Cikk a HVG-ben a kicsiknek való fejlesztőprogramokról. Szakértő Vekerdy Tamás.
„Vigyázzunk, nehogy a korai nyelvtanítással rongáljuk az anyanyelvi struktúrát” – int óva Vekerdy Tamás. Szerinte ha egy gyermek sorsszerűen egy idegen nyelv közelébe kerül, azaz szülei különböző anyanyelvűek, nem baj, ha korán kezdi a nyelvtanulást, amúgy viszont 6 éves kor előtt nincs értelme.”
Ennyi. Semmi magyarázat, hogy miért.
Kérdem én, csak ez az egy út van? Hogy a szülők különböző anyanyelvűek? És mi van, ha nem, de mondjuk külföldre kerülnek? Tényleg haszontalanok a korai nyelvtanulóprogramok? Ez ennyire fekete-fehér lenne?
Te hogy gondolod?
Sziasztok!
Az egyetemen tanultunk pro és kontra érveket is a korai nyelvtanulást illetően, állást, természetesen, senki nem foglalt ez ügyben. Most hogy végigolvastam minden kedves hozzászólást, megkérdezném, hogy 60-100 évvel ezelőtt a francia/angol/német stb „nörsz” akkor lebutította a kedves úri csemetéket, vagy esetleg megajándékozta egy idegen nyelv természetes használatával?
Szerintem, nagyon nagy hűhót csapnak most a témában, talán túl sok a szakember és mindenkinek igaza van – a saját szemszögéből. A felelősségteljes szülők pedig eldönthetik, hogy kinek hisznek és hogy mit akarnak.
Angoltanárként 18 hónaposan kezdtünk angol dalokat hallgatni-énekelni a lányommal. Viszont előtte megszámlálhatatlan mennyiségű magyar gyerekdalt, népdalt és mondókát meséltünk-énekeltünk együtt. Az is igaz, hogy másfél évesen lányom már nagyon sokat beszélt, kerek egész mondatokban és szinte minden addig mesélt mondókát elkezdett magától visszamondani!! Most 20 hónaposan kezdjük a tanulós-éneklőst, mikor képekkel mutogatom a dalban szereplő állatokat, és elmutogatom a dalokat. Mindezt azért teszem, mert látom rajta, hogy nagyon érdekli.
Én is úgy gondolom, hogy az idegen nyelvvel naponta kell foglalkozni kb fél órát. Nálunk a délelőtti angolozás jött be leginkább.
Sziasztok!
Éppen tegnap hallottam a tévében,hogy egy átlag szülő napi 7 percet foglalkozik a gyerekével.Gondolom én(mivel nálunk így van) mikor a nyelvet „tanuljuk” szóval németezünk, csak a gyerekimre figyelek,játszunk,dvd.ket nézünk idegen nyelven,német cd-ket hallgatunk.De ilyenkor csak a gyerekeim és én vagyok,együtt csinálunk mindent.Nagyon élvezik a gyerekeim,és én is!!Ha ezt a nyelvtudást ami van a gyerekeimnél,azt utólérik a többiek az iskolában,nem érdekel,az együtt el töltött időt és szép perceket senki nem tudja elvenni tőlünk.És szerintem ez az egyik legfontosabb az életben!
Judit
Miért van az, hogy a kétkedők nem merik vállalni a nevüket?
Az ovis angolról írtam a „végre kétnyelvű ovi” bejegyzésben.
Bennem csupán egyetlen kétely volt: nem ártok e azzal, hogy „kötelezem” bármire is a gyerekeimet.
a módja nem mindegy az idegen nyelv átadásának – véleményem szerint.
Tőlem, játék közben, jókedvűen, szabadon – kötöttségek nélkül – elfogadják, sőt ők kezdeményezik!
Fontos megszerettetni, kicsi korban a nyelv alapjait letenni.
Ezt némi erőfeszítéssel bárki meg tudja tenni!
Nem a teljesítmény a fontos, hanem az érzelmi kötődés!
Ráadásul a szülő kizárólagos figyelmét kapja a gyerek – és EZ motiválja őt!
Sok jó ötletet, jókedvet, játékot kívánok mindenkinek!
Vitamanó!
Megtudhatnánk, hogy mik a „paramétereid”? Elnézést a szóhasználatért, csak arra lennék kíváncsi, hogy tapasztalati alapon nyilatkozol így Annamari és MI ellenünk, vagy más oka van.
Bocsánat, nem vitatkozni akartam én sem…pedig még lenne pár kérdésem…de inkább megyek.
Adrienn, ha van kedved vitatkozni… 😉 Ez a bejegyzés már leginkább erről szól, szóval csak nyugodtan. (Na jó, én provokáltam szándékosan az elején. 😀 )
Kezdhetünk akkor vitatkozni? Annamari…nem lehetne indítani egy vitafórum „topikot” is? 🙂 Csak egy tipp…. 😉
Vitamanó, valóban, sokan nem tesznek különbséget. Vekerdy Tamásnak azonban nincs igaza. Persze a hogyan nem mindegy, az oviangol (mondjuk heti fél órában) tényleg nem ad olyan sokat, de meglepne, ha a lányomat mondjuk 2-3 hónap alatt behoznák azok, akik az iskolában kezdenek angolul tanulni (és ezzel nem csak az én lányom van így). 😉 Böngéssz még egy kicsit itt nálunk. 🙂
Ahogy a hozzászólásokat olvasom, feltűnik, hogy a hozzászólók általában nem tesznek különbséget az anyanyelvi környezetben (célnyelvi országban, idegen anyanyelvű apa/anya melett felnövő)és a Magyarországon, magyar anyanyelvű szülők mellett felnövő gyerekek között.
Az előbbi esetben természetes folyamat a 2. vagy akár 3. nyelv elsajátítása, az utóbbi esetben Vekerdy Tamásnak van igaza: nincs értelme a túl korai fejlesztésnek. A többi diák 2-3 hónap alatt behozza a „lemaradását”, sőt sokszor el is hagyja az „oviangolos” társait.
Ami az idézett cikket illeti: Nem tűnik fel senkinek, hogy a korai nyelvtanulást mindig a nyelviskolák képviselői támogatják?(akik ebből élnek?)
Hűhh, nem ártana nekem sem egy kis magyar nyelvtan, fogalmazás, stilisztika meg egyebek ismétlése újra…. 🙂
Pedig magyar az anyanyelvem…. :O
Most, hogy újra elolvastam a cikket, feltűnt valami. Nekem ez az amerikai megfigyelés, hogy a korán oktatott gyerekeket beérték a későbben oktatni kezdett társak, nem tűnik megbízhatónak. A szociális helyzet miatt, és ne sértődjön meg senki, de most nem arra a szociális helyzetre gondolok, amikor nagyonis művelt, de keveset kereső szülők gyermekéről van szó, hanem más okból nehéz szociális helyzetben lévőkre gondolok. Nem említi, hogy melyik (mert bizony sok változata van, erről tudok is ajánlani egy szociológiai könyvet) változat volt a felmérés alanya, dehogy normál szociális helyzetű gyerekekkel összehasonlítva az összehasonlítás nem mérvadó nekem. Én bizony csakis ugyanolyan változatú nehéz szociális helyzetű, későbben oktatott gyerekekkel hasonlítottam volna össze…
Erről ne vitatkozzunk, nem hiszem, hogy bárki meggyőzhetne az ellenkezőjéről, hogy ez a felmérés nem valós képet tükröző, nem hiteles. Persze nem ismerem, csak így hírből, de ha így igaz, ahogy leírták, akkor ezt gondolom róla.
Ezzel én is teljesen egyet értek…íme egy példa. Volt tanárom férfiként csak kizárólag angolul beszélt gyerekeivel, akik 7-8 éves korra tényleg szuperül kommunikáltak, igazi kétnyelvűként. Aztán abbahagyta (ez a veszély fenyeget mindenkit, aki „elbízza” magát, hogy jaj, most már olyan ügyesen kommunikál a gyerekem). Gimnáziumba hozzánk került és semmivel sem volt jobb, mint a többiek, teljesen átlagos volt, hisz kimaradt a 8 általános iskolás év, nem fejlődött, sőt….nem szabad abbahagyni, mert akkor tényleg nem sok értelme. Nyilván az agyban másként alakul a beszédközpont, de újra kell aktivizálni, és minél több idő marad ki, annál nehezebb, és több idő. 8 év rengeteg kihagyás. Még 2 hét is…tapasztalatból mondom.
