Nikit már „ismerheted” innen a blogról, nemrég mesélte el inspiráló történetüket arról, hogyan van jelen négy nyelv az életükben. Most „A mi kétnyelvű adventünk” pályázat kapcsán arról mesél, hogyan készülnek a karácsonyra.
A két ország közötti 2500 kilométer magáért beszél. Nem csak a távolság nagy Magyarország és Spanyolország között, hanem a kulturális különbségek is… a karácsonyi ünnepeket beleértve.
Spanyolországban két vezetéknevet kapnak a babák: az apáét és a az anyáét is, hiszen mindkét felmenőhöz ugyanúgy tartoznak. Férjemmel hasonlóképpen gondolkodtunk az anyanyelv és a kulturális különbségek kérdésében is. Amikor Emma megszületett, nem volt kérdéses, hogy kétnyelvű lesz. Emma a mi közös gyerekünk, így a lehető legtöbbet át kell neki adnunk abból, ami bennünk lakozik. Ez nem is esett igazán nehezünkre… minden simán, természetszerűen működött addig, amíg el nem jött a karácsony-téma… A két ország szokásai hasonlóak, de mégis nagyon eltérőek. Nagy dilemmát okozott, hogy hogyan tudnánk kialakítani egy olyan egységes „ünnepsorozatot”, ami nem rövidíti meg egyik fél kulturális szokásait sem.
Tudni kell, hogy Spanyolországban a Szenteste egy meghitt családi légkörben eltöltött vacsoráról szól. Nem feltétlenül ajándékozzák meg egymást. A karácsonyfa pedig kelléke, de nem elengedhetetlen része az ünnepnek. Általában műfát díszítenek, mert az élő fenyőfa nagyon-nagyon drága és kevés van belőle.
Régi szokás szerint a spanyolok vízkeresztkor, január 6-án ajándékoznak. Vagyis a három királyok hozzák az ajándékokat Napkeletről. A gyerekek jan. 5-én este, (miután végignézték a hatalmas tömegeket vonzó pompás felvonulást, amint a királyok cukorkákat dobálva bevonulnak a városba) ételt és italt készítenek az ablakba a hosszú út során megéhező és megszomjazó bölcseknek: 3 pohárka bort és 3 tányérka turrón-t (tipikus spanyol karácsonyi édesség) a királyoknak, 3 tálka vizet pedig a tevéknek. Reggelre pedig a szoba megtelik ajándékokkal.
Időközben azonban megérkezett az országba a Télapó-kultusz is. Mivel a hagyomány szerint a gyerekek az ajándékokat csak vízkeresztkor, azaz a téli szünet végén kapták meg (így nem maradt sok idő játszani az új játékokkal), ezért sok család bevezette inkább a Télapó („Papa Noel”) személyét, aki 24/25. éjjelén hozza az ajándékokat angolszász stílusban.
Jelen állás szerint valakik így, valakik úgy ünnepelnek. Férjem családjában egyfajta kettősség alakult ki: a nagyszülők hagyománytisztelően háromkirályokkor ajándékoztak, a szülök viszont 25-én, Karácsony napján.
Ez mindaddig így volt, amíg meg nem érkeztem én a Magyarországról hozott új szokásaimmal… 🙂 Ahogy említettem már, Emma születésével át kellett gondolnunk újra a karácsony témát, hogy Ki? Mikor? Mit? hozzon… Nem volt egyszerű. Megpróbáltuk megtartani és összefésülni szokásainkat, viszont a kompromisszum itt-ott lemondásokkal járt mindkét fél részéről. Három éven keresztül alakítgattuk a forgatókönyvet. Most pedig, hogy Emma 4 éves lett és elkezdte az ok-okozati összefüggéseket keresni, elő kellett rukkolnunk egy hihető multikulturális mesével… 🙂 Hosszúra sikerült a bevezető, de azt hiszem, ez kellett ahhoz, hogy meg lehessen érteni, hogy mi miért így ünnepeljük a Karácsonyt. Íme a sztori:
December 5-én este kipucoljuk a csizmákat és várjuk a Mikulást, ami a Télapó igazi neve. 6-án reggelre a kiscsizmák megtelnek finomságokkal. A Mikulás ilyenkor csak a magyar gyerekekhez jön. Mivel Emma félig magyar, ezért megkeresi őt Spanyolországban. Madridban élő magyarok által szervezett Mikulásünnepségre is szoktunk járni, ahol találkozunk a Pirosruhással és a Krampusszal. És, hogy miért nem a manók jöttek a Mikulással? És, hogy hol van a rénszarvasszán? … Mivel csak apróságokat osztogat ilyenkor a Mikulás, ezért gyalogosan jön és a mindig rosszalkodó Krampuszt hozza magával. A manók ilyenkor az Északi-sarkon keményen dolgoznak és gyártják a játékokat Karácsonyra. Mert a Nagyszakállú Karácsonykor eljön a spanyol gyerekekhez is és akkor már rénszarvasszánján hozza az ajándékokat.
