Gyurkovics Tibor verse egyre aktuálisabb nálunk: a lányom, Eszter 6 éves lesz hamarosan, közeledik az iskolaválasztás ideje. Jó ideje törjük itthon a fejünket, hogy s mint legyen – mert olyan döntést hozunk most, ami lehet, hogy egy életre meghatározza, mivé cseperedik, mi lesz belőle, de leginkább, hogyan fog hozzáállni az élet kihívásaihoz. Olyan közegbe kerül majd most, amely nagyon nagy hatással lesz rá (nekünk szülőknek tudomásul kell venni, még ha nehéz is, hogy egyre kevesebb lesz a befolyásunk gyermekünkre, ahogy iskolába kerül, amely a serdülőkorban csúcsosodik ki). Nem mindegy, milyen lesz a tanító néni, milyen program szerint tanulnak a kicsik, és itt van még egy kérdés, ami szintén nem kis fontossággal bír: a kétnyelvűség.
Az iskolaválasztás kérdése nálunk azért is különleges, mert Eszter jól beszél angolul. Napi szinten használja a nyelvet a kommunikációban, velem és a testvérével. Számára a nyelvtanulás nem egyenlő a könyv fölé görnyedéssel az iskolapadban, és szavak magolásával. Semmiképp nem szeretnénk, ha az iskolában elölről kellene kezdenie a nyelvtanulást, amely az unalom mellett elvenné a kedvét is attól, amire eddig úgy gondolt, hogy „Imádom!”.
Vigyük-e „versenyistállóba”? Vagy jó lesz a szomszéd utcában lévő iskola? Esetleg járjon kéttannyelvű iskolába? Egyáltalán, menjen-e már most, 6 évesen iskolába? (Döbbenet, de mostanában divat lett visszatartani a gyerekeket, és csak 7-7,5 évesen küldeni őket iskolába.) Régóta motoszkálnak bennem ezek a kérdések.
A múlt héten az óvodában is megnézték, hogy mit tud, alkalmas-e, érett-e arra, hogy iskolába menjen. (Bár meg sem fordult a fejemben, hogy a kétnyelvűség majd hátrányt jelent ebben, azért jó volt hallani a megerősítést: iskolaérett a gyermekem.) Jövő héten pedig nyílt napra megyünk, megnézzük, hogy zajlik az élet a betűk és a számok között.
Nálatok is sürgető már erről a témáról gondolkodni? Ti mire jutottatok az iskolaválasztás kérdésében? Írd meg egy hozzászólásban! (Hamarosan egy újabb bejegyzésben megírom majd, hogy mi mire jutottunk.)
Annamari, most már értem 🙂 és köszönöm a véleményedet!
Barbara, a „vagy-vagy” dolgot illetően inkább arra gondoltam, amit Panninak írtál. 🙂 De amit írtam neki, hogy minél több lehetőséget kihasználnék, az rád is vonatkozik. 🙂
Patricia, köszi, hogy megírtad a tapasztalataidat!
Sziasztok,
mi skociaban lakunk es itt 4 es 3/4 evesen kezdik a gyerekek az isolat. Eloszor elegge ijesztonek tunt, de most mar kezdek hozzaszokni a gondolathoz. A kisfiam 3 eves es 4 honapos, meg van masfel evunk az iskolakezdesig! Nehez az otthoni es itteni ovodakat osszehasonlitani, ami biztos az az hogy, az itteni ovodak stress menhaden bar nagyon intenziven foglalkoznak es keszitik fel a gyerekeket a az iskolara. Abban tejesen egyetertek, hogy az iras-olvasason es a matematikan kivul rengeteg do log van amit meg lehet tanitani a gyerekeknek es nem kell oket nagyon koran iskolaba kuldeni, de amikor azt hallom, hogy odahaza 7 evesen vagy meg kesobb kezdik a gyerekek az iskolat avval nem tudok ether eaten. A gyerekek nag yon terhelhetoek es igenylik is a folyamatos szellemi -fizikai kihivasokat. Visszatartani Oket karos. jatszva tanulnak de csak akkor ha iranyitjuk Oket es nem csak magukra hagyjuk Oket „jatszani”.
Egy kicsit en is felek az iskolakezdestol, hiszen itt angol kornyezetben a Magyart tanulni a kihivas es szeretnem a kisfiam lelkesedeset megtartani a magyar nyevvel kapcsolatban is kola kezdes utan is.
Amit Szanita elect a gyerekeive az figyelemre melto, orulnek, ha megosztana velunk mil yen fejlesztesi modszereket probalt ki es talalt hasznosnak..
Annamari!
Köszönöm a hozzászólásodat, sokat számít a véleményed számomra.
Biztosan rosszul fogalmaztam, valójában nem vagy-vagy elképzelésem van az elkövetkező évekről ami a németezést illeti, csak a reális időkorlátokat figyelembe véve gondolkodtam „hangosan” és feltételeztem, hogy az óvoda és a munka mellett hétköznap nem fogok tudni annyi időt szakítani a kommunikációra, mint szeretném. Ezért is gondoltam, hogy a lelkiismeretemnek jót tenne a német ovi (ez lehet hogy kicsit bután hangzik), és ha mellette mégis tudnék egy-két órácskát csenni a teendők mellett ill. a hétvégeket, akkor azzal csak nyerünk mindannyian.
Mellesleg tényleg lelkiismereti kérdést csinálok néha az óvodaválasztásból, mert olyan szinten érzem a felelősségét, hogy sokszor már én is túlzásnak tartom.
Arra gondolok, hogy 3 év nyelvátadás után nagy „felelőtlenség” lenne elpazarolni az iskoláig azt a további 3-4 évet, hiszen ebben az időszakban „érnek rá” a gyerekek a legjobban játékosan és észrevétlenül elsajátítani a nyelvet. Azt gondolom, sosem bocsátanám meg magamnak, ha kihagynám ezt a lehetőséget a németes ovival még akkor is, ha a másik oviban klasszisokkal jobb óvónők foglalkoznak a gyerekekkel és válnak más szempontból fogékonyabbá…
húú, már megint sokat írtam, lassan meggyőzöm magamat arról, amit mindig is éreztem legbelül 🙂
Annamari, Barbara! Köszönöm a válaszokat!
Sajnos nem kéttannyelvű oviról van szó…Ha úgy lenne, nem gondolkodnék. Inkább a Barbara által felvázolt heti 1-2Xfél-1 óra. A városunkban egyébként nincs kéttannyelvű ovi (utánanéztem), és a közelünkben is csak abban az egyben van vmilyen formában angol oktatás.
Végül is úgy döntöttünk az ovik között, hogy listát készítettünk a lehetséges ovik előnyeiről és hátrányairól. Így az „angolos” ovi a második helyre szorult… A férjemnek pedig megígértem, hogy erőt veszek magamon, és igenis angolozni fogok a gyerekkel!
Azért sem egyszerű nálunk az angolozás, mert a kisfiam (sajnos) 1 éves kora óta bölcsis, így kevés időt töltünk együtt. És abban az esti 3-4 órában kell „megoldanunk” mindent (a közös hancúrozást :), a házimunkát, meg majd az angolozást is). Ami angol nélkül sem egyszerű, de mindenképpen csinálni akarom, mert titeket olvasva teljesen meggyőződtem arról, hogy ez egy hatalmas lehetőség a gyerekemnek, és nagy butaság lenne kihagyni! És mostantól minden nap foglak titeket olvasni, nehogy megint ellustuljak! 🙂
@Virág, valóban többféle módszer létezik, a betűkhöz kapcsolnak alap hangokat, és ebből indulnak ki, vagy pedig a szóképekből. Mi már foglalkozunk ezzel, ha a lányom kéri, tulajdonképp mindkét módszerrel. Írtam erről korábban egy cikket, majd előkeresem.
