Nemrég levelet kaptam egy kedves apukától, aki 2,5 éves gyermekével fél éve beszélget angolul (akinek van egy 4,5 éves nagytesója is, ő hallgatója ezeknek a beszélgetéseknek). János az iránt érdeklődött, mit tegyen, hogy gyermekei aktívabban használják az angolt az ilyen alkalmakkor. Úgy gondoltam, itt a blogon válaszolok, mert másnak is hasznos lehet ez az információ.
Először is leszögezném, hogy fél év még nem biztos, hogy elegendő idő arra, hogy a gyermek teljes mértékben aktívan adja vissza a nyelvet. Gondolj bele, hogy az anyanyelvét mennyi ideig hallgatta teljesen passzívan ahhoz, hogy aztán aktívan kezdje használni. Ahogy írod, vannak már teljesen spontán megnyilatkozásai, tehát jó úton jártok, ne légy türelmetlen.
Az, hogy kever, természetes velejárója a fejlődésnek, nyilvánvalóan nem sajátította még el azokat a szavakat angolul, segítsd azzal, hogy elmondod neki az angol verziót.
Ügyelj arra, hogy ezek az alkalmak játékosak legyenek, jókedv kapcsolódjon hozzájuk, semmiképp se érezzék a gyerekek, hogy erőlteted a nyelvet. Én nem ismételtetnék velük semmit, inkább a dajkanyelvet használnám, azaz többször körülírnám, megismételném ÉN, hogy miről van szó, ők pedig hadd raktározzanak. Az legyen inkább a cél, hogy – amint azt az anyanyelvükkel is teszik -, fel tudják törni a nyelv szabályainak kódját. Ha ez megtörténik, és meglesz hozzá a szókincs is, szabadon fogják tudni használni a nyelvet.
Írod, hogy néznek meséket. Üljetek le ilyenkor együtt, beszéljetek arról, amit láttok, kérdezd őket esetleg, nézd meg, mit, hogyan válaszolnak. Olvassatok angol könyveket, játsszatok angolul hétköznapi játékokat.
Nem írod, hogy ezeket a beszélgetéseket spontán illeszted a napotokba, vagy napirendetek van, amiben azonos időpontban tér vissza az angolozás. Ha ez utóbbi, akkor megfontolhatod egy báb bevonását is a beszélgetésbe, aki Angliából jött hozzátok, és csak angolul beszél.
Remélem, tudod alkalmazni ezeket a tanácsokat, írd majd meg, hogyan haladtok.
Sok sikert!
Annamari
Még több tanácsot találsz a Nevelj kétnyelvű gyereket! csomagban >>>
Szia Zsolt!
Itt éltek Magyarországon?
A problémafelvetésedben benne van az indok is: „kevesebbet voltam velük, munkám miatt”. Egyértelműen növelném azt az időt, amit a németül történő kommunikációval töltenek a gyerekek. Ha van lehetőségetek, keressetek olyan német játszócsoportot, foglalkozásokat (Pesten keresd Suszter-Pártay Timea-t), ahol játékos nyelvoktatás folyik, vagy anyanyelvűekkel vegyétek fel a kapcsolatot. Hadd lássák a gyerekek, hogy nem csak apa beszél így, hanem mások is. Teremts neki minél gazdagabb nyelvi környezetet: dalok, mondókák, mesék, mesefilmek, játékok stb. Ne add fel! 🙂
Sziasztok. Nem tudom, hogy aktiv-e még ez a beszélgetés.
A „gondom” a következő. Vagy egy majdnem 5 éves fiúnk, akivel születése előttől németül beszélek. Először magam szoktattam ehhez 🙂 , és azóta folyamatosan csak németül beszélek. Van egy 3 éves testvére is, szinténzenész vele is. Mindent értenek, de nem válaszolnak németül. Igaz, hogy kevesebbet voltam velük, munkám miatt.
Mesét csak németül olvasok, a Anna Peti Gergőt igényelnek, akkor azt is ott fordítom nekik magyarra.
Mondókák pl kimaradtak, mert én sem tudok, de talán jó lenne, ill. gyerekénekek, játékok németül.
Az a kérdés fogalmazódott meg bennem, hogy miért nem válaszolnak németül, de még fontosabb, hogy mit tegyek ennek érdekében.
Van-e tapasztalatotok, mi a véleményetek?
Nagyon és kíváncsian várom véleményetek.
