Ez talán a legnagyobb kérdés, ami felmerülhet bennünk, szülőkben, ha az otthoni nyelvtanulásra, több nyelven nevelésre adjuk a fejünk. Nem teszünk-e vajon kárt még nem beszélő kisbabánkban vagy nagyobb gyermekünkben azzal, hogy több nyelvet is hall tőlünk?
A válasz határozott nem! Madalena Cruz Ferreira nyelvész, kétnyelvűségkutató szerint (aki maga is többnyelvű gyerekek édesanyja), teljesen normális, ha egy gyermekhez a szülő több nyelven szól! A világon sokan születnek olyan családba, ahol a szülő több nyelvet használ gyermekével. A nyelvi zavarnak nincs kockázata, egyetlen feltétel a természetesség. A gyerekek bármilyen nyelvet képesek megtanulni, ha hasznát látják (és minek lenne nagyobb haszna annál, hogy anyával és apával beszélgetni tudjon). Madalena szerint a kétnyelvű gyerekek számára a kétnyelvű szülő a tökéletes modell!
Nos, vannak még kételyeid?
Suzanne, nagyon köszi, hogy megosztottad a véleményed, nagyon izgalmasan hangzik, hogy két nyelven írsz és beszélsz a gyermekeiddel!
Ugy talàlom, hogy egyes „specialistàk” soha sem talàlkoztak azokkal a nyelvi problémàkkal, amelyekrôl olyan biztos véleményt adnak. Ami jellemzô az egyik gyerekre az nem biztos, hogy jellemzô a màsikra.Nem vagyok egy véleményen azzal sem, hogy csak egy anyanyelve lehet valakinek. En Magyarorszàgon születtem, de franciul irom regényeimet. Ugyanakkor magyarul is irok. Lànyommal hol franciàul, hol magyarul beszélünk. A fiaimmal inkàbb franciàul, mert a feleségük francia.
Persze egyszerûbb, ha valakivel csak egy bizonyos nyelven beszél a gyerek. A legrosszabb, amikor leforditjuk neki a mondatokat. sajnos az unokàimmal elég sok nehézségem van a magyar nyelv elsajàtitàsa szempontjàbol.
Mindenesetre, furcsa, hogy egyes személyek, az u.n. specialistàk olyan biztosak magukban egy ilyen összetett kérdéssel kapcsolatban.
üdvözlettel: Zsuzsi (Suzanne)
Barbara, Adrienn, köszi a véleményetek! Akkor folyt. köv. az új bejegyzésnél. 🙂
Akkor itt a végleges helye: https://www.ketnyelvugyerek.hu/blog/2009/07/a-ketnyelvuseg-veszelyes/ 🙂
No, itt a video (köszi, Ré :)) http://www.rtlhirek.hu/video/61948, elég sok „érdekes” elhangzik benne, megér egy külön bejegyzést, ha elaludtak a gyerekek, írom.
Szerintem is az a legkevésbé szimpatikus ezekkel a „szakértőkkel” kapcsolatban, hogy az ellenkező oldalt – akik pozitívan értékelik a kiskortól való nyelvátadást – még csak meg sem kérdezik, hanem önkényesen alkotnak véleményt.
Igazából ez általánosan jellemzi sajnos ezt az országot, hogy ami jó, pozitív és tovább mozdítja az előző generációt, azt nem akarják tudomásul venni egyesek. És ezek az „egyesek” pont azok az irigykedő, kételkedő, sokszor rosszat akaró rokonok, barátok, ismerősök és nem utolsó sorban a fent említett „szakértők”, akik magukat mindennél okosabbnak, kreatívabbnak és tapasztaltnak hiszik. Na ők azok, akiknek sosem volt talán és sosem lesz se türelme, se energiája se fogalma arról, hogy milyen is valójában és mélyrehatóan foglalkozni egy gyerekkel ilyen szinten és valahol az az érzésem, hogy ezzel a véleményükkel magukat védik, hogy miért is nincs/nem volt rá idejük, türelmük és energiájuk…
Bocsánat a határozott ítélkezésemért, de amennyire ŐK „támadnak” a témával kapcsolatban, úgy érezem, meg kell védenünk magunkat. Persze csak magunk között, mert szerintem mindegyikünk fontosabbnak tartja, hogy azt az energiát, amit vitatkozásra és győzködésre fecsérelnénk velük, inkább a gyerekeinkre és a saját dolgainkra fordítjuk.