Panni, Barbara, egy kicsit úgy tűnik nekem, mintha ez vagy-vagy kérdés lenne. Miért ne lehetne is-is? Az tény, hogy ha van választási lehetőség, én olyan ovit keresnék, ami valóban kétnyelvű nevelést biztosít és nem heti 1-2 félóra a nyelv. Nekem fontos szempont lenne, hogy minél több színtéren/szituációban találkozzon a gyermekem a nyelvvel (sajnos nekem nem volt ilyen lehetőségem az óvodaválasztásra) – fontos, hogy lássa, valóban van értelme használni. Attól, hogy kétnyelvű oviba jár, lehet otthon is szerepe a nyelvnek. Szóval mindent bele, sok erőt és örömöt az otthoni nyelvátadáshoz is! 🙂
szia Panni!
Ha hozzászólhatok személyes tapasztalatom alapján az óvodai angol (hacsak nem speciális kéttannyelvű óvoda) heti 1-2szer fél órára korlátozódik, ami szerintem vajmi kevéske ahhoz, hogy „eredményt” lehessen elérni ovi végére. Arra elég (lehet), hogy a gyerkőcökkel megismertessék, megszerettessék a nyelvet, de ezzel is óvatosan kell bánni, mert felénk pl. 1 éve „kötelező” az angol nyelv oktatásának biztosítása az óvodákban, ezzel párhuzamosan viszont hoztak egy rendeletet is, miszerint külsős (pl. hozzáértő, tapasztalt nyelvtanár nem teheti be a lábát óvodába oktatás céljából – ezt onnan tudom, hogy én is kacsingattam efelé, szerettem volna németet oktatni óvodásoknak, de el kellett volna hozzá végeznem a 4 éves óvónőképzőt, és még akkor sem biztos, hogy szóba állnak velem….) Szóval a lényeg, hogy ebből a célból képezték ki a már intézményben lévő óvodai pedagógusok x százalékát „gyorstalpalón” angolból és most az ő feladatuk és felelősségük a nyelv megalapozása.
Engem személy szerint kiráz a hideg ettől, mert rengeteg kárt tudnak ezzel okozni a gyerkőcönek hosszútávon, hiszen alapvetően ők nem ehhez kell hogy értsenek (kivéve persze a nemzetiségi óvópedagógust, de ők meg alapból ilyen pozícióban és ilyen óvodában tevékenykednek.)
Tisztelet a kivételnek – ami szerintem ilyen körülmények között kevés lehet – és nem akarok senkit megbántani, de nagyon körül kell nézni, ha óvodában szeretné az ember az alapokat megtaníttatni a gyerkőcével. Ennél szerintem sokkal hatékonyabb és élvezetesebb nekik az, amit otthon kapnak.
Ha csak abból indulok ki, hogy az a németes óvodacsoport, amit én kinéztem a fiaimnak (nemzetiségi németes csoportnak hirdetve) is csak a napi foglalkozások formájában hallja a németet (kb. 1 óra délelőtt) ill. napközben bizonyos napirendhez fűződően (kézmosás, evés…) Ez nekem -jobb híján- szimpatikus volt, bár azért egy németes csoportot úgy képzeltem el, hogy ott a reggeli belépéstől az elköszönésig németül folyik a tevékenykedés…de ez nálunk a maximum, amivel nincs is gond, csak belegondoltam, hogy még a nagycsoportosok is magyarul válaszoltak a foglalkozás alkalmával mindenre (kivéve, ha felszólította őket az ovónő, hogy németül mondják…)
Passzívban mindent tudnak, de nem igazán aktivizálják magukat.
Ez persze egy óvoda, egy óvodai csoport, egy óvónő, egy-két óra tapasztalata a részemről, biztos vannak ennék sokkal jobbak is, de gondolom kevésbé jók szintúgy.
Csak arra akartam felhívni a figyelmedet Panni, hogy szerintem Te egyes egyedül többre vagy/lehetsz képes ezalatt az egy év alatt,amíg óvodába kerül a fiad, mint az óvoda 6 éves koráig. Hacsak nem találsz olyan megoldást, ahol a gyerkőc nap mint nap tényleg kommunikálhat, játszhat, beszélgethet másokkal a másik nyelven is.
Az én fiaim 3 évesek lesznek, én is sokat kihoztam belőlük ezalatt a 2 és fél év alatt, de még sokkal többet is ki lehetett volna, ha szorgalmasabb és kicsit még ennél is kreatívabb lettem volna. Ennek ellenére elégedett vagyok, mert imádják a nyelvet és nekem ez volt a célom.
Kitartást, sok örömet kívánok benne és kezd el minél előbb teljes erőbedobással!
Annamari! Nálunk az iskolaválasztás még messze van (2 éves a kisfiam), viszont most kell jelentkezni az oviba. A férjemnek fontos szempont, hogy legyen angol oktatás az oviban, én viszont kissé szkeptikus vagyok. Legalábbis olyan tekintetben, hogy többet kap-e ott a gyerek, mint amit én tudok neki itthon adni. Nem tudom, milyen program szerint folyhat ott az oktatás, és milyen szint érhető el vele az ovi végéig…Bevallom, itthon még csak most kezdünk angolozni, és teljes káosz van a fejemben, hogy hogyan is lenne jó. Ez az én lustaságom miatt van, mert mindig halogattam a dolgot (meg rájöttem, hogy nem is tudok olyan jól beszélni angolul, mint írni). De biztos vagyok benne, hogy ha kellő képpen elszánt vagyok, és elég időt szánok a dologra, akkor menni fog. Igaz, „gyerekangolból” még fejlődnöm kell, mert elsősorban a szakmai (természettudományos) nyelvismeretem jó. Szerinted érdemes ragaszkodni az ovis angolhoz?
Annamari, köszi az ötletet, megnézem a Usborne kiadó kínálatát. Akkor köv. kérdésem az lenne, angolul hogyan tanítják a gyerekeket olvasni? Vagy ott is többféle módszer létezik (nyilván a betűnként stb. mint nálunk, nem:) Te hogyan fogod a gyerekeidet angolul megtanítani olvasni?
Barbara, irigylésre méltó, hogy mennyi a választék nálatok.Azért elgondolkodtató, hogy itt Debrecenben mi van…ill. mi nincs:(
Annamari, valóban óriási lépés lehet a nyelvtanulás terén az olvasás megtanulása/megtanítása és lehet hogy ha ebbe belegondolok, én sem aggódom túl az óvoda,-és iskolaválasztást, hiszen most épp az a nagy dilemmám, hogy egy átlagosan jó, németes csoportba irassam a gyerkőceimet, vagy egy átlagosnál sokkal jobb anyanyelvi (magyar) óvodába.
Rávilágítottál, hogy igazából ha a jobb óvodát válaszom és otthon én tovább foglalkozok a fiaimmal – mégha lényegesen leredukálódik is a némettel való foglalkozás, játék, énekelgetés – az olvasással szinten tudom tartani, illetve az érdeklődésük alapján hosszútávon fejleszteni tudom Őket ebben is. Nem beszélve majd tényleg 7-8 évesen, amikor már megtaníthatom Őket olvasni is, ez aztán kinyitja számukra a világot.
A Ti városotokban is probléma, hogy egyes iskolákban túljelentkezés van, másokban nincs meg a gyereklétszám? Vagy mi okozza ezt a rendeletváltozást. Bizonyos szempontból érthető, de szülőként biztosan sokan fel lesznek háborodva. Az iskola, ahová körzetileg kerültök/nétek legalább jó alapokat ad? Milyen ott a nyelvoktatás és lehet-e választani nyelvek között?