Ha az angol a kommunikáció nyelve közöttetek, akkor biztos, hogy „ragadni” fog rá, akkor is, ha nem beszélsz a kicsihez angolul, és ha még kap valami külső segítséget is játékos oktatás formájában, amit említesz, még nagyobb az esély, hogy elsajátítja. Én ilyen esetben biztosan a magyart beszélném hozzá *kizárólag*, és apa is tegyen hasonlóképp.
Sziasztok!
Tényleg sok jót lehet itt olvasni.
Annamari, nem tudom, mit fog kihozni belőlem az anyaság, és akarok-e majd kizárólag angolul beszélni hozzá – főként, hogy a jövendő kispapa anyanyelve messze nem magyar, de nem is angol. Viszont az angol a kommunikáció nyelve közöttünk. Ezért is merült fel bennem, hogy persze, kell nekem is sokat foglalkoznom majd vele, de ott a Helen Doron féle oktatás lehetősége -segítségként -, van is egy a közelben. A tulaj férje azt mondta, 4 hónapos kortól fogadják a babákat. Erről mit gondoltok?
Tapasztalatok? Előre is köszi!
Sziasztok! Annamari, én pont így beszélek, élénk hangon, nagy gesztusokkal. Hahaha pedig nem is vagyok olasz. 🙂 És az a félelmetes, hogy amikor nem jutott eszembe a scary forest ellentétje, pedig nagyon gondolkodtam, hogy mi lehet erre jó szó angolul, a lányom kapásból rávágta, hogy friendly forest (4 évesen). No comment! Szóval ő teljesen máshogy gondolkodik, mint én. János, ha ilyen sokat beszélsz, akkor előbb utóbb a gyerekeid is elkezdik. Ugye itt a kicsi könnyebb helyzetben van, az én lányom 2 és fél évesen csak egyszerű szavakat használt még, pl ásott a játszótáren és mondta, hogy dig, dig dig, kb 3 és fél évesen kezdett egész mondatokban beszélni. De én nem foglalkoztam vele annyit mint te. Úgyhogy tarts ki és légyszi meséld majd el, ha áttörés következik be. 🙂
Eszter, itt írtam erről: https://www.ketnyelvugyerek.hu/blog/2008/09/babanyelv-gyereknyelv-de-honnan/ A dajkanyelv viszont nem kizárólag a szókincset jelenti, hanem azt, ahogy beszélsz a gyermekhez (a legtöbb anya ösztönösen így tesz). Lassabban, érthetőbben, magasabb hangon, élénk gesztusokkal, ezzel is segítve a kicsit a nyelv elsajátításában. Nincs román ismerősöd, akitől segítséget kérhetnél a problémás szavakat illetően?
Írod, hogy dajkanyekven, gyereknyelven beszéljek a gyerekkel, mert az a természetes tanulás rendje. Egyet tudok ezzel érteni, teljesen logikusan hangzik. A gond ott van, hogy sem románul, sem angolul nem ismerem a dajkanyelvet. Románul jól beszélek, angolul inkább csak elboldogulok, de gyerek szinten nem megy. Román gyerekekkel inkább nem barátkozik, így tőlük sem sokat tanul. Látom, hogy más gyerekekre így „ragad” de a fiamra nem. Hogyan gyorsíthatnám a folyamatot?
