Nemrég Vida Ági blogján a kicsik beszédfejlődésével kapcsolatban olvastam egy kutatás eredményét a tévé hatásairól. A kutatók azt állapították meg, hogy a tévé nem káros a gyerekek beszédfejlődésére. Ez az állítás így eléggé homályos (nem mindegy, mit néznek a kicsik és hogyan), de abban biztosak lehetünk, hogy sokak az ellenkezőjét vallják.
Való igaz, hogy a picik beszédfejlődését (legyen szó egy-, két- vagy többnyelvű kisgyerekről) az interakció segíti a legjobban, azaz, ha konkrét élethelyzetekben beszélgetnek velük a szüleik, gondozóik, mégis a nyelvelsajátításban nagy segítséget jelenthet a „beszélő doboz”, ha ésszel 🙂 használjuk.
2-3 éves kortól már kevésbé vitatott, hogy a körültekintően alkalmazott tévézés jótékony hatású lehet, ami a (második) nyelvelsajátítást illeti. Különösen így van ez, ha a gyermek válogatott programokat nézhet (nem is inkább a tévécsatornák programjaiból, mint DVD-n). A tévé még akár a könyvekhez hasonló beszélgetés-ösztönzővé is válhat, ha a szülő együtt nézi gyermekével.
Te (hogy) használod a tévét a nyelvátadásban? Írd meg egy hozzászólásban!
Köszönöm a választ .Nálunk is ez a helyzet ,kicsit tartok attól ,hogy a magyar háttérbe szorul. 🙁
Sauze, szerintem nem csak abban…:)
Kedves Adrienn,
Az én gyermekeim felváltva beszélik a flamandot és a magyart egymás között. Ez többnyire attól függ milyen hangulatban vannak, ki van körülöttök és éppen mivel játszanak…..valójában nem tudom mi alapján választják ki melyik nyelvet beszélik játék közben, mert hallottam már mindkettőt különböző szituációban. Néha még velem is flamandul szeret játszani a nagyobbik lányom.
Üdv. Beatrix
Sziasztok,
Beatrix sok mindenben ertek egyet Veled. Sajnalatos hogy a nyugati allamokban ilyen hamar vissza kell menni dolgozni. Van ahol 6 het utan. Megszakadna a szivem.
En becsulom azokat akik Magyarorszagon elnek, es masodik nyelvet tanitanak a gyermeknek, kitarto munkaval.
Sokat hallani olyan orvosi velemenyeket, hogy egy szulo csak egy nyelven beszeljen, vagy hogy a tobbnyelvu gyerekek kesobb beszelnek. Szerintem egyik sem feltetlenul igaz, a beszedet mindenki a maga idejeben kezdi, a fiam pl. 1.5 evesen, es nem hiszem hogy elobb lett volna ha csak egy nyelvet hall. Mi tannitottuk itthon angolul, sosem zavarta. Most 2.5 eves, fel eve jar angol napkozibe, es tokeletesen kiigazodik a ket nyelvben, es az uj szavakrol is tudja, hogy angol vagy magyar.
Hogy a temahoz is szoljak, mi a bbc prime on nezzuk a cbeebeet. Ezt otthon is lehet fogni, es a mesek szinvonalasak rajta, akar egyedul is nezheti.
Gratulalok Erika… meglasd ez a felfogas biztos hogy segiteni fog az otthoni kornyezet tobbnyelvuve teteleben…
Sziasztok!
Eddig nem irtam csak olvastam. 🙂
Mi is Belgiumban élünk két kicsi gyermekkel (itt születtek ők is)
Beatrix tőled szeretném kérdezni a te gyerekeid melyik nyelvet használják egymás között?
Pár napja olvastam a bejegyzéseket. Aztán filóztam rajta. végül arra jutottam, hogy bár igenis irigyellek, Beatrix, valószínűleg sokat nem érek el vele. Mivel soha nincsen tökéletes megoldás, az embernek mindig az adott helyzet pozitívumaira kell koncentrálnia. Szóval örüljünk/örüljek annak, ami nekünk itthon jó, ami meg nem jó, azon próbáljak meg az én kis környezetemben változtatni: ebben az esetben itthon én teszem az életünket többnyelvűvé. Igy aztán legalább az én közvetlen környezetemnek az élete egy picivel jobb lesz, nem?! 🙂
….Bocsánat, még tudok magyarul, úgy értettem sikerrel (és nem sikkerel). 🙂
Kedves Erika, Sauze és Mindenki,
Olyan jó veletek kapcsolatban lenni még ismeretlenül is. 🙂 Csak néhány gondolat: természetesen mindkettőtöknek igaza van, hiszen hallottam már nagyon sokszor, hogy nekem milyen jó mert Nyugat-Európában élhetek és a gyermekeim milyen óriási előnnyel indulnak az életben a több nyelvtudásuk miatt…stb. Hallottam viszont azt is, hogy mindezek ellenére nem cserélnének az otthoni kialakult oktatási és gyermekvédelmi rendszerrel, mert Közép-Európában sokkal gyermek-, ill. családcentrikusabb minden intézmény. Amivel egyet kell értenem és ezt szívből teszem. Itt Belgiuman és bátran mondom, hogy egész Nyugat-Európában nem tulajdonítanak nagy jelentőséget a szoptatásnak, a GYES-nek és az óvodai körülményeknek olyan magas szinten mint Magyarországon. Sajnos itt vannak olyan anyukák, akik az első perctől kezdve nem is szoptatnak, hanem a tápszert válasszák csemetéjüknek kényelemből, egyszerűséből és mondván, hogy 2 vagy 3 hónap múlva úgyis vissza megy dolgozni. A kórházban szülés után nem egyszer hallottam ezt a kérdést a nővér szájából: anyatej vagy tápszer? Nekem ez soha nem volt kérdés és természetes, hogy ANYATEJ, ameddig csak lehet! Nem tudom otthon ez hogyan működik, mert soha nem szültem még otthon, de a rendszert ismerve nem szegeznek neked ilyen kérdést szülést után, hanem egyértelműen az anyatejes táplálás rejtelmeibe vezetnek be, amit tiszta szívemmel és eszemmel támogatok. Természetesen az más kérdés ha valakinek egészségügyi vagy bármi más oknál fogva nincs lehetősége szoptatni. Én őszintén úgy érzem, ha a nyugat-európai világ negatívumairól kell beszélni, akkor a GYES-GYED és bölcsödei helytalálás problémája áll az első helyen. Lehet, hogy hihetetlenül hangzik, de mihely megtudod, hogy babát vársz, jobban teszed ha azonnal elindulsz és bölcsit keresel a kicsidnek, mert nem biztos, hogy később találsz neki helyet! Ez nem vicc. Én 6 hónapos terhes voltam a második gyermekemmel, amikor elmentem bölcsit keresni, hogy mire 1 éves lesz be tudjam iratni és ne legyen helyproblémám. Találtam neki, de ha egy-két héttel később megyek, nem jártam volna