Igen, végre egy korrekt cikk, ahol megszólal mindkét oldal. 🙂 Azt nem értem, hogy miért gondolja, hogy emiatt nem tudják megélni a gyermeki mivoltukat (de erről már sokat beszéltünk – az én fejemben ez soha nem erőltetett, nyelvtanozós stb. tanítás). Amit pedig Vekerdy említ (az utolérés kérdése): a kétnyelvű könyvben is írom – ha nem folyamatos a hatás (Lengyel is említi, kimaradnak évek) és mondjuk az általános iskolában megint csak újrakezdi a gyerek, folyamatosan csak újrakezdi a nyelvtanulást, akkor persze, hogy utolérik, mivel nincs esélye sem, hogy haladjon…
De itt van Vekerdy és kontra okos vélemény is (nagyon okos!!!):
http://www.patikamagazin.hu/index.php?cikk=8517
Kár, hogy csak most találtam rá, olyan jókat ír, több megerősítést kaptam volna a sok negatív vélemény között.
És én is pont így látom a dolgokat, és a célomat is.
Na, ebből a később írok bővebbenből lehet, hogy ma nem lesz semmi, most csak annyit, hogy az erőltetett tanítás az okosbabán akkor fordul elő, ha az anyuka a teljesítményre hajt, elvár és görcsöl. Meg hasonlítgat.
Na, nem mondom, hogy az amerikai stílusú módszerismertető (az eredeti angol változat) nem bűnös ebben…
Az alapmódszer jó, de a célja nem. Más kell, hogy legyen a cél. Nálam más is. – a módszer is… 🙂
Szia mynona, pontosan így látom én is, hogy „Vekerdy tanár úr az erőltetett, nem természetes tanítást tartja károsnak”, no és ezért is nem értem, hogy pl. az okosbaba módszer alkalmazói és kedvelői miért borulnak ki ennyire miatta, hisz az (legalábbis eddig úgy tűnik nekem, mivel még most kezdtem az ismerkedést vele) pontosan az ellenkezőjéről szól, mármint se nem erőltetett, se nem természetellenes, és még csak nem is a hagyományos értelemben vett tanítás.
Erika, Vekerdy tanár úr ismeri a Doman módszert. Méghozzá Németországból, ahol a módszert hibásan alkalmazták, és nem is vezetett eredményre. Ha én is így alkalmaznám, igaza is lenne.
Más: Vekerdy tanár úr az erőltetett, nem természetes tanítást tartja károsnak. De erről még este többet fogok írni, most nem tudok, a kisfiamat lefektetem előbb.
Annamari, nem tudod, látott már Vekerdy úr okosbaba vagy hasonló, nem direkt, hagyományos „tanításon” alapuló nyelv órát?
És ha igen, arról mi volt a véleménye?
Mert szerintem ő még nem ismeri ezeket a foglalkozásokat, vagyis én még ezekről konkrétan nem olvastam tőle véleményt, a HVG-s cikkből sem derült ki, hogy ismeri-e ezeket a programokat, mivel ott is leginkább a túl korán kezdett tanításról (és egyebekről) volt pszichológus szemmel írott véleménye, nem a tiédhez hasonló, korszerű programokról.
Annyi a gondom még, hogy a „kétnyelvű családokat” is kalap-kabát elkönyvelik, hogy csak az lehet kétnyelvű család, ahol anya egyik nyelv, apa másik nyelv. De ez nem ilyen fekete-fehér!! Már feljebb írtam ezt a linket: https://www.ketnyelvugyerek.hu/blog/2008/12/az-egy-szulo-egy-nyelv-csak-az-egyik-ut/ A másik: hogy a tanítás szóról mindenkinek az erőltetés, a kényszer jut eszébe. Ezért is használom szívesebben a nyelvátadás szót, tulajdonképp ez az egész az anyanyelv „tanításához” hasonlóan működik.
Erika, Vekerdy vajon tapasztalatból beszél vagy csupán a véleményét mondja ? Nem tudom mi káros lehet abban, ha a nyelv iránt legfogékonyabb időszakban idegen nyelvre tanítod a gyereket. Ha a kétnyelvű családoknál semmi kár nem éri őket ugyan mi történhet velük ilyen esetben? Össze biztos nem zavarodnak tőle, hiszen sokkal kisebb az input. Az anyanyelv marad a domináns, az pedig ugyebár ragad akár akarják, akár nem.
Hogy felesleges lenne? Hát erősen kétlem. A korán elkezdett nyelvtanulással 4-5 évet nyerhetünk iskola előtt, amikor még észrevétlenül ragad az információ. És napi szintű játékos foglalkozással (semmi nyelvtan, semmi kényszer) nemcsak szavak megtanulása, hanem folyékony, önálló kezdeményezésű kommunikáció is elérhető akár egészen kicsiknél is. (ez nem vélemény, hanem saját tapasztalat) Ez pedig szerintem behozhatatlan előny. Úgy gondolom ettől még -Vekerdy szavaival élve – „megélhetik gyermeki mivoltukat”. Nem akarom bántani de ő gyermekpszichológus és nem nyelvtanár. Az óvodai angol nem tanítás, hanem játék. Ugye senki nem akad fenn azon, hogy 2 évesen megtanítom a gyereknek a Boci boci tarkát? Akkor miért ne tehetném ugyanezt idegen nyelven? A módszer ugyanaz csak a szöveg változott. Ettől még az nem a klasszikus értelemben vett nagybetűs tanítás. Az viszont tény, hogy heti egy órás óvodai angoltól túl sokat ne várjunk. Élményt nyújt, szélesíti a látókört de az otthoni foglalkozást nem helyettesíti.
Szia Annamari, nem tudom, ki a sasika61, így inkább nem olvasom végig. 🙂 Az általa említett adást viszont megnézném, vagy elolvasnám.
Én magam még keresem a nyelvtanítás fele vezető helyes utat. Angol tolmács vagyok, magam is tanítottam angolt (felnőtteknek), de kislányom (másfél éves) születése óta nem tudom eldönteni, elkezdjem-e tanítani, ha igen, mikor, hogyan.
Az okosbabára tegnap vagy tegnapelőtt bukkantam, fel is íratkoztam, de kíváncsi vagyok a véleményekre pro és kontra természetesen. 🙂
Vekerdy-vel és az itt említett cikkel kapcsolatban pedig az bosszantott, hogy a legtöbben direkt vagy nem direkt, de félreértelmezik, vagy félre akarják értelmezni.
Én csak próbálok tisztán látni, de marha nehéz, olyan sok vélekedést olvastam, hallottam mellette is és ellene is, egyelőre még mindig gyűjtöm az infókat.
De talán ha Vekerdy úr is látna egy-egy okosbaba vagy helen doron vagy hasonló nyelv „tanítási” foglalkozást, megváltozna a véleménye, szerintem neki a TÚL KORAI, hagyományos TANÍTÁS-sal van problémája mind a magyar, mind az idegen nyelvűvel.
Erika, köszönjük, ismerjük a cikket, az a gond vele, hogy eléggé egyoldalú (nem objektív) és sajnos azt felejtik el mindenhol közölni, hogy Vekerdy az antropozófia felől közelít meg minden ilyen kérdést, és nem veszi figyelembe a legújabb kutatásokat, és konkrétan a nyelvátadásnál pedig azt, hogy ez nem tanítás, és a nyelvészek például elismerik. Feljebb volt már erről szó.
Vekerdy sokszor ellentmond magának is (lásd pl. http://sasika61mondja.blog.hu/2008/10/17/a_valsagert_is_a_tanarok_a_hibasak) és maga is ajánl olyan termékeket, amelyek a kicsik tanításához használatosak…
Közben megtaláltam a HVG-s cikket, akit érdekel, annak érdemes elolvasnia figyelmesen az egészet, mivel Vekerdy korai tanításra vonatkozó véleménye vonatkozik mindenféle korai tanításra, vagyis korai idegen nyelvtanításra is.
http://hvg.hu/hetilap/200837_FEJLESZToPRoGRAMoK_KICSIKNEK_Lehet_eleg_kor.aspx?FullComment=true
Milyen érdekes, hogy mindenki félreértelmezi Vekerdi sorait, hát tényleg ennyire nem tudunk magyarul, pedig szerintem elég világosan le van írva ebben az egy sorában is (és már ezer más fórumon, a Nők Lapjában is, a könyveiben is például kifejtette részletesen, hogy miért gondolja így, de a lényeg: Vekerdynek az ellen semmi kifogása, ha valaki “sorsszerűen egy idegen nyelv közelébe kerül.” Egy erdélyi magyar embernél a kétnyelvűség természetes és szerencsére elkerülhetetlen.
