munkaja miatt eleg sokat van tavol sajnos, o oszinten szolva eleg pesszimista is, hisz keveset hallja a bolgart , de en mindig mondom neki, hogy beszeljen sokat hozza, mert azt is megerti amit bolgarul mond.
Szeretnem lassan bolcsibe szoktatni, sokan mondjak , megha par orara is, mennek mar dolgozni, eleg hosszu az itthonlet mar, a masik meg ,hogy sajnos ebben a vilagban mar keves egy fizetes,..Annamri mit tanacsolnal ? Azt hiszem mar beszeltuk ezt is, akkor azt mondtad ,hogy nem lenne jo, hisz tobbet hallana az olaszt…De meddig varjak ? Mikor jon el az ido korulbelul, amikor rajon, hogy az olasz az egy harmadik kulso nyelv?
Tenyleg olyan jo ,amikor latom hogy az olaszt, es a magyART is megerti..
Anita ! megkaptam az emailt, koszonom, sajnos eleg messze lakom, Chioggiaban nem tudom ismered e, Velencetol meg kb 30km, Ravenna fele.
Nemsok magyar ismerosom van, nem volt szerencsem, eddigi tapasztalatok alapjan nemigen baratsagosak kulfoldon 🙂
Vagyismint osszetartoak..De nem adom fel.
Nem csinalsz egaltalan bolondot a gerekbol, nallunk 3 nyelvet hall.Fentebb olvasva vagyunk meg paran igy, ettol kicsit megnyugodtam.De hogyhogy az angolt beszelitek, miert nem az olaszt?
Sziasztok!
Nikinek szeretnék írni. Én hatodik éve lakom Olaszországban.A kislányom immár öt és fél éves. Az első perctől kezdve magyarul beszéltem vele. Igaz a kezdetekben dacból, mivel a férje családja ellenezte.Bolondot csinálok a gyerekből.Mára sokat olvasva a dologról, tudom, hogy jól tettem.A kislány most ekezdett vonzódni az angol dolgokhoz. Ne add fel, hidd el a kislánynak csak előnye lesz.Jessi most már oviba jár, harmadik éve és nem mondom hogy tökéletesen, de kifejezi magát mind két nyelven. Én most próbálok összehozni valami gyerek találkozót a lányomnak, itt Vicenza környkén, hogy a magyar nyelvet is tudja szinten tartani.
Sziasztok, Anita
sziasztok, én egyelőre csak körülnéztem itt nálatok, milyen gondolatok, kérdések fogalmazódnak meg egy kétnyelvű családban…mert ha igent mondok izraeli kedvesemnek, előbb utóbb és remélhetőleg szeretnénk kisbabát…sok kis kérdőjelem van, mondjuk, hogy mennyit vesz vissza a hétköznapok során az emberből, ha egyelőre egy harmadik nyelven (angol) kommunikkálunk…hogy lehet egy kerek egész ebből a sokféleségből…bár a szívem mélyén tudom a választ…örülnék, ha valaki, aki a saját bőrén már megtapasztalta, adna támpontot, hogyan él együtt héber-magyar-angol nyelvvel két ember.
köszönöm:)
Niki, ha együtt vagytok, nyugodtan használd, használjátok az olaszt, csak arra ügyeljetek, hogy legyetek eleget külön-külön is. 🙂 Ha tudtok, menjetek hosszabb időre haza (mindkét országba), hogy „elmerülhessen” a bolgárban és a magyarban is.
Sziasztok!
Annamari, reg nem irtam mar ide, mostanaban ritkan vagyok interneten.
A lanyom egyre nagyobb, mar 14 honapos, sokmindent megert, amit mondunk neki, napkozben sokat vagyok olaszokkal, ilyenkor olaszul kell beszeljek hozza, van egy ismersosom akinek ugyanennyi idos a kisfia megsem beszelhetek hozzajuk magyarul, hisz olaszok 🙂 sokat jatszanak egyutt, ilyenkor megert mindent olaszul ugy veszem eszre, de egybol lelkifurdalasom van, nem erzi e magat rosszul emiett vgy nem furcsa neki.
ha apa itthon van, o bolgarul beszel vele ugye, azt is megerti..
Van viszont egy dolog, amirol mar irtam itt neked, de meg mindig nem talaltam ra jo megoldast, pedig kene mert ebbol lassan hatranya lessz majd, amit nem szeretnek..Ha harman vagyunk itthon…Magyarul szolok hozza, de ilyenkor is olyan rossz, mert a parom nem erti. Azon gondolkodtam hogy forditom neki is olaszra, mivel az a kozos nyelvunk, igy talan a kicsi is jobban tanul, lassan megismeri hogy a kinti nyelvet hasznalom …vagy ne forditsak, hanem eleve olaszul beszeljek..nem tudom hogy legyen jobb, tenyleg szeretnem hogy ertsen mindent..