szerencsével. Ez nagyon elszomorít, mert ez azt jelenti, hogy a legtöbb csöppség alig van otthon édesanyjával életének legfontosabb időszakában, az első évben. Én soha nem támogattam a 3 éves otthonlétet, mert soknak találtam, de úgy gondolom a minimum az 1 éve és a normális az másfél és 2 év között helyezhető el. (Hallottam, hogy otthon is már csökkentették a 3 évet kettőre, igaz?) Ez azt is jelenti, hogy a gyermekek 90%-a csupán életévének első néhány hetében, vagy hónapjában kap anyatejet. Annak ellenére, hogy hallottam orvosi véleményt is mely szerint a legfontosabb, hogy az első 3 hónapban kapjon a baba anyatejet, aztán már a tápszerből is elegendő vitaminokat és növekedéséhez szükséges tápanyagot kap, nagyon megdöbbent ez a felfogás. Sajnos nap mint nap találkozom ezzel a munkahelyemen is. Nem egy kollégám, aki babát vár mondjuk októberre már tudja, hogy január vagy február elején visszajön dolgozni és minden ennek alapján tervezett. Egyszóval, ez a rendszer nem a magyar szívű anyukáknak való és számomra soha nem lesz elfogadható. Ugyanakkor be kell ismernünk, hogy az életszínvonal melyet gyermekeiknek adhatnak itt magasabb mint Közép- és Kelet-Európában (ennek jóval több oka van amibe nem érdemes belemászni). A legnagyobb különbségek egyike az, hogy ha például Belgiumban egy átlagos családban az anya és az apa is dolgozik, normális, szenvedések, túlórák és második vagy harmadik állás nélküli életet, lakást vagy házat, autót mondhatnak magukénak. Nem a luxus szintjén, hanem az átlag szintjén, de szépen élhetnek. Én ezt még a mai napig nem tapasztalom Magyarországon, hacsak nem a felső tízezerből jössz vagy örökölsz, nagyon magas beosztásban vagy…..stb. Ez egy tökéletes alapot ad itt kint ahhoz, hogy könnyebben megengedhess magadnak és gyermekeidnek esetleg egy nyevtanárt, meg tudd venni a szükséges kellékeket gyermekeid nyelvoktatásához, esetleg sok DVD-t amiből tanulhat…..stb, és nem kell azon agyalnod, hogy megvehetem-e a következő angol nyelvű gyermek DVD-t vagy inkább ételt vegyek pár napra. Lehet, hogy ez egy kicsit sarkított, de találkoztam már nem egy ilyen problémával otthon. Ennek ellenére természetesen még mindig azt mondom, hogy az itteni gyermekeknek idegen nyelv tanulása szempontjából sokkal könnyebb dolguk van. Tudom és tisztelem, hogy otthon is lehet normális körülmények között és magas szinten nyelvet tanulni, a legnagyobb kérdés csak az időzítés számomra. Nekem úgy tűnik, hogy otthon egy kicsit későn kezdik el és tovább tart egy nyelv elsajátítása mint itt. Van bennem egy olyan érzés, hogy talán félnek nehogy leherheljék a kicsi gyermekeket és ne hagyjanak nekik elegendő időt játszani, igazi gyermekkort adni, de ezzel nem értek egyet. És tapasztalatból nem értek egyet, mert ahogyan már korábban is mondtam, a gyermekeknek 1 és 7 éves kora között az agyuk olyan mint a szivacs és játsza, könnyedén tanulhatnak meg nyelveket interakció során. A hangsúly az interakció minőségén és mennyiségén van. Én továbbra is azt vallom, hogy szerencsés vagyok, valakinek irigylésre méltó van akinek nem, mindkettő igaz. A nyelvek és az életszínvonal pozitív ajándék, viszont a családtól, barátoktól való távollét, az állandó utazgatás és a honvágy negatívumként hozható fel. Ezeket soha nem lehet megszokni, csak elfogadni és vele élni a valamit valamiért elven. Nem mondom, hogy mindig könnyű, de senkinek sem könnyű a mai világban bárhol legyünk is.
Abban teljesen egyetértek, hogy az ár amivel szemben kell úszni otthon az idegennyelv oktatása terén, nagy. Én úgy gondolom valamilyen szinten a szülők és nagyobb részben az iskolai rendszer miatt. A szülők alatt azt értem, hogy kellő felvilágosítás hiányában nincsenek tudatában mi mindent adhatnának ők is a gyermekeknek amit nem kapnak meg az oktatási rendszer keretében. Ebbe beletartozik a média is, például a TV és az idegennyelvek kapcsolata.
A mai napig próbálok a lehető legnyitottabb maradni az idegen nyelvekre és úgy nevelni gyermekeimet is, hogy játékos gyermekkoruk megmaradjon, ne felejtsenek el gyerekek lenni és szabadon játszani, de mindezt úgy, hogy közben szellemileg a lehető legtöbbet fejlődik, sok és különböző információval gyarapodhatnak és tanulhatnak magától az élethelyzetekből és mesevilágukból egyaránt.
…Majd 10-20 év múlva ugyan itt a blogon leírom, hogy sikkerel jártam-e. 🙂
Üvözlettel: Beatrix
Kedves Suaze, Beatrix es a tobbiek,
Egy kicsit meghokkentem, milyen reakciokat valtott ki a velemenyem – amit most is ugyanugy vallalok. Igen, irigylem amit Beatrix gyerekeinek megadott a sors, hogy a helyzetuknek (es edesanyjuknak 🙂 koszonhetoen a mar fent leirtak alapjan sajatithatnak el idegen nyelveket. Ez persze nem jelenti azt, hogy itthon ne lehetne kvazi tokeletesen megtanulni nyelvekte, vagy hogy en nem foglalkoznek itthon a gyerekeimmel. Sot, meg azt sem, jelenti hogy nem ertekelem a magyar mentalitas ill. helyzet adta lehetosegeket (gyed, szoptatas stb.) De valahogy ugy erzem, itthon nekunk (ennek a kis csoportnak, akik ezen a blogon vagyunk) nagy-nagy arral szemben kell usznunk (mar ami a korai nyelvtanitast illeti), ami nem lehetetlen, csak sokkal konnyebb lenne, ha a kornyezet is tamogatna – pl. az iskolai rendszer. Na ez az, amit ugy erzek Belgiumban egy kicsit mas, mint itthon. Nem?
Tima, először is lassíts. 🙂 Nem kell mindent egyszerre a gyerekre zúdítani! Nézelődj itt a blogon, ezekről mind volt szó korábban (jobb oldalt ott az archívum, vagy tudsz a címkék szavai között is keresni, csak kattints rájuk). Sok-sok ötletet találsz, hamarosan pedig jön majd egy kezdőknek szóló sorozat. 😉
Sziasztok!