Hasonlóképpen bárhol máshol külföldön élő magyarok gyereke is „sorsszerűen” kerül az idegen nyelv közelébe, vagyis ezzel nincsen semmi problémája.
A hozzászólók többsége vagy külföldön él vagy élt, vagy, bár Magyarországon, de anya vagy apa idegennyelvű, és ez is „sorsszerű”, így természetesen ez ellen sincs kifogása.
Vekerdy az említett cikkében azt tartja feleslegesnek és talán károsnak is, ha valaki magyar anyanyelvű szülőként (anya is és apa is magyar anyanyelvű) a 6 év alatti a gyermekét próbálja naponta x percben idegen nyelvre tanítani vagy taníttatni”.
Mynona, milyen jókat írtál!!! 🙂 olyan élvezettel olvastam!!! Az én Iker fiaim is már most nagyon különböznek egymástól, biztosan más lesz a mód, ahogy majd bizonyos dolokat ki lehet hozni Belőlük.
Erre a fajta TERMÉSZETESSÉGRE, amit írtál (hogy nem dícséred túl) szerintem sokan nem is gondolnának (például én sem). jó, hogy leírtad.
További jó élményeket és vidám napokat kívánok Nektek!
Ohh, hogy én milyen jó kis vitáról maradtam le 🙂
Hát, ha tényleg arra gondolunk, hogy a kétnyelvű az azt jelenti, hogy két nyelvet beszél anyanyelvi szinten, akkor a kétnyelvű családok nagy többsége nem felel meg ennek a definíciónak.
Szilvinek igaza van, fontos, hogy tisztázzuk, mi a célunk. Nekem az iskolai száraz nyelvtanulás (saját rossz élmények) elkerülése a lényeg. Meg egy alap adása, amire később építkezhet.
Mert lássuk be, hiába írják okos emberek, hogy iskolában már könnyen és ésszel tanulnak nyelveket, az én tapasztalatom messze nem ez.
Aki ezt állítja, hogy gyorsan és könnyen tanul a gyerek nyelvet iskolás korban, az valljuk be, saját magáról beszél. Mert ő könnyen tanulta, volt egy bizonyos érzéke hozzá. De a nagytöbbségnek biztosan nincsen, mert kőkeményen beleragadt az anyanyelv struktúrája, és innen kitörni, más logikára átváltani nem hiszem, hogy könnyű lenne.
Ezeket alá is támasztják az idegen nyelven tanítás eredményei/osztályzatai a mai Magyarországon. Nem a 10-15 százaléknyi jó osztályzatú (sokszor nem valós eredményt mutató) gyerekek kellenének, hogy ellenpéldák legyenek az korai nyelvtanítást ellenzőknél.
Ha csak egy másik nyelv logikájára rájön – anélkül, hogy jól elsajátítana egy idegen nyelvet – a gyerekem, akkor én már boldog vagyok, főleg, ha élvezettel csináltuk. Ez nem csak egy alap, amire építkezhet, hanem egy bizonyos fajta agytorna is, ami nem hiszem, hogy kárára válna később.
És lehet játékosan, úgy hogy a gyereknek annyira tetszik, hogy ő kéri, hogy csináljuk. Legeslegjobb egy személy, aki csak így beszél vele, akit SZERET! Mert ez a lényeg. Az ilyen kisgyerekek a szeretett személy kedvéért tanulnak. Akár anya, akár nyelvtanár, akár egy bábu. A mi dolgunk az, hogy ha akármennyire is picikét tanítunk, akkor azt játszva, élvezettel tanulják.
Azt hiszem, ez a korai tanítgatás éppen úgy működik, ahogy a szeretet. Ha visszavárod, nem biztos, hogy vissza is kapod. Tehát feltétel nélkül szeressük gyerekeinket, nem igaz? 🙂
A kisfiam elég bátortalan az idegen nyelven való beszédben. Ha megdicsértem valamiért, mert jól mondta, örült is, de zavarba is jött. És nem is ez indította meg nála. Hanem az, hogy TERMÉSZETESNEK vettem, és nem dicsértem és nem reagáltam túl, ha megszólalt idegen nyelven. Mintha észre sem vettem volna, mintha TERMÉSZETESNEK vettem volna, hogy ő most így beszél. Ez is egyfajta természetesség. Neki ez kellett, hogy megbátorodjon, és azóta sokkal jobban élvezi. Mert rájött, hogy nem érdekel, hogy hogyan válaszol, nem tesztelem, dicsérem és nem várok el semmit. Ő ilyen. Más gyerek meg más. Mindenkinek más lesz a természetes is.
O.k. Értem… 🙂
Igen, ezen lehet filózni, hogy a 2. nyelv tudásszintje mikor felel meg a kétnyelvűségnek, de ezt nem hiszem, hogy mi fogjuk eldönteni. Ha egy család nem kétnyelvű, és valamelyik szülő tud és valóban használ egy 2. nyelvet, akkor biztos, hogy a pici azt meg tudja tanulni olyan szinten, ami egyértelműen kétnyelvű. Ha a szülő nem tud más nyelven, és úgy próbál meg kétnyelvű gyereket nevelni, ez már bonyolultabb helyzet, de ha valaki komolyan gondolja, tutti meg lehet csinálni – ez a szülőnek nagy, nehéz és érdekes feladat, a picinek meg hatalmas ajándék, és jó szórakozás! Így nem könnyű, azt elismerem, azért jó ez a blog, rengeteget segít 🙂
Még a természetes kétnyelvűség esetében sem fekete-fehér/mindent vagy semmit a felállás, akkor miért lenne az a választott kétnyelvűségnél? Vagy az olyan korai nyelvtanulásnál, amit Szilvi biztosít?
Annamari.
A külföldre költözésnél egyértelmű,hiszen ott „ingergazdag” és „természetes” a környezet.:-)
Aha.ez nem volt világos!! Elég ha valamennyi „ráragad”? 🙂
Úgy látszik én maximalistán gondolkodtam.Mindent vagy semmit! 😉
Gondolom azért érdemes olyan nyelvekkel foglalkozni amit később nagy valószínűséggel tanulni/használni fog….
„És nekem az az érzésem támadt hogy akkor is nevelhetünk 2, vagy több nyelvű gyereket, ha mi magunk nem beszéljük az adott nyelvet,vagy mondjuk csak alap szinten…”
Jók az érzéseid. 🙂 Igen, nevelhetünk. Ha egy magyar család külföldre költözik, és ők csak magyarul beszélnek, attól még – mivel sok külső behatás éri az adott ország nyelvén a kicsit – többnyelvű lesz, ugye? Szilvi nem él kint, de attól még nagyon sokat tehet és tesz azért, hogy a kisfiára ragadjon valamennyi olasztudás. A nyelvtudás lehet passzív is – a kétnyelvűségnek több szintje létezik – innen már csak egy lépés azt mondani, hogy háromnyelvű. 🙂 De ha nem is nevezzük annak, biztos, hogy sokkal könnyebb később aktivizálni ezt a tudást. Nem kell a szülőnek anyanyelvi szintű nyelvtudás ahhoz, hogy valamilyen nyelvet átadjon gyermekének. Az enyém se anyanyelvi szintű – sajnos. Ma már rengeteg segítség áll rendelkezésünkre ennek kárpótlására – szerencsére.
A passzív tudáshoz még annyit, hogy sok olyan családban élő kisgyerek esetében, ahol a szülők anyanyelve különböző, tehát természetes kétnyelvű, sem biztos, hogy mindkét nyelvet azonos szinten sajátítja el, nem biztos, hogy egyáltalán használni fogja, előfordul, hogy az egyik passzív marad. Most akkor ő se kétnyelvű?
Szilvia.
Igen.Kicsit sarkosan írtam,de gondoltam így talán könnyebb kihámozni a lényeget.
Azért kicsit kiegészíteném… 🙂
Tehát.Maradjunk a te példádnál.ELHISZEM,hogy természetessé tudod tenni az angol nyelvet,mivel TUDSZ angolul!! Tényleg csak odafigyelés kérdése,hogy folyamatosan használjuk a nyelvet… 🙂
Viszont írtál egy fontos dolgot,ami kicsit más megvilágításba helyezi a dolgot!!Mégpedig azt hogy
többféle célja lehet az embernek…ezzel én nem számoltam,azért mert:
A blog a „KÉTNYELVŰ” gyereknevelésről szól,én azt
értettem ez alatt hogy azok tartoznak ide,akik VALÓBAN MEGTANULNAK anyanyelvi szinten beszélni(az most mindegy hogy a szülő anyanyelvi vagy nem) Az eredmény a lényeg…:-))
És nekem az az érzésem támadt hogy akkor is nevelhetünk 2,vagy több nyelvű gyereket,ha mi magunk nem beszéljük az adott nyelvet,vagy mondjuk csak alap szinten…
Így bár a gyereked sokmindent ért olaszul(a meséket amúgy is könnyebb,hiszen kép is van hozzá),és biztos jó sok szót megtanult a tv-ből,de azt ugye már nem mondhatjuk hogy akkor ő 3 nyelvű, magyar,angol,olasz??!!