Kedves Krisztina, köszi, hogy megosztottad velünk a tapasztalatodat. Természetesen fontos, hogy jól ismerjük azt a nyelvet, amit szeretnénk átadni, de emellett – szerintem – sokkal fontosabb tényezőkön is múlik az, hogy a gyermek használni fogja-e a nyelvet. A gyerekekhez nem beszélünk bonyolult nyelvezetet ám! (Hamarosan írok erről egy bejegyzést, hogy pontosan hogy is gondolom – nem arra akarok biztatni, hogy valaki helytelenül is beszéljen egy idegen nyelvet a gyermekével, de ezt át lehet hidalni és mellesleg az anyanyelvünkön sem beszélünk mindig helyesen, csak nem biztos, hogy észrevesszük.) Meglep egyébként, hogy pont egy háromnyelvű írja azt, hogy furcsa neki, ha egy magyar szülő angolul kommunikál (is) a gyermekével. Ez a felfogás egyébként gyökerezhet abban is, hogy én, aki nem gyerekkoromban tanultam az angolt, kétnyelvű vagyok-e? Miért ne lehetnék az? És akkor már bennem is ugyanúgy felvetődhet a kérdés, hogy melyik nyelven beszéljek hozzá (igen, érezhetek olyan motivációt, és olyan érzelmi kötődést ez iránt a második nyelv iránt, hogy át szeretném ezt is adni). És ha te is érzel ilyet, akkor miért ne kommunikálhatnál két (vagy akár három) nyelven is a gyermekedhez? 😉
Kedves Annamari!
En egy 33 eves haromnyelvu vagyok:) Szulok kulonbozo nemzetiseguek, plussz az allam nyelve, vagyis nemet, magyar es roman..
A testverem (aki fiu) pici koraban keverte a nyelveket, majd kis ido mulva szepen beszelt mind a harom nyelven. En allitolag sose kevertem, de eletem folyaman mindig azt a nyelvet beszeltem picit folyekonyabban, amelyet epp gyakrabban hasznaltam. Pl. amikor Nemetorszagban voltam hosszabb ideig, a nemetet. De amugy a magyar nyelv a dominans, pl. ezen a nyelven gondolkodom:) Szerintem a kisgyerek befogadokepessege oriasi, nem hiszem azt, hogy osszezavarna, ha tobb nyelven is beszelnek hozza.
Ami kicsit furcsa szamomra, az az, ha egy magyar anyanyelvu szulo pl. angolul kezd el beszelni a gyerekevel, hogy az megtanuljon angolul, holott meg o se tudja rendesen azt az idegen nyelvet. Az uszodaban nemreg hallottam egy anyukat, aki helytelenul beszelt nemetul a kislanyaval. Azert az fontos volna szerintem, ha valamilyen nyelvre tanitjuk a gyerekunket, hogy azt a nyelvet jol tudjuk. A legjobb termeszetesen, ha az anyanyelvunket adjuk tovabb. De nekem milyen nyelven kellene kommunikalnom a gyerekemmel, ha mar ket anyanyelvem is van? 🙂
Udvozlettel
Krisztina
https://www.ketnyelvugyerek.hu/blog/tag/alapelvek/
„de gyakorlatban nemigen tudom hogyan alljak neki…” – erről regényt tudnék írni, vagyis már írtam 🙂 http://www.ketnyelvugyerek.hu/ketnyelvu-csomag.php Reklám helye. 🙂
Szia Barbara!
Teljesen egyetertek veled!Nekem is sok ilyen jomodu ismerosom van, konkretan az egyikkel vesztem majdnem ossze ma delutan….Merthogy szerinte egy nyelvet kell hogy megtanuljon jol, mert ha nm akkor keverni fogja,..Probaltam meggyozni hogy pont itt ezen a blogon beszelek tobb emberrel, akik szerencsere bizonyitottak az ellenkezojet..de nem, o csaj hajtogatta a magaet, a vegen pedig rahagytam.De nagyon merges voltam ra, mert mar nem eloszor tortenik ez, tapasztalata nulla,de azert probalna kioktatni, holott a velemenyet sem kerdeztem…
Eleg jomodu o is, a szuleinek hatalmas cege van, a kisfiaval bebisitter van. ..Az a baj, hogy ha ilyen emberek vesznek korul, eleg nehez pozitivan hozzaallni, de nem hagyom magam, tenyleg nagyon sokat segit ez a blog, utolag is koszonom mindenkinek a hozzaszolasokat.Tenyleg nagy segitseg mert elegge egymagam vagyok.
A hitem megvan, de gyakorlatban nemigen tudom hogyan alljak neki..Az vilagos hogy a sajat nyelvukon kell tanitsuk elosozr, ahogy te Annamari is javasoltad.Csakhogy Bulgaria messze van , alig eri hatas errol a nyelvrol, mert ugye a parom este jon meg, beszel hozza, de megis keves gondolom.