Én nagyon új vagyok,olvastalak titeket,sok mindent,sok mindenről,és most eléggé káosz van a fejemben.Lányom most 21 hónapos és most kezdem el vele az Okosbabát.Sajnálom,hogy nem előbb találkoztam ezzel a módszerrel,mert most úgy érzem,hogy kevés lesz az időm ahhoz a sok mindenhez amit szeretnék vele csinálni.Oroszul,németűl tudok pár szót,beszélni mondatokban nem tudok,felolvasni könyvből igen,férjem angolul tudna.Nem tudom,hogy ilyen kevés tudással + különböző lemezekkel érdemes elkezdeni?Nyelvórákra nem tudom elvinni ,falun lakunk mindentől távol.Irtatok különböző mesékről,DVD-kről is,de nekem fogalmam sincs,hogy mik ezek.Irnátok konkrétumokat,hogy mit keressek?Hol?
Köszönöm!Tima
Beatrix,
a piedesztalra allitast egyaltalan nem rad ertettem, hiszen a te esetedben teljesen termeszetes a tobbnyelvuseg… en inkabb arra reagaltam amit Erika irt: „s valahol irigyellek is, hogy ilyen helyzet adodott az eletben neked, de foleg a gyerekeidnek” en kizarolag erre a mondtara reagaltam…
hiszen a kulfodon elo magyarok sokszor azt halljak „DE JO NEKED, a gyerekeid ketnyelvuek lesznek vagy tobb stb, stb….” az identitas tudat csak egy felvetes volt, hogy mast ne emlitsek… (a kozvetlen csalad tavolletet, vagy a gyerekek nagyszulokhoz valo eljuttatasanak logisztikai problemajat, vagy a szules utani ket honapos „gyest”, a szoptatsrol vallott kulfoldi nezetek, vagy a bolcsodei meg ovodai helyhez valo hozzajutast stb, stb…)
szoval a mondandom lenyege leginkabb az volt –
hogy nem kell irigyelni senkit a megadatott lehetosegert… nyilvan Magyaroszagon meg mas lehetosegek vannak amit igazandibol sokan nem ertekelnek, mert nem tudjak hogy az nem mindenhol olyan „termeszetes”… a magyarnyelvtudas nem mondom hogy jo de ennek is meg van a maga oka… es oruljunk hogy leteznek olyan emberek mint Annamari meg itt Mindannyian, akik veszik a batorsagot es faradtsagot hogy elkotelezzek magukat a gyermekuk korai nyelvoktatasa mellett!
Kedves Erika, Rita, Sauze, Annamari és mindenki akit érdekelt az írásunk!
Nagyon szépen köszönöm a véleményeket és őszinteségeteket. Most már biztos, hogy amikor csak időm engedi majd ellátogatok erre az oldalra, mert nagyon tetszik és nagyon sok mindent tanulok belőle.
Egy pár gondolat először Sauze írásához, ha megengeded: Be kell vallanom, hogy úgyan úgy mint a sok nyelvvel kapcsolatban, az identitásuk kialakulásával kapcsolatban is sokáig élt bennem az a félsz, hogy hogyan éli mindezt át a gyermekem és milyen irányba viszi őt érzelmileg. Azt gondolom egyikőtöknek sem kell bizonygatnom, hogy teljes szívemből imádom a gyermekeimet és életem minden percében a lehető legjobban akarom nekik, ebből az érzelemből születnek döntéseim. Ez egy olyan eset, amikor nem igazán tudsz bölcs lenni, mert nem tudhatod pontosan mi játszódik le a gyermekben. Abban egyetértek veled, hogy lelassíthatja esetleg picit megzavarhatja identitástudatuk kialakulását, ugyanakkor úgy gondolom, hogy – Annamari szavaival élve – a családnak sokkal nagyobb szerepe van ebben, mint az adott nyelvi környezetnek, ill. iskolának. Nem vitatom fontos szerepét egyik intézménynek sem, de úgy gondolom, hogy érzelmileg a családhoz kötődnek legjobban a gyerekek, s ez az érzelmi kötődés az egyik alappillére identitásunk kialakulásának. Én nem vagyok pszichológus szakember és nem rendelkezem óriási tudományos háttérrel e témában, csupán tapasztalatból és szívemből beszélek. Mind tudjuk, hogy egy anya-gyermek kapcsolatban nagyon sokszor nem a gyermek az aki tanul tőlünk, hanem meglepően sokszor mi magunk döbbenünk rá mennyi mindenre megtanítanak mindket csöppségeink. Oly sokszor elsietünk apró, nem fontosnak vélt dolgok mellett nap mint nap, amelyre szeretett gyermekünk hívje fel a figyelmünket és döbbent rá minket milyen felszínesek vagyunk hozzájuk képest. Én is – ahogyan sokan mások – próbálok tanulni elkövetett hibáimból. Szívem mélyén úgy érzem, hogy nem követek el hibát az egy időben több nyelv tanításával gyermekeimnek, de ha idővel jeleznek csöppségeim, hogy ez túl sok, természetesen alkalmazkodni fogok hozzájuk. Nem volt szándékomban piedesztálra emelni gyermekeim példáját, csupán egy tapasztalatot osztottam meg, amit nyilván valóan nem helyeselhet mindenki, mert nem vagyunk egyformák. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy nem lesz gond, ha esetleg a gyermekemnek 2 identitástudata lesz, vagy esetleg 3 teljesen eltérő „világhoz” vonzódik majd: Magyarországhoz, Belgiumhoz és Litvániához. Mindhárom teljesen más kultúra, más történelem és más érzelemvilág. Nem baj, ha csemetéim mindhárommal gazdagodnak, tapasztalatokat gyűjtenek belőlük és később majd ők választanak melyik az igazi. Nem fogok semmit rájuk erőszakolni, a választás és döntés mindig az övék lesz. Bár azt be kell látnunk, hogy mivel Belgiumban tervezzük leélni hátralévő életünket, valószínűleg ez nagy mértékben befolyásolni fogja döntésüket, vagy automatikusan ez alakul ki elsődleges identitásnak. Én csupán egy dolgot szeretnék mindezen nyelvi és egyéb próbálkozásaimmal elérni: felnőve bármerre járnak a világban őszintén értékeljék azt a kincset ami birtokukban van és kinyithat értékes kapukat, ami esetleg másoknak zárva van. Én ma már tudom mekkora kincs a nyelv és mennyivel másképp látod a világot 2 esetleg 3 beszélt nyelvvel, mint egy tökéletesen beszélt anyanyelvvel. Kérem ne értsen senki félre, tiszta szívemből tisztelem és csodálom a magyar nyelvet, a világ legcsodálatosabb nyelve, de nem sajátítom ezt a kincset egyedinek. Itt szeretnék néhány gondolatot hozzáfűzni Sauza azon gondolatához, melyben megosztja velünk miért nem igazán kedvelnek minket szomszádaink: mert nem tudnak velünk kommunikálni. EZ MENNYIRE IGAZ! Én magam is rengeteg kollégámtól, barátomtól, ismerősömtől hallottam olyan véleményt rólunk magyarokról, hogy meglepően nem beszélünk idegen nyelveket. „Magyarországon nem sok ember beszél angolul, ugye?” „Mikor Magyarországon jártam és segítségre volt szükségem, alig akadt ember aki tudott nekem segíteni és kommunikálni velem. Nálatok nincs kötelező nyelvoktatás?” Ilyen és hasonló kérdések hallatán már nem egyszer szorult össze a szívem, mert sajnos nem nagyon tudtam megvédeni hazámat, bár ezek az állítások azért nem teljesen igazak. Természetesen mi is tanulunk otthon nyelveket, nagyon sok ember beszél idegen nyelveket, de közel sem olyan szinten és olyan sokan mint Nyugat-Európában. A két rendszert és életfelfogást nem lehet összehasonlítani. Csak egy nagyon apró dolog, amit sokan idegesítőnek vagy hülyeségnek tartanának, de ha igazán belegondolunk, rendkívül hasznos dolog amely erős alapot építhet észrevétlenül minden kötelező nyomás nélkül: itt a Belgiumban nem szinkronizálják a filmeket, hanem csupán feliratozzák. Minden film, amely nem belga produkció a saját anyanyelvén fut és felirattal tekinthető meg. Apróság? Lehet, de ne felejtsük el, ha iskolás gyermekünk tv-t néz és filmet támadt kedve nézni, akkor két nyelvre kell koncentrálnia: amit olvas és amit hall. Ez így meg éveken keresztül és gondolják, hogy nem ragad rá semmi például az angolul beszélt filmekből? Dehogynem, és mindez hogyan történt? Nem iskolában ülve és alig várva, hogy kicsengessenek mert már fáradt az agya a nyolcadik óra után és kedve sincs írni az igeidőket, illetve anyanyelvi kiejtéssel hallva. Bocsánat, hogy előhoztam ezt a példát, de nekem ez volt az egyik eszközöm a flamand nyelv, ill. a litván nyelv elsajátításához is, amit a mai napig jó dolognak tartok.