Szenteste a nagyszülők házában ünnepelünk. A Télapó személyesen ellátogat hozzánk (apósomnak ilyenkor mindig fontos dolga akad :)) és mindenkinek kiosztja az ajándékokat. Ilyenkor ajándékozunk nagy családon belül, leszámítva bennünket, mert mi hárman, szűk családi körben dec. 25-én, Karácsony napján ajándékozzuk meg egymást. A spanyol dédnagymama pedig szokásához híven Vízkeresztkor ajándékoz.
Emma Szenteste a nagyszülőknél alszik, mi pedig férjemmel még az éjjel hazaautózunk, nagyon fontos dolgot szállítva a csomagtartóban… A sötét éjszakában vért izzadva cipeljük fel a 10. emeletre (azért van lift… :)) az óriási 60 kg-os cserepes fenyőfánkat, ami a forró nyarakat a nagyszülők kertjének egy árnyékos zugában vészeli át.
Másnap délelőtt nagy a nyomás: karácsonyfát díszítünk, sütünk, főzünk, takarítunk. Mire Emma megérkezik sötétedéskor a nagyszülőkkel, már karácsonyi pompában díszeleg a lakás. Emma ilyenkor nagyon izgatott, mert már az utcáról látni lehet az ablakon át kiszűrődő karácsonyi fényeket. A Jézuska eljött hozzá az angyalokkal és meghozták a várva várt karácsonyfát, alatta sok-sok ajándékkal. A Jézuska és az angyalkák a magyar gyerekekhez járnak, Emma pedig abban a privilégiumban részesült, hogy félig magyar-félig spanyol. Micsoda szerencse!!! És az ajándékozásnak még mindig nincs vége…
Vízkeresztkor jönnek a napkeleti bölcsek és ajándékot hoznak a dédnagymama szobájába. Természetesen végig kell csinálni a hagyományos étel-ital készítős rituálét az ablakban… aztán a gyerekek (Emma és hasonló korú unokatestvére) izgatottan futkároznak a csukott szoba ajtaja előtt. A várakozás öröme tölti be ilyenkor a levegőt. Egyszer csak valami zajt hall valaki az szoba felől és… tadaaaam!!!….a szoba megtelt ajándékokkal. 🙂
Aztán, amire hazaérünk, eltűnik a karácsonyfánk. Mivel a három királyok úgyis a Jézuskához igyekeznek, elviszik magukkal a fánkat. Visszaviszik neki, hogy jövőre újra elhozhassa.
Az ünnepek alatt hatalmas betlehemi falvakat látogatunk. Spanyolországban nagyon nagy a Betlehem-kultusz. Hatalmas betlehemes terepasztalokat állítanak fel az otthonokban is.
Persze végig eszünk-iszunk… itt a Szilveszter is családi lakomát jelent. A 12 szőlőszem bekapkodása az év utolsó percében elengedhetetlen rituálé.
Nálunk a Karácsony 1 teljes hónapig tart. Így ünnepelünk mi. 🙂
Mink is hasonloan, ebben az evben viszont a papa noel nagyon bekavart, Atti nem vatja a jezuskat csak ot.Na majd kitalalunk valamit 🙂