Ma rgondoltam hogy nyomtatok internetrol kepeket, mert magyar mesekonyvunk nemigen van, szeretnek mar komolyabban foglalkozni vele, de nemigen tudom hogy alljak neki, hisz Olaszorszagban ellunk, termeszetes hogy olasz nyelven elerhetobbek a dolgok, de ezt anyelvet nem szeretnem akkor rogton bevezetni nala..
Kedves Niki!
Én is csatlakoznék Annamari bíztatásához!!! Hasonlóan szkeptikus voltam még én is pár hónappal ezelőtt az angollal kapcsolatban, de annyi ötletet, motivációt kaptam erről a blogról, Annamaritól és a többiektől, hogy önbizalmam most már határtalan!!! Főleg, hogy egy éves Iker fiaim már kezdik mondogatni az angol szavakat :))) és hozzá mutatják is, amit a Play Alongból hallanak…szóval ennél nagyobb öröm és motiváció nem kell! Meglátod, amikor majd már „vissza is kapsz” abból, amit átadsz a gyerekeidnek, akkor fogod majd fel igazán, hogy ez egy olyan ajándék, amit csak Tőled kaphatnak meg!!!
Tudod, nekem sok ismerősöm van, akik tehetősebbek, jobb módban élnek, már mindegyiknek vannak gyerekei, de már most látom, hogy mennyivel többet tudok adni a hétköznapokban azzal Nekik, ha önzetlenül, vidáman és boldogan foglalkozom Velük…szóval persze a pénz is boldogít, de az igazi boldogság az az, ha látod a gyermekeid szemében azt az érdeklődést, szeretetet, amit senki mástól nem kapsz meg!!!A nyelvátadás egy teljesen új dimenziót nyitott meg számomra Hozzájuk! Látok Bennük valamit, ami már most több, mint az ilyen és idősebb korú gyerekek birtokában van…valami, amit nem lehet Tőlük sosem elvenni!!! És ne feledd/ne feledjétek – ahogy Annamari is írta – ezt a pár évet MOST kell kihasználni, mert aztán jön az óvoda, iskola, ott csak kevesebb hatás éri Őket és a gyökerek a legfontosabbak!
Sok szép élményt kívánok Neked a nyelvátadásban! :))
Niki, szerintem hasznosabb lenne, ha pozitívumként gondolnál erre! Gondolj bele, hány felnőtt küszködik felnőtt fejjel, hogy nyelveket tanuljon, vagy épp nem kap állást emiatt (szűk családi körben példa rá), a ti gyermeketek pedig egyből három nyelv elsajátítására kap lehetőséget! Ez egy csoda, megértem az aggodalmad, de azt hiszem, annyi pozitív példa van előtted, hogy felesleges aggódnod! Lazíts!! 🙂
Hat igen, ha 2 nyelv lenne jelen az eletunkben, en sem aggodnek ennyire.
Mar arra is gondoltam, hogy mondom a paromnak, hogy beszeljen az anyanyelven hozzank, en sokat megertek, es igy tanulhatnek is. Csak annyira megszoktuk mar az olaszt, 8 eve vagyunk egyutt, es a kislany ugye nemreg szuletett, mindig is az olaszt hasznaltuk, ami igy visszagondolva hiba volt, meg kellett volna tanuljak legalabb az onyelven. Mert amagyart egyszeruen megtanulhatatlannak tartja 🙂
Ida, köszi a tapasztalataidat, jó ötletek, az olvasásnak, írásnak nagy szerepe van, erről majd írok is. Az első szabállyal kapcsolatban: igaz, de nem általános, családtól is függ (pl. Nikiéknél biztos, hogy nem ilyen tiszta a helyzet, mert nem beszélik egymás nyelvét). Szóval ez az egyik modell, amit te írsz, de van más is (csak azért írom, hogy ne kezdjenek el megint „görcsölni” azok, akik esetleg más modell mellett döntöttek). 🙂
sziasztok,
az én gyerekeim már felnőttek, és kifogástalanul, bő szókinccsel beszélnek, írnak, olvasnak magyarul és spanyolul – az utóbbi az apjuk anyanyelve.
Amikor a nagyobbikat vártam, pszichológus lévén utánanéztem a kétnyelvűség szakirodalmának. Ebből szűrtem le a következő szabályokat:
1. Gyorsabban, könnyebben felfogja és megtanulja a kisgyerek a nyelvet, ha betartjuk az egy nyelv-egy beszélő szabályt. Azaz én mindig magyarul szóltam a gyerekekhez, az apjuk mindig spanyolul.
2. El kell dönteni, melyik a család saját, domináns nyelve. Nálunk ez a spanyol, tehát amikor négyen együtt vagyunk, ma is spanyolul beszélünk.
3. Nem keverjük a nyelveket. A gyerek azért keveri bele a másik nyelv szavait a szövegébe, mert nem ismeri azt a szót az adott nyelven. Ezért ilyenkor rendszerint végighallgattuk a gyereket, megmondtuk neki az adott szót a másik nyelven, szinonimákat, antonimákat is – vacsorafőzés, esti mese közben ez nagyon ment.
