Előrebocsátom, hogy provokatív leszek megint. Nem lehetek más, amikor megint olyat látok, hallok, ami a kétnyelvűséggel kapcsolatos és tele van előítélettel, ferdítéssel. És megint egy szakértő szájából… Hasonló a helyzet, mint amikor velem készült riport a rádióban: előre legyártanak egy anyagot, majd egy pszichológus szépen elmondja, hogy miért nem jó az, amit hallottunk (ez esetben láttunk). A másik oldalnak esélye sincs, hogy érveljen…
Itt most azért nem ennyire negatív a nézőpont, hisz a korai nyelvtanulás jó, játékos stb. – ez el is hangzik a beszélgetés során. De ha a szülő több nyelven beszél… – az már veszélyes!
Itt meg tudod nézni a riportot: (aztán gyere vissza és beszéljük meg! :)) http://www.rtlhirek.hu/video/61948
Ami nekem nem szimpatikus:
- A műsorrész címe: „Nyelvzseni porontyok” – már megint a mi kis magyar elefántcsonttornyunkból (értsd „egynyelvűség tévhite”) azt gondoljuk, hogy azok a kisgyerekek, akik több nyelven beszélnek, zsenik. De jó, akkor a fél világ zseni! 🙂 Vagy a másik indok: a sajtó bulvár szintjére „emeli” a témát…
- Ez a mondat a riportból: „… éves lányát … éves kora óta tréningezi…”
- A szakértő szerint a gyerekek nem kommunikálni akarnak, hanem „csak” játszani. :O Később mégis kulcsfontosságúnak nevezi az anyával történő interakciót.
- „Két anyanyelve nincs a gyereknek akkor se, ha anyu-apu más nyelven beszél” (szakértő) vs. Erdei Zsolt: ” A feleségemnek két anyanyelve van, a német és a spanyol.”
- A nyelvek csak személyhez köthetők, csak úgy lehet többnyelvű egy gyermek, ha különböző személyek különböző nyelveken beszélnek hozzá.
- „Anyuka használjon egy anyanyelvet, majd apuka beszél a másikon.” – teljesen összemosódnak a különbségek a természetes és választott kétnyelvűség között (bár mintha erről az utóbbiról nem is hallottak volna, vagy esetleg az egy szülő-egy nyelv stratégián kívül létező többiről).
- Holló Márta szembetűnően negatív hozzáállása.
Egy villamgyorsan kombinalo gyerek lesz, az biztos! 😀
Sziasztok!
Engem felhergelt a riport stílusa, mind a pozitív mind a negatív hozzáállás mellett. Én magyar anyanyelvű, román állampolgár vagyok, óvodás koromtól fogva két nyelvet beszélek. Jelenleg Szerbiában élek a szerb párommal, akivel angolul kommunikálunk, a szerb tudásom még nem profi. A 7 hónapos kisbabánkkal én magyarul beszélek, néha angolul és szerbül is, már amennyit tudok, a párom szerbül beszél vele, néha angolul. Ezt, ha kívülről nézem, nagy a bonyodalom, minden esetre nagyon kiváncsi vagyok arra, hogy mit fog a kis Ozi baba produkálni. Játszani játszunk állandóan, ha valaki jó tanácsa, ötlete van az ügyes haladásra, írja meg bátran nekem mailben, nagyon szivesen veszem.
Jó egészséget mindenkinek!
Lehet így is, meg másképp is, a könyvben írtam erről részletesebben. http://www.ketnyelvugyerek.hu/ketnyelvu-csomag.php
Annamari, lenne egy kérdésem. Szeretném németre tanítani a kislányomat. Most 9 hónapos. A családban csak én beszélek németül. Azt találtam ki, hogy van egy bábnyuszi, akin keresztül németül beszélek a babához, ezt születésétől fogva csináljuk szinte minden nap egy keveset. (én amúgy napközben magyarul) Nem tudom, hogy ez jó ötlet volt-e, jól fog-e belőle kisülni, de úgy gondoltam kell valaki, valami akihez kötheti az idegen nyelvet (és az nem én vagyok).
Köszi a választ.
Sziasztok !
Nagyon köszönöm Nektek a bíztatást !
Annamari, megrendeltem 🙂
Sajnos nem tudok túl gyakran jönni, de amikor csak lehet olvaslak Benneteket.
Nagyon örülök, hogy Rátok találtam. Már nem érzem magam egy bizonytalan csodabogárnak, hanem elszánt, céltudatos, magabiztos Anyuka vagyok 🙂
na jó, tele kétségekkel 🙂
köszönöm 🙂
Dia
Szushi,
szimplán közöld hogy most akkor magyarul fogunk beszélni vagy angolul. Mi mindig elmondjuk egymás után a két nyelven olyan formán hogy ha angolról megyünk magyarra akkor előbb angolul aztán magyarul és fordítva. Bíz a gyerkőcben simán megérti és majd egy idő után ő fogja kérni…:-) úgy ahogy Annamari is írta. Réka
Szushi, a kicsi is simán megérti már ilyen korban. Eszter ekkor már maga kérte, hogy beszéljünk angolul v. magyarul.
Szia Réka,
Ma egy nagyon intenzív napot tartottunk, a nap fele angolul ment. Nekem az nem világos, hogy ha természetes akarok maradni és váltani a két nyelv között akkor azt hogy tegyem. A nagyobbal már mindent meg tudok beszélni, neki tudatos a nyelvhasználata. A kicsinek viszont még ösztönös, és nem tudom, hogy váltsak egyik nyelvből a másikba. Legyen egy fix napszakasz amikor angolul beszélünk, vagy fix helyszínek, helyzetek amikor angolt használunk?
Azt hiszem lesz még egy pár kérdésem, és köszi az idődet, meg a türelmedet előre is.
Szia Szushi,
én két napos korában kezdtem (akkor valahogy kifogytam a korházban a magyar dalokból és angolul kezdtem el énekelni mire megkapta kis élete első hatalmas mosolyát és azóta követelte is hogy használjam az angolt is:-) ) most lesz három éves csütörtökön egyébként.
Nyilván így nehezebb de sokkal többet lehet így nekik segíteni szerintem. A nagyobbikkal valsz okosan megbeszélheted hogy a napnak bizonyos szakaszában csak az angolt fogjátok használni és valsz az ő hatására a kicsivel sem lesz aztán gond és talán a kicsi fog a legtöbbet profitálni belőle.
Én úgy vagyok vele hogy soha semmi nincs későn elkezdeni de azért ha teheti az ember kezdje akkor inkább minél hamarabb…
jó játékot és dumcsipartikat:-) Réka
Szia Réka,
köszi a reagálást, ez mindenképp ösztönzően hat, hogy akár a Te példádat olvasva, el lehet érni a természetes szinten való kommunikálást egy másik nyelven is. Hát a puding próbája az evés. Megpróbálok többet angolul beszélni hozzájuk. Az azért hozzátartozik a dologhoz, hogy a nagyobbik lányom 9 éves, a kisebbik meg 3, tehát nem a kezdetektől fogom használni az angolt ilyen intenzíven. Majd beszámolok az eredményekről.
Te mikor kezdted, és most hány éves a csajszid?
Szia Szushi,
hát igen ebből adódik a probléma: mert én azt gondolom, hogy a nyelv eszköz és nem cél és ez azt jelenti számomra hogy leginkább kommunikációs célra használjuk a nyelvet és ezért is tartom nagyon fontosnak és alapnak a nyelvtanítás-tanulás folyamán a kommunikációt. Ebből adódik az a gondolatom is hogy messze nem elegendő ha csak a játék során, mesékből hallja a gyerkőc a nyelvet és ezért használjuk a mindennapi élet során is így válva természetessé mindannyiunk számára. Ennek eredménye hogy a csajszi igenis ki tudja fejezni minden gondolatát akár angol akár magyar nyelven(és éles helyzetekben sem vált más nyelvre csak ha valaki máshoz szól aki más nyelven ért) illetve vérében van hogy nyelvet leginkább kommunikáció során lehet tanulni és ezért igényelné más nyelv tanulása során is amit én sajna nem tudok már neki magas szinten biztosítani…
Helyzeteden szerintem csak akkor változna ha elkezdenétek az angolt a játszó időkön kívül is használni és sokat minimum a nap harmadában és akkor egy idő után talán a te apróságod is elkezdené használni az angolt is éles helyzetekben is…
szép napot, Réka
Sziasztok, nagyon tuti ez a blog, sok értékes véleményt olvasok, és jó pár napra el is gondolkoztatott az a kérdés, hogy lehet-e természetes két nyelven a szülő.
Egyrészről osztom Réka a véleményed, hogy ez csak rajtunk áll, hogy mit tekintünk természetesnek. De kérdezem, hogy lehetsz természetes az idegen nyelvvel, ha valóban nincs kommunikációs szándékod. Na ez mit is jelent:) A gyerkőc tudja, hogy melyik nyelv az anyanyelved, és az övé is, és ezt használja a „túléléshez”. A másik nyelv az lehet esetleg egy jó kis játék-és játék közben is meg tudsz vele ismertetni egy csomó spontán életből vett helyzetet is, de ha valami éles helyzet adódik pl: el akar érni valamit és nincs meg hozzá a szókincse csak az anyanyelvén biztos vissza fog váltani.Nálunk például ha rossz fát tesz a tűzre és megpróbálom angolul leszidni akkor úgy tesz mintha nem értené (holott tudom, hogy érti), de mint egy menekvésként ellavírozik a két nyelv között. Nálunk az angol olyan, hogy játszunk angolosdit, és ebbe belefér a meseolvasás, dalok, mondókák, társasjáték, kártyák, spontán beszélgetés, de az igazi éles helyzetek az anyanyelven játszódnak, tehát rögtön váltanak magyarra. Az angollal nincs igazi kommunikációs célja, és teszem hozzá nekem sem, mert ha éles helyzet adódik-lelép az úttestre- nem szólok angolul rá, mert biztosra akarok menni, hogy megérti. Talán lehet itt van a bibi.
