Nemrég emailt kaptam egy anyukától, aki magyarként Spanyolországban él. Családjukban eddig három nyelv volt jelen, amelyekhez nemrég adtak egy újabbat. Nikolett azt mesélte örömmel, hogyan történt ez meg. Amikor elolvastam az írását, kértem tőle, hadd mutassam meg nektek is, mert hihetetlenül inspiráló lehet mások számára. Meríts erőt belőle! Íme:
Kedves Annamari!
Először is meg szeretném köszönni azt a sok támogatást, amit így ismeretlenül a blogodon, könyvedben és a magazinokon keresztül kaptam tőled.
Egy internetes böngészés során akadtam rád és a blogodra. Bizonytalan voltam, aggódtam és csak őrlődtem magamban… Nem mertem elszánni magamat arra, hogy 3 és fél éves kislányomat bevezessem a német nyelvbe, kultúrába. Féltem, hogy túl sok lesz neki, hogy a magyar nyelv rovására megy, hogy összezavarodik, és én sem fogom tudni kivitelezni a nyelvátadást (hogy a te szavaiddal éljek :))… hogy nem lesz elég erő bennem és abban sem voltam biztos, hogy az oly régen használt nyelvet újra elő tudom bányászni az agyamból…
A mai soknyelvű világban ez pedig ugye nem tűnik annyira lehetetlennek. Én is így gondolom, csakhogy Emmának a német már a negyedik nyelve lenne.
Férjem spanyol, angol szakfordító vizsgája van, és munkahelyén is napi szinten használja az angolt. Németül is jól beszél kommunikációs szinten. Magyarul is megtanult az évek során. Ma már folyékonyan, akcentus nélkül beszél, és egymás között is a magyar nyelvet használjuk. Ezt sokan furcsállják, de mivel Madridban élünk, úgy gondoltuk, hogy így én is mindennap használhatom az anyanyelvemet, és Jorge is gyakorolhatja a magyart napi szinten. Én a spanyolon kívül németül és angolul beszélek. Német nemzetiségi gimnáziumba jártam anno Sopronban és Bécsben dolgoztam 3 évig. Az angol pedig az évek során ragadt rám.
Szóval, amikor Emma megszületett, nem volt kérdéses, hogy kétnyelvű lesz. Hogy igazi kétnyelvű lesz! Számos példa volt előttem külföldön élő vegyes nyelvű családokról. Sok volt a negatív példa, de akadt sok példaértékű család is. A legnagyobb problémát azoknál a családoknál láttam, ahol vagy hiányzott az akaraterő a szülőkben, vagy ahol hiába próbálkozott az egyik szülő a magyarral, ha a domináns nyelvet beszélő másik szülő nem tudott vagy nem akart megtanulni még csak értés szinten sem magyarul. Így a családi kommunikációs nyelv automatikusan a domináns nyelv lett. Persze akadt olyan példa is, ahol nagyon ügyesen használták a különböző nyelveket egymás mellett, annak ellenére, hogy az egyik fél nem értette a magyart.
Szerencsére mi olyan előnnyel indultunk, hogy mire Emma megszületett, már mindketten beszéltük a másik nyelvét. Talán ezért is vált annyira természetessé a spanyol-magyar kétnyelvűség a családunkban. Mindig is tudtam, hogy ha egyszer gyerekünk születik, akkor én mindent el fogok követni, hogy ne legyen domináns nyelv a családunkban. Éljünk bárhol, Spanyolországban, Magyarországon vagy akárhol. Mivel Spanyolországra esett a választás, az volt az első, hogy beszereztem rengeteg magyar könyvet és DVD-t. És ez még mindig folyamatban van… Az első könyvek leporelló könyvek voltak és rengeteg verses, énekes, mondókás könyv. Nagyon sokat ismertem már gyerekkoromból, de nagyon sokat tanultam is hozzá. Nem akartam, hogy Emma bármiről is lemaradjon. (Anyukám sokszor rámcsodálkozik, amikor Emmának éneklek, hogy ezt az új dalt hol tanultam és kitől, mert tőle biztosan nem… :)) Akárhányszor haza megyünk, visszafelé jövet mindig problémáink vannak a kilókkal, „mert én már megint bevásároltam magyar nyelvű játékokból, könyvekböl…” Írtad a blogodban, hogy könyvmániás vagy. Igen, azt hiszem én is az vagyok. 🙂 Négy polcnyi magyar nyelvű gyerekkönyvünk van, jóval több, mint spanyol. Ennek egyik oka, hogy Emma a nap nagy részében spanyol oviban van. Az oviban a kommunikáció úgyis spanyolul zajlik, spanyolul mesélnek, énekelnek, játszanak. Ezen kívül a spanyol nagyszülőktől és a dédnagymamától is megtanul minden jót spanyolul.