Felénk (Szombathelyen) már szinte választani sem lehet a rengeteg kívánat közül. Van már 2 angol kéttannyelvű iskola, 3 német kéttannyelvű, ezen kívül rengeteg a művészeti-sport és egyéb készségekre építő, azokat fejlesztő intézmény. Már most gondban vagyok, hogy mi lesz a befutó, pedig nekem még van 3-4 évem eldönteni.
Virág, olyan könyveket szerezz be (én is így teszek majd), amik érdeklik a gyermeked. Nem tankönyvek, hanem gyerekeknek szóló, akár természettudományos témákat feldolgozó könyvek (Usborne kiadónak van ilyen sorozata, egyszerű nyelvezettel, olvasni tanulóknak szól). Én mindenképpen az idegen nyelvű olvasást tartom a következő nagy ugrásnak, hisz, ha ezt megtanulja, határ a csillagos ég, és mindent megtalál, ami érdekli, és amivel akár a saját nyelvtudását egyedül fejleszteni tudja. A mi feladatunk leginkább az lesz, hogy az érdeklődésüket kiszolgáljuk és segítsük őket abban, hogy fel tudják dolgozni, amit olvasnak.
Egyébként nálunk most nagyon úgy tűnik, hogy egy helyi rendelet „lövi meg” az iskolaválasztást, annak szabadságát, csak állandó lakcím szerinti körzeti iskolába járhatnak a gyerekek, úgyhogy nem nagyon kell törni a fejünket tovább…
Kedves Mindenki!
Érdekes, ami Orsi felvetett, hogy hogyan is lehet fenntartani az otthoni angolozást nagyobb gyereknél. Várok is ötleteket tőletek…
Amíg kicsik,a beszéden,éneklésen-mondókázáson, flashcardokon kívül rengetek kis program van nekik, amivel elindulhatnak az angolban pl. (Play along, Sing along, Noodlebug, vagy a mesék-nálunk most épp Fireman Sam és a Caillou történetek a kedvencek).
A legnagyobb kisfiam 4,5 éves, mondatokban beszél angolul, mesekönyvei 80%-ban angol nyelvűek.Van a könyvek közt gyermek encikolpédia, atlasz is.
Viszont bevallom, angol nyelvtanárként is gondban vagyok sokszor a szavakkal, kifejezésekkel azon témákban, amik aktuálisan érdeklik. Pl. most repülők, repülőtér. És olyan szavakra kiváncsi, hogy milyen műszerek vannak a pilóta előtt. Vagy egy másik téma, az állatvilág… A Wikipédia alapján készítettem neki egy „kis könyvet”, állati törzsek, osztályok, érdekességek.
De nem tudom még, hogyan fogom csinálni akár 2-3 év múlva. Milyen könyveket szerezzek be? Biológia, földrajz, történelem, stb angolul?
A középső kisfiam 2 éves, rengeteget tanul a bátyjától, ő is szépen érti az angol beszédet, és ha nem is kerek mondatokban, de használja. A legkisebb még csak fél éves, ő a dalokon, mondókákon, flashcardokon keresztül ismerkedik az angollal.
Ha majd az iskoláról kell gondolkodnunk, szívem szerint egy másik nyelvet emelt szinten tanító intézménybe járatnám, de nincs ilyen itt.(megjegyzem, az ország második legnagyobb városában élünk..) Szívem szerint nyitnék két tannyelvű ovit is:) A mostani nem egy főnyeremény, nehéz így, mert ugye a nagy reggeltől fél 5-ig oviban van, s itt ezen a ponton elgondolkodok Szanita érvein…
Szóval várok ötleteket, hogy ti hogyan fogjátok kivitelezni a nyelvtanulást ha pl. 8-10 éves lesz a kicsi.
Szia Annamari!
Én is Kata véleményét támogatom. Mivel mi is komolyan foglalkozunk otthon az angollal, semmiképpen nem szeretném olyan iskolába küldeni a lányomat, ahol angolt tanulna. Neki az unalmas lenne, biztos vagyok benne, hogy unatkozna az órákon, a differenciált oktatás pedig nálunk sajnos nem annyira előrehaladott, hogy abban bízzak. Ha esetleg kéttannyelvű oktatásra lenne lehetőségem, akkor elgondolkodnék, de abból kiindulva, hogy a lányom is nap, mint nap használja a nyelvet, kerek egész mondatokban beszél, sokkal előrébb tartana a többi gyereknél. Szerintem jobb megoldás, ha egy harmadik nyelvet kezd el az iskolában, persze hogy miként lehet egy 7-8 vagy akár 12-13 éves gyereknél fenntartani az otthoni angolozást, abban sokszor elbizonytalanodom.
Szia Annamari,
ha én a helyedben lennék, azaz, a kislányom ilyen ügyesen, gyönyörűen beszélne angolul és akkora elhivatottságom, türelmem lenne tovább tanítani őt angolul, mint neked van, és az angol a mindennapjaink része lenne, stb. stb, szóval én egy olyan iskolába íratnám, ahol egy másik, teljesen új nyelvet tanulna kiemelten, akár egy harmadik nyelvvel megtűzdelve, az angol pedig maradna az otthoni második nyelvünk.
Nagyon jók a hozzászólások, élvezetes kis fórum alakult ki a témában. Én maradtam annál a feltevésnél, hogy én hogyan gondolkodnék ha a te helyzetedben lennék. Remélem hasonló helyzetben leszek én is egyszer 🙂
Kedves Timi!
Az első hozzászólásomban leírtam az indokaimat, ami jóval több annál, hogy nem tetszik a magyar közoktatás. A legfontosabb az, hogy a fiam több évvel érettebb a kortársainál, és óriási tudásszomj van benne, ő egy akármilyen első osztályban megpusztul a motivációhiánytól. És erre ráadásul van példa is a családban.
Mivel nagyon sok tanár ismerősöm van, köztük rengeteg kiváló tanár és ember, a bírálatom rendszerint nem az egyes embereknek szól. Azzal is tisztában vagyok, mint jelent nekik rendszerint az íróasztal mögül történő irányítás a nagy emberek részéről. Arról nem is beszélve, hogy amit itt említettem, az csak a felszín.
Van tanári végzettségem is, és én azért hagytam ott a pályát, mert gyakorlótanításon csak azt éreztem, hogy semmi értelme annak, amit tanítanom kell, és ha értelmetlen dolgokat kell tanítanom, abba én belehalok.
A szülők és a tanárok összefogása valóban a legjobb lenne, az óvodánkban látom is ennek minden előnyét, a baj csak az, hogy nem tudok a többi szülő helyett is összefogni, és sajnos a nagy részük erre egyáltalán nem nyitott. Mert teljesen mindegy, mi van a gyerekével.
Továbbá van választásunk: sem az iskola nem az ördögtől való, sem az otthonoktatás. Az utóbbi más helyeken egy teljesen bevett normális forma. Csak el kell dönteni, kinek mi a megfelelőbb. NINCS OLYAN RENDSZER, PEDAGÓGIA, AMI MINDENKINEK JÓ! AZ ISKOLA SEM! Szerintem legfőképp ezt kéne megérten mindenkinek. A jelenleg uralkodó gyerekpszichológiai irány pedig felülvizsgálatra szorul, mint minden elmélet időnként, mert az én tapasztalataimmal rendszerint köszönőviszonyban sincsenek a megállapítások. Én meg jobban hiszek annak, amit látok, mint amit mások mondanak.