Jajj,felébredt a pici.Még jövök…..
Annamari.
Köszi.Tulajdonképpen értem,sőt egyetértek ebben,!!De ugye a lényeg,hogy „ingergazdag környezet”és hogy „természetessé tudják tenni.”-azok,akiknek nem az anyanyelve 2. nyelv.Ez szerintem kivitelezhető.Sőt amikor azokat a hsz-eket olvasom hogy sütés közben a kislány magától átvált a másik nyelvre,akkor ez meg is valósul!!!És tényleg működik és jó dolog!!!
Susi! Sok mindenben igazad van, sztem egy fontos dologra nem gondolsz. Akinek nem adatott meg az, hogy kétnyelvű családban éljen, vagy bírjon még egy idegen nyelvet, annak ez hihetetlenül nagy lehetőség, hogy segítse a gyermekét abban, hogy neki könnyebb legyen. Én tudok angolul, nálunk nem gond, teljesen természetes, ha angolul beszélünk Nimivel, de az is természetes neki, ha olaszul néz egy mesét, teljesen jól megérti, élvezi, ha olasz környezetben vagyunk, természetesen reagál mindenre. Pedig olaszul nem beszélek vele, (merthogy nem tudok). Emiatt nem is várom, hogy ő beszélje a nyelvet, elég, ha érti. És érti! És természetes neki! Én is dolgozom, Nimi 4 éves lesz, oviba jár, egy olasz mese, egy kis zene belefér a napunkba. Csak azért írom, mert úgy tűnik, mintha fekete-fehéren látnád a dolgokat. „kétnyelvű család-természetes, nem kétnyelvű-nem természetes). Az lenne a természetellenes, ha szótárral a kezünkben szaladgálnánk utánuk, és egyest adnánk nekik, ha nem tanulják meg a szavakat. 🙂 De az, hogy igénybe vesszük a modern technika adta lehetőségeket, talán inkább csak nagyanyáinknak kellene, hogy természetellenes legyen. Úgy látszik, fel kell nőnie még egy(-két) generációnak, hogy ott tartsunk, ahol pl. a svédek… Egyébként tényleg nehéz megmagyarázni nem anyanyelven, miért repülnek a madarak, de ilyenkor miért baj, ha átváltok magyarra? Többféle célja lehet az embernek, kezdve onnan, hogy csak egy alapot adjon a gyereknek, odáig, hogy anyanyelvi szinten beszéli-e mindkét nyelvet, még van néhány lépcső.
Susi, én viszont merem állítani, hogy benne vagyok a témában. 🙂 Itt a válaszom első része: https://www.ketnyelvugyerek.hu/blog/2008/12/az-egy-szulo-egy-nyelv-csak-az-egyik-ut/ Folytatása következik.
Sziasztok! Csak most tévedtem ide,és egy levegőre végig olvastam….
Van tapasztalatom a kétnyelvűség terén,viszont van kérdésem is!
Először a kétnyelvűség:Férjem német,és én is 2 nyelvű családban nevelkedtem,tehát nekünk TERMÉSZETES a 2 nyelv használata.A természetes nálam azt jelenti,hogy nincs szükség x módszerre,nem kell keresgélnem mondókákat,énekeket,mivel ezekre a gyerekkoromból kapásból emlékszem!Nálunk SOHA nem hangzik el olyan hogy anya beszélj inkább magyarul!Abban azért megnyugtatnék mindenkit időnként előfordul hogy egy mondaton belül keverik a 2 nyelvet,de ez idővel magától elmúlik.(És ott pl. -bocsánat- nem érzem a természetességet ahol az a kérdés hogy akkor most napi hány órát beszéljek a gyerekkel idegen nyelven?Nálunk ez teljesen automatikus.)Így egyértelmű hogy akár 3-4 nyelvet is meg lehet tanulni.Van példa:magyar anyuka,török apuka,Ausztriában laknak,simán megy a gyereknek a 3 nyelv)De véleményem szerint csak akkor ha ez VALÓBAN A MINDENNAPOK RÉSZE!!Azaz ANYANYELVI KÖRNYEZETben nő fel,ami azt jelenti hogy hallja ahogy az utcán az ismerősökkel találkozva is beszéljük mindkét nyelvet!
Sokan írták hogy ők maguk nem,vagy csak alap szinten beszélnek egy nyelvet…Az a kérdésem hogy hogyan taníthatunk meg bárkit is egy adott nyelvre ha mi magunk nem beszéljük????
Az addig rendben van hogy mondókázunk,énekelünk,stb…és persze egy csomó alapvető szót meg tudunk így tanítani,pont amire ezeknek a piciknek szükségük van,testrészek,járművek evés-ivás,ruhadarabok stb…(az hogy ezeket tudja,még nem nyelvtudás,hiszen nem tud önállóan mondatot alkotni)de arról nem nagyon olvastam hogy mi van azután mikor ennél már több kell.Úgy értem 3-4 éves korban eljön a miértek korszaka.Mit mondunk akkor ha nem beszéljük a nyelvet???? Pl.Miért tudnak repülni a madarak?Mi erre a válasz?Bocs de most ezt magyarul mondom? Vagy várj,kikeresem a szótárból?(És akkor hol a nyelvtan?A kiejtésről nem is beszélve!)Akkor nem kell csodálkozni ha ő is IDEGEN nyelvként áll a dologhoz!?Bár ha jobban belegondolok,talán meg sem tudja kérdezni…(hacsak nem a TV-ből összeszedi)
Még 1 kérdés:Többen írtátok hogy egyszerre akár 3! idegen nyelvet is tanítotok.(Most én nem a többnyelvűségről beszélek!!!)A kérdésem az hogy vajon mi lesz ennek a folytatása? Tehát tudja ezt valaki vállalni éveken keresztül,mert ha nem,elvész a tudás nagy része.Mondjuk a gyerek iskolás,a kicsi ovis,anyuka,apuka dolgozik,délután 5 mire hazaérnek,…van idő/lehetőség mind a 3 nyelvvel foglalkozni???
Nem lehet hogy itt is A KEVESEBB TÖBB??? Úgy értem inkább tudjon eggyet tökéletesen,mint 3-at valahogy??És ha az iskoláig nem tanulja meg anyanyelvi szinten,csak mondjuk alap fokon,akkor ő is ugyanúgy beül az iskolapadba mint a többi gyerek….(Persze nem vitatom hogy jókora előnnyel indul!!!)
Eddig úgy tűnhetett hogy ellene vagyok a korai nyelvtanításnak,ami azért nem egészen igaz…
A többnyelvű családoknál nem kérdés hogy szinte bűn kihagyni!!!!
Akik nem kétnyelvűek viszont beszélik a nyelvet/nyelveket minimum közép szinten,érdemes foglalkozni vele!!!Szerintem működhet a dolog,viszont nagyon kitartónak és következetesnek kell lenni!!
És igazán akkor tudják HASZNÁLNI a nyelvet ha van alkalmuk gyakorolni.
JÓ ÖTLET a 2 nyelvű ovi is,persze ennek is van több változata.Az a legjobb ha van egy NEMZETISÉGI ovónéni,aki naponta részt vesz a foglalkozáson,(Szerintem a heti 2x fél órának nincs sok értelme)és otthon is így beszélnek.(gondolom B.Pesten több a lehetőség,de Pl.van-e japán,francia,olasz ovi???Vidéken tuti nincs)max német/angol.
Az iskoláról annyit hogy nálunk NEMZETISÉGI iskolának hívják,ami annyit jelent hogy nemzetiségi tanárok tanítanak,bizonyos tantárgyakat magyarul(magyarok),a többit német(németek) nyelven(nálunk csak német nemzetiségi van)a többi nyelvet hagyományos módon oktatják.
Végül annyit hogy ez az én személyes véleményem,semmiféle módszert nem ismerek és így nem mondhatom,és NEM IS MONDOM hogy ez vagy az jó vagy rossz!!!
Mindenki tegyen belátása szerint!!Akik pedig úgy döntenek hogy belevágnak,azoknak SOK SIKERT KÍVÁNOK!!!