Ti tapasztaltatok hasonlót? Ha igen mit tettetek ilyen helyzetekben?
Láttam, rengeteg bejegyzés érkezett a témában, szeretném a véleményeteket kérni én is. Kis helyzetjelentés:
14 hónaposak az iker fiaim, 4 hónapos koruk óta beszélek Hozzájuk németül, mondókázunk, mesekönyveket olvasunk. 9 hónaposak voltak, amikor Annamari és a blog hatására elég önbizalmat éreztem és az angol nyelvvel is elkezdtem megismertetni Őket.
Angolul nem vagyok annyira magabiztos, így ebből inkább csak a mondókázás, zenehallgatás és dvd-kre hagyatkozok.
Most már elkezdtem érezni, hogy különbséget tesznek a nyelvek között, sőt az angolt az utóbbi időben jobban igénylik. Amennyi tőlem telik, próbálom ezt kielégíteni.
Kérdésem a következő lenne: sokszor van az, hogy angol cd-t hallgatunk, de közben megérkezik valaki a családból, akivel mindig magyarul kommunikálunk. Ilyenkor magyarra váltok, viszont szól tovább az angol zene, a mondókák cd-ről. Hétvégén csak magyarul beszélünk, mert párom is itthon van, viszont az nem működik, hogy olyankor csak a magyar menjen, mert igénylik, hogy tegyem be az angol zenét és ilyenkor bizony van hogy párhuzamosan mellette megy a magyar kommunikáció egymás között és a gyerkőcökkel is.
Eddig hétvégeken, amikor csak én voltam Velük, akkor átváltottam németre, de most már én magam is érzem, hogy nagy a káosz, három nyelv kavarog két napig rendszer nélkül…mit javasoltok?
A másik oldalon meg nem aggódok, mert bízom a gyerekeimben és mivel a német nyelvet már elég régóta használom Velük, tudom, hogy azt a másik kettőtől egyértelműen meg tudják már most különböztetni, viszont az angollal most így kicsit tartok tőle, hogy bekeverem Őket.
Nem akarom semmiképpen abbahagyni, csak tanácsot szeretnék kérni, hogy javasolnátok.Nem baj az, ha az anyanyelvi beszéd „alatt” „háttérzajként” megy az angol zene?
köszönöm előre is a hozzászólásotokat
Ja, igen.
Adrienn, a jó nyelvtudás nem kizáró oka a bábuzásnak! 😀 Annak más előnyei is vannak.
Én is használtam bábokat, pedig nekem nem gond az angol használata egyáltalán. 🙂
Kedves Réka, Mynona, Annamari! Köszönöm az értékes hozzászólásaitokat, egyre tisztább a kép, hiába én már csak ilyen örök „válaszok után kutató” maradok…! Mynona, én is pont a bábozást alkalmazom a saját hiányosságaim kiküszöbölésére, így nem anya, hanem a kiskedvence beszél a lánykámhoz, s ha õ nincs velünk, akkor nem használjuk a 3. nyelvet. Köszi még egyszer, szép napokat Nektek is!
Rita,
én csak arra reagáltam hogy egyáltalán nem baj ha valaki az érzelmeit is közvetíti vagy törekszik közvetíteni illetve hogy nem lehetetlenség ezt akár egy második nyelven tenni.
Amit írtál hogy az angol mellett nálatok is ígényli a gyerkőc a többi nyelvet és azt nehezen adjuk át mert már nem tudjuk annyira illetve mert a gyerkőc jobban kommunikációból tanulna, teljesen átélem mert ilyen az én csajom is. De azért örülök neki mert ez azt jelzi számomra hogy tökéletesen birtokában van a jó nyelvtanuló módszernek és majd ha nagyobb lesz és jobb nyelvtudással rendelkező tanárhoz tudom járatni akkor könnyen megtanulja majd. Most meg csak azoknál a nyelveknél én is maradok a biztonságos határok között amikor előre megpróbálom átgondolni mire lesz szükségem – ahogy Annamari is mondja.
És azért is örülök hogy más nyelvből ügyetlenebb vagyok mert a csajszi érdeklődése más nyelvek iránt azt mutatja hogy nem csak miattam érdeklik a nyelvek illetve hogy valsz minden babát érdekel minden nyelv amikor kicsi és ezzel hogy kicsi korában már adunk nekik bármilyen szintű inputot is azt érjük el hogy ez az érdeklődésük és nyitottságuk a nyelvek iránt megmarad ami talán a legfontosabb ahhoz hogy nyelveket bíró emberkékké válljanak.
És való igaz amit Zsuzsa írt hogy csak azt szabad tennünk ami jól esik nekünk és babánknak s nem egyfajta környezti kényszer szerint kell cselekednünk de hát ez az életünk minden területére igaz.
Mégegyszer én csak saját példámmal vitattam hogy ne lehetne egy szülő akár egy második nyelven is természetes.
szép napot, Réka
Rita, még valami: ami a legfontosabb, hogy lát egy mintát, és az első időkben ki más, ha nem a szülő a legfontosabb minta, és ez nagyon „beleég” a kicsikbe, erre építkezhet később, és ha valaki úgy csinálja, ahogy Mynona is írja (meg erre próbáltam utalni a játékossággal, játékkal is), akkor a másik dolog, ami átragad, a lelkesedés. Enélkül nem is szabad belevágni – szerintem. 🙂
Ezért is írtam már előbb, hogy tisztázzuk mi a célunk, mit akarunk, és ne a környezet, akár a többi nyelvet tanító anyuka hatása alá kerülve aztán meg túlzott elvárásaink, ezáltal frusztrációnk legyen, hogy mi is azt akarjuk, amit a másik. Pont a lényege sérül a dolognak, a játékosság átcsap egy versenybe, kényszerbe.
Lehet, hogy én nem fogom soha annyira átadni a nyelvet, mint Réka, vagy más, nem is beszélünk annyit németül, mint ő a lányával angolul, viszont lehet, hogy Dominak majd mást adok át jobban, mint a többi anyuka.. 🙂
Ki tudja… ne legyünk maximalisták. Csak annyit, amennyi nekünk is és a gyereknek is jólesik.
Rita!
Szerintem ha valaki nem tudja olyan jól a nyelvet, hogy az összes érzelmét ezen fejezze ki, akkor olyan helyzeteket kell keresni, ahol erre nincsen szükség. Lásd bábu, egyebek.
Ha meg vészhelyzet van, hát válts át magyarra.
Attól még nagyon sokat tanul a gyerek idegen nyelven, ha nem dajkanyelvezünk vele. Hiszen Annamari könyvében is lehet olvasni, a kétnyelvűségnek sok fokozata van, nem lehet elvárni, hogy ugyanúgy használja az idegen nyelvet, mint az anyanyelvét. Annyit tanítsunk nekik, amennyit mi is tudunk, már ez is egy óriási előny. Innen aztán már maga is tud továbbmenni, ha egyszer szüksége lesz rá.
Rita, jó. 🙂
Update: gondold át, hogy milyen helyzetekben tudod használni vele a nyelvet, és gondold át azt is, hogy milyen mondatok fordulhatnak elő, készülj fel előre, persze lesz olyan, hogy nem tudod tartani, de akkor majd legközelebb megnézed.
33 hónapos.
Szóval a kérdésem még mindig az, hogy ha az a bizonyos „bárhol-bármikor-bármirõl kommunikálni képes” típusú tudása nincs meg az anyukának, akkor is jó a gyermeknek, ha anya bizonyos helyzetekben mégiscsak azt a nyelvet használja?
Mekkora a gyerkőcöd? Ha nagyobb, szerintem ezt simán meg lehet vele beszélni ezt, akár együtt is lehet nyelvet tanulni.
Az a helyzet, h. az angollal nincs gondom, mivel éltem nyelvterületen ez a nyelv a részem. A gyerkõcömnek igénye lenne már más nyelvekre, de úgy szeretné azt is, mint az angolt és a magyart, nem pusztán játékidõben, hanem bárhol, bármikor, amikor épp kedve van hozzá. Én meg csak széttárom a kezem, hogy nem tudom, de majd utánanézek, csak ilyenkor sajnos pont a spontaneitás és a természetesség veszik el. Több ismerõsöm küzd hasonló gonddal, ezért is vetettem fel a kérdést. Itt most nem arról van szó, hogy az ember ne akarna fejlõdni, ill. nem kitartó, hiszen ha más nem, a gyermek tudásszomja épp elég motiváció egy anyának, hanem arról, amit Réka is fejtegetett, a természetesség, a spontán megnyilvánulások hiányáról. Azt a szintet idõ elérni-legalábbis egy átlagembernek, aki felnõttként tanulja a nyelvet.
