Mondókák a mai rohanó világban? Igen! Talán épp ezért van rájuk most különösen szükség. Legyen szó akár az anyanyelv, akár egy második nyelv elsajátításáról, a mondókáknak, gyermekdaloknak hatalmas szerepe van abban, hogy a gyermek beszélni, sőt, később majd olvasni, írni tanul. A mondókák már évek százai óta velünk vannak: beváltak, bizonyítottak. Vétek lenne kihagyni a beszédtanulás során ezeket a gyöngyszemeket, különösen akkor, ha egy második nyelvet szeretnénk csemeténknek átadni.
Miért fontosak a mondókák, a közös mondókázás a szülővel?
A mondókák, gyerekdalok egyszerre szórakoztatják, tanítják, nevelik a gyermeket, a közös együttlét, a testközelség pedig érzelmi biztonságot ad neki. Ha mondókázol kicsiddel, az szinte minden érzékszervét bevonja a fejlődésbe: hiszen láthatja a száj mozgását, hallja a hangokat, érzi bőrén és izmain az érintéseket, mozgásokat (amelyeket később ő is elvégezhet). Ezek a rövid, ritmikus szövegek, dalok intenzív koncentrálást jelentenek a gyerekeknek, épp annyi ideig, ameddig még figyelni tudnak, és gyakran követi ezt a koncentrált figyelmet valamilyen feloldás (pl. csiklandozás, nevetés).
Miért hasznosak a mondókák a nyelvelsajátítás kapcsán?
A mondókáknak egyszerűségükben rejlik a titkuk. Rövidek, megkapóak, ritmikusak, könnyű rájuk emlékezni. De ami a legfontosabb, a való világról tartalmaznak információt, így a mondókázás során a gyerekek észrevétlenül tanulnak. A szavak, a ritmus, a dallam anélkül rögzülnek, hogy a gyermek megpróbálná megjegyezni ezeket. A ráadást pedig az a móka jelenti, ami ehhez a közös tevékenységhez kapcsolódik.
A gyerekek imádják a mondókákat, és még akkor is vidáman énekelgetnek, rímelgetnek, amikor mi, felnőttek már rég meguntuk ezeket. Ez így van azonban rendjén: az ismétlések során (akár évek alatt) szívnak magukba egyre több és több aspektust a mondókákból, mindezt tudattalanul.
A mondókák felvázolhatják a test képét, másik csoportjuk egy adott testrésszel foglalkozhat, de témájuk lehet a természeti környezet vagy hétköznapi dolgok (munkafolyamatok, tevékenységek, tárgyak). Utalnak tempóra (gyors-lassú), mozgásformára, de bennük rejlik a beszédhangokkal való játék, a nyelvre jellemző szabályok elsajátítása is. Mindezek értelmében e játéktípus fejleszti a testtudatot, a nyelvérzéket, a beszédértést, a szókincset, a ritmusérzéket, az egyensúlyérzéket, a koncentrálás képességét, az asszociációt, a képi és fogalmi gondolkodást, az elvonatkoztatást, segít megismerni a világ dolgait – egy második nyelven is. A mondókák által egy másik kultúra részesei lehettek.
Ha szeretnéd gyermeked figyelmét felkelteni vagy épp megnyugtatni őt, bátran kezdeményezz, játssz vele angol (vagy más nyelvű) mondókákkal. Ha szeretnél haszontalan időt (pl. buszmegállóban vagy orvosi rendelőben való várakozás) hasznossá, értékessé tenni, ültesd az öledbe vagy magad mellé a kicsit és játsszatok!
Ha először mondókáztok
Fontos, hogy amikor először találkozik a gyermek a mondókával, lassan, a megértést segítve mondjuk neki a szöveget vagy énekeljük a dalt. Ne hagyjuk el a mondókához kapcsolódó mozdulatokat (magunk is kitalálhatunk ilyet, ha nem tartozik a mondókához, vagy nem ismerjük), és akár képeket, tárgyakat is elővehetünk, hogy minél érthetőbb legyen a gyermek számára a tartalom. Ha gyermeked még kicsi (akár néhány hónapos), akkor is nyugodtan elkezdheted vele a mondókázást, bár akkor még nem hagyatkozhatsz ezekre a segédeszközökre. (Ha babával szeretnél angolul játszani, itt találsz segítséget.)
Később, ha már jól megy a mondóka, játszhattok is a sorokkal, engedheted, hogy a gyermek fejezze be, vagy soronként felváltva mondókázhattok, dalolhattok. Ha jól csinálod, egyre többször kapod majd a gyermeked azon, hogy játék vagy más tevékenység közben magának énekelget (mint ahogy az enyémek is teszik :)).
Kellemes mondókázást angolul (és más nyelven is)!
Kedves Annamari!
A számból vetted ki a szót! De jó, hogy ezt így leírtad!