Sziasztok,
Nagylányom 4,5 éves fiam 2 múlt.A nyelv átadása (olasz) a lányomnál kissé akadozva indult.Megvolt bennem az erős elhatározás,de az elején valahogy nem állt rá az agyam,így aztán volt,hogy pár napig minden nap beszéltem hozzá,aztán simán kimaradt egy-két hét is.Majd megszületett a tesó,és az első évben teljesen elúsztam mindennel,így szinte csak a mese dvd-k voltak,amit hallott meg igyekeztem legalább az esti mesét olasz könyvből olvasni.Fiam szerencsésebb,mert mire ő egy éves lett már teljesen természetessé vált,hogy napi szinten beszélek hozzájuk olaszul.Nála a beszéd induláskor 50-50% ban voltak a magyar és olasz szavak,viszont csak 3 hónapja kezdett beszélni,2 éves szülinapja környékén.Lányom simán érti ha olaszul kérem tőle a dolgokat kapcsolja le/fel a lámpát,tegye ide/oda,vegye le/föl meg egy csomó mindent,de nem volt túl aktív a válaszban.Ez most kezdett változni,teljesen magától.De engedjetek meg egy aranyköpést tőle zárszónak:
szitu:magyarázom,milyen jó ha valaki más nyelveken is beszél,és miért is jó,hogy tanul olaszul…majd ha megyünk az olaszokhoz tud velük beszélni… erre Ő: „de anya,én most is tudok!Majd ha ott leszünk beszélek velük,de itthon nem, végül is mi magyarok vagyunk!!! 😀 no comment
Zsófi, ha sokat volt veled olyan szituációban, amikor angolul beszéltél, miért ne értené? De teszteld le finoman, kérdezz tőle, és hallgasd, mit válaszol, vagy adj neki egyszerű utasításokat, és nézd meg, megteszi-e. Így kiderül. Az csak jó, ha ő kéri és szeretné, használd ki. 🙂
Most kaptam az emailt erről a témáról. Annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy kislányom kéri tőlem, hogy néha angolozzunk. Teszi ezt úgy, hogy másfél évig német Tagesmuttere volt napi hat órában. Amióta ő megszületett én az angolt használom itt Németországban és amióta ovis (szeptember óta) kéri, hogy angolozzak vele. A Hocus Lotus már csak angolul érdekes. Azt mondja érti. Számomra ez hihetetlen, bár amikor 8 hónapos volt az első két szava: hello és bye bye volt és onnantól kezdve mindenkinek köszöngetett, ha sétáltunk… Az egy másik téma, hogy a bajorok erre ,hogy reagáltak…. Visszatérve az eredeti témához: Leona Lewis a kedvenc énekesnője kislányomnak és azt mondta, hogy Leona L. miatt meg akar tanulni angolul. Most 3 éves. 🙂 Annamaritól kérdezném, hogy tényleg érti az angolt is már Szilvi? Születése óta tőlem hallja muszájból, meg a 3 év alatt 6 hétig amerikaiakkal éltünk és kommunikáltunk együtt. Ennyi inger érte. Lehetséges, hogy tényleg érti? Válaszod előre is köszönöm. Zsófi
János, amit írtam priviben is, ne drillezős legyen a dolog (elismételtetem velük), hanem játék! Ne érezzék, hogy te elvársz valamit, próbáld ezt levetkőzni, és akkor remélhetőleg változik a helyzet.
Ez szerintem nagyon család- és gyerekfüggő, hogy ki mit mond, és mennyi idő után szólal meg. 🙂
És amúgy a lány miért nem tesz úgy, mintha nem értené őket első perctől, ha magyarul beszélnek hozzá? 😉
Kedves Hozzászólók!
Az alapsztorit az én levelemből írta Annamari, de annyit pontosításként hozzáteszek, hogy 1,5 éve a kicsivel csak angolul beszélek és a nagyhoz is legaláb20-30%ban. Semmit nem hajlandóak gyakorlatilag mondani. Megy az angol mese, dvd…stb, sőt egy angol lány is jön hozzájuk, gond nélkül magyarul beszélnek hozzá is, de értik a lányt.
Azt szeretném tudni, hogy ahol magyar családban angolul elkezdtek beszélni a gyerekek, ott:
– mennyi idő után szólaltak meg?
– milyen mondatokat mondanak? (pl.?)
– folyamatosan fenntartják a beszédszituációt vagy csak egy-egy mondatot mondanak?
-hány évesen kezdtek el beszélni?
Leírok még egy esetet, mert ez most történt, és nagyon tanulságos, hogy miért nem kell kétségbeesni, ha a gyerek nem válaszol azon a nyelven, amelyiken szeretnénk.
Dominak van két kis játszótársa, osztrákok, itt laknak a határ mentén, itt ismertük meg őket MO-n, mert ide jártak oviba, abból a célból, hogy magyarul tanuljanak. Anyuka cseh, apuka osztrák, a nagymama magyar, de nem adta tovább a magyar nyelvet, a szülők mindenképpen hasznosnak tartották, ha a gyerekeik megtanulnak ezen a nyelven. A nagyobbik gyerek egy évet járt itt oviba, az iskolát már Ausztriában kezdte, most másodikos. Egy évig nem beszélt magyarul, következetesen elutasította otthon a mamával a magyar beszédet, nem akarta. De értette. De ezt már mindenki kétségbe vonta, az anyuka is úgy gondolta, hogy biztosan el is felejti, kárba veszett az egy év magyar ovi. A következőt csináltuk: Mivel én sem tudtam velük dűlőre jutni (ugye pontosan tudta, hogy értem a németet, és nekem is úgy válaszolt), elvittem a sógornőmet, aki nem tud németül – ért kicsit, de nem beszél, szintúgy 🙂 – tanítónő, imádja a gyerekeket, most, három alkalom után ott tartanak, hogy a gyerek és a másik is, a kisebb, aki szintén még ovis – CSAKIS magyarul beszélnek aznap. Képekről mesélnek, egész mondatokban. A trükk az volt, hogy őket kértük meg, hogy segítsenek neki, mert nem ért németül, cserébe egész délután játszik velük.