Rita, szerintem kötöttebb keretek között kevesebb nyelvtudással is megoldható, ha játékhoz kapcsolod a második nyelvet. Szerintem minden azon múlik, hogy te magad mennyire vagy hajlandó tanulni, utánanézni dolgoknak, fejlődni, és mennyire vagy kitartó.
Réka, az a szituáció, amirõl írsz, már igényel egy mélyrõl jövõ, bármikor spontán kommunikációra képes nyelvtudást az anyától. Mi a véleményed arról a helyzetrõl, ha anya mégsem beszéli zsigerbõl a második nyelvet, hiszen nem nyelvtanár, nem élt nyelvterületen, nem kerül rendszeresen idegenajkú környezetbe, pusztán egy kevés nyelvtudással megvan a vágy benne, hogy a csemetéjének ne kínlódva kelljen nagyobb korában megtanulni egy nyelvet, hanem kicsiként játékosan kezdje el elsajátítani azt, és úgy érzi, belevág és játszik vele (mely során olyan mondatokat használ, melyeket már korábban magában kigondolt,tehát nem spontán jön) mondókázik, énekelget neki pl. angolul is? Viszont arra már nincs meg a tudása, h. érzelmeit is ezen a nyelven nyílvánítsa ki, illetve egy váratlan helyzetben is képes legyen a második nyelven reagálni.(szerintem még õk vannak ma kis hazánkban többségben) Oly sokszor olvastam már, hogy ahhoz, hogy anya ne csak magyarul beszéljen a gyermekhez, nem kell magasszintû nyelvtudás… Szerinted ez a gondolat bukásra van ítélve? Remélem, nem gond, hogy így megszólítottalak, de igazán kíváncsi vagyok a véleményedre, ugyanis engem ez a kérdés már foglakoztat egy ideje, és még nem találtam meg az igazi választ rá. Annamari, Mynona, Többiek, ki mit gondol errõl?
Szerintem szushi ez hogy természetes e valami vagy sem csak is a beszélőkön múlik.
Én használok érzelmi megnyilvánulásokat is angolul direkt hogy az is ragadjon. Ha angolul beszélek a csemetémmel akkor angollul nyilvánitom ki örömömet, ijedtségemet, meglepődésemet… És a csajszi meg is tanulta szépen és önkéntelenül jön belőle is. Mindenki csak maga érezheti hogy mi a megerőltető vagy éppen természetes számára. De ha egy anyuka jól tudja a nyelvet és még természetellenesnek is tűnik számára bizony szituációban, ha kellően tudja uralni magát és használni a nyelvet, akkor csak jót tehet gyerekével mert neki majd nem lesz természetellenes.
A gyerekek egyébként még olyan szempontból is kis szenzorok hogy érzik ha egyik nyelvből le vannak maradva a másikhoz képest és kérik annak nagyobb súlyban való használatát ilyen esetben. A fordítást meg ők maguk provokálják sok esetben ha elbizonytalanodnak és ilyenkor nem kell ezt tiltani pusztán válaszolni a kérdésükre ripsz-ropsz. Valós szituációban is gyakran előfordul hogy fordítgatnak a gyerkőcök pl. mond meg papának hogy…. amit az anyuka mondjuk angolul közvetit a gyereknek de a gyerek tudja hogy apuka csak magyarul beszél ezért neki magyarul mondja el anyuka szavait. És ez így jó és helyes!
És véleményem szerint ha azt akarjuk hogy ne legyenek gátlásaik a gyerkőcöknek a nyelv használatában, akkor igenis ki kell lépni az ‘órai’ keretekből és a mindennapi tevékenység során is használni és csak igy lesznek képesek sok egyszerű, hétköznapi kifejezés ismeretére és használatára, aminek a gyerek számára vontakoztatva akár dajka nyelvnek is nevezhetünk mert a dajka nyelv nem egyenlő a gügyögéssel…
És ezt sok helyről: filmek, dalok, netán virtuális angol barát… is fel lehet csipegetni.
szép napot, Réka
Sziasztok, köszönöm a hozzászólásokat. Én tovább szeretném gördíteni azt a fonalat, hogy az anya két nyelven beszélhet-e gyermekével természetesen?
Azon szerintem egy véleményen vagyunk, hogy játék közben, játékos formában mindenképpen igen. No de mi van az olyan spontán, elsősorban érzelmekkel átitatott helyzetekben, mikor például kifut a csemete az útra és azonnal kell reagálnod. Ha tegyük fel az utcán angolul beszélgettek a látott dolgokról, de hirtelen lelép az útra egy autó közeledik, és neked azonnal, zsigerből kell reagálnod, Vajon ezt az anyanyelveden teszed-e vagy sem? A gyerekek megérzik-e, hogy mi számodra a természetes? És lehet-e két nyelv egyformán természetes? úgy gondolom itt nem a nyelvtudás minőségéről van szó, hanem arról többről.
Nálunk az működik, hogy én mint angoltanár is tanítom a gyerekeim a többi gyerekkel nyelviskolában, és ott nagyon élvezik az angolt. Játék, spontaneitás, nevetés, élmények, zene a kulcsszavak az én tanításomban. Ebben a környezetben nem mint anya, hanem inkább tanár vagyuk számukra, és ebben a szerepben elfogadják tőlem az angolt. Otthon viszont a spontán helyzetekben leginkább a magyart kérik. Vajon tovább kellene trükköznöm, hogy az angolt használják többet?
A másik téma a fordítás, ami megihletett. Véleményem szerint a fordítás kerülendő, ha nagyon muszáj, mert mondjuk egy elvont fogalmat igyekszel megtanítani pl.: elfelejtettem valamit, akkor esetleg nagyobb iskolás korú gyereknél el tudom képzelni az ugynevezett szendvics technikát, amikor is angol- magyar- angol szó, és már térsz is vissza az angol nyelvre. Az semmiképp nem ajánlatos, hogy egy mondaton belül váltogasd a nyelveket. Így sem a nyelv ritmusát, sem hangzásvilágát nem tudod átadni, és mellesleg jól megkevered a gyereket. Mert egy számára ismeretlen tárgynak végül is bármilyen nevet adhatsz, csak kérdés, hogy mire kap visszajelzést a környezettől, mivel tud majd kommunikálni.
Aki pedig babanyelvet szeretne tanulni angolul, nagyon tudom ajánlani a Helen Doron nyelviskola Babáknak való kurzusát, ahol a gyerekkel együtt az anyuka is megtanulja az órákon a babanyelvet.
Én laktam több évig Angliában, babysitterként dolgoztam, és abban a környezetben én is az angolhoz voltam szokva, a gyerekek akikre vigyáztam sem tudtak persze magyarul, ott egyértelmű volt, hogy az ilyen érzelmekkel átitatott helyzetekben is angolul reagáltam. De itthon én ezt természetellenesnek tartom. Megint más a helyzet az olyan családoknál, ahol az angol, mint élő nyelv használatos, tehát az egyik fél teszem fel anyanyelvi beszélő.
Ez a dajkanyelv kérdés már bennem is felmerült. Próbáltam egy csomó mindent kinézni szótárból, de persze alig egy-két szó van benne. Szóval én is inkább az „iskolai” angolt beszélem a gyerekemmel.
Sziasztok!
Kérlek Annamari, hol lehet angolul dajkanyelvi kifejezéseket találni?
egyéves a kislányom, szinte születése óta beszélek vele(inkább hozzá még)angolul, egyelőre nem mond semmit semmilyen nyelven. Hogy mennyit ért, az is változó, bizonyára többet, mint én gondolnám.
Egyébként szerintem ez az egész nyelvtanulásos dolog túl van agyalva, minden korban és helyen.
Túl sok érv van mellette, ellene, főleg ellene, szerintem a tettek önmagukért beszélnek. Felsorolni is unom a pozitív tapasztalataimat. Erdélyben élek, egyszer a buszon hallottam egy anyukát kétnyelven beszélni a gyerekével, (románul és magyarul), kb 3 éves lehetett, persze mondaton belül nem keverte a nyelveket az anyuka, de mondatonként igen. A gyerek is hozzá hasonlóan beszélt tökéletesen mindkét nyelven, ugyanúgy váltogatta, mint az anyja.
Én összevissza beszélek a gyerekemhez, ha ketten vagyunk, többnyire angolul. Nyilván mondaton belül nem zagyválok, (angol szavakat magyar raggal). Ismerek már egy ilyen családot, tök oké minden a gyerekkel, ráadásul fiú és másfél éves korában már beszélt mindkét nyelven
Ibolya, szerintem ennek utána lehet nézni, meg lehet tanulni (még ha nem is 100%-osan persze), lehet mondókázni, babanyelven beszélni a második nyelven is.
Sziasztok!
Én sem éreztem kimondottan negatívnak a riportot, viszont valóban hemzseg a szöveg a pontatlanságoktól.
Arra a kérdésre, hogy miért ne beszélhetne a magyar anyanyelvű, angolul tudó anya mindkét nyelven gyermekéhez, egy választ kaptam, – egy „Angol az óvodában” megnevezésű kurzuson – ami leginkább az „igazán kicsi” gyerekekre vonatkozik.