P.S. Az én olvasatomban Vekerdi nem a többnyelvűség ellen van,hiszen ott szó sincs tanításról,ha nem akarják,akkor is „ráragad” a nyelv,hanem a TANÍTOTT nyelvtudás ellen! Ahol tanítani kell ahhoz hogy tudjon az adott nyelven beszélni….(Még ha játékosan is.)
Szép estét mindenkinek!!
Akkor jó, ha ismerted 🙂
Igen, eddig én ösztönösen éppen csak a beszédben alkalmaztam ezt 🙂
De nekem akkor is egy megerősítés, hogy amit Doman csinál, az hasonlóképpen megy végbe, és ő nem anyanyelvet tanít 🙂
Felismerted benne Te is a domanos tanítási elvet, vagy csak én látom benne?
Zsuzsa, ezt ismertem. 🙂 Viszont szerintem fontos, hogy ne csak flashcarddal csináljuk ugyanezt, hanem a beszédben is, minél többféle helyzetben. A beszéd – egyre inkább így látom – sokkal fontosabb. Nem véletlenül alkalmazzuk öntudatlanul a szülőnyelvet is, ami segíti a szavak elsajátítását.
Várjuk! 🙂
Íme a cikk:
http://www.origo.hu/tudomany/tarsadalom/20010308osztonos.html
Nem is olyan új ez a cikk…
Ami nekem lejött: A gyerekek úgy tanulnak az anyanyelvükön, ahogy mi az okosbabán is „domanosan”, bár kissé változtatva, nyelvet tanítunk. Legalábbis, ha csináltam, én így csináltam.
Vagyis: Megtanítok flashcardszerűen szavakat, ugyanúgy, ahogy az anyuka az anyanyelvtanításnál kiemel(hangsúlyoz) a saját beszédében öntudatlanul egyes szavakat. Majd ezeket a szavakat egy szövegbe teszem, akár egy mondóka szövege (ilyent tettem fel az okosbaba honlapra is, nem szöveggel, csak hanggal, a Goldilocks vetítésemben), és a honlapomon is található az olvasástanításnál is egy hasonló vetítés (Zöld erdőben jártam).
A gyerek, ahogy a cikkben írják, még bizonyos kor alatt (kb. egyéves kor), még nem hámozza ki a sok ismeretlenből a szavakat (ez csak később jön, a szavak ismeretében már, és az agy fejlődésével együtt), de a már megismert szavakat az összefüggő szövegben felismeri, és a szabályokra, a nyelvtanira aztán ezek segítségével jön rá. Magyarázat nélkül.
Nekem most ez egy új löketet adott az okosbabás nyelvtanítás körüli bizonytalanságomban, hogy a „domanos” nyelvtanítás, ahogyan én elkezdtem, és elképzeltem anno, mégiscsak jó. Tehát most már bátrabban merem folytatni is. Mellesleg Domi ezeket tényleg szereti 🙂
Na, és az olvasástanításnál is jó, most már fel merem rakni az összeolvasó szóképes vetítéseket is… 🙂
Hát igen, pontosan tudom, hogy milyen nehéz Neked. Ezért is írtam a többféle véleményt, amiben éppen az is szerepel, amiért Te is küzdesz. Hogy mindent ésszel kell csinálni, és megfontoltan. Engem is nagyon foglalkoztat a dolog, hogy jól csináljam, viszont ha érdekel benneteket, találtam egy nagyon jó cikket arról, egy tudományos kutatómunkát, ami olyanra jött rá véletlenül, amire nem is akartak, mégpedig a nyelvtanulásról, pedig informatika célú volt a kutatás. A bébik nyelvtanulásának hogyanjára jöttek rá, mégpedig tökéletesen alátámasztva, hogy Domannak mégiscsak igaza van….na nem ezt írták, de ha olvassátok, hát tökéletesen ugyanaz a módszer – ANYANYELV elsajátításánál is!!!!!
Na, ha érdekel, előkeresem a cikket. Csak meg is találjam. Nekem fantasztikus volt olvasni.
Mynona, ezzel a bloggal az a gondom, hogy összemossák azt a két esetet, amikor egy magyar (vagy kétnyelvű) család külföldön él azzal, amikor valaki itthon szeretne egy másik nyelvet átadni a gyermekének (magyar környezetben). Minden család egyedi, nem szabad általánosítani. A hazai vélekedés még gyerekcipőben jár (sajnos) a külföldihez képest… Meg is látszik azon, hogy hány magyar beszél idegen nyelvet…
http://vg.hu/index.php?apps=cikk&cikk=140487
Na, azért találtam egy másik írást is, ami nagyon szépen üti az előzőleg belinkelt cikknek mind a két szembenálló véleményét 🙂
Ebből is látni, eléggé gyerekcipőben jár a dolog..:)
De azért még teszek be egy kis olvasnivalót, ugyan nem akartam, de meggondoltam magam, mert igaz, hogy nem tudományos, de azért van benne nagyon is megfontolandó dolog…amire mindenkinek figyelnie kell. Nem mondom, hogy mindennel egyetértek, de van benne azért…
http://kcsalad.blogspot.com/2008/10/anyanyelv.html
http://www.nol.hu/cikk/368621/
Itt a magyarázat, Vekerdy tanár úr szerint miért nincs értelme a korai nyelvtanulásnak. Itt megmagyarázta. De érdemes végigolvasni a cikket.
Olyan városban lakom, ahol az emberek 90%-a beszéli a német (egy része a sváb) nyelvet. A kislányom most mini csoportos óvodás, előtte bölcsődébe járt, és már ott is sokat beszéltek hozzájuk németül. Nagyon szeret gyerektársaságban lenni. Sok mondókát, dalt tud már németül, amit sokszor magától kezd itthon is mondani, énekelni. És látható az arcán az öröm, hogy mennyire élvezi. Játék, torna, evés közben az óvónők németül beszélnek hozzájuk. Esténként elalvás előtt egy német dalt énekeltem a lányomnak. És egyik este mikor énekelni akartam egyedül elénekelte a dalt. Nem tanítottam, csupán énekeltem neki elalvás előtt.
A szomszédunkban egy német házaspár lakik. A szomszédasszony sokat jár hozzánk, mert nagyon szereti a lányomat. Nem tanítja, játszik vele.Mivel magyarul nem tud, németül beszél hozzá. Ha 6 éves kor előtt nem lehetne nyelvet tanulni, akkor el kellene tiltanom a szomszédoktól addig?
Mint írtam, nálunk a gyerekekkel bölcsődétől kezdve 2 nyelven beszélnek. Az iskolában első osztálytól tantárgy a német nyelv.
Az innét kikerülő diákok német nyelvi tudását mindenhol elismerik. Több olyan embert ismerek, aki ebből él meg, hogy ilyen jól beszéli a nyelvet. Mert egészen pici kora óta tanulta.
És azt felháborítónak tartom, hogy azt mondják, hogy nem hagyjuk játszani a gyereket. Az egész napja a játékról szól. Csak éppen más nyelven szólunk hozzá.
A magyar mellett angolul és németül beszélünk. És 2 éves korában a lányom olyan összetett mondatot fogalmazott meg, hogy a védőnőnknek tátva maradt a szája. És sok helyen meglepődnek, hogy milyen tisztán és választékosan beszél.
És mi nem azért „tanítjuk” több nyelven a gyermekünket, hogy eldicsekedjünk vele, hanem azért, hogy könnyebb dolga legyen. És látni kellene, milyen élvezettel énekel egy angol, egy német vagy éppen egy magyar dalt.
Végre volt időm elolvasni a cikket a HVG-ben. Nem értem Vekery Tamás azt az állítását, hogy ha eleve a gyermek 2 nyelvű környezetben nő fel, akkor oké a nyelvtanulás, azonban ha csak egynyelvűben, akkor pedig nem. Nem értem mi a különbség…Szerintem nagyon hasznos már kiskortól kezdve, bárcsak több időm lenne Annának megismertetni a nyelveket amiket beszélek. Én már kiskoromtól fogva érdeklődve tanultam őket, és hihetetlen jó érzés, ha az ember a saját anyanyelvén tud beszélni a barátaival.
Szerintem azért alakult ki az emberek nagy többségében az ellenérzés a korai nyelvek tanításával kapcsolatban, mert mindenkinek a felnőttes tanítás jut eszébe, nem mondom nekem sem voltak jó emlékeim a kötelező orosszal kapcsolatban, de a tanáromat imádtuk.