Az anyuka nem hitt a fülének, mikor hallotta a folyamatos magyar csacsogást.
Pedig simán kimaradt egy év. És sose beszélt igazán magyarul.
Ezt egy iskolai nyelvtanítás sem tudja elérni. Még verejtékkel, magolással sem.
Andi, próbáld minél érdekesebbé tenni azt az időt, amit közösen töltesz a gyerkőccel. Nem írod részletesen, mit tesztek ilyenkor, hallgassatok zenét, mondókázzatok, olvassatok, nézzetek rövid ideig magyar rajzfilmet és beszélgessetek róla, alkossatok valamit stb. Nézz szét itt az oldalon, és ami ötletet találsz, ültesd át magyarra. 🙂 Természetes, hogy az angol felé húz, hisz az dominál a környezetében, de ne add fel!
Andi, utánagondoltam, nem kell csinálnod semmit! Még csak 2 éves! 🙂
Szerintem örülj, hogy ért, és hogy már szépen beszél. 🙂
Andi, talán kellene keresned magyar játszótársat. Esetleg egy kint tanuló egyetemistát, aki azt mondja neki, hogy csak magyarul ért. Vagy egy báb, de ez a nehezebb. Viszont olcsóbb. 🙂
Lehet, hogy én a szerencsések közé tartozom, mert bár elmúlt két éves a lányom, mikor kezdtük, az első perctől ha angolul kérdeztem, angolul próbált válaszolni, de nálunk is vannak időszakok, szituációk, mikor visszautasítja az angolt. Akkor mindig az jut eszembe, amit talán Annamarinál olvastam, hogy ez a kétnyelvűség dolog is olyan, mint bármi más nevelési kérdés. Ahogy pl. nem kérdés, hogy este lefekvés előtt fogat kell mosni, ugyanúgy az sem lehet kérdés, hogy van, amikor angolul beszélünk. Ha érzi a gyerek, hogy a szülő nem bizonytalan a dolgában, ha az sugárzik belőle, hogy „tudom, mit csinálok”, akkor el fogja fogadni. Persze jó, ha a második nyelvhez az társul a gyerek fejében, hogy mikor így beszélünk, akkor jó dolgokat szoktunk csinálni. Legyen a közös játék nyelve az angol (vagy bármilyen másik nyelv).
Sziasztok, Nekem pont forditott a problemam. Kulfoldon elunk, parom anyanyelve Angol. Igy nalunk za Egy szulo Egy nyelv ervenyesul. Kisfiunk ket eves. En nagyon sok idot toltok vele. Ennek ellenere szinte mindig angolul valaszol vissza. Magyarul tokeletesen ert. Ha megkerem, hogy mondja utannam magyarul, akkor elismetli. De Csak addig tart. Kovetkezo alkalommal ujra angolul mondja. MIT tegyek, hogy tobbet beszeljen magyarul?
Igen, azok szerencsések, ahol kétnyelvű a család. Nagyon-nagyon megkönnyíti a dolgot. De mint én, aki korán, kisgyerekkorban tanult nyelvet, és tudom a különbséget, hogy a később tanult másik nyelvvel csak a kínlódás és magolás volt, a kisgyerekkorban tanult nyelv (nem anyanyelvi környezet, nem kétnyelvű család) mennyire megmaradt, és továbbfejlődött, gondoltam én is megpróbálom a kisfiamnál.
Az a tapasztalatom, hogy amit az ellenzők írnak, amit Annamari is már kivesézett, az egytől egyig megalapozatlan, hamis következtetés.
Azt is tudom, hogy ha bekerül az iskolai oktatásba, egy fikarcnyit sem fog továbbfejlődni, ezért okoskodik mindenki, hogy behozzák a társai. Be, azért, mert a gyerek ott már csak visszafejlődni tud.