Eszerint: a kisgyermekekhez legtöbb esetben dajkanyelven beszélünk – egynéhányan ezzel kapcsolatban túlzásba is esnek. Viszont, mi – bár jól beszéljük az idegennyelvet – a sajátos dajkanyelvét nem ismerjük, és ez az, ami miatt a gyerekek számára talán (bármily játékos intonációval párosul is) „száraz” lehet a második nyelv.
Szerintem ez azonban még mindig nem okoz akkora problémát, mint a később kezdett, hosszú szenvedéseken átívelő nyelvtanulás, mely nagyon sok esetben csak negatív érzelmeket vált ki a tanulóból már a célnyelv megemlítésekor.
Azt hiszem, őt láttam egyszer véletlenül a televízióban, amikor arról beszélt, hogy ő is trükközött a lányával, ha nem akart angolul beszélni, akkor azt mondta neki, hogy „nem baj, majd én beszélek, neked nem kell”. Időnként ez beválik. Bár nekünk Berti a csodaszer, ott mindig jöhet a német. 🙂
Megtaláltam: 🙂
http://www.nlcafe.hu/noklapja/20090708/egy_gyerek__ket_nyelven_1/
Pont most írt cikket D. Tóth Kriszta is e témában a Nők Lapjában! 😉
Annamari köszi a videót.
Egyéletem egyhalálom elkezdem tanítani a 11 hónapos fiamat angolul vagy németül…még nem tudom.
Vagy legyen mindkettő!! 😀
Erről a fordítás kérdésről itt volt már szó: https://www.ketnyelvugyerek.hu/blog/2009/02/forditsak-vagy-ne/ 🙂
Diána,
Azt még elfelejtettem irni,hogy semmi esetre sem fordítsd le magyarra,amit mondasz.Majd a későbbiekben,ha nem érti amit mondasz,mutass rá vagy mutogasd el neki,miről beszéltél.Nálunk ez bevált.pl.Hozzd ide a nadrágod-nem értette,akkor felálltam,meg fogtam a kezét és elmentünk együtt a nadrágért és elmondtam neki angolul,hogy ez a nadrágja…Érted?
És ne aggódj,a magyar nyelvet is szépen meg fogja tanulni az angollal egy időben.
Szia D.Diána!
Most olvastam a kérdéseidet..Fiam,most 21hónapos,kb.2hónapos volt,mikor énekelgettem neki angolul,hallgattunk angol dalokat,de 7hónaposan(mint neked Benjamin)még mindig csak ott tartottam vele,hogy dalok szóltak a magnóból,angolul mondogattam a mesekönyvből a látnivalókat.Általában délutánonként játszottunk angolul és a mai napig igy van.Akkor angolul beszélek vele,de persze előfordul,hogy magyarul mondok valamit(a másik mondatot),szóval nem kell véresen komolyan venni.. csak természetesen(ahogy a magyart is használod a hétköznapokban) és játékosan.Ma már rengeteg szót tud angolul!Arra figyelj,hogy ne keverd a nyelvet 1 mondaton belül.Én sajnos akaratlanul is elkövettem ezt a hibát!Sétálunk az utcán,majd Koppány oldalra mutat és felkiált:”Car”,”Bus”,”Lorry”-erre én:”Igen Kopi ott van a car…!Akkor jöttem rá,hogy mit mondtam és azóta erre nagyon figyelek.Ha angolul „kérdez”(még csak szavakat tesz egymás után)akkor angolul válaszolok.Napi 1-2 óra bőven elég,amíg nem tűnik erőltetettnek és neked is jól esik.A gyerekek mindent megéreznek,azt is,ha nincs kedved játszani és erőlteted.Maradj meg a játékosság határán belül még egy jó darabig,amíg pici a gyereked.És imádni fogja a délutáni játszó időt angolul.Amúgy Annamari már millió helyre leírta ezt,nézegess utána,érdekes dolgokat fejt ki.Ő tudja a FRANKÓT!!!Én csak remélem,hogy jól csinálom,amit csinálok!!!:-)
ui.ne törődj mások véleményével,csak meg győztünk már itt téged,hogy milyen jó dolog ez és semmi káros hatása nincs:-)!nézd ,mennyien foglalkozunk ezzel és még hányan lehetnek…de sehol egy személyiség zavaros gyerek anyukája,aki ránk cáfolna!!!
Kisfiam koraszülött volt, nemrég még átszámoltam a korát 3 hónappal. Ma már nem kell átszámolni, nemsokára 2 éves lesz. Ma voltunk fejlődésneurológián záróvizsgálaton, és a pszichológus szerint Csabi beszédkészsége megelőzi a korát! (A fiúk kábé két és fél évesen beszélnek úgy, mint az én koraszülött Csabim két évesen.) És közben már angolul is mondogat szavakat.
Mondtam a pszichológusnak, hogy tanítom Csabit angolra is, igazából sem pozitívan, sem negatívan nem reagált (nem „szakértett meg” :D), de csodálta, hogy mennyire okos ez a gyerek. Szerintem Csabi esetében a több nyelv segítette a beszédkészség alakulását. És egyelőre a személyiségében sem látok semmi hibát. 🙂
Óóóó (pirul-pirul) köszönöm. 🙂
Idézek még Annamari fenti posztjából (amit ő is idézett 🙂 ) :
„De ha a szülő több nyelven beszél… – az már veszélyes!”
Összefoglalva: Ne fuss, mert elesel!! 😀
Most akkor miért is esik el a gyerek??? Vagy nem szabad egyáltalán futni?
Köszi Mynona, szívembõl szóltál! 🙂 Te egy kincs vagy itt!
Végül is lassan körvonalazódik bennem is, hogy miért riogatnak ezzel az „anyuka ne beszéljen két nyelven a gyerekhez”-zel.
A baj itt azzal van, hogy nem a valódi okoknak néznek utána, hanem a lehetséges következményt vetítik előre, okfeltárás, ezáltal megelőzés lehetősége nélkül.
Már beszéltem egyszer erről Annamarinak (a példa eléggé sarkított, de aki hajlandó utánagondolni, az érti), hogy taníthatok én bukfencezni, akár biciklizni úgy, hogy idegronccsá teszem a gyereket, mert elvárok és szorongást okozok, de taníthatok úgy differenciálszámítást is, hogy játékosan, észrevétlenül teszem (mondom nagyon sarkított a példa).
A személyiségzavar tehát egy jó módszer nem megfelelő alkalmazása révén is kialakulhat.
Ha egy családban előfordul az, hogy egy gyerek úgy lesz kétnyelvű, hogy egy nyelvet sem birtokol igazán jól, anyanyelvi szinten, vagyis minden nyelvből félnyelvű lesz, azoknál a családoknál, ha jól a dolgok mögé nézünk, maga a szülő is, a család is problémás. Netán személyiségzavaros. 🙂
Ott biztosan nem a gyerek az, akire odafigyelnek.
Már tegnap este akartam még írni, de aztán túl fáradt voltam, hogy összeszedjem a gondolataimat.
Szóval én úgy látom, hogy elég nagy a különbség a természetes (két szülő két nyelv, a közös nyelv a harmadik, esetleg a negyedik az óvóda vagy más), hanem az igazi választott kétnyelvűség, amikoris egynyelvű család beszél két nyelven meghatározott céllal a gyerekkel. Annamari a könyvében nagyon jól leírja, hogy hogyan is csináljuk, hogy a két nyelvet világosan megkülönböztesse a gyerek.
Szushi írta, hogy a gyerek megérzi, hogy az anya számára a második nyelv nem természetes, ezért tiltakozik.
Ez lehet azért is, mert az anya, ha a nyelvtudása nem olyan jó, mint az anyanyelve esetében, és úgy szeretné használni, ahogy az anyanyelvét, s persze nem jön össze (nálam is volt sokszor), akkor azt a gyerek persze megérzi, és tiltakozik. De ha nem úgy akarom használni, ahogy az anyanyelvet, akkor már nem áll fel ez a gond, pl. bizonyos helyzeteket keresek, akár bábut használok, mint pl. az elhíresül Bertinket, aki eléggé gyerek még (hóembergyerek) és nem magasan képzett szinten (hanem gyerekszinten) kommunikál Domival. Így én is tuti biztos vagyok benne, hogy nem hibázok, és természetes vagyok. Vagyis biztos vagyok magamban.
Mert a másik változat, amiért a gyerek érezheti, hogy nem természetes és meghitt a dolog, ha az anya nem biztos magában (a jó nyelvtudása ellenére), csak a saját bizonytalansága miatt van a probléma, mint ahogy már utaltam rá, a gyerek egy kis szenzor.
Ha magunkkal tisztában vagyunk, és a céljainkat is világossá tesszük magunk számára (nem a környezetünk számára – ez a környezet egy nagy mumus, a bizonytalan ember sokszor hallgat rá és jól bekeverheti az embert (ez mind tapasztalat amit írok, mert csak azokat is szoktam írni), akkor a helyzet varázslatosan megoldódik, a gyerek sem lesz bizonytalan, ergo személyiségzavara sem lesz. Mellesleg ez a személyiségzavar probléma akárki akármit állít, nem a többnyelvűségtől alakul ki (sem a természetestől, sem a választottól), hanem a szorongástól, az elvárásoktól, a kényszerítettségtől, a nem természetestől :), itt a bizonytalanságunkból kivetített nem természetességet értem, és a fenti, második hozzászólásomban írt sznobságot esetleg.
BOCS ANNAMARI!