Válaszolva Sauze egyik gondolatára, én úgy vélem, hogy van értelme amiért csinálom. Nekem sem a nyelvek mennyisége a fontos, hanem az elsajátított minőség. Nem azért támogatom a gyermekeim egyidőben folytatott nyelvtanulását, hogy később eldicsekedhessenek vele, hogy 4 vagy esetleg 5 nyelven folyékonyan beszélnek, hanem azért hogy érzelmileg és értelmileg gazdagabbak legyenek vele és megkönnyítsenek mindenfajta kommunikációt a világgal. Azzal a világgal, ahol már a minimum elvárások is igencsak magasak bármely civilizált országban élünk. Szerencsésnek tartom magam, mert házasságom és földrajzi helyemnek köszönhetően gyerekeim minimum 3 nyelven fognak anyanyelvi szinten beszélni, és nem tartom magam önzőnek, ill. ‘hajcsárnak’ amiért több nyelv tanulására ösztönzöm gyermekeimet, illetve olyan körülményeket próbálok nekik kialakítani, ahol játékosan, könnyedén és tudatosan különböző nyelvi közeghez kell alkalmazkodniuk. Bárcsak én tudnám mindezt 35 évesen megtenni amit a 4 éves kislányom! Mit nem adnék érte…..
Talán ezért szeretném egy picit kihasználni azt az időszakot amikor nekik ez még könnyedén és nagyobb erőfeszítés nélkül úgymond beléjük szívódik és tárolódik.
Egy nap fel fogom tenni a lányomnak a kérdést: igazából milyen nyelven gondolkodsz legbelül? Nagyon kiváncsi vagyok mit fog válaszolni, azonban egy dologban szívből reménykedem: hogy ugyan úgy fogja szeretni a magyar nyevet ahogyan én és ti is.
Higgyétek el, hogy nem könnyű mindig bölcsnek lenni és tökéletes döntéseket hozni. Sok minden helyessége vagy hibája csak idővel derül ki, azonban próbálom figyelemmel kísérni érzelmi és fizikai reakciójukat is és annak megfelelően reagálni.
Elítélhettek vagy támogathattok, így vagy úgy mindnyájan tanulunk az itt elhangzottakból.
Ha bárki szeretne velem privatban is levelezni, íme az email címem: beatrixprok@yahoo.com.
Bocsánat, ha túl hosszú voltam megint….
Üdvözlettel: Beatrix
Melinda, nem hiszem, hogy bántó lettél volna, én sem úgy értettem, nem kell elnézést kérned. 🙂 Valószínűleg itt a társadalmi-kulturális különbségek is bejátszanak, és természetes, hogy valamelyest más véleményen vagyunk, a más környezetből adódóan is. Én csak azt próbáltam ecsetelni, hogy látom – szintén személyes vélemény. 🙂 Remélem, jön Erika is, és kifejti a sajátját. 😉
lehet hogy felreertettem Erika hozzaszolasat…. mindenestre a velemnyem csak egy nezopont – megprobaltam semleges lenni ha esetleg nem sikerult – akkor elnezest kerek attol aki esetleg erintettnek erzi benne magat…
kulonben akinek francia anyagokra van szuksege foleg dalokra esetleg tippek konyvekkel kapcsolatban nyugodtan keressen meg privatban (keiser56 kukac hotmail pont fr) szivesen megosztok minden anyagomat
Annak ellenére, hogy a csapból is a HD meg egyebek folynak (bár én most úgy érzem, mintha a jelenleg éppen nem annyira folynának), a fejekben rengeteg tévhit kering, „felülről” pedig rengeteg tévinformáció érkezik még mindig. És ilyen légkörben nem biztos, hogy mindenki könnyen elfogadja, hogy foglalkozunk a gyerekkel – és ez még csak a finomabb oldala a dolognak… Nem hiszem, hogy ettől piedesztára emelnénk a többnyelvűséget, inkább csak azt szeretnénk, hogy egyenrangú legyen az egynyelvűséggel… És azt hiszem, itthon még nem is annyira a többnyelvűségről, mint inkább a kétnyelvűségről van szó.
Az indentitással kapcsolatban nem hiszem, hogy gond lenne, ennek kialakulásában a családnak azért nagyobb szerepe van. Egy kisgyerek képes akár 5 nyelvet is elsajátítani, ha szükségét látja ennek – és Beatrixék esetében ez minden bizonnyal így van.
Erika,
En azt lattam hogy Magyarorszagon meg „a csapbol is folyik” a helen doron, meg a kids club..- egy kis tulzassal persze…
Vannak Magyarorszagnal fejlettebb europai orszagok ahol meg ennyire sincs lehetoseg meg meg ennyire sem elterjedt a korai nyelvoktatas….