4. Nyelvi „fürdő”: esténként mindketten meséltünk és énekeltünk a gyerekeknek. Amikor valami ismeretlen szóba botlottunk, rögtön mondtuk a másik nyelven is a jelentését. Beszereztük ugyanazokat a meséket mindkét nyelven. A saját felolvasásainkat felvettük, és lejátszottuk a gyerekeknek a jelen nem lévő szülő szövegét.
5. Az írás-olvasás gyakorlása. Szereztem mágneses betűkészletet a hűtőre, és vacsorakészítés közben a gyerekek azzal játszottak. Más betűkirakós játékokkal is játszottunk, mindkét nyelven, már nagyóvodás korukban.
Hároméves korukra mindketten folyékonyan és hibátlanul beszéltek spanyolul. Kisiskolás korukban Spanyolországban voltunk fél évig, méghozzá Katalóniában. A hat és nyolc éves gyerekek egy hónap alatt nemcsak, hogy megtanultak katalánul, hanem ők lettek az osztályukban a legjobb olvasók!
A kétnyelvűség valószínűleg hozzájárul ahhoz, hogy nincsenek kommunikációs gátlásaik, könnyen teremtenek kapcsolatot mindenféle emberrel.
Élvezet volt tanítgatni őket, érdemes volt rászánni a nem kis időt.
Ertem.Szerencsere nalunk nem csak mi,a szulok vagyunk a nyelv egyetlen forrasa.Mindharom nyelv allando hasznalatban van,szerves resze eltunknek.Ez igen fontos.Pont ezaltal valt termeszetesse a haromnyelvuseg.Ha nem igy lenne,minden bizonnyal megfontolnam tanacsaidat.Hiszen ahol csak a szulo a nyelv egyetlen forrasa,ott valoban sokkal jobban meg kell kuzdeni a gyeremek nyelvtudasaert.
https://www.ketnyelvugyerek.hu/blog/2009/05/harom-nyelv-tenyleg-olyan-nehez/#comment-1107 Itt írtam. Nagyon sok olyan esetről hallottam már, hogy a gyermek abbahagyta valamelyik nyelvet (több okból), szóval nem általánosítanék. 🙂 A domináns nyelvi környezetnek nagyon nagy hatása lehet. Hát még, ha kizárólag a szülő a nyelv forrása. Én mindenképp odafigyelnék erre. 🙂
„van más lehetőség is a javításra (hogy a gyermek ne azt érezze, hogy javítod)”
Milyen lehetosegre gondoltal?
(Amugy egy tobbnyelvu gyereknek velemenyem szerint lehetetlenseg kedvet venni barmelyik nyelvtol,pont azert,mert szamara az a termeszetes.Ez olyan,mintha egy egynyelvu azt mondana: tobbet nem beszelek az anyanyelvemen,mert mindig kijavitanak…)
Azért gondolom így, mert elveheted a kedvét akár egy életre is attól, hogy használja a nyelvet. A kommunikációban nem az a lényeg, hogy mindig mindent hibátlanul mondjon, de ha úgy érzed, mégis fontos, akkor is lehet úgy javítani, hogy ne érezze javításnak. Ez a „ne úgy mondd, hanem így” tipikus közvetlen javítás. Ha negatívum társul a nyelvhez, az később káros lehet.
A javitashoz kapcsolodoan van egy nagyon aranyos tortenetem.A fiam heberul enekelt egy dalocskat,de hibasan,mire en eloadtam neki a helyes verziot.Erre o : mami,most meg kicsi vagyok es nekem igy tetszik!Majd ha nagy leszek,ugyis helyesen fogom enekelni!
Igaza volt!
Annamari,miert gondolod,hogy baj az,ha a gyerek erzi,hogy javitom?
Szerintem egy szarvashibat ki kell javitani,hogy ne szilarduljon meg benne.
Agi
Niki, nincs ilyen, hogy „felváltva kellene”, minden család egyedi, és neked kell megtalálni azt, ahogy nektek jó. Náluk ez működött, nálatok meg lehet, hogy más fog. 🙂 Látnod kell, hogy ha majd oviba fog járni, akkor az olasz túlsúlyban lesz, én addig mindenképp arra törekednék, hogy a másik kettő viszonylag megszilárduljon. (Írtam már erről korábban.)
Újrafogalmazással javítanék, javítok (ld. szülőnyelv).
Sziasztok
Hat valoban aggodom, a kornyezetem ketkedve fogadja a tobbnyelvuseget,de az itt olvasottak remenyt adtak 🙂
Akkor ezek szerint ha jol ertem ti tobb nyelven is beszeltek a gyerekekhez, helytol fuggoen..Tehat akkor nekem felvaltva kene olaszul is es magyarul is beszelnem, majd ha meg Bulgariaba megyunk, akkor csak bolgarul…
Annamari szerinted hogyan kell „javitani” , ha hibaznak? En meg nem tartok ott, csak kivancsi vagyok.