Máris átmentem a „technológiai eszközök” témába! (észre vettem, hogy így ez a bejegyzés is elmenne más irányba!) https://www.ketnyelvugyerek.hu/blog/2009/01/segitseg-a-nyelvtanitasban-a-technologiai-eszkozok/comment-page-1/#comment-1225
Üdv Mindenki! Közvélemény kutatás 🙂 :
A meséket a tévében ki milyen arányban nézi magyarul és az „második” nyelven (nyelveken). Én úgy vettem észre, hogyha az a napi 1-2 óra mesenézés nem a „második” nyelven megy, mintha az is befolyásolná őket, és nem olyan szívesen beszélnek angolul, még ha ilyenkor is angol mesét néznek, akkor jobban élvezik! Nálatok hogy van?
Szushi, mint korábban írtam, három nyelven beszélek a gyerekekkel. A kislányomnál (19 hónapos) semmi gond nincs, nem akar visszaterelni a magyarra, a fiamnál (3,5 éves) voltak gondok két éves kora körül, akkor, ha rám szólt, visszaváltottam magyarra, ez az időszak kb. 1 hónapig tartott. Akkoriban született a húga, tehát lehet hogy ez is belejátszott a dologba. Most csak olyan esetekben fordul elő, ha éppen akkor hozza valamelyik kedvenc magyar nyelvű könyvét, hogy abból meséljek, amikor éppen másik nyelven beszélünk. Először megpróbálom meggyőzni, hogy majd délután, most inkább angol/orosz mesét mesélnék (ilyen is van néhány, most bővítem a kollekciót), van, amikor sikerül, ha nem, akkor isten neki, olvasok magyarul, és ha vége, minden gond nélkül vissza lehet váltani a másik nyelvre.
Érdekes ez a vita, ahogy olvasom, minden gyereknél más válik be. A kislányom most lesz egyéves, kezdettől fogva énekelek neki angolul is. Ahogy látom, észreveszi, hogy az nem az a nyelv, amit megszokott, de szereti hallgatni a dalokat és kedvence a „Spot bakes a cake” című könyv, amit ő maga hoz oda, hogy olvassuk. Kitartóan figyel. Pár állatot ha mondok neki, már felismeri és rá is mutat, a Tiget meg mondja is. Szerintem kárára nem válik. Amúgy orosz-angol szakos vagyok, próbáltam a másik nyelvet is, de azt nem kedveli, csak néhány szót, aminek aranyos a hangzása. CSak remélem, hogy „jól csinálom”, bár Verka még nem reklamált…:-))
Szushi, szerintem ez csak attól függ, mikor kezded, és hogy reagálod le, ha a gyermek nem akar angolul beszélni hozzád. A természetes kétnyelvű családokban is előfordulnak ilyen helyzetek. Az én lányom például rendszeresen maga kéri, hogy beszéljünk angolul, vagy ő vált át. Az élmények, a játék, a természetesség alap, enélkül sehová! 🙂 Én pont azt tartom fontosnak, hogy ne egy „elkülönített” közegben folyjon ez az elsajátítás (és nem tanulás, tanítás), mert így sokkal hatékonyabb, könnyedebb, természetesebb (ismerem a másik oldalt, és látom a különbséget). De ettől függetlenül aláírom, hogy az is fontos és sokat adhat.
Én nyelvtanár vagyok, és 1 éves kortól tanítok gyerekeket is. Az órán abban a nyelvi környezetben nagyon szeretnek velem játszani a gyerekek, és tényleg látványos a fejlődésük az idegennyelv terén. Otthon is tanítom a saját gyerekeim és a tapasztalatom az, hogy bizonyos játékokat szívesen játszanak velem angolul, de a mindennapi szituációkban változó a reakciójuk. Legtöbbször rámszólnak, hogy ne angolul beszéljek hozzájuk. Mindent megértenek angolul, de nem válaszolnak a hétköznapi helyzetekben angolul vissza. Ez alól csak az a helyzet kivétel, ha az angolt mint egy titkos nyelvet kell használni, pl.meglepi ajándékot beszélünk meg és nem akarjuk, hogy az illető értse amit beszélünk. Magyarán szólva a mindennapi életben kommunikációs célra csak ilyen esetben használják az idegen nyelvet.
Én osztom a pszichopedagógus véleményét, miszerint az anya, ha teheti ne beszéljen két nyelven a gyerekhez. Tapasztalatom szerint a gyerekek ezt ösztönösen jelzik is, és nem használják a számukra és az anya számára is „idegenebb nyelvet”, érzik, hogy ez a helyzet nem természetes. Emellett nagyon jónak tartom a játékos második idegennyelv tanulását, egy a mindennapi élettől elkülönített nyelvi környezetben, ahol a nyelv hangzásvilágát dallamát ösztönösen magukba szívják, ami később jelentős előny lesz számukra a nyelvtanulásban. Fontosnak tartom az élményekkel összekötött nyelvtanulást, ami gyerekkorban a játékot, szerepjátékot, meséket, dalokat, mondókákat jelenti.
Kíváncsi vagyok mi a véleményetek erről a jelenségről?
Megmondom oszinten en nem ereztem ezt a riportot alapvetoen negativnak. Persze a pontatlansagok tekinteteben teljesen igaz: tele van veluk.
Seszter hozzaszolasat olvasva szinte magunkra (kis csaladomra) ismertem. Hollandiaban elunk, apa holland, en magyar vagyok. En a gyerekekkel (kisfiam 3 es fel eves, kislanyom 6 honapos) ha egyedul vagyok, magyarul beszelek. Ha apa is otthon van, akkor hollandul is, magyarul is. Termeszetesen hallanak engem mindket nyelven beszelni, hiszen a bolcsiben – oviban, az orvosnal stb. elengedhetetlen hogy hollandul beszeljek (gyakran hozzajuk is).
Kisfiamnal ennek az ‘egy anya tobb nyelv’ hasznalatnak semmilyen hatranyat nem tapasztaltam. Bar engem is intettek attol, hogy vigyazzak, mert belezavarodhat a gyerek a nyelvekbe, hasznaljak csak magyart… mivel ez egyszeruen kivitelezhetetlen volt, mindkettot hasznaltam, hasznalom. De nem okoz semmilyen zavart, teljesen termeszetes neki, hogy anya ezt igy mondja… apa igy mondja, de attol sem zavarodik meg, hogy anya neha ugyanugy mondja mint apa…
Ez a szemelyisegzavar dolog… van erre pelda, vagy tapasztalta valaki ezt, hogy ennyire felnek tole? Vannak olyan gyerekek akik a ket nyelv hasznalata miatt belezavarodtak a nyelvekbe / szemelyisegzavarosak lettek? Azert kerdezem, mert azoktol akiknek tapasztalata van a ketnyelvuseggel kapcsolatban csak pozitiv reakciokat hallok, olvasok. Az ugymond szakertok meg mindig ezzel a szemelyisegzavaros dologgal ijesztgetnek. De ezt honnan veszik? Talalkoztak mar ilyen esetekkel, vagy vegeztek felmerest amibol kiderult, hogy ez realis veszely?
Egy masik dolog, hogy a gyereknek mindig az lenne az anyanyelve, ami az anya nyelve, vagyis amin az anyukaja beszel hozza. Hat, be kell ismernem, hogy hiaba beszelek amikor csak lehet magyarul a gyermekeimhez, kisfiam megis jobban beszel hollandul mint magyarul… azaz ez azt jelentene, hogy az anyanyelven kevesbe beszel jol mint azon a nyelven ami a mindennapi eletben korulveszi?. vagy hogy van akkor ez most? (valahol logikus is, hiszen magyart az ev nagy reszeben csak tolem hall, hollandot meg mindenki mastol) (de azert magyarul is szepen beszel, megerteti magat, erteni pedig mindent tokeletesen megert)
Az egy nyelven torteno almodassal kapcsolatban sajat tapasztalatbol tudom: nem igaz. Nagyszeruen almodom hollandul is, magyarul is…
Sot kisfiam ha ejjel felsir mert rosszat almodik, neha hollandul, neha magyarul beszel felalomban,tehat o is hol ezen, hol azon a nyelven almodik.
A mi esetunkben (kisfiamnal meg majd kislanyomnal is ha beszelni kezd)persze termeszetes ketnyelvusegrol van szo. Es teljesen biztos vagyok abban, hogy ez a ketnyelvuseg csak elonyt jelenthet szamukra. (Mellesleg kisfiam egyaltalan nem kezdett el kesobb beszelni mint egynyelvu tarsai). Tehat, miert ne teremthetnenk meg mestersegesen egy olyan ketnyelvu kozeget a gyerekunknek, – ahol ez nem termeszetesn adodik, – ugy, hogy ok is profitalni tudjanak majd a kesobbiek soran a ketnyelvuseg elonyeibol? Valoszinuleg kesobb csak halasak lesznek erte!
Kedves Dóczi Diána,
babádhoz szólhatsz pelenkázás, etetés közben idegen nyelven, vagy amikor felveszed, mutogasd a tárgyakat a lakásban idegen nyelven. Nem várnám meg, mig magyarul kezd beszélni, ő akkor ragaszkodni fog valószinűleg az általa megszokott, hallott kifejezésekhez. Én 17 hónaposan kezdtem a kislányomat szlovákul tanitani és ellenállásba ütköztem, amit játékosan, plüss állatkák segitségével sikerült leküzdenem, mégis könnyebb lett volna, ha még azelőtt kezdem, mielőtt rögzülnek benne a szavak magyarul.