Miert zavar az otthoni hozzaallas? elvegre te foglalkozol a gyerekekkel (ezt persze csak en gondolom)
En is olvastam Beatrix esetet de engem inkabb egy masik aspektusa fogott meg a dolognak… a gyerekekenek milyen identitasuk alakul majd ki?
en ugy gondolom hogy 2 esetleg 3 nyelv gyermekkori elsajatitasa mar elegendo alapot nyujthat a kesobbi – iskolaskori – nyelvtanulashoz…
itt nekem annamari egykori idezete ugrott be :
Bill Crosby színész így vall erről:
„Ha két nyelvet ismersz, az intelligenciaszinted megszázszorozódik mások szemében.”
ugy latszik ha 4 meg 5 nyelvrol van szo akkor „megtizedredszerezodik”…. szerintem meg kell adni a lehetoseget egy kisgyermeknek hogy elsajatithasson egy masik nyelvet is az anyanyelve mellett, de nem kell azert piedesztalra emelni mindenaron a tobb nyelv elsajatitasat… legyen azert ertelme hogy miert is csinaljuk…hiszen mi is lenne az ertelme magyarorszagon 4-5 nyelvet tanitani… – bar most hogy belegondolok talan megis csak megerne! ugyanis azt hallottam hogy a magyarokat azert nem szeretik a szomszedjaik mert nem tudnak veluk szot erteni…
Én is nagy érdeklõdéssel olvastam Beatrix írását, köszönöm!
Kedves Beatrix,
koszonom a kielegito valaszodat, elvezetes volt olvasni. Dobbenet egyebkent, mennyire mas itt a hozzaallas a korai nyelvoktatashoz – szerintem itthon az emberek tobbsege elhulne azon, hogy egy 6 eves gyereket tobb idegen nyelvvel „terheljunk” egyszerre. Sot! van egy olyan ismerosom, aki kettannyelvu gimiben tanit, de a sajat gyerekevel nem foglalkozik angolul, „elobb az anyanyelvet tanulja meg” felkialtassal!! Hat tenyleg csak mi ertjuk, hogy a nyelv megtanulasa es elsajatitasa ket kulonbozo dolog?!?
Beatrix, szivesen „beszelgetnek” meg veled, de nem akarom a tobbiekre raeroltetni magam. Ha gondolod, keress meg privatban, de termeszetesen senki elol nem akarom elszivni az informaciot, itt is folytathatjuk a temat 🙂
Erika
Kedves Erika! Ne haragudj, hogy ilyen későn válaszolok, de a múlt héten otthon voltam Magyarországon és nem volt lehetőségem meglátogatni a blogot. Be kell vallanom, hogy nagyon jól esett az első (és aztán a többi) mondatod, amelyben biztattál, hogy jó döntést hoztam. Szívem mélyén én is remélem, hogy helyesen döntöttem és gyermekeimnek hosszú távon ez megtérül majd. Válaszolva a kérdéseidre, megyek sorba: A bölcsi a következő képpen működik: a pici babák 6 hetes kortól lehetnek bölcsisek – sajnos a nyugat-európai oktatási rendszernek ez a legnegatívabb része, amely megengedni a szülőknek, hogy 6 hetes kórtól bölcsibe adhassák gyermekeiket. A munkahelyedről hivatalosan csak 3 hónapig lehetsz GYED-en szülés után, ezt még az állam támogatja, de 3 hónap után vagy szabadságot kell kivennem, – fizetett vagy fizetetlen -, ill. ha meg tudod oldani nagyszülőkkel a gyermek felügyeletét, akkor szerencsés vagy, más esetben maradt a bölcsi. Amikor én első gyermekemet bölcsibe adtam 2 évesen szívet szorongató élmény volt látni 8-10 hetes csöppségeket a legkisebb csoportban. Nem vagyok benne biztos, hogy én meg tudtam volna ugyan azt tenni, ami itt oly sok belga vagy akár francia szülőnek természetes, hiszen ők is így nőttek fel. Az élet és a szükség nagy úr, de biztos vagyok benne, hogy MINDEN követ megmozgatnék, hogy gyermekem minimum 1 évig otthon maradhasson. A bölcsi reggel 7-től este fél 7-ig tart nyitva és a gyermekek reggeli kivételével teljes ellátásban részesülnek. (Pelenkát neked kell venni minden hónapban és bevinni a bölcsibe, az nincs benne az ellátásban). Hónap végén kiküldik neked az adott hónapra esedékes számlát és fizeted az élelem költségeit, ami kb. 80-90 euró havonta egy gyermekre. Kortól függően 3 csoportban vannak a gyermekek, és fejlődéstől függően 2 és fél évesen már mehetnek óvodába is a te beleegyezéseddel természetesen. Egyébként 3 éves korukig maradnak bölcsiben és ahogyan elérik a 3 éves kort, mennek oviba. Azt hozzá kell tennem, hogy a név bölcsi és ovi, illetve. iskola itt kint Belgiumban – Nyugat-Európában kicsit félreérthető lehet. Itt 0-tól 3 éves korig ovinak hívják és 3 éves kortól feljebb iskolának. Én maradok a magyar rendszer használatánál. A belga oktatási rendszer szerint 2 éves korukig flamandul beszélnek a kicsikhez a flamand nyelvterülető bölcsiben, és 2 éves kor után szavanként, hetenként kezdik el a francia nyelv megismertetését. 3 éves kor után pedig az itt már iskolának nevezett „oviban” kötelezően tanulják heti két alkalommal, játékosan és nagyon pici léptekben haladva a francia nyelvet. 6 éves kor után – valamelyik iskolai évben – a gyermek választhat több nyelvet is, de az angol bejön kötelezőnek. Ez természetesen eltérő lehet ovi és iskolának megfelelően. Csak anyanyelvű tanárok taníthatják az adott nyelvet, nincsenek átképzett nyelvtanárok, bár az is igaz, hogy többségük két anyanyelvvel nő fel, mivel nagyon sok házasságban két nyelvűek a szülők. Ez attól is függ Belgium melyik részén élsz.
Igen, a Benelux állam beli emberek majdnem mindegyike 3 nyelven beszél (flamand, francia és angol), de ettől több sem szokatlan.
Véleményem szerint ezt családfájuknak is köszönhetik, hiszen a területileg alkalmazott nyelvek különbözősége miatt már több nyelvet beszélő szülők gyermekeként nőnek fel, másrészt pedig az oktatási rendszernek köszönhetően már egészen pici koruktól kezdve különböző nyelvközegben forognak és tanulják a nyelveket. Én még csak 6 éve élek itt, de nekem is pár évembe tellett mire elsajátítottam úgy a flamand nyelvet, hogy megértessem magam, de még a mai napig sem tökéletes (munkám révén én az angolt használom, ezért nem volt rá égető szükség, de úgy éreztem ha itt akarok élni, akkor ez a minimum, hogy megtanulom az ország egyik hivatalos nyelvét). Az, hogy litvánul alapfokon beszélek, ez csak a szerencsémnek és anyósomnak köszönhető, bár hasznosnak találom. Mindezeken kívül amit fent leírtam el kell mondanom, hogy a nyelvtanulási lehetőségek sokkal könnyebbek és nyitottabbak itt mint nálunk otthon. Rengeteg nyelvet oktatnak különböző tanfolyamokon, iskolákban, munkahelyeken, a flamand nyelv oktatásáért nem mindenhol kérnek pénzt, sok helyen ingyen tanulhatod, de a többi nyelv elsajátítása sem drága.