Sziasztok!
Már rég jártam erre…látom, fellendült a blog és nem igazán értetek egyet, de így izgalmas. Biztosan mindenkinek igaza van, de azt vallom, hogy mindez valójában 10-20 év múlva fog kiderülni (vagy még később).
Igazából ki tudja, ha nem az anyja egy gyerkőcnek, hogy mi a legjobb neki. Ezzel a gondolattal én is eljátszok mióta megszülettek, ugyanakkor sokszor bizonytalanná is válok bizonyos döntések előtt. Én nem vagyok ennyire tudatos, mint Ti, de remélem, a megérzéseim azért majd jó útra térítik a gyerekeimet.
Hadd írjam le a mi szituációnkat, ha már ide „tévedtem” 🙂
Igaz, hogy nem iskola, de óvodaválasztás előtt állunk. 3 évig úgy érzem, a tőlem telhetőt megtettem ahhoz, hogy a fiaim megszeressék és bizonyos szinten használni is tudják a nyelvet (német). Sajnálnám, ha megszakadna ez és nem sikerülne egy német oviba iratnom Őket (esetleg az ovónő nem lenne szimpatikus, mert nálunk csak két ilyen csoport van az egész városban).
Ugyanakkor azt is tudom, hogy Ők már sok szempontból többet szívtak magukba ezalatt a 3 év alatt, mint amit az óvoda ad (voltam bemutatófoglalkozáson és egyik gyerkőc sem szólalt meg németül, …mondjuk mindent értettek és csinálták, amit az óvónéni kért – lehet hogy nem mérvadó).
Viszont az elkövetkező 3-4 évben lényegesen kevesebb időt fogok Velük tölteni, mellette visszamegyek dolgozni és úgy gondolom, hogy mivel mi csak hármasban szoktuk a nyelvet használni, ha 4-5 óra felé hazaér a család, nem fogom Őket rögtön „lerohanni” mondókázással, énekléssel, ill. nem fogok elkezdeni németül beszélgetni Velük, hiszen a 3 év alatt megszokták, ha Apa itthon van, akkor már magyarul kommunikálunk.
Szóval olyan szempontból nagy dilemma, hogy „mindenáron” válasszam-e a német csoportot, vagy kicsit összeszedem magamat és kitalálok egy más megoldást magyar óvoda mellett (pl. csak hétvégenként beszélgetünk, hétközben pedig német meséket néznek, ezzel nem merül feledésbe).
Ne haragudjatok, ha a „vitát” egy kicsit most eltereltem, szeretnék Tőletek tanácsot, tapasztalatokat, tippeket kapni.
Köszönöm előre is és mindenkinek jó iskola/óvodaválasztást kívánok!
Barbara
Kedves Mindenki,
sajnálom ha vkit megbántottam, nem rosszindulatból írtam azt amit. (Köszi Annamari ;o))
Csak nekem az jött le h :
-Szanitának nem tetszik a magyar iskolarendszer, nem tartja jónak,
-ergo jobbnak tartja, ha otthon Ő fogja nevelni a gyerekét.
Az első ‘vádra’ én ugrom és elnézést a heves szavakért, megvan az a rossz tulajdonságom h mediterrán hevességgel és őszintén megmondom a véleményem. Sorry, ha vkinek nem tetszik. Szóval én rettentően utálom h már évek óta csak szidják a közoktatást és a tanárokat (vagyis engem is) h nem vagyunk jók stb… Nyilván, én is látom h nem tökéletes az ami ma van, de azt is látom h pl a mi sulinkban miket tanítanak a kollégák és hogyan készülnek az órákra és mivel a kimenet (érettségi követelmények) adottak, nekünk erre kell felkészíteni a gyerekeket, akár tetszik nekünk, akár nem. Aki ma magyar érettségit akar szerezni, annak lexikonnyi adatot kell megtanulni, nekünk meg erre kell trenírozni a gyerekeket… (..mert ha nem ezt teszem, akkor mit mond a szülő…?) Részemről folyamatosan komplex tudást óhajtok átadni és gondolkodásra próbálom nevelni a kölköket és azért lettem tanár, mert szeretek tanítani és imádom a kölköket… (és a bizalmuk és egyéb jelek alapján úgy látom h a többséggel kölcsönösek az érzelmek..) Nem vagyok tökéletes és esténként már hullafáradt is, szal elnézést az esetleges ingerültségért…
Ehhez zárójelben hozzátenném h hőn szeretett kormányunknak érdekes reformtervei vannak, amit a diri 2 hete a félévzáró konferencia keretében ismertetett velünk: központosítani fogják a sulikat, megszűnik a sulik eddigi gazdasági önállósága: gazdasági központokat fognak felállítani (a sulikban jelenleg dolgozó gazdasági dolgozók repülni fognak… a suli saját bevételei pl tornaterem kiadásából, be fog folyni a közösbe… stb), minden sulit kategorizálni fognak és besorolnak és meg fogják szabni h az adott kategória 90%-ban mit és hogyan taníthat (ez konkrétan a nyelvtankönyvek megválasztásánál sztem óriási gáz lesz… értem persze h a tankönyvkiadás nagy biznisz és vajon kiknek is lesz ez jó…??)… A többit nem részletezem, a fantáziátokra bízom… csak annyit: ha a gazdasági önállósága megszűnik, akkor a szakmai önállóság vajh’ megmarad-é az iskoláknak..? Ha nincs pénz… megmaradhat…??? (kérdésem csak költői…)
Ezzel együt azt mondom és ebben nem ingathat meg senki: változást csak úgy érhetünk el, ha szülők és tanárok összefognak és a szülők nem ‘elmenekülnek’ és elviszik a gyerekeiket a ‘rossz’ közoktatásból, hanem ha belülről tiltakoznak folyamatosan…
‘Divide et impera’ : oszd meg és uralkodj… amíg csak sárt dobálunk egymásra, amíg sikerül minket egymásnak ugrasztani (és most bmely vonatkozást említhetném, nem csak az oktatást…) addig bármely kormány azt csinál velünk, amit akar… Ha a gyerekeinknek és az unokáinknak akarunk jót, akkor nem kivenni kell a gyereket, hanem összefogni… A tanárok sem szeretik ezt a kényszeres rohanást, nem mi akartunk magunknak heti 22-24 óra kötelező óraszámot és a plussz helyettesítéseket, a kis óraszámot egy adott tantárgyból, amikor lehetetlen leadni a rengeteg tananyagot… Nagyon szívesen oktatnánk szép nyugisan, ráérősen… csak nincs rá időnk, mert rohanni kell…. 🙁 (OFF: és abba a témakörbe már bele se menjünk h milyen a pedagógusok anyagi megbecsülése és ennek mik a következményei…)
Szóval értem én h aki anyagilag megteheti, az elmegy a közoktatásból… csak nem értek egyet.
Végül: a lányomnak csálék a fogai.. az ember azt hinné h csak elviszem fogszabályzásra oszt’ kész.
Iskolai logopédus felmérte: nyelvlökéses nyelése van. Utánanéztem: megnagyobbodott orrmandula miatt alakult ki és következménye a csálé fogazat, komplex kezelést igényel: fogász és logopédus együttműködését és az orrmandula kivételét… Ha egy gyerek otthon van, a szülő észreveszi és rájön a probléma okára…? Én sosem jöttem volna rá…
Üdv: Timi
@Virág és kedves mindenki, kérlek benneteket, hogy maradjunk a témánál. Timiről mindent mondanék, csak azt nem, hogy rosszindulatú (nem csak egy hozzászólásból „ismerem”). Mindenki más háttérből jön, más a véleménye, a tapasztalatai, tiszteljük meg egymást azzal, hogy ezt elfogadjuk. Gondolkodhatunk másképp, és ezért is jó, hogy kialakult itt ez a párbeszéd, kérlek benneteket, hogy legyen továbbra is párbeszéd és ne sárdobálás, köszönöm.
