Két nap múlva az USA-ban kicsit megáll az élet, összejönnek a családok, és ünnepelnek egy nagyot még karácsony előtt. November negyedik csütörtöke minden évben a Hálaadás ünnepe, melynek eredete az őszi betakarítások utáni aratóünnepekhez köthető.
Úgy döntöttem, hogy idén először mi is megünnepeljük ezt az ünnepet, persze jóval szerényebben, inkább csak a gyerekekkel, készítünk valamit ez alkalomból, mert az összes amerikai ünnep közül ez a legérdemesebb arra, hogy megismerjék.
Tudományos kutatások támasztják alá, hogy a mindennapos hála átalakítja az életünket, olyannyira, hogy nem csak a jólét érzését növeli, de a testi bajok is jobban elkerülnek bennünket. A gyerekek életére is jó hatással van, meséljünk hát nekik arról, mi a hála, mit jelent hálásnak lenni, örülni annak, amink van.
Jómagam már gyakorlom a mindennapos hálát néhány hónapja (minden este leírom, de legalább átgondolom, mi az az öt dolog, amiért aznap hálás vagyok, még akkor is, ha nehéz napom volt, és látszólag semmi olyan nem történt, amiért hálás lehetnék – és mindig találok valamit, amiért az lehetek). Eszterrel is szoktunk erről beszélgetni, és ha nem is mindennap, de sokszor becsatlakozik ő is a keresésbe (neki 3 dolgot kell találnia, de van, hogy túlteljesíti :)).
Néhány ötlet, hogy lehet egy kis alkotással összekapcsolni a hála gondolatát:
1. Koszorú: kis papír levelekre írjátok rá (akár családilag), miért vagytok hálásak (olvasni tanuló gyerekeknek jó gyakorlás, ha két nyelven teszitek ezt), és készítsetek a levelekből koszorút:
2. Hála-fa: faágakra akasszatok papírból készült leveleket, ezekre szintén rákerülhetnek hálátok tárgyai
3. Hasonló fa készülhet 2D-ben is:
4. Egy szép üveget díszítsetek fel, és kis cédulákat gyűjtsetek bele, amelyekre szintén ráírjátok, miért vagytok hálásak.
5. Egy szép üveget töltsetek meg sok-sok üvegkaviccsal, és az esti vacsoránál mindenki sorban vegyen ki egyet-egyet, és mondja el, minek örül. Addig folytassátok, amíg el nem fogynak a kavicsok.
Köszönöm, hogy itt vagy, és olvasod a blogot! 🙂
***Frissítés***
Ez itt a mi kétnyelvű hálaüvegünk:
Elkészülte után Eszter egyesével kiszedegette a cédulákat és újra meg újra felolvasta, hol a családnak, hol az öccsének. 🙂 (Érdekes, hogy elsőnek a béke jutott eszébe, amikor a cédulákat írtuk.)
Mi nem ünnepeltük ennyire konkrétan, de készítettem apple pie-t, ami nagyon finom lett és pont olyan, mint amit minden évben ilyenkor ettem az USA-ban!
Talán jövőre kedvet kapunk a többihez is!
I’m thankful for your blog. 🙂
<3
For your blog!
Köszi, Renáta, Happy Thanksgiving! 🙂
Szia Annamari!
Orulok, hogy Te is felfedezted Magadnak/Magatoknak ezt az unnepet! 6 evnyi Allamokbeli eletem talan egyik legkedvesebb „hagyateka”; azota is unnepeljuk a Halaadast, sot, ha epp ugy jon ki a lepes, masokat is vendegul latunk, veluk is megismertetve ezt a valoban gyonyoru unnepet. Szeretem, mert mindenfele vallasossagtol mentesen, egyszeruen „csak” a halarol, a szamunkra igazan fontos ertekekrol es emberekrol szol, a mindennapjaink apro oromeirol… anelkul a „kenyszer” nelkul, hogy labunkat lejarva es bankszamlainkat kiuritve keszuljunk egy unnepre. Akkorhat: Happy Thanksgiving to you and your loved ones! 😉
tetszik 🙂
Azt nem mi készítettük, így vettem készen, fémből van.
Klassz! A csillagot hogy csináltátok?