Persze mint mindig, a legjobb nyelvtanulási motiváció amikor rákényszerülsz, hogy egy bizonyos nyelvet beszélned kell, hiszen másként nem boldogulsz. Ezek mind-mind közrejátszanak abban, hogy miért magasabb a beszélt nyelvek száma egy emberre jutóan a nyugat-európai államokban. Remélem a picit tudtam neked segíteni. Ha bármilyen kérdésed van, vagy bármiben tudok segíteni, szívesen teszem, bár én sem tudok mindent az itteni életről, rendszerről. 🙂 Igyekszem minnél több nyelvet elsajátítani amennyire csak időm engedi.
Kedves Annamari! Köszönöm szépen kedves szavaidat, örülök, hogy nem mindenkit untatott hosszú írásom.
Üdvözlettel, Beatrix
Kedves Beatrix! Igy latatlanban en azt mondom, nagyon jo dontest hoztal es valahol irigyellek is, hogy ilyen helyzet adodott az eletben neked, de foleg a gyerekeidnek 🙂 Egyebkent engem erdekelne a belga oktatasi rendszer, ott hogy mukodik a bolcsi, azon belul is a francia nyelvoktatas. Ill. aztan a (kis)iskolai nyelvoktatas. Az teny, hogy a Benelux allamokbeli emberek mindegyike beszel egy par nyelvet es nem is akarhogyan. (Mint a skandinavok). Olyan sokat gondolkoztam, vajon ezt hogy erik el?! Tudsz errol valamit meselni?
Beatrix, köszönjük ezt a tartalmas beszámolót, nagyon jó volt olvasni! 🙂
Üdvözlök mindenkit, én új hozzászóló vagyok, először olvasom ezt az oldalt és nagyon tetszik. Beatrixnak hívnak és Belgiumban élek családommal. Csak néhány gondolatomat szeretném megosztani veletek, ha nem gond: én magyar anyanyelvű vagyok, a férjem litván állampolgár, két kislányunk van akik már itt születtek Belgiumban, 2 és 4 évesek. A kapcsolatunk elején a kommunikáció nyelve a párom és én köztem csak az angol volt, mivel nem beszéltük egymás nyelvét. Mára ez egy kicsit más, mert én már bizonyos szinten megtanultam litvánul, de az angol maradt az alap. A gyerekekhez mindketten saját anyanyelvünkön beszélünk, tehát otthon két nyelvet hallanak a szülőktől amely feléjük irányul, (az angolt kettőnk között már sajnos csak ritkán mert válófélben vagyunk, de a házasságunk elején az angol is napi nyelv volt a családban). Ugyanakkor bölcsiben és az oviban flamandul kommunkálnak velük. Lehet, hogy sokan most felkapják a fejüket és rosszallóan gondolják, hogy a jóból is megárt a sok. A terhességem alatt bennem is rengeteg ilyen gondolat kavargott, hogy mi lenne a legjobb a gyerekeknek, hogy ne zavarjam össze beszédfejlődésüket. Ezért kikértem néhány szakember véleményét és teljes mértékben megnyugtattak. A kisgyermekek 1 és 7 éves koruk között a legfogékonyabbak a nyelvre és agyuk feldolgozó illetve teljesítőképessége elképesztően nagy és rugalmas. Ennek a tudományos ténynek és a körülyményeknek köszönhetően ma nagyobbik lányom (4 éves) 3 nyelven beszél folyékonyan, ebből természetesen a flamand és a magyar az első két helyen, a litván pedig a harmadik helyen, melynek tökéletes elsajátításához több időt kell majd töltenie litván nyelvközegben. Ennek segítségéhez annyit teszek, hogy az apukával töltött hétvégéken kívül minden nyári és téli szünetben bizonyos időt a Lithuániában élő nagyszülőknél töltenek a gyerekek és csak litván nyelvközegben vannak. Tapasztalataim alapján 3-4 nap után úgymond „visszajön” a litván nyelv emléke és kislányom folyékonyan kommunikál. Persze ilyen esetekben normálisnak mondható az a tény, hogy nagyobbik lányom 2 évesen kezdett el szavakat, majd kisebb mondatokat mondani, és 3 évesen tapasztaltam először nála egész mondatokat. Viszont ekkor már mindhárom nyelven. Kisebbik lányom júniusban lesz 2 éves, a kommunikációs helyzet ugyan az mint az idősebbik gyermekkel, és nem régen kezdett csak el szavakaban beszélni. Kérem ne gondolják azt, hogy emiatt szellemi fejlődésben visszamaradt vagy bármilyen károsodás érte. Egyáltalán nem. A több nyelvű családban felnövő gyerekek esetében az eltolt, később kifejlődő teljes beszéd és szókincs normális és tudományosan is alátámasztott. Mindezekhez hozzá kell tennem, hogy a nyugat-európai oktatási rendszernek köszönhetően itt már bölcsis korban kezdik a francia nyelv tanítását, ill. 6 éves korban az angolt kötelezően. Mindezt egybe vetve és hálát adva a sorsnak, hogy nekem ilyen lehetőségem adódott, a gyermekeim 10-12 éves korukra kb. 4-5 nyelven fognak beszélni és ezt még tovább fejleszthetik középiskolás korukban. Én ezt személy szerint óriási előnynek tartom az életkezdés szempontjából. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy férjem származásából adódóan oroszol is anyanyelvi szinten beszél, melyet szándékában áll később megtanítani gyermekünkkel. Természetesen idővel és módszeresen. Egy dolgot azért próbálok mindig betartani: én többnyire csak magyarul beszélek a gyerekekhez, a volt férjem mindig csak litvánul, és az oviban mindig csak flamand és francia. Csupán akkor váltok át flamand nyelvre a gyerekekkel való kommunikáció során, ha olyan társaságban vagyunk, ahol mindenki csak flamandul beszél és illendőségből szeretném hogy mindenki értse miről társalgok a csemetéimmel. Sokáig én is féltem, hogy a sok nyelv és az állandóan változó nyelvközeg összezavarhatja a gyermek beszédfejlődését, de éppen ellenkezőt tapasztaltam. Pár hónappal ezelőtt elkezdtem a DVD-n lévő rajzfilmeinket csak angolul vetíteni és közösen nézni velük, illetve ismételni ami ott elhangzik. (Szerencsés vagyok, mert angolul és flamandul is megtanulhattam) és ilyenkor ezt felhasználom. Azt vettem észre, hogy bizonyos idő elteltével a lányom szelektálja a nyelveket és pontosan tudja, hogy mit értek nyelvváltás alatt. Később ugyanazt a rajzfilmet megnézzük flamand nyelven is, és mindig váltakoztatva. A gyerekeke a cselekményekhez kötik a kommunikációt és a cselekményre, láttottakra emlékezve tárolják a mondott kommunikáicót: talán így történt, hogy napról napra a lányom több angol kifejezést is használ a rajzfilmekből, néha ő kéri, hogy milyen nyelven nézzük meg. Az esti mesét csak magyarul olvasom nekik! Végül ebben a pozitív nyelvdzsungelben azt tapasztaltam, hogy a kisebbik lányom is ellop néhány más nyelvből vett kifejezést és próbálja mondani. Ő még csak most kezd szavakban beszélni (2 éves) de nincs problémája a nyelvek megértésével. Éppen ezért mondhatom, hogy a TV nem az ellenségünk ha jól használjuk. Mi is csak „normális” gyilkolás és háborúmentes rajzfilmeket, gyermekfilmeket, gyermekprogramokat nézünk és mondókákat, énekeket tanulunk belőle. Ugyanannkor rengeteget beszélgetünk és megvitattjuk mit látunk a rajzfilmekben, mi miért történt, illetve próbálok nagyon sok találós kérdéses játékot játszani velük, amelyekben leírok bizonyos tárgyat, képet, és neki ki kell találni. Tapasztaltam, hogy egy bizonyos idő után más kifejezést is kezdett használni kislányom ugyanarra a dologra. Nagyon sokáig kételkedtem benne, hogy a több nyelv egyidőben való tanulása, tanítása összezavarhatja a gyermeket, de ma már biztosan tudom, hogy NEM. SŐT! Nagyon hasznos dolog amit szívből remélek néhány év múlva örömmel használnak majd, megkönnyítve ezzel mindennapi életüket a mai világban.
