Ha még nem derült volna ki rólam, imádom a könyveket. Úgy megyek könyvesboltba, hogy legszívesebben az árukészlet felét a kosaramba tenném. Gyerekkoromban képes voltam egy-egy kedvenc könyvemet több tízszer elolvasni (a toplistát A titkos kert vezeti, ha betegen otthon kellett maradnom, akkor biztosan előkerült). Most pedig – szakmai ártalom – rajongásom tárgyait képezik az angol gyerekkönyvek is.
Külföldi oldalakon sokszor láttam már, hogy úgy alakítják ki a könyvespolcot otthon vagy az óvodában (és hasonló intézményekben), hogy a könyvek nem gerincükkel kifelé néznek, hanem a borítójukkal mutatják magukat, egyenesen hívogatva, csábítva arra a kicsi kezeket, hogy levegyék és lapozni kezdjék, majd anyát/apát üldözzék azzal a felszólítással, hogy „olvasd el nekem!”. Meg is mutatom, hogy miről beszélek. Erről…:
…vagy erről…:
Tovább olvasom: Hívogató könyvespolcok – segítség a nyelvátadáshoz