Sajnos nálunk a bölcsiben is ez a nézet dívik, pedig az egyik gondozónő Olaszo-ban él(t), és megkértem tanítson pár dolgot a gyerekeknek, de ahogy reagált…De nem baj, mi nem adjuk fel.
Körülbelül az 1960-as évekig volt uralkodó az a nézet, hogy a kétnyelvűség negatív hatással van a gyerekek kognitív fejlődésére. Sok vizsgálat azért is hozott téves eredményeket (még ez után is), mert az egynyelvűekhez mérték a kétnyelvűeket (gondolván kétnyelvű az, aki mindkét nyelvet tökéletesen bírja – márpedig ez elég ritka). A 80-as évektől érzékelhető változás, nálunk Magyarországon ebben is lemaradás van, de maga a kétnyelvűség-kutatás is, mint önálló tudományág még kialakulóban van. Hogy Vekerdy Tamás miért gondolkodik így, leginkább tőle kellene megkérdezni (azért sejtésem van, mynona itt ír róla: https://www.ketnyelvugyerek.hu/blog/2008/09/6-eves-kor-elott-nincs-ertelme/#comment-111), de lehet, hogy nem követi a pszicholigvisztikai kutatásokat… Ő semmilyen játékos átadási formát (direkt nem írok tanítást) nem támogat iskoláskor előtt.
Azt látom, hogy itthon még nagyon sok falat kell lerombolni ez ügyben, viszont az az érdekes, hogy kint a kétnyelvűséget kutató nyelvészek is ajánlják (és maguk is csinálják), hogy olyan nyelven is beszélnek gyermekükhöz, ami nem az anyanyelvük, és igen, ajánlják a játékos kisgyerekkori nyelvtanulást. Itthon érdemes pl. Kovács Judit (ELTE) írásait, nyilatkozatait nyomon követni a korai nyelvoktatásról. Ő például már sok olyan gyerekkel találkozott, akiket említesz…
Annamari, mióta? hány éve, esetleg évtizede él ez az újfajta nézet, hogy minél kisebb a gyermek, annál jobban tanulja meg (hátrányok nélkül) az idegen nyelvet?? Egyébként én is hiszek ebben, de lehet, hogy Vekerdy T. még nem találkozott olyan példával, olyan emberrel, aki esetleg így nőtt volna fel? Amely azt igazolná, hogy minél kisebb a gyermek, annál fogékonyabb a nyelvtanulásra?? Valószínűleg van valami oka, amiért azt állította amit…, és kíváncsi lennék, mi is az. Bizonyítéka lehet?, amire konkrétan rá lehet húzni a korai nyelvtanulást? hm..
A legjobb, ha már születés után meghatározott napokat tüzünk ki a másik nyelv használatához. Mióta Heidi megszületett,azota hétfön és csütörtökön magyarul beszélek vele egész nap, kedden és pénteken németül, szerdán és szombaton pedig angolul. A vasárnap az mindig német. Nagszerüen igadozott a lányom ehhez ütemhez, beszéli és érti mind a három nyelvet másfél évesen.Itt az anyukának kell saját magával konzekvensnek lennie, hogy ez a ritmus a 2 vagy 3 nyelvvel meg is maradjon. Szerintem minden gyereknek ez csak elöny lehet, ha több nyelvet beszél kiskorátol kezdve!
Szóval hajrá mindenkinek:)
Egyetértek az előttem szólókkal, minél előbb,annál jobb. Monodm én ezt, amikor a lányom még csak 28 hónapos, és már elég régóta beszél. Amiben az én helyzetem mégiscsak különbözik, az hogy ma már visszanézve, akkor kellett volna kezdenem az idegen nyelv (angol) tanítást, amikor még nem tudott beszélni, mivel eléggé tiltakozik, ha angolul szólalok meg. Mesefilmeket, zenét szívesen (néz), hallgat angolul, és sokmindent tud is, csak azt nem szereti, ha én beszélek vele. Talán ha egész pici korától hallott volna tőlem angolt, vagy más idegen nyelvet sokkal könnyebb lenne most. Tudom, hogy nem szabad feladni, ezért folyton trükkökkel próbálkozom… abban bízom, hogy előbb-utóbb változik ez a helyzet.
Szerintem nem elég ha csak a mesefilmeket nézi, szükség van az aktív kommunikációra is, hogy használni tudja az adott nyelvet.
Egy volt diákom 3-5 éves korig kinn élt Ausztriában szüleivel és az óvodát is ott látogatta. Németül az átlagnál jobban beszélt, mégis 1,5 év után bizonyos értelemben utolérték őt a szorgalmasak, akik könyvből tanultak. A gyerek persze nem tanulta tovább a nyelvet, csak ami a tanóráról ráragadt. Nagyon jól értett németül, csak a frissen tanulókkal összehasonlitva egyre kisebb volt az aktiv szókincse. Ezzel annyit akarok kifejezni, ha valaki elkezdi, megteszi az alapokat, az alapok passziv szókincsben megmaradnak. Csak talán tartozunk a gyerekünk iránt annyi felelőséggel, hogy ne hagyjuk abba…
Szerintem nem mindegy hogy angol tanulásról, v. angol tanításról beszélünk. Ha a gyermek szülei idegen nyelven beszélnek a csemetéhez, ill. idegen nyelvű környezetben mások teszik ezt, az apróság maga szívja magába, tehát megtanulja az adott közeget, vele a nyelvet is. Más esetben, egyéb direkt módon tuszkolni a gyerekbe a „tudást” nem lehet. Szerintem tanítani nem érdemes. Idegen nyelvű környezetet teremteni igen. A jó és rossz pedagógus munkája közt is valahol itt a különbség.
Egy megjegyzést azért még engedjetek meg: Vekerdy Tamás ugyan nem szorul védelemre, de ez a pár mondat ugyebár nem egy szakfolyóiratban jelent meg. Úgy érzem, kissé sarkítva lett s eltúlozva ez a két soros összefoglaló.
Én a gyerekeket egyszerre kezdtem vinni a HD iskolába.Egyikük 9 hónapos volt míg a nagyobb 5 éves.Itthon is szoktam hozzájuk angolul beszélni.A kisebbiknek gond nélkül megy ha nyelvet kell váltani mind két nyelvet egyformán érti és egyformán reagál.Vannak olyan szavak amit még csak angolul mond mert úgy egyszerűbb.Pl:ball(labda),more please(kérek még)stb.Nagyobb gyermekemnek is nagyon jól megy ,sok angol dalt énekel , de Neki már nem annyira természetes ha angolul szólok hozzá.Személyes tapasztalatom az hogy minnél korábban kezdjük annál hatékonyabb és annál inkább érzi sajátjának mind a két vagy akát több nyelvet.
Sok hozzászólás érkezett, néhányat elolvastam, a többit átfutottam. Ahogy látom, általában az a vélemény, hogy nemhogy káros lenne, de kifejezetten hasznos a pici kori nyelvtanulás. Ezt a véleményt osztom én is. Nemcsak azért, mert angolt tanítok, hanem mert van összehasonlítási alapom. Tanítom a nyelvet normál általános iskolában, ahol a gyerekek első osztálytól kezdve tanulják az angolt, ill. németet, és egy éve másodállásban tanítok a HD Nyelviskolában is.
Alap, hogy kisiskolás korban játékosan, nem nyelvi struktúrákat, nyelvtant magoltatva, hanem énekekkel, dalokkal, alapmondatok megtanításával, rajzzal, barkácsolás segítségével, egynyelvű órákon (fordítás nélkül) szoktatjuk hozzá a gyerekeket az idegen nyelvhez. Az első csodálkozó tekintetek után meglepően hamar hozzászoknak a gyerekek a nyelv dallamához, az utasításokat értik és követik, a dalokat éneklik és táncolják. (Ami miatt hátrányuk van, hogy nincs napi magnóhallgatás – ld. később.) Felsőbb osztályokban erre az alapra építve lehet elmélyíteni az ismereteket, kibővíteni a nyelvtani szabályokkal, magyarázatokkal. 11-12 éves korban (amikor már magyar nyelvtanból is vannak ismereteik!) megértik a szerkezeteket, a különböző igeidőket, stb. De ehhez jó alapot nyújt az az első néhány év.