Mi 4 éve nem nézünk tévét, csak számítógép van. Miután rátaláltam Annamari honlapjára, a youtube-on kerestem első nekifutásra angol és francia dalokat a 6 hónapos lányomnak, mert bár tanár vagyok, ilyeneket nem tanítottak… Mivel nekem is meg kell ezeket tanulnom, nehéz úgy felkészülni, hogy egész nap egyedül vagyok vele. Úgy csináljuk, hogy naponta 1-1 új angol és francia dallal/mondókával bővítjük a repertoárt úgy, hogy együtt megnézzük (Cullen’s ABC és Comptines’s Channel a mostani kedvencek) párszor, aztán már játék közé iktatom be.
Nálunk egy ideig teljesen tabu téma volt a tévézés. Nem szerettem volna, ha az 1-2 éves lányom a TV előtt ülne, és bámulná a dobozt. Aztán idővel egyre nehezebb volt megmagyarázni neki, hogy a tévézés helyett inkább csináljunk valami mást, és amikor az öcsi megszületett (ekkor a lányom 2 éves volt), sokszor rajtam lógott a lány, és szoptatni is alig tudtam ez miatt. Ekkor bekapcsoltam neki a TV-t, hogy meg tudjam szoptatni az öcsit. Utána persze mindig nyaggatott a TV miatt, de szerencsére egy ismerős által sikerült beszereznünk egy pár angol nyelvű dvd-t, amiket a lányom nagyon szeret (Maisy, Bob, Wiggles, Barney,stb.). Azóta már nem lázadok annyira a TV miatt. Naponta fél-fél órát nézi a TV-t, akkor is angol dvd-t. Ezt pedig egyáltalán nem bánom. Látom, mennyire szereti, és nagyon sokat tanul belőle. Be kellett látnom, hogy a TV egyáltalán nem az ellenségem.
Gyöngyi, a kutatók azt állítják, hogy nem a beszédfejlődésre, viszont a későbbi iskolai tanulásra károsan hathat a túl korán elkezdett tévézés (pl. figyelemhiányt okozhat). Érdemes azért erre is gondolni, és egész piciket nem órákig kitenni a tévé hatásainak. (A hogyan tévézésről egyébként egy kétoldalas cikkem fog most megjelenni az Életrevaló Gyerek magazinban.)
En magyar nyelv atadasara hasznalom a TV keszuleket, amin DVD-k mennek, amik jol meg vannak valogatva. Mindig a gyerek nyelvi szintjenek megfeleloen. Neha meg youtube-ozunk is.
Akarki akarmit kutat, nekem senki ne mondja, hogy a TV (marmint ebben a formaban) karos a gyerek beszedfejlodesere. Epp az ellenkezojet tapasztalom. A beszedfejlodesere is jotekony hatassal van es volt, es a nyelvatadasra is. Lehet, hogy mas karos hatasa van, vagy lesz, azt majd meglatjuk.
Mi a tévét nem használjuk, csak DVD-ket. Mivel én két nyelvet adok át rendszeresen (angolt és oroszt), az arány kb. így néz ki: 50% angol, 40% orosz, 10% magyar. Illetve ha a nagyszülőknél vannak (alkalomadtán hétvégén), akkor magyar meséket néznek, ha néznek valamit egyáltalán. Mivel a nyelveket egyelőre nem beszélik, csak értik, igazán nem tudom, mennyit hasznosítanak belőle. De szeretik, és akarják nézni ezeket a meséket. Nekem egyelőre ennyi elég.
Mi angol nyelvteruleten elunk es mivel a parom angolul beszel en vagyok az egyeduli magyar nyelvforras a 2.5 eves kisfiamnak. Mi magyarul nezunk dvd meseket (Dzsungel konyve, Vukk, Nils Holgerson stb hogy erositsem a magyart. Meg nem latom direkt eredmenyet mindennek, mert meg nem hasznal a kisfiam kifejezeseket a mesekbol de sokat megert es remelem a passziv nyelvkincset gazdagitja.
Lányom csak törökül nézi a meséket, magyarul kizárólag akkor, ha gyerekvendégeink vannak és igénylik a mesét. Magyar csatornánk csak 4 van kb, a többi 200 török. Ebből 6-7 gyerekcsatorna van, amiből egy való egészen kicsiknek (Luli Tv), többnyire ezt szoktuk nézni. A Yumurcak Tv-n pedig nézzük a Caillou-t, Arthur-t, Louie-t és még néhányat. Hihetetlen, hogy mennyi mindent tanult innen. És tökéletesen ejti ki a szavakat, kifejezéseket!
Sziasztok!
Jó volt olvasni a véleményeket. Mi angolul a youtube-on nézünk dalokat, amiket én már előre énekelgettem a kislányomnak. Most már kéri, hogy melyiket szeretné. Azt vettem észre, hogy addig kéri a dalt, amíg meg nem jegyzi. Miután 19 hónapos, még nem feltétlen jól használja az angolt, de magától már dalolászik, mindegy, hogy magyarul vagy angolul.Tetszik neki az olyan, ahol mozgás is kapcsolódik hozzá. Vettem neki mesekönyveket,(éljenek a second hand boltok) most Wiggly Pig a menő, már „olvassa”. Sőt megkérdezte a múltkor, hogy „can you see it?” Egyelőre úgy látom, hogy jó, ha van lehetősége megtapasztalni, hogy nem csak az anyanyelvén lehet verselni, olvasni és énekelni. Így is csodájára járnak, mert 15 hónapos kora óta mindent mond, azóta meg elképesztően gyorsan fejlődik nyelvileg. (az oroszt nem szereti annyira:-))
Köszönöm a linket, végigolvastam.
Itt beszéltünk erről a kérdésről: https://www.ketnyelvugyerek.hu/blog/2009/02/forditsak-vagy-ne/
Annamari: írtam pár kommenttel előbb, hogy az 1 évesemnek a babytv-n hallott szavakat, mondatokat ismétlem angolul és magyarul is. Ezek szerint (lásd Attilának írt kommented) nem teszem jól? szerinted nem kell magyarul is mondani?