Agi, a közvetlen javítást én kerülném, nem biztos, hogy erre kell koncentrálni, és van más lehetőség is a javításra (hogy a gyermek ne azt érezze, hogy javítod).
Niki!:)
Te tenyleg sokat aggodalmaskodsz!:)
Hidd el,a gyereked ESZLENY!Biznod kell benne,akkor is,ha te bizonytalan vagy.Tudom,ez nehez,am megeri.
En,ha pl;horvatul a kislanyom,aki ovis hatalmasat,de tipikusat hibazik(amit a tobbi horvat anyanyelvutol hall),akkor kijavitom ot horvatul.Ez ilyenkor viccesen hangzik:p.l. ne azt mondd,hogy ja hocem,hanem hogy ja hocu.
Ha valamilyen szot nem ert egy nyelven,akkor vagy ravezetem a jelentesere,vagy,ha nincs ido ra,akkor leforditom neki arra a nyelvre,amelyiken erti.
Itthon a ferjemmel ivritul beszelunk egymas kozott.
O remekul tud magyarul,bar mostanaban nem hasznalja,mindent megert,amit a gyerekeknek mondok.
Mar sok olyan parrol hallottam,akik az okbol hagytak abba a tobb nyelven valo beszelest,(vagy bele se kezdtek)mert a parjuk nem erti,mit mondanak a tronorokosnek es hogy ez zavaro.
En ezt ostobasagnak tartom.
Miert esne el a gyerek meg egy nyelvtol- a hazastarsak kozotti bizalomhiany miatt??
(Ha mar olyan a helyzet,teljesen mindegy,milyen nyelven mondjak,azt az ember megerzi.)
Ugyhogy,kedves Niki,egyetertek Eszter javaslataval,hogy kezdjetek egymas nyelven tanulni.Nyiss ki egy bolgar gyerekmese weboldalt,szerezz be egy bolgar kepeskonyvet,ahova ala vannak irva a szavak,es meglatod,gyorsabban fogsz tanulni,mint gondolnad!Vegyel bolgar kazettat gyerek dalocskakkal,stb.Megeri!
Egyebkent en is akkor jottem bele igazan a horvatba,mikor a nagyfiam elsos lett.
A tobbnyelvuseg nem is olyan regen teljesen termeszetes dolog volt.Annak,hogy te is ebbe a korbe tartozol,oruljel!A jo oldalat lasd,ne a nehezsegeket!:)
Sok sikert,keves aggodast!
Agi
Sziasztok
Igazából sokat utaztunk és eközben tanultak meg a gyerekek. Mivel épp azon a nyelven beszéltünk amelyik országban voltunk.
Később amikor letelepedtünk Londonba és most is attól függ, hogy milyen nyelven beszélünk, hogy épp ki van jelen.
Majd 2012-ben az Olimpián tolmácskódunk a férjemmel és a szervezésnél is segíteni kell néha fordítani.
Sokszor a gyerekeket is magunkkal visszük, a rendezvényekre. Szervezők meg is értek minket, hogy részt vehessenek a láncban. Sok 10 év körüli gyerek fog részt venni a megnyitó ünnepségen, minden országból. Így segíthetnek a kapcsolattartásban ők is.
Gyerekek mindig a szüleiket másolják , így tanulnak. Ha a szülők beszélnek a gyerekek is fognak.
Nikinek pedig azt tanácsolom, hogy tanítsa meg a párját magyarul és kérje meg hogy őt is tanítsa meg bolgárul és a gyermek is legyen jelen. Így együtt szépen mindenki megtanul majd. Tapasztalatom szerint a gyerekek gyorsabban mint a szülők. Kellemes vasárnap délutáni program.
Sok sikert
Eszter
Sziasztok!
Hat oszinten remelem. Nagyon jo olvasni a bejegyzeseket itt, megnyugtato ,hogy masnak is sikerult. Neha a paromnak innen olvasok fel, mert o meg elegge bizonytalan ebben a kerdesben.
Agi, ha hibaztak egy nyelven, te hogyan javitottad ki? Vagy ha nem ertettek meg valamit az egyiken, akkor ugyanazon a nyelven ismetelted el?
A paroddal otthon milyen hyelvet hasznaltatok? A horvatot? Vagy mindharmatr egyszerre?
Pontosan: „A nyelv folyekonysaga attol fugg,hogy hol vagyunk epp.” Ezért jó a többnyelvűség… nem gond, ha nem érez vki folyékonyságot, a gyerekben, minden ismerősöm nekem is arról beszél, hogy ahová mennek ott alkalmazkodnak könnyedén a nyelvhez. és előjönnek a mélyről a dolgok!
Sziasztok!
Az en gyerekeim mar nagyobbak,eredetileg ketnyelvuek(magyar,heber),majd ovodas koruktol harom nyelvuek(horvat) lettek.
Mindharom nyelven szepen beszelnek es mindent megertenek,de termeszetesen a legerosebb nyelv a horvat,miutan Zagrabban elunk.Az iskolaban angolt tanulnak,ill.a legkisebb fiu nemetet es franciat is,o szerette volna.