Egy éve kezdtem tanítani a HD Nyelviskolában, különböző korosztályokat. A legjobban a pici babáktól tartottam, mondván: mit lehet kezdeni egy pár hónapos gyerekkel? Nos, a gyerekek a tanfolyam tíz hónapja alatt a szemem előtt kezdtek járni, beszélni – köztük angol szavakat is mondanak! Van olyan szó, amit előbb mondtak angolul, mint magyarul. Olyanok, mint a szivacs, mindent befogadnak. Egészen fantasztikusak! A szülők is ezt erősítik, amikor beszámolnak a gyerekek otthoni „produkcióiról”. A „tananyaghoz” hozzátartoznak a hangzóanyagok, amiket naponta kétszer otthon meghallgatnak a gyerekek (passzívan, háttérzeneként, játék vagy rajzolás, esetleg fürdés, evés közben). A dalok, mondókák így észrevétlenül rögződnek bennük, az órákon pedig eljátsszuk, megelevenítjük azokat. Nehéz elhinni, de így van, hogy a beszélni nem tudó gyerek a kérdésre, hogy ‘Where is your hair?’ – megsimogatja a saját haját, vagy ‘Give me the cow, please’ – és nyújtja a bocit. Ugyanaz működik, mint az anyanyelv tanulásakor (ég a gyertya, ég; áll a baba, áll…stb.), csak angolul. Miért zavarná össze a gyereket? Nem fordult még tudtommal elő, hogy a gyerek kevert mondatokat fogalmazott volna (pl. leteszem a csészét a table-re). (Bár, hozzátartozik az igazsághoz, az én egyik tanítványom egyszer így szaladt be az órára: a farsangon nyertem egy duck-ot! :))) )
Egy szó, mint száz: az első taktusok után már azokat az utánzó mozdulatokat végzik, amiket „tanultunk”, tehát pontosan tudják, miről van szó. Az okos felnőttek mindig elfelejtik: a gyerekek nem hülyék! Csak gyerekek, de (bennünket) figyelnek, és mindent értenek! Az ovisokkal ugyanez a helyzet, csak ők már beszélnek, ismételgetik, amit hallanak, olyanok, mint a kis papagájok.
Szóval ne tessék félni a korai nyelvtanulástól, mert igenis van értelme!
Végezetül egy idézet: „A gyerek nem edény, amit meg kell tölteni, hanem fáklya, amit meg kell gyújtani.” A gyerekek megszeretik és igénylik az angolt, élvezik, és észrevétlenül tanulják meg. Gyújtsatok minél több fáklyát!
Szia Jolán,
igen, a babanyelv után utána kell képeznie magát az embernek, de sok segítséget jelent ehhez mindenféle idegennyelvű mesekönyv és filmecske, no meg persze próbálkozik az ember a szótározással is:-))))
Szívesen megosztom tapasztalataimat, talán inkább konkretizálnod kéne mire vagy kíváncsi és lehet itt mást nem annyira érdekel az én egyéni dolgaim szóval folytathatjuk mailen ha gondolod, enyim mokus971 kukac freemail pont hu. Réka
Franciaorszagban elunk, a kislanyom 2 eves es 4 honapos. Velem magyarul, az edesapjaval franciaul beszel. Magyarul nagyon valasztekosan beszel. Felelmeim most kezdenek lenni, mivel jovo szeptemberre szepen, legalabb ugyanilyen szinten kellene neki beszelnie franciaul is mire az ovodaba megy. Mondokakat, verseket, meseket az edesapjatol/francia nagyszuleitol joval kevesebbet hallott. Persze, nem veszes, hiszen gyorsan behozza majd a lemaradast.
Masreszt, francia, orosz es angol szakos nyelvtanar vagyok,de amikor az egyetemen/foiskolan az ember elvegez egy nyelvszakot, ott nam tanitanak mondokakat, gyerekdalokat,es bizonyos „babanyelven” megnevezett szavakat sem ismerek pl. sem angolul, sem oroszul. (pl. cicizni, agyiko, pluss jatek stb.) Meggyozodesem, hogy 6 eves kor alatt igenis erdemes, sot sokkal hatekonyabban lehet idegen nyelvet tanitani egy gyereknek.
En a konkret segitsegeteket es a tapasztalataitokat kernem pl. angolbol, magam reszerol franciabol szivesen megosztom azt, amit eddig a kislanyomnak koszonhetoen megeltem.
Sziasztok!
Én is Rékával értek egyet, csak egy kicsit kiegésziteném. A nagyobbik gyermekemmel (fiú, két és fél éves) hat hónapos kora óta foglalkozom az okosbaba módszere szerint, a kislányom 9 hónapos, ő már gyakorlatilag ebbe született. A fiam angolul és oroszul kezdett „tanulni”, illetve egy év múlva kinaiul is. Most ott járunk, hogy mindent megért és az idegen nyelvű kérdésekre értelemszerűen válaszol magyarul. Kimondani egyetlen szót sem mondott még ki egyik nyelven sem. Tehát pont mi lennénk azok, akik az ellentábor mintapéldányai lehetnénk: ha nem működik, akkor minek gyötritek szegényt… De: a fiam semmit, az égvilágon semmit nem csinál addig, amig nem megy jól alapból. 18 hónposan kezdett el járni (szaladni, lépcsőn járni egyszerre, első próbálkozással gond nélkül körbejárta a nyaralót, ahol voltunk), 27 hónaposan kezdett el beszélni magyarul, igaz összetett mondatokban, és kb. egy négyéves szókincsével (van bőven összehasonlitási alap a szomszéd gyerekek között), három hónapig csak nézelődni jártunk a játszótérre, csak azután kezdte használni a játékokat teljes biztonsággal. Tehát lehet, hogy pl. 5 éves koráig semmit nem hallok tőle, aztán egyszer elkezdi szintén mondatokban… 🙂
De hogy mennyire káros a gyerek lelki fejlődésére, azt az mutatja legjobban, hogy nyár elején a férjem cége szervezett családi napot, ahol rengeteg játék volt mindenféle korú gyerekeknek, odarendelt kisérőkkel (fiatal óvónőkkel), akik nem ismertek minket, fogalmuk sem volt, hogy mit csinálunk meg mit nem a gyerekekkel; ők mondták, hogy ilyen kiegyensúlyozott gyerekeket ritkán szoktak látni…
Gabi kérdését pedig vártam, hogy mikor fogja valaki feltenni. Ezért nem is tudják a közvetlen környezetemben, hogy mit is csinálunk. De igy is, én, aki állitólag agyonterhelem a gyerekeimet, mindennap kilométereket sétálok velük, mert napi szinten szükségük van arra, hogy vonatot meg tavat nézzünk, meg épitkezést, csigát gyűjtsünk stb, mig a szomszédok ki se teszik a lábukat az udvarból. Az talán egészséges, hogy egy három és fél éves gyerek az udvaron kivül jóformán semmit se látott?
És sajnos a közvéleményben még mindig elfogadottabnak számit, ha egy gyerek (korban) nem neki való mesefilmeket néz rendszeresen, mint ha neki való gyermekdalokat vagy meséket hallgat, csak éppen más nyelven… Ez alapvetően nem az itt véleményezőknek szól, mert szerintem, aki egy ilyen posztot elolvas, nem hinném, hogy egész napra a tévé elé teszi gyerekét 🙂
Sziasztok!
Korábban én is úgy gondoltam, hogy először tanuljon meg a gyerek az anyanyelvén beszélni, de a későbbiekben rájöttem, hogy mivel 6-7 éves korig a gyermek agya másképp működik,mint a későbbi életszakaszokban, alkalmas egyszerre több nyelv megtanulására is.Természetesen csak a beszéd szintjén,mint ahogy az anyanyelvét is tanulja.Így egyszerre több struktúra alakul ki, amelyek szerintem nem zavarják egymást.Valószínüleg ez történik például, ha a
szülők nem egy anyanyelvűek.
Érdekes, én máig nehezményezem, hogy miért is nem angolt, hanem németet tanítottak nekem picikoromban.
Mert már iskolásnak is éreztem, hogy onnantól már csak TANULVA tudnám megtanulni, igaz akkor nem tanították iskolában, egyedül meg már nem ment.
Én ez miatt döntöttem ez mellett, és tudom, hogy semmit sem veszek el a szabad játékból, sem minőségre, sem időre a gyermekemtől.
Azt hiszem még vannak értelmezési gondjaink a gyerektanítás terén, ki mit tart tanításnak és játéknak. Mindenesetre én adok egy esélyt a gyerekemnek úgy, hogy közben nem veszek el tőle semmit. Mert végigjátssza a napot….nem végigtévézi, mint sokan hiszik.
És állítom, hogy a gyerekemet sokkal kevesebb inger éri, mint egy pesten végigráncigált bölcsődést, aki a szüleivel bölcsi után plázázni megy.
Kislányom 1 éves kora körül sokat gondolkodtam a nyelvtanuláson, míg végül a nem mellett döntöttem a szabad játék javára.