Érdekes az, hogy egy szülő csak egy nyelven beszéljen gyermekével. Én magyar családból kerültem 14 hónaposan szlovák bölcsődébe és 24 hónaposan a koromnak megfelelő, vagy még jobb szinten – mivel korán szépen és tisztán beszélő voltam, beszéltem mindkét nyelvet. Viszont a nyelv választása a helyzethez, vagy inkáb személyhez adódott. Amikor anyámra néztem, automatikusan magyarul jutott minden az eszembe, a tanitókkal szemben pedig szlovákul. Bajban akkor voltam, amikor összejött egy vegyes társaság, mert akkor hirtelen olyan zavarba kerültem, hogy szinte sehogy sem tudtam. Hogy milyen nyelven mondjam, attól függött, hogy a személy, akihez intéztem szavaim, milyennek szoktam meg. És mivel több emberhez – különböző nyelvúekhez kellett szólnom, mindig épp a másik nyelven jutott eszembe egy-egy kifejezés, mint ahogy akartam. Még rágondolni is kinos!
A kislányom 2 hónap múlva lesz 3 éves és a korának megfelelően beszél magyarul. A fiam 11 éves és 5 éve tanulja napi 1 tanórában a szlovákot az iskolában és kb 1 óra napi készülődéssel a tanórára. A kislányom mégis jobban beszél szlovákul, automatikusan helyes végződéseket használ, pedig csak minden másnap olvasok el egy mesét szlovákul, végzünk valamilyen napi tevékenységet szlovákul: evés, fürdés, öltözködés, rajzolás, gyöngyfűzés, játszoterezés, stb – úgy minden másnap kb. 2 órát. A lányomnak nem okoz gondot olyan nyelven válaszolni, ahogy kérdezek tőle. Szlovákul és németül nem beszél úgy mint egy korabeli német vagy szlovák átlag gyerek, inkább úgy, mintha fiatalabb lenne, mivel többnyire csak rövidke mondatokkal, szavakkal válaszolgat, magyarból sokkalta gazdagabb szókinccsel rendelkezik. Mégis, ha arra gondolok, hogy nem kell neki majd napi 1 órát az anyanyelvi iskolába járván a szlovákot tanulni és magolni a szövegeket, szavakat, nelvtani végződéseket, akkor máris nagyon sokat adtam neki.
Nekem a riport végével van a bajom, miszerint „anyuka azt ne csinálja, hogy egyszer ilyen, egyszer olyan nyelven beszél a gyerekkel”. Ezekkel a megállapításokkal szerintem az a baj (mint Vekerdy hozzászólásaival), hogy teljesen figyelmen kívül hagyják azok tapasztalatait, akik ezt csinálják…
Én a megszilárdult anyanyelvi struktúra hangoztatásától kapok frászt. Hogy pl. ez mikorra történik meg? Van a környezetemben egy erdélyi magyar anyuka, na Romániában sem érdekelt senkit az anyanyelvi struktúra, attól még tudnia kellett az ország nyelvét, lehetőleg minél előbb. Sőt, hatéves koráig a nagymamája nevelte egy olyan faluban, amelynek kb. 80%-a német volt. Nemhogy neki nem volt „kialakult anyanyelvi struktúrája”, de még annak sem, akitől tanulta a német nyelvet, mert az a többi gyerek volt az utcából… És mégis, köszöni szépen, jól beszél németül, és a magyarral sincs semmi gondja 🙂
Én sok esetben azt látom, hogy a mai magyar valóságban egy járható utat tartanak nyilván, holott nagyon sok van. Az ember, jelen esetben a szülő dolga, hogy megtalálja azt, ami nekik a leginkább megfelelő.
Plusz a saját tapasztalatom: sok anyuka panaszkodik, hogy nem bír a gyerekével, mert túl sok az energiája. Az enyémeknek is van bőven, csak szerintem a teherbírásuknak megfelelően kell terhelni őket fizikailag és szellemileg (!) is, napi szinten. Az előbbibe nálunk beletartozik a napi 4-5 km séta/motorozás/biciklizés, jó két óra játszótér, az utóbbihoz a többnyelvű nevelés (angol és orosz megy nálunk kommunikációs szinten, illetve szótanulási szinten kínai és észt), valamint „okosbaba tréning”, és csodák csodája, a gyerekeim kezelhetőek 😉 Amellett persze, hogy ezeket szeretik csinálni, és igényt is tartanak rá.
Dia, nézd meg a videotanfolyamot, mielőtt belevágsz! 🙂 Szerintem sok kérdés letisztul majd benned.
Anita, ez egyáltalán nem bizonyított, hogy a kétnyelvűek később kezdenek beszélni, vannak egynyelvű gyerekek között is ilyen esetek, meg a kétnyelvűek között is (és nehéz lenne kideríteni ugye, hogy ha nem érte volna két nyelven hatás azt a gyermeket, akkor vajon melyik kategóriába tartozna).
Jolán, nagyon érdekes ez a francia álom! 🙂
Közben felvettük a kapcsolatot Holló Mártával, és szerinte ez a riport teljesen pozitív volt… Ami valamelyest igaz is, csak mégis annyi pontatlanság van benne, hogy… de erről már írtam.
Teljesen egyetertek Annamarival, ez a riport tele van negativ erzelmekkel (ugyan milyen trauma erhette a riporternot az idegen nyelvekkel kapcsolatban). Minden tiszteletem a pszichopedagogusok irant, de mi kozuk a nyelveszethez? Persze lehetne mindket teruleten diplomaja, de errol nem szol a riporter.
– Mar az anyanyelv megnevezes is szamomra egy teljesen pontatlan es nem professzionalis kifejezes. Addig OK, hogy az az anyanyelve a gyereknek, amelyiken az edesanyja beszel hozza. De pl. a lanyom bolcsijeben sok maghrebi anyuka kizarolag franciaul hajlando beszelni a gyerekehez, az intonacioja, az akcentusa szornyu, a metakommunikacioja egy masik kulturahoz tartozik es a szokincse szegenyes. Ket- es tobbnyelvu gyerekeknel mi az anyanyelv, amelyiken a legjobban ki tudja fejezni magat? Ha kulfoldon elnek, es az ovoda, iskola es a baratok stb. nagyobb hatassal vannak a nyelvi keszsegeire, mint a netan otthonrol csak ritkan kimozdulo, foleg egynyelvu anyuka ( mert ilyen is van azert), akkor az „iskola nyelve” lesz az anyanyelve?
– Nem ertek egyet a pszichopedagogussal, igenis almodunk tobb nyelven is: nekem eppen ekes francia nyelven jelezte egy almom, hogy hamarosan anya leszek! Miert kerdes az, hogy kesobb visszajon-e, amit iskola elotti korban tanult idegen nyelven: a cel pont az, hogy folyamatosan es rendszeresen tanuljon egy egyerek egy idegen nyelvet.
– Amennyire en (nyelveszeti) szakkonyvekben utana olvastam, nem igaz az, hogy 1 eves kor utan mar csak az „anyanyelv” fonetikai rendszeret kepes elsajatitani egy gyerek (a pszichopedagugus csak 1 evesrol es elsajatithatatlan nyelvrol beszel),6 eves korig kepesek ra.
– Miert ne beszelhetne egy anya tobb nyelven is a gyerekevel: ket kulonbozo nyelvu szulo egyszerre hogy beszelgessen pl. akkor a gyerekevel? Na es miert ne jatszhatnank olyat, hogy most pl. angolul beszelgetunk.
Nem lehetne a riportban szereplo szakertot (es Hollo Martat – biztos mas dolga is van neki) erre a forumra meginvitalni, hogy kozosen beszelgethessunk a temarol?
Sziasztok,
Mi Luxembourgban elunk. A parom olasz en magayr vagyok. A csaladban 3 nyelvet hasznalunk (magyar, olasz, francia)es van egy 20 honapos kisfiunk, akihez parom olaszul en magyarul beszelunk, kettonk kozott pedig a francia a kozos nyelv. Kisfiam mindket nyelvet tokeletesen megerti es tudja, hogy melyik szulonek kell nemet mondania es melyiknek no-t :)Meg csak par szot tud mondani, es erdekes modon azt is franciaul.
Eleinte mi is sokat aggodtunk, hogy nehez lesz neki, de ma mar latjuk, hogy olyan mint egy szivacs, minden ujat magaba sziv es hogy jol dontottunk a tobbnyelvusegre nevelessel kapcsolatban.
A gyermekorvosunk is megnyugtattot, hogy nem kell felnunk a gyerek tobbnyelvusegre nevelesetol, hiszen az orszàg, ahol elunk eleve tobbnyelvu (luxemburgi, nemet, francia) es az itt elo gyermekek 70%-a vegyes hazassagbol szuletik.
Talàn csak egy kis hatranya van a tobbnyelvusegnek, hogy a gyerekek kesobb kezdenek el beszelni. Minket ez nem zavar, hiszen làtjuk, h a kisfiunk mind a harom nyelven ert. Bar neki ez tenyleg nem nagy feladat,hiszen miota megszuletett ez a harom nyelv veszi korul es mi buszkek vagyunk ra 🙂
Sziasztok !
Lenne egy-két konkrétabb kérdésem.