Persze tisztelet a kivételnek – pl. Annamari, aki a kétnyelvűség egyik igazi és őszinte szakértője – akik „hivatalból” és bizonyos élethelyezetekben, fórumokon, konferenciákon a népszerűség miatt ezt a „küzdelmet” sokszor felvállalják.
Mindenesetre én mindennap hálás vagyok Annamarinak, hogy általa és a módszerei által mindennapjaink sokkal színesebbé, kreatívabbá és örömtelibbé váltak a kétnyelvűség által.
Mindenkinek további sok örömet és kitartást kívánok!
Csak hogy egyértelműbb legyen, mire reagáltam: “Noodlebug dalszövegek 2. – Animal Friends”
Rita bejegyzése: 2009. július 07. 14:44
A Rita bejegyzéséhez: én egyszerűen fel vagyok háborodva ezen, hogy itt ma Magyarországon szakértőknek nevezik magukat olyanok, akik nem is járnak utána a dolgoknak! Elképesztő! Nem is kommentálom tovább, amíg le nem nyugszom, de azért azt még hozzá tenném, nagyon érdekes, hogy azokat szólaltatják meg a médiában, akik ezt ellenzik, és azokat, akik nem alkotnak ez ellen kőkemény véleményt, hanem esetleg alá tudják támasztani az ellenkezőjét is, azok meg csendben vannak. Igen, érdekes, mert sok-sok országban alkalmazzák a kis kortól való nyelvelsajátítást, segítenek nekik, még ha az ország egynyelvű is (pl.: nem szinkronizálnak stb.). Itt miért vannak annyian ellene?! Minél kevesebb „ütőképes” magyar legyen?
Sziasztok!
Én egy valós esetet írnék le. Mint sokan mások, én is külföldre mentem au-pair-nek nyelvet tanulni.Két kisgyerekre vigyáztam, 3- és 1 évesek voltak. A kisfiú a szüleivel és velem franciául beszélt, a bejárónővel flamandul (tehetős család révén volt bejárónő is, aki viszont csak flamandul tudott)és az óvodában meg angolul tanultak. 3 évesen mind a három nyelvet jól beszélte, folyékonyan, gondolkodás nélkül. Azt élvezte a legjobban, mikor a segítségét kértem, hogy a bejárónővel beszélgetni tudjak, ilyenkor ő fordított oda-vissza. Látszott rajta az elégedettség, hiszen nélküle semmire sem mentünk volna.
Én a kint tapasztaltak alapján egyetértek mind a korai nyelvtanítással mind a több nyelv egyidőben való elsajátításával is.
Szia Andrea,
a Doktor bacsitoknak igaza lehet, egyreszt a gyereknek eleg alkalma van megtanulni a spanyolt, mivel spanyol környezetben eltek. Otthon beszeljetek vele magyarul. Nem azert, hogy a magyart jol megtanulja, hanem, mert igy tud KET nyelvet jol megtanulni (többnyelvü emberek IQ-ja magasabb mint az atlag). Azonkivül az is fontos, hogy a gyerek mar ott született-e, vagy születese utan mentetek ki. Ha születese utan mentetek ki, akkor eleg stressz neki a megvaltozott környezet megismerese/megszokasa, ne stresszeljetek Ti meg azzal is, hogy a vele beszelt nyelvet is megvaltoztatjatok. Hogy helytelenül ne beszeljetek vele, az jelentheti azt is, hogy ha ti nem beszeltek spanyolul tökeletesen, akkor a hibakat töletek a gyerek eltanulhatja, majd pl. az oviban hibasan beszel, amiert esetleg a spanyol anyanyelvü gyerekek kinevetik (a gyerekek nagyon gonoszak tudnak lenni), ez nagyon is erzekenyen erintheti öt es lehet, hogy ezzel egy olyan helyzet teremtödik, aminek az okara nem is jöttök ra, es nem tudjatok, hogy hogy masszatok ki belöle. Viszont hagyjatok