Timi,
en sem nagyon ertelek, ne haragudj… en mar csak a sajat kicsimen latom, hogy a hobbi ovoda sem jon tulzottan be neki… ezert is vagyok „elkeseredve”
Szanita,
epp ezen ragodtam magamban, mikor olvastam a blogod, de hat hogyan lehet ez penzugyileg megoldani???? en azzal hogy 3 eve mar itthon vagyok
igenis megerezzuk penzugyileg (itt csak 16 het a szulesi szabi) -sosem merult fel mas… de akkor is!
„Drága, de eddig nekem minden sokszorosan megtérült. Pénzben is mérhető.” – ez erdekelne, ha privatban megosztanad (keiser56 hotmail fr)
Szanita! Nagyon jól összeszedted az érveket az igazad mellett!!!!! kívánom, hogy legyen erőd, türelmed mindenhez, és tuti lesz is 🙂
Timi, kicsit mintha rosszindulatú lennél…és sémákban gondolkodsz.(pl. mindenki így csinálja, évtizedeken át jó volt, most meg már nem? -okt. rednszerre, ovira gondolok)
Timi!
Az otthonoktatás nem a gyerek bezárása!!!! Fognak sportolni, zeneiskolába járni, valamint a művészeti oktatást is kívül kell megoldanom. Van bölcsész és pénzügyes diplomám, de nem is ez a lényeg, hanem hogy hajlandó vagyok mindenben képezni magam. Folyamatosan. Csak épp nem iskolarendszerben, mert annál találtam sokkal jobbakat. Drága, de eddig nekem minden sokszorosan megtérült. Pénzben is mérhető. És én igenis biztos vagyok abban, hogy simán megtanítom azt a gyerekeimnek, amit az általános iskola nyújthat, sőt sok tekintetben sokkal többet és jobbat is. Pl. hogy tudjanak bánni a pénzzel és tudják gyógyítani önmagukat, és ne szoruljanak rá a gyógyszeriparra, és hasonlókra. Ezek szerintem sokkal fontosabbak, mint hogy mennyire tud megoldani egy kétismeretlenes másodfokú egyenletet. És amint kinőnek engem valamiből, kutya kötelességem, hogy mentort keressek nekik.
Nem akarom őket bezárni, de ebben a világban az is kutya kötelességem, hogy megvédjem őket a mindenféle manipulációktól, addig, amíg meg nem erősödnek annyira, hogy már nem lehet őket átverni.
Óriási illúzió, hogy attól lesz önállóbb a gyerekem, ha minél korábban betolom az intézményrendszerbe a többi, egészen más értékrenden nevelkedett gyerek közé. Attól lesz, ha kap felelősséget és hozzá bizalmat. Otthon, a szülőktől főként.
És hozzáteszem: nekem nagyon jó tanáraim voltak. Viszont a kortársaim között ufó voltam, és vagyok a mai napig. Gyerekként zavart, felnőttként tőkét kovácsolok belőle 🙂
Nekem pedig fontosabb, hogy a gyerekeim önmagukkal legyenek egyensúlyban és harmóniában, ne pedig egy végnapjait élő oktatási rendszerrel.
Szocializáció: pontosan az iskola zárja el az élettől a gyerekeket. Mondja meg nekem valaki, hol van a világon még egy olyan hely, ahol velem egykorúakkal kell éveken át összezárva lennem, úgy mint a szocializáció csúcsa? Természetesnek vesszük, mert ezt szoktuk meg, pedig egyáltalán nem az.
Amerikában, ahol több évtizedes múltja van az otthonoktatásnak, egy kutatás pont a szocializációs készségeket vizsgálta, és az otthonoktatottaknál lényegesen jobbak voltak mindenféle mutatók. De mindegy, mert ez csak statisztika, amit arra tekerek, amerre kedvem van…
És visszakérdezek: mit fog csinálni az a gyerek, aki azt tanulja meg, hogy hogyan legyen birkaszellemű fogyasztó és alkalmazott, akibe azt sulykolják, hogy a csúcs a diploma, és azzal kész is az élete, majd megél abból? Mi lesz, ha a csoportszellem hajtja és nem a saját meggyőződése, és kiköt a West Balkánhoz hasonló helyeken, ahová nekem tiniként sem jutott eszembe lemenni, mert semmi élvezetet nem találtam abban, hogy hering módjára csápoljak, és közben az arcomba fújják a cigarettafüstöt.
Szóval az éremnek két oldala van…
És én nem a szokásosra tettem le a voksomat, és ez nem pillanatnyi döntés, hanem évek komoly önismereti munkája, mérlegelése, és nem utolsó sorban rengeteg tanulás és képzés.
Sziasztok,
a lányom 7 éves és a sarki, átlagos (v az átlagnál talán jobb) állami iskolába jár, amit együtt választottunk ki a tanító néni alapján. Szerencsére mind2őnknek uaz a tanító néni tetszett és nagyon bejött! Már nem fiatal, de kedves, rendes, értelmes (IQ,EQ), következetes, fegyelmet tart, követel, de engedni is tud stb… Imádja mind a 30 gyerek az osztályból és nagyon jó a hangulat, bár igen élénk gyerekek, de mégis alig van fegyelmezési probléma, pedig még saját tengeri malaca is van az osztálynak, bent a teremben. Bár nem mindegyik gyerek számol ezres számkörben, de érzelmileg kiegyensúlyozottnak tűnnek és szépen haladnak, mindenkinek jó volt a félévi értékelése és a tanító néni is elismerően nyilatkozik h milyen klassz, értelmes és segítőkész gyerekek, szereti őket.
Sztem egyértelműen tanító nénit kell választani, aki 4 évig végigviszi az alsót, aztán úgyis lehet váltani, aki akar, osztályt is, iskolát is. Én pedagógusként azt tapasztaltam h az állami általános iskolákban az alsók általában jók, a felsők már sokkal nagyobb lutrik, mert több tanár oktatja az osztályt és (valószínűségszámítás) nagyobb az esély h 1-2 nem lesz éppen a csúcs… De utána uez lesz a középiskolákban és az egyetemen is… aztán meg az életben, ha elmegy munkahelyet keresni… Mindig lesznek jók és rosszak… Szép dolog otthon óvni a gyerekünket a fújó széltől is, csak kicsit badarságnak tűnik nekem. Én általánosban sem, gimiben sem voltam kiemelkedő, de nem is utáltak, szerettem suliba járni, mindig voltak, akikkel jóban voltam (és voltak, akikkel nem). A párom már kifejezetten negatív élményekről is szokott mesélni, nem szeretett iskolába járni, de fel nem merült benne h ezért a gyerekeink ne járjanak…! Az Ő rossz élménye miatt a gyerek ne járjon… ?! A problémákat, a konfliktusokat nem úgy lehet megoldani h üvegharangba zárjuk a gyereket, nem úgy h kimenekülünk a világból a konfliktusok elől, nem, hanem úgy h felkészítjük a várható konfliktusok lehetséges megoldásaira (konfliktuskezelés), a frusztrációk felismerésére és feloldására. (nekem a 4 és 7 éves gyerekem mind2 erős személyiség és rengeteget ‘ütköznek’, veszekedések, viták vannak rendszeresen…. de repes a lelkem, amikor azt látom h akár a 4 v akár a 7 éves agyáról egyre gyakrabban felszáll a vörös köd és azt mondja h ‘ha Te engedsz, akkor én is’ v ‘csináljuk együtt’ v ‘ha segítesz ebben, akkor én segítek abban’…stb – iszonyú mennyiségű melóm/melónk van benne)
Mégis meddig akarja valaki otthon elzárni a világtól a gyerekét? Meddig akarja irányítani? Meddig akarja a gyereke helyett élni az életét? Mikor lesz képes leválni a gyerekéről és elengedni? És mennyire lesz életképes az a gyerek, aki nem tanulja meg kivívni a saját helyét egy csoportban??? Mit fog csinálni az a gyerek, az a majdan felnőtt gyerek, amikor egyedül kell, csúnya szavak záporában, megállnia a helyét?? Mi lesz, ha a gyerek egyedül megy haza a sötétben buli után és elé állnak és kap egy pofont? Többé nem mehet buliba?..