Igazából gyakorlati tanácsokat szeretnék kérni !
Hogyan csináljam?
7 hónapos a babám.
Többféle megoldás körvonalazódik a fejemben, de nagyon bizonytalan vagyok.
1. Szánjak rá minden nap 1-2 órát amikor angolul játszom, dvd-zek vele?
2. Beszéljek hozzá alapvetően magyarul, de amikor csak tudom mondjam el ugyanazt angolul is?
3. Amikor ketten vagyunk napközben akkor beszéljek hozzá angolul amikor csak lehet?
(itt attól félek, hogy azért nem megy a kizárólagosság…akarva akaratlanul lesz amit magyarul mondok. szóval kicsit kaotikus. és talán így hátráltatom a magyartanulásban..
4. Ne várjak inkább amíg lesz és picit elkezd magyarul beszélni és akkor lehet célirányosan tanítgatni?
5. Vagy csak mindig mondjam amit érzek, ne komplikáljam túl???
Segítsetek kérlek !
köszönöm szépen !
dia
(ddoczi@pannonmail.hu)
Sziasztok!
segítséget kérnék tőletek.Én németül tanítom a kislányomat de már szeretném elkezdeni az angolt is , ehhez kérnék anyagot, ötletet tőletek akik angolul tanítjátok a kicsiket.A youtuben nézegetjük a dalokat azt nagyon szereti,én egyenlőre csak énekelek hozzá angolul beszélni még nem akarok, tehát valami ilyesmi anyagra ötletre lenne szükségem
köszönöm!
aliz
Sziasztok !
Szilvia, Mynona, Pálinkás Csilla, Seszter, Ágnes, Anita, Timi –
Kérlek Benneteket, – nem szeretnék szemtelen lenni – küldjétek el nekem e-mailen a telefonszámotokat, vagy e-mail címeteket.
7 hónapos a kisfiam és a környezetem az őrületbe kerget azzal, hogy a fele le a fele meg rábeszél arra, hogy beszéljek angolul a babához. Eleinte sokat beszéltem hozzá, aztán elbozonytalanítottak mindenféle tudományos indokkal. De az ösztönöm és a megérzéseim erősen azt mondják, hogy képtelenség, hogy ártsak ezzel. Szóval most újra belefogtam. de azért tele vagyok kétséggel. Annyira szeretnék valakivel beszélgetni akinek már nagyobb gyerkőce van és beigazolódott amit ezek szerint mi mind érzünk és gondolunk. És olyannal is boldogan beszélnék akinek még nem beszél a babája, de a folyamat már elindult.
Ráadásul a férjemmel pont azt találtuk ki Amit Ágnes csinál. Itthon én beszéljek hozzá sokat angolul és majd német bölcsibe, oviba megy.
Nagyon érdekelne a tapasztalat !
Nagyon örülnék, ha lenne valakinek kedve akár telefonon akár személyesen beszélgetni mondjuk egy játszótéren. (mi Budapesten lakunk)
Köszönöm szépen !
Dia (ddoczi@pannonmail.hu)
(7 hónapos Benjámin bizonytalan anyukája)
Látom, itt folytatódik a téma, amit a Noodlebug dalszövegek 2. cím alatt vetettem fel. A hozzászólásokat elolvasva Mynona gondolataival teljes mértékben azonosulok, én sem éreztem ezt a riportot különösebben negatívnak, nem éreztem, hogy bárki bárkit bántani akarna. Én is abban a cipõben járok, hogy születése óta beszélek a gyerkõcömmel 2 nyelven, annak ellenére, hogy magyar család vagyunk Magyarországon. A kérdés, hogy jó-e az, ha az édesanya több nyelven is szól a csemetéjez, rólunk szól. Nem keverném bele azokat, akik vegyes házasságban születtek, külföldön élnek vagy valamilyen oknál fogva rendszeresen kommunikálnak idegen ajkúakkal akár itt Magyarországon. Szó szerint teszem fel ugyanazt a kérdést, amit Mynona is feltett: ” vajon én, az anya, miért ne tanítsam meg a gyerekemet a legfogékonyabb korában természetes (nem iskolás) módon egy idegen nyelvre???” Tud erre valaki tudományos ill. tapasztalati úton szerzett érvekkel alátámasztott magyarázatot adni?
Bocsanat, nem ide tartozik de ki jon belolem. Nem minden gyereket erdekelnek a nyelvek, rajz, iras, olvasas stb… Az en fiamat a vonatokon kivul semmi nem erdekli, nem szeretett rajzolni es semmi sem erdekelte. 3 evesen az oviban O volt az egyetlen aki fel ev alatt egyetlen rajzot sem keszitett, semmilyen kezmuves foglalkozason nem vett reszt stb… Akkor egy kicsit elbizonytalanodtam es vettem egy par foglalkoztato fuzetet, hogy legalabb zsirkretat ragadjon vagy ujjal probalkozzon festeni. Az elso par alkalommal probalkoztam szepszoval, kertem, zsaroltam jutalommal stb… Nem jott be. Majd ramorogtam es mondtam neki, hogy akkor ez most egy feladat, ha megcsinalod mehetsz vissza a vonathoz jatszani. Ha feladat akkor szivesen megcsinalja, ha valaszthat akkor nem. Nem kell csunya szoval kenyszeriteni, de feladatkent kell neki adni, amire sokan azt mondjak, hogy hajd jatszon mit akarok en meg tole.
De O szereti a feladatokat a kihivast es oriasi a versenyszellem benne. Minden nap 5 perc feladat es mar most megtanulta, hogy a feladatot el kell vegezni, vannak kotelessegek, mint a jatek pakolas stb… A feladatok kozul valaszthatott es a betuket valasztotta, mert tovabbra sem szeret szinezni rajzolni. Ellenben a betuk felet mar ismeri es orul, hogy felismeri oket este, mikor olvasok neki.
Tejat az egesz tanulas is gyerek fuggo. VAn akit keressel lehet jatekosan tanitani, van akit feladattal, van akit eszrevetlenul.
Engem sokat megvetnek, mert feladattal tanulunk. A feladatokat meg szereti.
Ezt a „szakértőt” én sem értem…én angolul „játszom” a kisfiammal és persze van,mikor csak angolul beszélek hozzá.A bátorságot onnan vettem,ehhez a „felelőtlen” dologhoz,mert a nővérem Németországban él,német férjével és két kisgyerekével,akikkel,ha csak 3-an vannak otthon,magyarul beszél,ha megjön a papa,németül.Ami természetes,hogy ő is értse,miről beszél a családja:-)!A gyerekek,nagyon nem hallanak máshol magyar nyelvet(mint itthon,ha mi tanítjuk idegen nyelvre gyerekeinket) és semmilyen személyiségi zavarral nem küszködnek, gyönyörűen beszélnek magyarul és tolmácsolnak is,ha kell.Az anyukájuktól sem „zavarodtak” össze,hogy hol németül,hol magyarul beszélt hozzájuk.
Sajnos még nem készült fel ez az ország arra,hogy más történjen,mint ami volt az utóbbi 40-50 évben.Nem ezt szokták meg,mit várunk..Talán,majd,ha elérjük,hogy szelektíven gyűjtsék a szemetet vagy örüljenek a másik sikereinek…a mi gyerekeinktől függ mindez,nekünk kell segíteni!Tágabb gondolkodást és nézetet mutatni nekik…
Nalunk a fiam 4,5 en tanitgattam angolul mig itthon voltam vele. Angolul beszeltem vele. Az oviban a delelottok nemetul folynak. Tokeletesen beszel magyarul, angolul csak a szavakat tudja nemetul meg enekelni tud jol. A nemet tudasat nem tudom felmerni, mert en nem beszelem a nyelvet. Angolnal ha barminek megkerdezem hogy ezt…. hogy mondod angolul mondja. Szoval nem keveri es nem art neki, tudja a kulonbseget, pedig foglalkoztam azert vele olyan sokat a nyelv teruleten es nem is erdekelne, ha nem foglalkoztam volna vele es most sem erdekli. De amit most megtanul az behozhatatlan elony lesz olyanokkal szemben akik nem.
…elnézést… Magyarországon….
Mi magyarországon élünk, de a munkám során napi szinten beszélek németül. (Kb. 60-70%-ban)
A Kisfiam már a pocakban is hallotta a német és a magyar nyelvet is. Most 11 hónapos, és mindkét nyelven beszélek hozzá. Természetesen ő még nem beszél, de amit mondok megérti. Ha pl. kérdezem, hogy hol van a cica? rámutat, mindegy, hogy németül vagy magyarul kérdezem.
Kíváncsi leszek, hogy ha majd elkezd beszélni, akkor összekeveri -e a 2 nyelvet…. szerintem nem fogja. 🙂
A mondókázást is nagyon élvezi mindkét nyelven!
Csak egy kérdés még: Akkor a svájciak például négyszeresen személyiségzavarosak? (svájci német, német, francia, olasz és persze ezeken túl még a tanult nyelvek, legtöbb esetben az angol)
Német nyelvterületen élünk 1,5 éve, nagyobbik fiam (4), kisebbik (1), ő már itt született. A párom és én is anyanyelvi szinten beszéljük az angolt. Én most küzdök a némettel. Hogyan is beszélhetnék a gyermekeimmel mindössze egy nyelven, amikor mindketten értenek angolul és németül is. Azt azért mellékesen megjegyzem, hogy a nagyobbik fiam már két évesen többszörösen összetett és alárendelt mondatokban beszélt magyarul. Ő most már szépen elkezdett németül is beszélni, gyakran használja a halandzsa német hangzású fantázianyelvet is! 🙂 – Mégsem személyiségzavaros, tudja nagyon jól, hogy az itteniekkel németül, az angol barátainkkal angolul, az amerikai barátainkkal (akik németül is beszélnek) pedig angol-németül tud kommunikálni.