a gyerekre, hogy melyik nyelvet beszeli, es ne eröltessetek. Lehet, hogy majd lesz egy idöszak, amikor nem akar magyarul beszelni, mert a környezeteben, akikkel a legtöbb idöt eltölti (ha ti doltoztok, akkor nem veletek tölti az ebrentöltött idö nagy reszet), akikkel a legtöbbet beszel, azok mind spanyolul beszelnek. Ha olyanokkal vagytok együtt, akik nem tudnak magyarul, a gyerekhez akkor is beszeljetek magyarul, mert különben le vonhatja a tanulsagot, hogy a magyar szegyelnivalo. Arra azonban ügyeljetek, hogy mire iskolaba megy, addigra a spanyol nyelvet annyira elsajatitsa, hogy az iskolaban ne legyen problemaja. Ez a nemeteknel szokott problema lenni, hogy a sok külföldi gyerek iskolakezdesig nem tud jol nemetül, mar eleve lemaradassal indul, es mivel az altalanos iskola csak negy eves, a negyedik evben „szortirozzak” a gyerekeket es akinek akkor nincs lehetösege a rossz jegyei miatt jo iskolaba menni, az örökre lemarad. Magyarorszagon jo, hogy a gyerekeknek van nyolc evük, hogy behozzak az esetleges indulasbeli lemaradast. Nem tudom, hogy ott nalatok ez hogy van. De ettöl ne essetek panikba, az iskola elötti utolso evben is raertek a spanyolra rahajtani, vagy ha egy evvel kesöbb kezdi az altalanost, attol sem döl össze a vilag. Mindenesetre sok sikert es kitartast.
Erről szó van a Tévhitek e-könyvben is (ingyen megrendelheted a bal felső sarokban)!
A ne beszéljünk helytelenül figyelmeztetésre reagálva:
Valóban jobb, ha helyesen ismerjük és használjuk a nyelvet, mert a gyerek azt a mintát tanulja, de azért belegondolhatunk abba is, hogy hányan használják a magyart helytelenül anyanyelvükként, az angolról meg nem is beszélve! Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a nem 100%os nyelvtudás ne riasszon vissza senkit a használatától! Réka
Andrea, ez egy rendszer a sok közül, amelyet a szülők alkalmazhatnak. Ha jól beszél valamelyikőtök spanyolul, egyikőtök használhatja azt is, bár ha magyarul is szeretnétek, hogy jól kommunikáljon, lehet, hogy tényleg érdemesebb otthon magyarul beszélnetek. Nem ismerem részletesen a helyzetetek, a céljaitok, körülményeitek. Csináljátok úgy, ahogy nektek jó! Sajnos sok ilyen „doktor bácsi” van errefelé is…
Mi egy Spanyol nyelvterületű szigeten élünk,és az orvosunk tanácsa az volt,hogy „mi” szülők csak az anyanyelvünkön,azaz Magyarul beszéljünk kisfiunkhoz,mert a másik környezetében(bölcsi,ovi,játszótér,babyeistein…)a másik nyelvet,azaz Spanyolt fogja anyanyelvi szinten elismerni magának.És hogy „helytelenül” se beszéljünk a gyerekhez…Nem is tudom mit értett ez alatt a Doktor bácsi,talán az -akcentust….?Hát nem tudom….?
Igen, ez a természetesség tényleg nagyon fontos! Ők a nyelvet egyszerűen csak használják, nem spekulának rajta. Nemrég a játszón néhány srác kiakadt, hogy ja, mi magyarok vagyunk? Akkor hogyhogy angolul beszélünk? És elkezdték kérdezgetni Nimit, hogy mondják anglul ezt vagy azt. Nimi nézett rájuk kerek szemekkel, hogy mi bajuk, mit akarnak. Mondtam nekik, hogy ne vicceljenek már, nem iskolában vagyunk, beszéljenek hozzá nyugodtan angolul, majd akkor ő is úgy válaszol. Na, itt félbemaradt a vizsgáztatás 🙂