És mit képzel magáról az a szülő, aki azt hiszi h mindent meg tud tanítani a gyerekének 1 maga? Nekem mérnöki és humán diplomáim is vannak, de nem merném azt mondani h én okosabb vagyok mint egy iskolányi tanár… Mint minden szakmának, a pedagógusnak is megvannak a maga kontárjai – az államiban ugyanúgy mint a magánban (hallottam már Waldorfos és Montessoris rossz példákat is- mindenhol emberek tanítanak…) de attól még rengeteg jó tanár van, még mindig az iskolákban, akiktől lehet kérdezni. Csodát ne várjunk az iskolától – nem fog tudni mindent megtanítani a gyereknek. Mára már annyi tudás gyűlt össze h lehetetlen mindent átadni és nem is kell. De attól még a gyerekeknek szükségük van az iskolába járásra, a közösségre.
Kedves Annamari 🙂
amennyire ismerlek, meg fogjátok találni a jó megoldást. Sokat kell látogatni és a belső hangra hallgatni… 🙂 Az iskola és a tanító néni kiválasztása fontos, de a legfontosabb az h Te mennyit foglalkozol mellette a gyerekeiddel és milyen mintát mutatsz, mutattok otthon. Ha otthon szilárd az érzelmi alap, akkor az iskola majdnem mind1, mert a gyerek megtanul majd szárnyalni 🙂
Üdv: Timi
PS:
A franciáknál valóban ‘école maternelle’-nek vagyis ‘anyaiskolának’ hívják azokat az ovitípusokat, ahol oktató-nevelő munka folyik (vagyis nem csak gyerekmegőrzés, ami a garderie v jardin d’enfants) és valóban már kiscsoporttól (PS: petite section) elkezdődik az írásra, olvasásra szoktatás különböző feladatokkal, gyakorlatokkal pl. gondolom nálatok is Sauze járnak a gyerekek könyvtárba már most oviban is.. Más rendszer, de azért ez ovi és nem iskola, persze óvónőtől függ h hogy élik meg a gyerekek… főleg azt h minden évben más az óvónő, mert a franciáknál egy óvónő csak 1 ‘évfolyamot’ (kis- v középső- v nagycsoport) visz…
Sziasztok,
én egy, a családban mostanában történt problémáról szeretnék beszélni. Az egyik unokaöcsém Montessori óvodába járt. Ott sajnos nem a legjobb óvónőket fogta ki. Sok probléma, főleg beilleszkedési és magatartás probléma is volt vele, még gyerekpszichológushoz is elküldték. Az óvónője nagyon kellemetlen és sértő „jellemzést” készített róla az utolsó évben (még én is megdöbbenve olvastam). Olyan szavak voltak benne, hogy antiszociális és tulajdonképpen semmi sem érdekli, csak a számítógép. Egy könnyen kezelhető, életkorának abszolút megfelelő srác volt. Szülei beíratták egy matek szakos iskolába, ahol nagyon jó és fiatalos tanítónéniket fogtak ki. Egyáltalán nem volt semmilyen beilleszkedési problémája, nagyon sok barátja van és mellesleg kitűnő tanuló.
Ebből tanulva a szülők az öccsét már egy másik óvodába vitték, ahol csak szuperlatinusokban beszéltek az öcsiről. Az átlagnál érettebb és intelligensebb, a csapat motorja és kedvence, stb. Majd 7 évesen ugyanabba az iskolába került, mint a bátyja, viszont idős, a régi rendszerben edződött, de már megfásult tanító nénikhez. ……A szülők most keresnek egy másik iskolát. Az öcsi nem tud beilleszkedni, csak „jó” minősítést kapott félévkor. Megkapta novemberben az első figyelmeztetőjét. Minden vasárnap megy a cirkusz, hogy nem akar iskolába menni, mert utálja az egészet….. És ugyanarról az iskoláról beszélünk, csak más tanítónénikről. A kérdés csak az, hogy mennyire rögzült benne, hogy az iskola egy utálatos dolog.
Ezek után a szülők hova vigyék, mi alapján válasszanak új iskolát??
Üdv:
Judit
Szia Timea,
mi egy orszagban lakunk a leiras szerint 🙂
mi is csak reggel megyunk „oviba” vagyis hat iskolaba mert most meg megtehetjuk, de ha lesz masodik akkor lehet hogy mi is kenytelen leszunk beallni a sorba…
szivesen meghallgatnam a tapasztalataidat en is…
irj nyugodtan: keiser56 kukat hotmail pont fr
Sziasztok!
A téma bizony kedélyborzolo! Ugyan fiunk meg csak 4 eves lesz, es kiscsoportos, de mi is olyan helyen lakunk, ahol ezt mar iskolanak hivjak! Es nem csak hivjak, hanem ugy is viselkednek mar a kis 3 evesekkel is, mintha… Lehet, hogy a tavolbol idealizalom a magyar oktatasi rendszert, igaz azt sem tartom jonak, de ami itt van, annal mindenkeppen jobb! Nagy volt a dilemma, hogy mi legyen, hova irassuk, de sajnos videken lakunk, ahol bizony nincs valasztas. A pozitivum, hogy osszesen 10 gyerek van az oviban, vegyesen kicsik nagyok, viszont epp ugy leultetik oket „dolgozni”, legyen 3 vagy 6 eves, aztan az ovoneni panaszkodik, hogy a gyerekek nem tudnak figyelni, nem csinaljak vegig az adott feladatot stb. S ehhez meg hozzaadodik, hogy fiunkat „ufonak, holdon elonek” latja az ovoneni…
En mindig is szerettem iskolaba jarni, hajtott a tudasszomj, viszont egyetertek Szanitaval, az iskola „jo” hely az elszigetelodesre, en is mindig ufonak ereztem magam. A parommal pedig mar kicsi koraban megutaltattak az iskolat. Ezeket szeretnenk elkerulni, a legjobb alapokat adni a mi fiunknak, de nehez ugy lelkesiteni, ha mi magunk nem ertunk egyet a rendszerrel, a tanitoval. Egyenlore, noha kotelezo az egesznapos ovi, csak reggel visszuk, hogy tobb idonk maradjon foglalkozni vele, a mi ertekeinket atadva. S nem utolso sorban, en vagyok az egyetlen, akivel napi rendszeresseggel magyarul beszel!
Sauze, hol laktok? Esetleg megoszthatnank a tapasztalatokat, otletek cserelhetnenk!
Az otthontanulast en nem tudom vallalni, s oszinte elismeresem Szanitanak es mindazoknak, akik vallaljak es megteszik. Mas szulokkel beszelgetve talan mire hateves lesz a fiunk, sikerul megszervezni legalabb egy Montessorit a kornyeken.
Elnezest, hogy ekezetek nelkul irtam, de kulonben nem megy at jol az uzenet.