Az, hogy meg magyarul válaszol, visszatérve az eredeti témához, az a világ legtermészetesebb dolga, ha tudja, hogy a szülő érti a nyelvet, egy kicsi gyerek azon fog beszélni. Mert könnyebb. De nem kell aggódni (mert én is aggódtam), amint abba a korba kerül, hogy megérti, miért teszed ezt vele, együtt fog működni.
Vioni, köszi a kérdésed. Ismerek olyan anyukát, aki bevállalta ezt, hogy kizárólag második nyelven szól a gyermekéhez, de azt gondolom, ezt csak olyannak szabad bevállalnia, aki magas szinten beszéli a nyelvet. Én nem akartam ezt megtenni, mert ettől erősebben kötődöm az anyanyelvemhez, és szerettem volna, ha azt is tőlem kapják. Amit te említesz, az egy szülő-egy nyelv stratégia csak egy a sok közül, léteznek még mások is, nem az az egyedüli út. Ha a gyerek rájön a rendszer titkára, tudni fogja, mikor melyik nyelvet használja akkor is, ha egy személytől kap többnyelvű hatást. Az egy szülő-egy nyelv rendszerben is előfordul, hogy a gyerek nem hajlandó a kisebbségi nyelvet (ami nem a domináns környezet nyelve) használni, ha rájön, hogy pl. anya meg apa egymás között a dominánsat használják. Azt hiszem, ez nem ilyen fekete-fehér. 🙂
Ha a saját példámból és hét év tapasztalatából indulok ki, akkor azt kell mondanom, hogy lehetsz sikeres akkor is, ha két nyelven beszélsz a gyerekeidhez. 🙂
Még nem vagyok mami, de egyrészről már nagyon készülök rá, másrészről pedig a múltam során elég sokat tapasztaltam két nyelvű környezetben felnőtt gyerekekkel. Ezért, bár gondolom, elég nehéz egy maminak ez tenni, azt gondolom, talán egyszerűbb ha a az első perctől kezdve az egyik szülő az egyik másik a másik nyelven beszél a babához. Adott esetben én, mint magyar anyanyelvű, a második általam legjobban beszélte nyelven. Nonstop.
Az összes gyerek, akit a fenti módon ismertem meg, megszólalásuk pillanatától tudták, mikor melyik nyelvet kell használni.
Ti mit gondoltok erről?
Annyit még muszáj hozzátennem, hogy erre a módszerre a Te könyved és a waldorfos módszertan vezetett rá. Mármint arra, hogy hosszú ideig és intenzíven, aztán nem baj a hónapokig tartó szünet sem.
Az a módszer, hogy egy gyerekkel heti egy-két órát foglalkozok, ahogy ez elterjedt, még iskolában is, az csak épp arra elég, hogy a rövid idő alatt megemlített dolgok a két foglalkozás között szépen elfelejtődjenek.
Nagyon szívesen. 🙂
Annyit még hozzátennék, hogy a gyerekek nagyon okosak, nem is olyan egyszerű véghezvinni valamit, amit pl. most leírtam. Azért volt sok elkeseredett pillanatom.
Abban, hogy csak németül nézhet mesét, azért olyan körülmények is kellettek, hogy egész nyáron a nyaralóban vagyunk, és nahát, ott nincsen tv, nincsen minimax, nincsen semmi, csak német mesekönyv, és német dvd. És mivel más nincs, kénytelen elfogadni… (szegény gyerek :D)
Majd felnőttként szidhat. 😀
Kíváncsi leszek.
Köszi, Zsuzsa, hogy leírtad a tapasztalatod! 🙂
A báb a legjobb ötlet annak, aki elég korán kezdi a nyelvtanítást, és nem anyanyelvű tanárt (aki nem ért magyarul) vesz igénybe.
Nálunk áttörést jelentett Berti, a hóember. De nagyon jól kell bábozni, az is biztos.
Ha ez nem megy, akkor jöhet ez: mi csak nyáron beszélünk németül, mert úgy láttam, hogy ha több nyelvet tanul, akkor az legyen felváltva, és intenzív. Így a leghatékonyabb. Év közben mehet az angol.
Nyáron folyamatosan beszélek hozzá, eleinte persze magyarul válaszol, mesét csak németül nézhet, esti mesét csak németül olvasok (Berti is hallgatja persze 🙂 ), ehhez az is kell, hogy egy gyerek esti mese függő legyen. És nem kötelező németül válaszolni, ezt tudatosítom, azért beszélünk így, hogy ne essek ÉN ki a gyakorlatból. Egy idő után már észre sem veszi, és németül válaszol. De kitartás kell.