Nekem nagyon sokat segitettek a magyar nyelvu kazettak,ill.videok,mesek,amiket kiskorukban neztek.
Mindharom nyelven olvasnak es irnak.
Egymas kozott horvatul kommunikalnak,velem magyarul,a ferjemmel heberul.
A nyelv folyekonysaga attol fugg,hogy hol vagyunk epp.Elvezik a nyelvi kulonbozosegeket.Biztos vagyok benne,hogy mindenfele nehezseg nelkul foganak magasabb szintre lepni barmely nyelvben,amint ezt tanulmanyuk/munkajuk majd megkivanja.
Remek dolog a tobbnyelvuseg,a tobb kulturara valo nyitottsag!
Lehetseges,hogy egy egynyelvu gyerek gazdagabb szokinccsel rendelkezik,am velemenyem szerint sokkal egyszerubb dolog a szokincset potolni,mint egy ismeretlen nyelvet megtanulni!
Én azt a rendszert alkalmaznám, amit itt is írtam: https://www.ketnyelvugyerek.hu/blog/2009/05/harom-nyelv-tenyleg-olyan-nehez/#comment-1065 Az lenne a fontos, hogy tisztázd ezt magadban, és dönts, hogy mi a rendszer, és aztán próbálj meg minél inkább ragaszkodni hozzá (úgysem fog sikerülni 100%-ban). És lazíts! 😀 „tévhit azt gondolnunk, hogy mindhárom nyelvet folyékonyan és egyformán magas szinten beszélik, kell beszélniük” Hidd el, hogy olyan szinten, mint ahogy a szükség hozza, érteni, beszélni fogja, viszont erőltetni nem szabad. Hajszál választja el csak a kettőt…
Sziasztok,
Annamari, igen mar reg meg kellett volna tanuljak, az igazsag az hogy eleg sokmindent megertek, de valahogy nem jon ,hogy beszeljek is, felek ,hogy valamit tuti rosszul mondanek, olyan bonyolultnak tunik.Ellustultam elegge, mert kenyelmes ,hogy az egyszeru olasz nyelvet hasznaljuk es kesz.Csak amikor hozzajuk megyunk vendegsegbe,akkor dobbenek ra, hogy elegge kellemetlen. Most meg hogy mar vana kicsi kenytelen leszek megtanulni rendesen.De mivel mas bolgarok nincsenek a kozelben, a parom este jon meg, igy elmarad.
Valahol azt tanacsoltak, hogy okvetlen az anyanyelvemen szoljak hozza, igy nem fogja keverni majd massal.De itt azt olvasom tobbsegben, hogy egyszerre tobb nyelven beszeltek a kicsikhez..Akkor peldaul en s aggodjak, ha tobbszor olaszul is szolok hozza’..
Irnatok kicsit bovebben nekem errol, mit tudnatok tanacsolni , a nao nagy reszeben ketten vagyunk, neha bekapcsolom a tevet neki, a bolgar zenet nsgyon szereti, legalabb addig is hallja.De mas otletem nincs, pedig szeretnek vele nagyon foglalkozni, szeretnem ha minden nyelvet jol ertene
Niki, mivel bolgárul nem beszélsz, egyértelmű, hogy csak az anyanyelveden tudsz szólni a kicsihez. Esetleg megkéred majd a férjed, hogy közvetítsen. Később meg majd a lányod, ha már beszél. 🙂 (Esetleg, ha van kedved, energiád, tanulj meg egy kicsit bolgárul, hogy ne érezd kirekesztve magad.)
Bocsánat, hogy részletekben írok, csak a gyerekek nyomogatják a számítógépet… 🙂
Szóval időbe telt mire mindannyian megtanultuk hogy miért van ez. Most már ő is figyel erre tudatosan, és mellőztük ezt az illemszabályt 🙂
Sziasztok!
Annyiban tudok hozzászólni a dologhoz, megértem Niki problémáját, hogy ha jelen van valaki, aki nem beszél magyarul miért esik nehezére magyarul beszélni.
Az ugyanis megfigyelésem szerint, és a velünk kapcsolatban levő kétnyelvűek elmondása szerint, íratlan illemszabály, hogy ha olyan ember is jelen van a beszélgetésnél aki nem érti az adott nyelvet illik őt is bevonni a kommunkiációba a közös nyelvvel.
Eleinte ez nálunk is gondot okozott, mert „az angol nénink” valahányszor magyarul szóltak hozzá a gyerekek magyarul válaszolt.
Így illik.
Na, én is el vagyok hűlve rendesen… És valahol meg röhögök Vekerdyn, hogy ez mennyire káros, meg rombolja az anyanyelvi struktúrát, stb.