Mi hosszu ideig csak maisyt neztuk a szamitogepen… az a kulon program volt, hogy kisfiam az ulemben ulve, es meg kommentaltam a latottakat angolul… (meg jo hogy a narrator nem beszel sokat)… azota Mo-n toltott karacsony ota tiszta TV manias lett… csodalkozva lattam hogy otthon a hattertevezes teljesen termeszetes a gyerekek korul….most ezt az 1 het alatt felvett szokast probalom korrigalni… es ha tehetem vele nezem a tevet lefokepp maisy, spot, postman pat, etc….
Vegyesen „nézetem” a meséket. Kisfiam, aki horvát óvodába járt nem tűri, ha horvátul szólok hozzá, és az angol mesékért is mérges volt. De mióta itthon vagyunk mehet a mese bármilyen nyelven. Szerintem sokat tanulnak belőle. Kifejezéseket, szituációkat és a legtutibb, amikor játék közben visszahallom a meséből tanultakat.
Attila, miért fordítasz neki? 🙂
Sziasztok!
A kisfiammal 1,5 éves kora(most 28 hón.) óta nézünk TV-t,DVD-t,WEB-et napi 1 órában.
1. Most nálunk a nagy sláger a Bambi, melyet a gyerkőc magyarul már kívülről fúj – úgyhogy 2 hónapja csak angolul adagolom neki – tapasztalatom szerint a az érzelemdús szituációkat úgymint:öröm, csodálkozás, meglepetés, félelem – kisérő kifejezések már a fejecskéjébe repültek.
2. A baby tv nálunk is mindent überelt, mostmár viszont áttértünk „Thomasos,Bob the builder” időszakra ezt már most eleve nem magyarul kapcsolom be neki – mellette vagyok és amit tudok fordítok neki online.
3. Az angol mondókás honlap egy csoda: bár a kis tökmag még nem hinném, hogy szószerint érti de a képi- és dallam világa szerintem nagyon jó.
Én Tv ellenes voltam,aztán Annamari meggyőzött…
Mostanában reggel és délután 2x megnézzük,végig tornázzuk és mutogatjuk a Noodlebug:All about me részét,ami testhezálló a közel 2éves Katámnak!Este meg úgyis csak kollektív olvasás van mindenkinek.
Kedvenc a Maisy’s bedtime..,mert most kezd megbarátkozni a „húúha” wc-vel…
Szép hetet mindenkinek!!
Sziasztok!
Én is nézetem a kislányommal a TV-t, kb. 10 hónapos kora óta, (most másfél éves lesz)folyamatos lelkiismeretfurdalással, pedig talán tényleg nem kellene. Minden reggel a BBC Entertainment műsorát, a Tikkabillát nézzük, illetve előtte néha a Fimbles-t is. Megy még a Teletubbies is, azt viszont nagyon nem szeretem, pedig sokan istenítik. Szerintem fantasztikusan jó sorozat a Tikkabilla, éppen a kislányomnak való, mert minden van benne! Bábfigura, mese, állatok, kézműveskedés, gyerekek, vicces dolgok stb., felnőttek vezetik, és szuperul csinálják, és szépen is beszélnek. Sajnos mostanában levették műsorról, de nyáron felvettük, így most videóról megy. Együtt nézzük, néha magyarul is megbeszéljük, rákérdezek dolgokra, ismétlek neki egyes dolgokat stb. Úgy veszem észre, hogy teljesen ÉRTI, sőt, mivel már csomószor láttuk a kb. tíz részt, előre mondja, mutogatja, hogy mi lesz benne. Minden jót!
rosszul linkeltem:
http://www.babytv.com
Kislányom egy éves lesz és nálunk a BabyTv megy http://www.babytv.com/)ha tévézünk. 24 órás kifejezetten 1 év körüli és tipegő babáknak. Rengeteg dal (row, row, row your boat, Mary had a little lamb, Old MC Donald, etc.) van a műsorok között, amiktől teljesen odáig van. Valamint azt vettem észre egyszercsak, hogy a kiscsajom a See you soon-ra int, hogy PÁPÁ. Senki nem tanította rá, hogy az elköszönést. Ugyanígy ezt csinálja a Good morning-ra és a többi köszönésre. Férjem szerint a hangsúly miatt lehet.
Az egyik programnál szavakat tanít és a kislányom a kacsánál már nem is magyarul kezdi mondani, hanem azt mondja DÁ-DÁ (duck). Ja, amúgy a tv-zés nálunk úgy megy, hogy minidg ott vagyok vele és ismétlem amit hall magyarul és angolul. Nem tudom ezzel jót teszek-e, nekem így logikus.
Mi a babytv-t nézzük :-). szerintem tündéri, emiatt fizettünk elő nagy tv-csomagra…
Nálunk a gyerekek 95%-ban csak angolul néznek tévét.
Ha már egyszer bámulják a dobozt, legalább tanuljanak is valamit belőle!
A teljes tiltás amúgy is csak olaj a tűzre náluk. Nekünk nincs is semmilyen csatornánk ,csupán azért tartunk készüléket, hogy időnkét dvd filmeket nézhessenek rajta.
Nem igazán szeretem ha fél óránál többet ülnek naponta a tv előtt. Azt is megfigyeltem, hogy eléggé felpörgeti őket, így este már nem lehet mesét nézni.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az angol nyelvű mesékből tényleg sokféle, különböző szituációban elhangzó kifejezést tanultak meg!
A hat éves lányom sorra lep meg olyan szavakkal, mondatokkal – helyesen használva – amit biztos innen tanult.
(Most olvastuk el együtt a Heidi című könyvet, tegnap egész délután, abba sem hagyhattam az olvasást, míg a végére nem értünk. Én pár szót aláhúztam, amit nem értettem, ő kapásból tudta mit jelentenek!)
De nagyon megválogatom h mit nézhetnek, mert sok az „őrült” mese, és sokszor nem érthető ahogy a szereplők beszélnek.
A Dora , Maisy, Fireman Sam, stb. nagy kedvenc!
És találtunk egy internetes oldalt, ahol ingyenesen lehet /gyerek/tévét nézni.
Érdemes ilyet is keresni!
Mindenkinek jó tanulást!
Tapasztalatom alapján határozott véleményem, hogy a szülő által kontrolált dvd film nézés hasznos a második nyelv tanításában. Kamillával 1 éves kora óta tanuljuk az angolt (most 4 éves múlt), és sorba lep meg újabbnál újabb kifejezésekkel. Nem egyszerű szavakat tanul el a filmekból, hanem bizonyos szituációkban alkalmazott kifejezéseket, amiket itthon jól alkalmaz. Utolsó „szerzeménye” a „watch out” volt, amit én nem is ismertem, lehet nem is így kell írni. Sajnos a kistesó megszületése óta, csak ritkán tudom vele együtt nézni a filmeket, csak a fél fülem és szemem van ott mindig.