Egyébként én beszéltem egy otthoni szakértővel és azt tanácsolta, hogy mindig olyan nyelven szóljak a gyermekeimhez, amilyen nyelven a többiekkel is kommunikálok. őszintén mondom, teljesen bevállt! 🙂
Mi is mind a ketten magyarok vagyunk, én jól beszélek angolul. A lányom most 15 hónapos, születése óta beszélek hozzá angolul is. Tökéletesen megérti mind a két nyelvet, sőt egy pár testrész nevét már angolul is mondja (szem, fog, orr stb) Anyósom aki ovónő váltig állítja, hogy majd személyiségzavara lesz a gyereknek, meg alvásproblémái, de semmi probélmát nem véltem még felfedezni a gyereknél. Rengeteg angol nyelvű videot, mesét nézünk, táncolunk, énekelünk, és már most látom, hogy pontosan szét tudja választani a két nyelvet. Én nagy pártolója vagyok a korai nyelvtanulásnak. Anyanyelve lehet hogy csak tényleg egy van az embernek de attól még lehet tökéletesen többnyelvű és inkább ennek az előnyös oldalát kéne reklámozni nem azt, hogy ráérünk arra majd az iskolában…
Csak a szerény saját példámat tudom felhozni,m integy cáfolva a „szakértő” hölgy elméletét.
42 éve anyanyelvi szinten beszélek magyarul és szlovákul. Ehhez társult közép- és felsőfokon az angol és az orosz nyelv. Az utóbbi 2 nyelv használata esetén érezhető, hogy idősebb fejjel kezdtem, de a 2 anyanyelvem esetén ez teljesen összemosódik. Annyira, hogy ha bármelyik közösségben nem hívom fel a figyelmet arra, hogy „van egy másik anyanyelvem is”, akkor nem jönnek rá.
Akcentus nélkül, az adott nyelvben „goldolkodom”, nem fordítok oda-vissza.
Más kérdés, hogy miért ilyen elfogult a „szakértők” nagy része? Miért nem elemzik például azt a szituációt, ahol egy adott országban több hivatalos nyelv is létezik, eleve 2nyelvű családok keletkeznek? Én csak Szlovákia példáját ismerem, sok-sok ismerősöm eleve 3 nyelven tanítja csemetéjét – magyarul, szlovákul és angolul/németül. Magyarul, mert az a „tényleges anya-/apa-nyelve, szlovákul, mert az a hivatalos nyelv és angol/német meg azért, hogy könnyebb legyen az élete 15-20 év múlva.
Ami sokkal fontosabb szerintem: a többnyelvű anyukák/apukák foglalkoznak a gyerekekkel. Naponta, nem kevés időt szánva erre. Nem a bölcsöde/óvoda neveli a gyereket, hanem a szülő – játékosan és urambocsá – több nyelven!
És mi az előnye: a gyermek többet tud, mint csak a kinder szurprájsz vagy a mekdonald hepi míl? 🙂
Nos, vajon a „szakértőnek” van-e használható nyelvtudása? Ha igen, hogyan és milyen áron szerezte? Én magam a riportban említett módszerrel tanítok, sikerrel. A gyerekek imádják, élvezik, gyakorlatilag egész „órán” játszunk, angolul. Miért fáj ez az embereknek? Nem értem én sem… Inkább örülnének, hogy a felnövekvő társadalom egy része legalább megtanul egy élő idegen nyelvet, játékosan, élete részévé válik… Igaza van az egyik hozzászólónak: cirkusz kell a népnek. Én pedig tanítok, töretlen hittel és lelkesedéssel. 🙂
…”alaposabban körüljárjon egy témát, főleg, ha ilyen fontos kérdést érint…” Lehet nem is akarják, mert valakinek csak kell az a sok pénz (nyelvkönyvek, tankfolyamok…), és a kereskedelmi csatorna jó erre! Reklám. Leállnak a szülők,majd elkezdik ha nagyok lesznek a gyerekek, magántanár, könyvek….stb 🙁
Mi mindketten magyarok vagyunk a Parommal. Hollandiaban elunk a gyerek 1 eves kora ota, most volt 2 amugy. Termeszetesen eloszor itthon probalunk hollandul „tanulni”, mielott egy vadidegen kornyezetbe barknank.. Es ha mond vmit es mar tudja a holland nevet, akkor: pl ugy mondja nekem, hogy nezd ez bicikli, hollandul de fiets!!! ne mondja nekem senki hogy a gyerek nem tudja megkulonboztetni a 2 nyelvet!! Es a pszichologus nagy banatara, nemcsak hollandul, de még angolul is beszelk hozza neha -neha!! 😀
Szilvi, miért? Mert személyiségzavaros lesz! 😀 (Egyértelműen utalt egyébként Vekerdy Tamásra a riportban a szakértő).
Biztos vagyok benne, hogy – mivel relatíve ritka nálunk a kétnyelvűség – a legtöbb „szakértő” nem hallott az egy szülő-egy nyelv stratégián kívüli más rendszerekről… A természetes kétnyelvűség sem ilyen fekete-fehér, ezt kellene végre felismerni. Elvárnám egy ilyen műsortól (vagy túl nagyok az elvárásaim?), hogy alaposabban körüljárjon egy témát, főleg, ha ilyen fontos kérdést érint…
Mindketten magyarok vagyunk. Angolul én jobban tudok, mint a férjem, de nem annyira, mint szeretném. Akkor most emiatt a gyerekem se tanuljon meg rendesen angolul??? (Mert az iskolában nem fog!)
Elég sokszor elhangzik manapság az esélyegyenlőség fogalma. De ha csak a természetes többnyelvűséget fogadjuk el, akkor az egynyelvű szülők gyerekei eleve hátránnyal indulnak.
Szerencsére én Annamariból indulok ki, és nem a mindenféle „szakértőkből”. 😀 Így talán adok esélyt a gyerekemnek.
Más: A szakértőnek, Lénárt Borbála pszichopedagógusnak vajon ez a szakterülete? Jó lenne, hogyha a nagyközönségnek nem is, de legalább nekünk (akiknek sürgősen szükségünk lenne rá, úgy tűnik 😀 ) elmagyarázná-felvilágosítana-belinkelné vagy akármi, hogy vajon én, az anya, miért ne tanítsam meg a gyerekemet a legfogékonyabb korában természetes (nem iskolás) módon egy idegen nyelvre???
Vagyis: nem arra szeretnék választ kapni, hogy miért ne beszéljek más nyelven is a gyerekemhez, hanem a fentire…
A kisfiamhoz pár hónapos kora óta beszélek németül és magyarul. Az anyanyelvi struktúrája, a magyar nagyon jól berögzült. Túlságosan is 😀
Lehet, hogy ez az „egy szülő-egy nyelv” merev tévhit onnan származik, amikor sznobságból sok-sok évtizeddel ezelőtt volt egy olyan divatirányzat felsőbb körökben, pontosabban felsőbb köröket utánzó alsóbb körökben (ahol esetleg nem tellett Fräulein-re akár Mademoseille-re), hogy az anya a gyerekkel nem az anyanyelvén, hanem egy akkor divatos nyelven beszélt (francia, angol stb). Pl. a régi Oroszországban is. Az anyanyelv mellőzve lett, s ezt tényleg sznobságból tették, nem azért, hogy a gyerek bármilyen esélyt is kapjon.
Ott persze, hogy nincsen meghitt anyanyelvi sustorgás, se meghitt szülői kapcsolat, akár szilárd anyanyelvi struktúra sem. És száz éve innen vehettek példát a nem természetes többnyelvűség ellen agitálók sem…
Megértem a mérgedet, bár én a leírásod alapján sokkal rosszabbra számítottam. Azért nem volt ez annyira negatív, egyedül az „anyuka használjon egy anyanyelvet” volt nagyon negatív és magyarázat nélküli. Na meg a bulvárcím…
De hát ez kell a népnek… a cirkusz 😀
Ehhez legalább értenek a kereskedelmi csatornák (ha máshoz nem is).
Viszont végre nem huhogtak a korai nyelvtanulás ellen, legalábbis nem olyan mértékben, mit még egy-két éve is.
Hiába, fejlődünk, ha lassan is…
Könyörgöm, magyarázza már meg nekem egy „szakértő”, hogy miért baj az, ha két nyelven beszélek a gyerekemmel, ő ezt élvezi, elválasztja a kettőt, és teljesen természetesnek tartja, hogy ért angolul. Mi a különbség, ha a második nyelvet nem tőlem, hanem más személytől hallja, miért jobb az? Akármennyit gondolkodom, nem értem. Egy ismerősömnek az volt erre a válasza, hogy ez nem természetes. Ez nekem nem válasz, érthetőbb magyarázatot várok. Nincs? A riportban sem hangzott el semmi, csak maga a kijelentés, hogy ez nem jó. MIÉRT?