Az én fiam decemberben volt hét éves és idén kezdte az első osztályt. Német nyelvű iskolába jár, magyar osztályba. Már most az első évben kezdik az angol nyelvet is tanulni. A visszatartás kérdésére csak annyit említenék, hogy van gyerek akinél ez tényleg szükséges, mert a mostani oktatási rendszer nagyon fárasztó lenne számára. A fiamnál láttam, hogy tavaly még nehezére esett volna az iskolát kezdenie de idén probléma nélkül végigüli az órákat. Mi szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert téli a gyerkőc, de úgy érzem ez így volt pont ideális. És örülök, hogy kétnyelvű iskolába jár, mert így tovább tud fejlődni a német nyelvben, amit tökéletesen beszél. A magyar nyelvet is használja napi szinten az iskolában és számomra az sem elhanyagolandó, hogy elkezdett egy harmadik nyelvet is tanulni, amiből igaz van már egy kis alapja, de csak annyi, hogy érzi, ebben is jó.
Még annyival kiegészíteném, hogy országos szinten ugyan nincsen sok gyerek, de Budapesten és az agglomerációjában annál inkább. Ami eddig csak az óvoda problémája volt, nevezetesen a férőhely hiány, ettől a tanévtől kezdve elérte az iskolákat is. 30-35 fős első osztályok vannak, és arra is volt példa, hogy az iskola 6 körzetes gyereket másik iskolába küldött, mert ott még van hely… Nekem Dunakeszin esélyem se lenne 30 fősnél kisebb osztályba járatni a gyermekeimet, holott szerintem ezeket a gyerekeket már 20 fős csoportokban sem lehet hatékonyan és eredményesen kezelni.
Egyébként a legnagyobb gyermekem kétnyelvű Montessori oviba jár, ami októberben nyílt meg Fóton. Ha nem nyílik meg, vagy én nyitom meg, vagy most se járna oviba, mert körzeti mega-giga kockaovitól sokkot kapott a gyerek, amikor elmentünk beiratkozni.
Egyébként örülök, hogy sok hasonló gondolkodású anyukát találtam 🙂
Az utam még nem kitaposott, de nagyon sok elképzelésem van, csak egyelőre nem tudom tesztelni a gyerekeken, mert még kicsik hozzá.
Sziasztok!
Én nem vagyok híve az otthoni oktatásnak, de ez az én dolgom. Most mégis amiatt írok, mert, mivel rengeteg ötletet lehet meríteni a homeschooling „feladatokból”, elég sok amerikai blogot szoktam nézegetni ebben a témában. (ott ugye már van hagyománya a dolognak).
Szívesen megosztom veletek ezeket a blog címeket, de nem tudom, ez mennyire számít reklámnak. Annamari?
Erika
Falun nincs sok gondunk, hogy hova adjuk. Két tanító közül talán azért választhatunk…
Karina pont szeptember elsejei, igazi pedagógusgyerek:-) De én szeretném küldeni idén iskolába, 6. szülinapjára ezt tervezzük ajándéknak:-) Ő nagyon lelkesen készül, akkor meg miért ne? Az idei tanító nénik is jók. Iskolaérettségi vizsgálatot már megrendelték neki, de még nem volt meg.
Nyelvtanulás – egyelőre ezen sem kell a fejünket törni, sajnos. Majd negyedikben lehet kezdeni:-( Addig marad hát továbbra is az itthoni tanulás. Esetleg valami szakkört hátha indítanak. Bár ő németet is, olaszt is, franciát is tanult egy kicsit, nem valószínű, hogy egy átlaggyerek tempója bejönne neki. Jobban járnánk, ha továbbra is Barnival kettesben járhatnának magántanárhoz. Bár ez sem igazi, mert náluk meg a korkülönbség nagy – 4 év…
Vagyis örülünk annak, ami van és volt, és reméljük, hogy a lesz is jó lesz:-)
Nálunk mindenki 7 évesen megy iskolába, mert az óvodába bevezették az előkészítő csoportot, ami azt jelenti, hogy: kiscsoport, középső csoport, nagycsoport és még egy negyedik év, ami az iskolaelőkészítő csoport. Mivel a fiam középsős, még nem aktuális nálunk a téma, de természetesen szoktam rajta gondolkodni.
Városunkban sok választási lehetőség nincs, vagy megy a sarki iskolába vagy a központba, ahol első osztálytól tizenkettedikig minden korosztály megtalálható. A két nyelv nem kérdés, mivel a román kötelező, a magyar pedig anyanyelv, a kérdés inkább az, hogy mikortól és milyen színvonalon lesz harmadik. Pillanatnyilag úgy gondolom, hogy amennyire lehet megbeszélem a fiammal, hogy mit akar, és a lehetőségekhez mérten az ő vágyai és tehetsége szerint hozzuk meg majd ezt a döntést. De négyévesen még nincs mit beszélni vele erről.
Kíváncsian várom, hogy ti mire jutottatok.
Mi is otthonoktók szeretnénk lenni. Ismer valaki Pécs és környékén élő szülőket, akik MÁR csinálják? Szükségem lenne egy kitaposott ösvényre, közeli hasonszőrűekre, akikkel akár rendszeresen találkozhatnánk.
Sauze, nem akarod elarulni hol laktok/tartozkodtok?
Ez egy nagyon erdekes tema – es remelem minnel tobben hozzaszolnak…En meg voltam gyozodve, hogy Eszter ‘homeschool’ba fog jarni… ugyhogy erdekel majd a konkluziotok…
egyebkent tenyleg egyre tobb es tobb szulo valasztasa az otthonoktatas… bar igaz, sokkal jobban „megterul” a dolog ha tobb gyermekunk van.
En csak annyit szeretnek hozzatenni, hogy abban az orszagban ahol en elek, az iskola 3 evesen kezdodik (igen jol olvassatok HAROM) – es nem kerdezik meg hogy erett-e vagy sem a gyerek… Itt a betukek haromevesen tanuljak, szep lassan, ahogy kell itt es teljes oktatasi miniszter altal kiadott program van mar a legkisebbeknek is – Jo vagy nem? Nem tudom… megosztott vagyok, mert altalaban a magyar rendszer szoges ellentete az itteninek (vegyuk a szoptatast, a szulesi szabadsagot, az iskolai rendszert, az idegen nyelveket vagy barmely mas temat…) ugyhogy igyekszem a ket rendszerbol egy harmadikat fabrikalni, ami a ket rendszer jo elemeit otvozi… 🙂
En azt gondolom hogy a szulonek es a csaladi kornyezetnek mindig is nagyobb hatasa lesz mint barmilyen iskolanak is (legyen az barmely kor)!!!
Sziasztok!Nálunk,Barbara 5éves és jelenleg is kéttannyelvű óvodába jár,nagyon hasznos,szereti ő is mi is.Nagycsoportos és középsős vegyes csoportban van,és látom a nagycsoportos szülők dilemmáit a visszatartásról és az iskola választásról!Én biztosan visszatartom Barbarát,nem fog lekésni semmiről és attól sem félek,hogy unatkozna majd az első osztályban.Ő itthon édesapjával szerbül kommunikál.én németül, német oviba is jár és német különórát is vesz.Mindegyiket szereti,nem érzi tehernek,mindíg kérdezzük róla,és csak annyit és csak úgy kommunikálunk vele,ahogy az ő igényei diktálják.Az óvodában egyre több a visszatartás,mert nálunk a kéttannyelvű iskola borzasztó nehéz és ott csak az tud bent maradni,aki érett rá!!!!!!A döntés nehéz és sokoldalú!!!!