Mivel már a bölcsődében és folytatólagosan az oviban is volt angol nyelvű óvónéni, a helyzet adta magát és harmadik nyelvként az angolt vezettük be. Jorge sokat jár Skóciába üzleti útra és mindig egy két szuper könyvvel tér haza. Emma már alig várja, hogy hazaérkezzen a Papija. Imádja a könyveket. Idővel úgy alakult, hogy Jorge nagy részben angol mesekönyveket olvas Emmának és a fürdés nyelve is angol lett Papival (Peppa Pig-es gumifigurák segítségével :)). Persze én is csatlakozom néha és ilyenkor Emma arca sugárzik a felismeréstől, hogy a Papija és a Mamija is beszéli azt a nyelvet, amit az oviban Amy, az óvónéni beszél. Ma már sokszor mondja, hogy „Mami, azt kérem, hogy beszélj, mint az Amy…” Már TV-t is angol vagy magyar nyelven néz csak. Ja, és rendeltem jó pár angol könyvet az oldaladon keresztül a bookdepository-ról. Tényleg nagyon szuper, hogy bárhová ingyen elküldik a csomagot.
És, hogy a német hogy került bele a képbe? Sokszor gondolkodtam azon, hogy kár lenne nem élni azzal a segítséggel, lehetőséggel, amit a német nyelvben tudunk nyújtani neki. Szerettem is volna, meg nem is… nagyon féltem, hogy besokallna Emma a sok nyelvtől és összezavarodna. Aztán úgy gondoltam, hogy elég lesz majd az iskolában elkezdenie. Így gondoltam ezt egészen tavaly évzáróig, amikor is az oviban kaptunk egy listát az idei különfoglalkozás lehetőségekről és közöttük volt a német anyanyelvi óvónénivel. Mivel Emma már folyékonyan beszéli a magyart (éppúgy, mint a spanyolt), újra elkezdett bennem motoszkálni a gondolat. Próbaképpen elénekeltem neki az „Alle meine Entchen…” kacsás dalt. El is játszottuk. Kíváncsi voltam, hogy hogyan reagál rá. Hogy hogyan? Egy hét múlva már saját maga énekelgette. Aztán a nyaralás során találkoztunk egy német kisfiúval. Beszélgettünk vele és a papájával, és megtanultunk köszönni neki. Nagyon érdekelte a német nyelv, az, hogy ezen a sok nyelven kívül még van egy újabb is, amit ez a kisfiú beszél. Ekkor kezdtem el lélekvesztve keresgélni a neten… hogy vajon normális és lehetséges ez, hogy négy nyelven nevelődjön egy ilyen pici gyerek. Ekkor találtam rá a blogodra. Tényleg mindent elolvastam, anyukám pedig névnapomra meglepett a könyveddel. Annak ellenére, hogy a soknyelvűséget csak itt-ott, nyomokban említed [valóban, elsősorban a kétnyelvűség dominál, de az elveket akár több nyelvre is lehet alkalmazni – megjegyzés: Annamari], az írásaid mégis sok erőt adtak nekem. Belevágtam. Augusztusi magyarországi tartózkodásunk során beszereztem egy csomó német gyerekkönyvet 🙂 és társasjátékot. Soproni vagyok és a határ menti osztrák bolhapiacokon csodákra lehet bukkanni fillérekért. Beszereztünk egy új bocis bábot, akit Kuh Moni-nak neveztünk el és csak németül beszél. Van egy barátja Röfike, aki viszont tud magyarul és németül is, így fordít Emma cicájának ha nagyon muszáj, mert a cica semmiképpen sem tudja megérteni Kuh Monit. Elővettük újra a már nem használt szótanulós és színtanulós játékokat, amikkel nagyon szeretnek a bábok játszani. Mit mondjak? Emma nagyon-nagyon szereti… már reggel hozza a bábokat, hogy játsszunk. Tegnap két órán keresztül németül beszélgettünk és én előbb fáradtam el, mint ő. Fürdésnél a gumikacsák is németül beszélnek már a kacsás dal kapcsán.
Működik. El sem hiszem… És az egész olyan természetes… négy nyelven beszélünk itthon és Emma simán elfogadja, sőt, mi több, élvezi és próbálja használni az újonnan megtanult szavakat. A legjobb pedig az, hogy mi is csak profitálni tudunk abból, hogy folyamatosan használjuk a nyelveket, amiket ismerünk. A németet ugyanis már évek óta nem használom, mert nem voltam olyan közegben, ahol szükségem lett volna rá.
Kicsit hosszúra sikeredett, de dióhéjban ez lenne a történetünk. Úgy gondoltam, hogy meg kell osztanom veled sikereinket. Nem tudom, hogy nélküled lett volna-e elég erőnk ahhoz, hogy belevágjunk a németbe is…
Még egyszer köszönöm szépen! Ha a folytatásnak csak fele ilyen simán fog menni, akkor én már elégedett leszek…
_____________________________________________________
Niki, köszi a történeted, további sikereket és örömteli nyelvekkel való játékot kívánok az olvasók nevében is! 🙂
Szia, a mi lanyunk is 3,5 eves es most gondolkodom a negyedik nyelven, pont, mint te, en is attol tartok, hogy tul sok lesz. Nalatok nem keverednek a nyelvek egy mondaton belul?
Sziasztok! A cikkhez kapcsolódóan szeretnék még megosztani veletek egy egészen friss, tegnapi szituációt.
Emma iskolásat játszott a babáival és spanyol nagymamájával:
Nagymama: – Mit tanulnak a gyerekek? Németet, angolt, magyart vagy spanyolt?
Emma értetlenül néz: – De hát azt nem tanulják, hanem beszélik…
Szerintem ebben az egy, utolsó mondatban minden benne van. Ezt gondolja Emma. 🙂