Közeledik Bálint-nap. Tudom, hogy sokan itt Magyarországon nem szeretik, mert „nyálasnak” tartják, vagy épp erőltetettnek, elanyagiasultnak. Pedig ez a nap jó alkalom lehet arra, hogy játsszunk, vagy épp megmutassunk gyerekeinknek, hogy milyen sokféleképp ki lehet fejezni a szeretetünket egy másik ember iránt. Nem kell ebből nagy felhajtást csinálni, inkább csak szelíden, nyugodtan teret adni a szeretetnek. Készíthetünk saját kezűleg ajándékot papírból vagy más olcsó anyagból, és beszélgethetünk velük arról, hogy az ölelésnek mekkora ereje van. Ehhez mutatok most nektek egy aranyos könyvet, illetve videót.
Nem tudom, te hogy vagy vele, nekem nagyon fontos az ölelés. Viszont Gary Chapman (a Gyerekekre hangolva c. könyv szerzője) szerint nem mindegy, milyen módon fejezzük ki gyermekünk felé szeretetünket. Szerinte a szeretetközlés több, szám szerint öt kommunikációs csatornán keresztül történhet. Ezeket nevezi szeretet-nyelveknek, melyek a következők: a testi érintés, az elismerő szavak, a minőségi idő, az ajándékozás és a szívességek. Nem mindegy, hogy melyik csatornán keresztül akarjuk kifejezni szeretetünk gyermekünk felé. Előfordulhat, hogy a szülő szeretet-nyelve nem egyezik meg a gyermekével. Figyeld meg gyermeked, derítsd ki, melyik az ő szeretet-nyelve!
Van olyan gyermek, aki arra vágyik, hogy a szülőhöz bújjon, megsimogassák, megpuszilgassák. Az ő szeretet-nyelve a testi érintés. Természetesen ennek módja, mennyisége nemtől, szülőtől, a gyermek korától függően változhat. Némelyeknek a megfelelő pillanatban adott dicsérettől szökik tele a tank. A gyermek önbizalma nagy mértékben függ az elismerésektől, hát még, ha ezen a szeretet-nyelven „beszél”. A minőségi idő azt jelenti, a gyermek a szülő osztatlan figyelmére tart igényt. Ez bármilyen programban testet ölthet, lehet egy jó beszélgetés, egy mese, együtt végzett házimunka is akár. Nem szükséges hosszú idő, de az minőségi legyen.
„Hoztál nekem valamit?” – ha ezt a kérdést hallod gyakran gyermekedtől, ő az, akinek a figyelmességek hatására telik meg a szeretet-tankja. Itt nem az ajándékok értéke számít. Boldog lesz bármilyen kis tárggyal vagy édességgel (most arra nem térünk ki, ez mennyire egészséges…), hisz ez azt fejezi ki számára, „Anya és apa figyelnek rám.” Az ötödik nyelv a szívességeké: az ezt a szeretet-nyelvet beszélő gyerekek arra vágynak, hogy szüleik megtegyenek nekik bármilyen apróságot, például megágyazzanak.
Nagyon érdekes megfigyelni, hogy mennyire más lehet akár testvérek tekintetében is a szeretet-nyelv. A fiam esetében egyértelműen a testi érintés a kulcs, a lányom inkább a „Hoztál valamit?” kategória. Persze azért őt is meg szoktuk ölelgetni. 🙂
Az „ölelésterápia” alapjait már csecsemőkorban érdemes elkezdenie a szülőnek. Jelentős fejlődésbeli különbségek figyelhetők meg ugyanis azoknál a gyerekeknél, akiket öleléssel halmoznak el a szüleik: kiegyensúlyozottabbak, magabiztosabbak, hiszen a szeretet e fajta kimutatásának önbizalom-növelő szerepe van.
Szóval ölelésre fel! A Valentin-nap erre jó ürügy lehet nálunk, felnőtteknél (és aztán érdemes ezt az „ölelésterápiát” átvinni a hétköznapokra is). A gyerekekkel pedig nézzétek meg, olvassátok el Jez Alborough Hug c. meséjét. (Utána garantáltan ölelkezni akarnak majd! :)) A mese egyébként nagyon egyszerű. Egyetlen szó ismétlődik benne, ez pedig a „hug” (ölelés). Egy kismajomról szól, aki mindenféle állatot lát, ahogy megölelik egymást, és aztán szomorú lesz, mert nem találja az anyukáját, aki megölelhetné őt. Az elefántok megpróbálnak segíteni. Sikerül nekik? Hát persze! (Ha megnéztétek egyszer a mesét, második alkalommal már érdemes egy kis pluszt belevinni azzal, hogy megnevezitek az állatokat, elmesélitek, épp mit csinál, hogy érez a kismajom, és mi történik épp.)
A könyvet innen tudod ingyenes szállítással megrendelni » » »
Ja, és ölellek benneteket! 🙂