Sziasztok!
En Szanitahoz csatlakozom, mert en is az otthonoktatas hive vagyok. nalunk meg nem aktualis, de mar most tervezem, hogy megvalositom. Amig kozelunkben tudjuk tartani gyermekeinket, addig adatik meg az, hogy elkeruljuk a rossz befolyasolo tenyezoket, a csunyabeszedet stb. de ez csak egy ok. Nalam is a nyelv dominal. Ugyanis az en lanyom is hasznalja nap mint nap az angolt (3 eves lesz majusban) es itthon van mod ezt fejleszteni. Ez ugyanigy vonatkozik a zenere es mas targyakra is.
Szanita! szerintem egyre tobben mernek hozzank hasonloan gondolkodni. Es ez szerintem a jovo generacioban is valtozast fog elinditani remelhetoleg. Sok mulik rajtunk!
sziasztok
szerencsére nálunk még most nem aktuális ez a kérdés, mert őszi a csaj, de azért már én is nézelődök, gondolkozok mi lenne a legjobb megoldás. Én (is) a nyelv miatt dilemmázok, mert 7 hónapos korától tanulgatjuk az angolt, de messze nem vagyunk olyan szinten mint az Eszter. DE mégis többet tud, mint a teljesen kezdő és nem szeretném ha az iskolában újra kellene ezeket tanulnia, viszont ha másik nyelvet választunk a suliba, akkor külön órákra kell járatnom angolból, mert mi itthon nem tudunk vele olyan szinten tanulni (sajnos :() Egyelőre még csak elmélkedem jövőre jobban utána fogok járni. Viszont szívesen olvasom a tapasztalatokat és a véleményeket.
Szanita gratulálok Neked, gyerekeidnek! Nagyon ügyesek vagytok! Megnézem a blogodat biztos találok ott sok okos dolgot.Sok sikert kívánok, hogy elérjed otthonoktatási céljaidat!
Nálunk egyelőre még nem aktuális a kérdés, hiszen a legnagyobb a napokban lesz öt éves, de már legalább másfél éve tudom, hogy nekünk az iskola maga nem járható út. A gyerekeim magántanulók lesznek, és első körben én fogom őket tanítani. Ennek több oka van (ami nem is annyira az ötévesen látványos, hanem a háromévesen, aki borzasztóan megy a bátyja után, és a bátyjával ellentétben nagyon szereti megmutatni, hogy mit tud): egyik a nyelv, a másik, hogy olvasni is tudnak, a harmadik, hogy ezres számkörben összead az ötéves, a hároméves még csak a százasban, írni most tanulnak Montessori íráselőkészítő játékaival (persze fogalmuk sincs, hogy írni tanulnak), nagyon otthonosan mozognak többek között a földrajz, és a biológia témakörében is. Magyarán, ha lehetne harmadikban kezdeni az iskolát, talán, de úgy sem biztos. A tágabb családban van erre példa, hogy a kisfiú gyakorlatilag minimum három évvel előbb jár a kortársainál, mindenben, a szülők nagyon gondosan választották ki az iskolát, mégis állandóan a probléma van, mert már régen tudja, amit éppen tanulnak. A szülők eszméletlen energiákat fektetnek abba, hogy a gyermek magával egyensúlyban legyen, és ez rengeteg különprogramot jelent. Még az a szerencséjük, hogy csak egy gyermeket kell logisztikázni, de nekem hármat kell.
Másrészt éppen elég tanár, pedagógus van mind a családomban, mind a baráti körömben, falusi iskolától kezdve a versenyistállón és a kéttannyelvűn át nemzetközi alapítványiig, szerte az országban, hogy az iskola szociális fejlesztő erejéről ne legyek túlságosan meggyőződve, de ezt a saját példám is alátámasztja. Nekem szocializációs szempontból sokkal többet adott az énekkar, a zeneiskola, a sport, mint amire az iskola képes volt. Az iskolában egy dolgot tanultam meg biztosan, azt, hogy hogy kell elszigetelődni. Egy gyerekközösség nem bírja el, ha valaki másképp van összehuzalozva, mint a többiek, akármennyire is igyekszik hasonulni hozzájuk… A férjem ugyanez pepitában. Szóval nem véletlenül gondolkodunk más megoldásban.
Harmadrészt: ami az iskola tananyag döntő többsége (jó, magántanulóként sem lehet kikerülni a vizsgák erejéig, de szerintem ennél többet nem is érdemes belefektetni) felesleges, elavult, és az életben teljességgel használhatatlan. Néhol megoldják, hogy akkor legalább élvezhető legyen, de ez sem jellemző túlságosan.
Tudom, hogy nagyon forradalmi vagyok, és sokaknak nem tetszik, amit írok, de egyre többen vannak, akik értik is, hogy miről beszélek. Az oktatási rendszerünk még mindig az ipari társadalomnak felel meg, holott az életben egyes szerzők szerint már az információson is túlléptünk.
Másfél éve dolgozom már azon, hogy meg tudjuk oldani anyagi szempontból is az otthonoktatást. És megy is szépen minden. És feladatomnak tartom azt is, hogy tudjak segíteni azoknak, akik szintén érintve vannak, csak éppen kevesebb támponttal rendelkeznek, mint én.
Az én véleményem – bár még nem vagyok idén érintett az iskolaválasztásban -, hogy valóban tanítónénit jó választani a kezdéshez. Az alsós tanítónéni végigkíséri az első kettő, de többször az első négy évet és egyáltalán nem mellékes, hogy milyen benyomásokkal gazdagodik ilyenkor a gyermek, ami az iskolát illeti. Egy versenyistálló is lehet jó, ha teherbíró a gyermek és a sarki suli is, ha oda szeretettel várják, mert akkor óriási lendületet kap az elején, ami lehet, hogy jobban kitart, mintha nem a képességei szerinti iskolában csupa kudarc éri. A nyelvtanulás az nem egyszerű, mert nagyon kevés olyan iskola van, ahol színvonalas lenne a nyelvoktatás. De miután Eszter jól beszél angolul, semmiképpen nem iratnám olyan iskolába, ahol csak angol lehet tanulni, ha pedig lehet választani, akkor én nem az angolos osztályt választanám, hanem másik nyelvet. És az angollal meg haladna ugyanúgy otthon. Így nem kell az órán unatkoznia sem. Az oviban maradás nem ördögtől való gondolat. Érettebben mennek a gyerekek 7 évesen iskolába és van még egy jó évük, amikor csak játszhatnak és nem pakolják rájuk az iskola terheit. De ezt is gyerektől kell függővé tenni, ha érett az iskolára, menjen, ha bármilyen téren van lemaradása, akkor lehet, hogy jobb ha marad…
Nem könnyű… Mi is hasonló helyzetben vagyunk. Kisfiunk decemberben múlt 6 éves. Mi már tavaly is megnéztünk néhány iskolát. Mindenképpen azokat az iskolákat részesítjük előnyben, ahol első osztálytól van idegen nyelv oktatás, és van anyanyelvi tanár is. Nem kedveljük a „versenyistállókat”, mert gyermekünknek nem hiszem, hogy megfelelne, de biztos van olyan gyerek, akinek egy keményebb iskola kell. Sokan mondják, hogy tanítót válasszunk, de mivel úgyis lesz tanárváltás idővel, így inkább az iskola atmoszférája fontos számunkra. Nekünk is többen tanácsolták már, hogy várjunk még egy évet, elég akkor elkezdenie az iskolát. Ebben a kérdésben az iskola véleményét fogadjuk el, ha ők érettnek ítélik meg kisfiunkat, akkor nem fogunk még egy évet az óvodában tölteni.