Ehhez a teljesítményhez viszont kell az a háttér, hogy a két szülő ennyi nyelvet beszél összesen. Mi ketten a férjemmel öt nyelvet beszélünk (plusz a magyart persze), de szerintem még így is jóval a magyar átlag felett vagyunk 🙂 Igaz, ebből egyelőre három van terítéken, valamint a kínai kísérleti jelleggel, mert azt én is a gyerekekkel tanulom. Én egyszerre csak kettőt mertem bevezetni, aztán évenként adtam hozzá egyet.
De azért engem is érdekelne, hogy ennyi nyelv átadása milyen rendszer szerint működik.
Ertem. Szerintetek ha peldaul Bulgariaba megyunk majd, ami elkerulhetetlen lessz , ott h is magyarul beszeljek vele ? Nemmintha bolgarul annyit tudnek, inkabb ertem azt a nyelvet 🙂
Szoval elkepzelem ,hogy ott ull az egesz rokonsag, es csak neznek bamban ,amikor magyarul beszelek majd. Bolcsibe meg nem merem adni,nehogy az oalszt hallja tobbsegben.
Eszter!
Hat minden elismeresem komolyan ,oszinten szolva nekem nagyon meresz, hogy ennyi nyelvi hatas eri oket, de egyuttal nagyon jo is, hihetetlen elonnyel fog jarni nekik, ennyi nyelv ismerete.
Eszterre tervezem, hogy „lecsapok” és kifaggatom alaposabban, hogy is csinálják. Nem semmi, le a kalappal! (Előttük is, meg a gyerekek előtt is.) 🙂
Annamari, tényleg a többnyelvűeké a világ.. 🙂 !
Tényleg elkel az úttörő blogod a magyarok makacsul egynyelvű elkerített kis világában 😀
Aztaaa…
Ez nem semmi, Eszter!
Van/volt valami rendszered a nyelvtanításban, és a férjednek is, vagy úgy szóltatok, ahogy éppen jól esett? Ez hihetetlen…
Az anyanyelv domináns? Melyik nyelven gondolkodnak? Angolul?
Niki, már miért lenne ez hiba? Ha az a rendszer, hogy anyával magyar, apával bolgár, együtt olasz, szerintem teljesen tiszta a babának, csak arra ügyeljetek, hogy az anyanyelveteken is érje őt elég hatás (időben). Hidd el, sokkal okosabb annál, mint amilyennek tűnik és gondolod, rá fog jönni, hogy mi a rendszer.
Huha :)) Es meg en aggodtam,,,Ez tenyleg megnyugtato, hogy mas is van ilyen helyzetben, es tenyleg jo dolog, ha tobb nyelvet megert a gyerek.
Csak mondom engem mi zavar,mivel a parom nem beszeli a magyart, igy ha harmasban vagyunk, en sem sozlok sokat a babahoz magyarul:( pedig tudom hogy ez hiba , de olyan hulye helyzet hisz a parom nem erti, inkab olaszul szolok, de akkor meg attol felek, hogy a kislany nem erti…
Az én kislányom 3 éves és 15 nyelven beszél, persze, úgy mint minden 3 éves az ő korában, de mindent megért. Ebből egyet a lengyelt teljesen magától tanulta meg, a barátnőitől. Az ikreim sajnos csak 6 nyelvet tudnak folyékonyan, mert őket később kezdtük csak el a másik 8 nyelven tanítani. De már azt is megértik, és az abc-t is ismerik. Ők 5 évesek, egy fiú és egy lány. (UK-ban 4 éves korban mennek a gyerekek iskolába.2-3 év az óvoda. 6 évesen már írnak olvasnak és 20 alatt számolnak.)
Én és a férjem tolmácsok vagyunk így sokat utazunk. A gyerekekhez én mindig már születésüktől kezdve több nyelven beszéltem. Gyerekeknek mindent többször el kell mondani, ezt megtehetem több nyelven. Vagy ha nem értettek valamit elmondtam egy másik nyelven, így nagyon jól megtanulták. Én spanyol, francia, német, olasz nyelveken tanítottam őket, meg persze a magyart és a hindit mivel a férjem Indiából származik. A férjem arabul, japánul, mandarinul, héberül és görögül beszél és még én tanítottam később az oroszt. Első körben ezeket nehéznek találtuk, ezért az ikrek nem az első pillanattól, tanulták, de ezzel hibát követtünk el, és a kislánynak, már születésétől tanítottuk. mivel Angliában élünk angolt tanulnak az iskolába. A kislány pedig állatóvodába jár ( egy állatkertben van az óvoda, és a gyerekek segítenek gondozni az állatokat) a tanárok nagy része, Afrikából származik, és tanítják a gyerekeknek az afrikai nyelveket is.
Az én véleményem az, hogy nyelvtudásból soha nem elég. Meg kell tanulni és használni is kell.
Mindenkit arra bíztatok minél több nyelvet tanítson a gyerekeknek, mert ha a szülő beszéli a nyelvet a gyermek is szívesen beszél majd rajta.
Persze nálunk is előfordultak olyan mondatok amiben két három nyelv keveredett, de ezek idővel megszűnnek.
Igen, én is a saját görcsölésem okán jöttem rá dolgokra 🙂
Csak így tovább, aztán minél nagyobbak lesznek a gyerekek, annál jobban meg tudod győzni, magyarázni nekik, hogy mit és miért csináltok. Onnan már akkor nem lesz „nem természetes” a dolog. Már amit Te is és én is csinálunk, nem a helyzetből adódó nyelvtanulást, hanem a tudatos, választottat. S mivel lesz egy alaptudásuk a nyelvből, a tanulás is könnyen fog menni. Játékosan, ugyanúgy.
Niki!
Mi Magyarországon élünk, gyakorlatilag a magyar lenne az anyanyelvük, mert Apa és a nagyszülők is ezt beszélik. Csak aztán én úgy gondoltam, szeretnék Velük több nyelvet is megismertetni.
Ha hármasban vagyunk, németül kommunikálunk, játsszunk, viccelődünk, viszont ha már „bejön valaki a képbe” rajtunk kívül, átváltunk magyarra (ill. egyelőre én, mert Ők még nem beszélnek 🙂
Az angolt csak dvd segítségével próbálom megismertetni, egyelőre az elején vagyunk (napi kb. fél óra).
Mynona, köszönöm Neked is a hozzászólást! A természetesség megvan és igazából nem is görcsölök, csak elgondolkodtam a dolgokon…lehet, hogy ezt is túlbonyolítom, mint minden mást :))) csak lazán kell, mint eddig, igaz?
Nemrég találkoztam egy rokon-ismerős családdal, akik három nyelven beszélnek, és a gyerekeikkel szintén úgy. Most, mikor Magyarországon voltak, az anyuka, aki szlovén anyanyelvű, simán beszélt a gyerekeivel a játszótéren magyarul (férjétől tanulta, és nagyon szépen tudja már), Ausztriában (mivel ott laknak) németül és szlovénul beszél velük. Az ovi nyelve a német. Mikor beszélgettünk, a legkisebbiknek, a másfél évesnek éppen meg kellett köszönnie valamit, és amikor nem mondta magyarul, hát rászólt, hogy akkor mondd ahogy tudod (németül).
Az anyukát csak németül és magyarul hallottam beszélni, amíg a játszón voltam, németül Domi miatt, hogy meglegyen a gyakorlás is 🙂 , de egyszer nem szólalt meg az anyanyelvén, a szlovénon. Pedig azt is nagyon jól tudják a gyerekek.
A szülők mindketten a bécsi egyetemen tanítanak, és egy percig nem aggódtak a nyelvzavaron, teljesen természetesnek veszik, hogy a gyerekek több nyelven beszélnek, ha hibáznak, akkor majd később megtanulják. Lényeg a természetesség. Ez pedig szerintem nem az anyanyelvet jelenti, hanem a görcsölés-aggódásmentességet. 🙂
Szia Barbara!
Az angolon kivul milyen mas nyelvi hatas eri oket ? Persze a magyar ,es a masik?
Sziasztok!
Már nagyon vártam egy hasonló bejegyzést, mert mostanában nekem is aggodalmaim támadtak a háromnyelvűség terén. Igaz, nálunk valójában inkább csak kétnyelvűségnek indult a dolog tavaly ősszel (akkor voltak a Fiaim 6 hónaposak), aztán 2 hónapja a Ti biztatásotokra gyűjtöttem elég önbiztalmat és egy kicsit az angolt is beillesztettem a mindennapjainkba (napi 30-60 perc).
Ezzel kapcsolatban volt pár hozzászólás is, de szívesen venném, ha megoszthatnám másokkal is a mostani tapasztalataimat.
Niki! Az én Fiaim most múltak egy évesek és az aggodalmaim hasonlóak, mint a Tieid. Bár biztos vagyok abban, hogy 3 nyelv átadásával csak pozitív hatás éri Őket és ebből nem lesz hátrányuk, mégis mostanában, kezdem elképzelni, milyen lesz, ha megszólalnak, honnan fogom tudni,hogy melyik nyelven és egyáltalán.
Mindenesetre azért elég ügyesnek kell lenni ahhoz, hogy az elején kihámozzuk akár az anyanyelvünkön is, hogy milyen szókezdemények bontakoznak…de előbb utóbb gondolom úgyis letisztul.
Azzal bíztatom magamat, hogy ha volt és van türelmem immáron 6 hónapja úgy átadni egy (két) nyelvet a gyermekeimnek, hogy egyelőre kevés visszajelzést kapok arról, hogy mi lesz mindebből, akkor biztosan nem lesz talán ennél nehezebb kivárni és kitalálni azokat a szavakat, majd mondatokat. Mindenesetre izgalmasabb lesz, mint most, hogy egyelőre elég egyoldalú a kommunikációnk még mindig (bár azért egyszerű utasításokat és mindennapos szavakat megértenek bármilyen szituációban).
Én is örülnék, ha írnátok még ezzel kapcsolatban és Annamari, már nagyon várom a kérdőívek eredményeit!
Üdvözlettel: Barbara