Nem kétlem, hogy hasznos az idegen nyelvek korai elsajátítása, de elsősorban akkor tartom fontosnak, ha a gyermek többnyelvű közegben él. Egyébként úgy vélem ráérünk ezzel 3 éves kora után, akkor sem feltétlenül és persze játékos formában.
De még így is felmerül bennem a kérdés: mi lesz később, amíg ténylegesen használni tudja az ember gyermeke a nyelvet? Mert azért ne gondoljuk, hogy minden szülőnek lehetősége van nyelvi óvodába, iskolába vagy mindenféle különórára járatnia gyermekét mindaddig.
Saját magam 8 évesen kezdtem angolt tanulni és csak később az oroszt. Egyik sem jelentett gondot, de az orosz közben abbamaradt rendszerváltáskor, az angollal viszont a középiskolás és főiskolás években szinte stagnáltam. Gimis osztálytársaim mind németet tanultak korábban és nem volt lehetőség nekem egyedül mást tanulnom, a főiskolán pedig már megvolt a nyelvvizsgám, nem adott semmi pluszt az ottani nyelvtanítás. Az „aktív” nyelvhasználatig, ami nekem a munkába állással kezdődött, elég sok évet át kellett vészelni, hogy ne kopjon meg teljesen a tudásom, hiszen sem a családom nem beszél nyelveket, sem többnyelvű közegben nem éltem, sem financiálisan nem volt vállalható a folyamatos különóra stb…
Véleményem szerint az otthoni „nyelvtanulásnál” az a fontos, hogy aki foglalkozik a gyermekkel, az (persze nem egy anyanyelvűhöz képest) tökéletesen bírja a nyelvet.
Annak viszont egyáltalán nem örülnék, hogy a gyermekem a számítógép előtt ülve tanulná a nyelvet. Sőt!!! Tény, hogy a mai világ a számítógépek világa, de pont ezért lenne fontos, hogy minél többet játszunk családként, társaságba és a szabad levegőn gyermekeinkkel, a nyelvtanulásnak pedig más játékos formát találnánk a megannyi neten található mondóka, ének, mese ellenére is.
Lehet, hogy az idegen nyelv hiánya kevesebb lehetőséget ad később az embernek, de a magam részéről szerintem ma már sajnos ez sem biztosíték, hiszen több diplomával is nehéz boldogulni. Inkább az életrevalóság a lényeg és ehhez talán a szabad játék összességében többet ad.
Félreértés ne essék, nem ítélek el senkit, aki a korai nyelvtanulás híve. Mindössze úgy vélem, mindenki SAJÁT belátása szerint kell döntsön és nem azért, hogy ne maradjon le gyermeke a szomszéd, a rokonok vagy bárki más gyermekétől.
Még hozzáírom, hogy három éves múlt, még simán korrigálhatja maga is.
Brigitta!
De azt azért nem tudhatod, hogy az angol nyelv tanítása miatt volt szükséged a logopédusra. Igen, az ember hajlamos rögtön okot keresni, és talál is, pedig bizonyítani nem tudja. Ezen logika szerint akkor csakis a korán nyelvtanuló gyerekeknek lenne szükségük logopédusra? Akkor a régi rendszer gyerekeinek valószínűleg egynek sem volt szüksége erre. Az én fiam négy nyelvet ismer. Én hallom, hogy az s, sz, cs, c mássalhangzókat nem egészen tisztán ejti, ez lehet ugyan, hogy ennek tudható be (kidugja a nyelvét közben), de lehet, hogy enélkül is ez lenne. Viszont ez simán korrigálható, és én azt gondolom, ha ez okozza, akkor ez nem nagy ár, négy nyelv játékos tanulásáért….
Véleményem szerint a kisgyermekkor a szabad játék kora, hogy játékosan megtanuljon beszélni, énekelni, verset mondani, mozogni és akár nyelveket tanulni. A nyelvtanulás is lehet egy érdekes, izgalmas játék a gyerekeknek, ha figyelembe vesszük a gyerek hangulatát, hogy mikor és meddig van kedve ezzel foglalkozni és ezt sohasem eröltetjük vagy kötelezővé nem tesszük.Sajnos ismerek olyan óvodát, ahol vizsga is van a gyerekeknek. Ezt mindenképpen ellenzem, hogy mércét állítsunk a gyereknek.
Sziasztok!
Én is nagyon szeretem Vekerdy írásait és sokszor egyetértek véleményével.
Szerintem a nyelvatulás kérdése kiskorban nagyon összetett probléma. Ezért sem tartom helyesnek, hogy Vekerdy egy mondattal elintézte a dolgot.
Én három gyerekes anyuka vagyok. Öt évet töltöttem Londonban. Minután első kisfiam megszületett nem volt kérdés számora, hogy szeretném, ha gyorsn és könnyen megtanulna angolul,ezért otthon az első néhány évben sokat meséltem neki, játszottam, beszélgettem vele angolul. Ha kettesben voltunk, csak angolul beszéltem vele. Társaságban, házon kívűl magyarul beszélgettünk, és hozzá is magyarul szóltam.
Mindent megértett de elég későn kezdett el beszélni. Nagyon sok hangot „a”, „e” , inkább az angolnak megfelelő hangzással ejtett. Ezért elég sok támadás ért a család részéről, hogy miattam nem tanul meg helyesen beszélni a gyerek.
Közben született még két kisfiam. A folyamatos támadások következtében egyre lejebb adtam a gyerekekkel való angol beszélgetést.
Most már csak mesékre, versekre és mondókákra korlátozódik az angolozás.
A fiaim most már 3, 5 és 7 évesek. A nagyobbik két évet járt logopédushoz és most már sokkal szebben beszél magyarul. A két kicsi tisztán beszél magyarul és nem volt szükségük logopédusra.
Ezért gondolom, hogy ez összetett probéma, mert ha egy két nyelvű családban a gyermek más idegen nyelvel is találkozik rendszeresen, akkor az szerintem nem okoz gondot számára.
Azt nem tudom, hogy a kicsiknek is okozott volna nyelvi problémákat, ha továbbra is angolul beszélek velük.
Egyik barátnőm, aki angol tanárnő, a lánya 3 éves koráig nem foglalkozott vele angolul. Szerinte előtte korai és zavaró.
Abban én is egyetértek, hogy fontos a korai nyeltanítás. Fontos az együtt eltölött idő, a játék.
Köszönöm, hogy elmondhattam és köszönöm a sok érdekes információt.
Brigitta
Sziasztok !
Nayon szeretem Vekerdyt, szerintem sem arról beszélt,amikor JÁTÉKOSAN tanulunk EGYÜTT a kicsivel, hanem a katonás nyelvtanulásról mondta el a véleményét.Nekem 5 hónapos a kislányom,4 hetes kora óta mutogatok kártyákat,beszélek neki angolul míg a nővérem olaszul(beszélgetős szinten tudunk),és szerintem nagyon élvezi! De észreveszem amikor nincs kedve kártyázni (elfordul,nem néz rá),akkor azonnal elrakom! Az idegen nyelven dumálást viszont nagyon szereti,főleg ha bábozunk is!
Mire ezek a csöppek fősulira,egyetemre mennek,vajon hány nyelvből kell majd vizsgázniuk? Ezzel valamilyen alapot és ismerős érzést tudunk nyújtani! Sok kisgyerek azért nem tudja megtanulni az iskolában,mert annyira ismeretlen az idegen nyelv,nem merik kimondani a szavakat,nem is tanulják meg.
Szerintem ez az időszak NAGYON fontos és kihagyhatatlan!
Jó játszást mindenkinek!
V-L Orsi
Szia Gabi!
Mi ismerjük egymást,és tudom,h nem akartál ezzel megbántani senkit..Azt is tudom,h Te mennyire tudsz érvelni,én nem is akarlak meggyözni a tévedhetetlenségedről.
Ha jól tudom,a legkisebb gyermeked még 3 év alatt van,és neked is ott van kezedben a lehetőség,mivel nagyon jól beszélsz németül.
Ha kiprobáltad volna ezt a módszert és azután mondod ezt, akkor elfogadhatobb lenne számunkra is,mert én is pont arról tudok beszámolni,h azzal,h a gyermekem Apukája által 2 anyanyelvű lett,ennek okán felbuzdulva,az angol nyelv is belépett az életébe,ami nagyon nagy ajándék neki a jövöre nézve.
Ezt az ajándékot csak mi szülök,és csak most adhatjuk meg nekik,mig ugy tanulnak” hogy észre sem veszik.Nincs még egy ilyen időszak az életükbe,és ezt aki teheti használja ki.
Sziasztok!èn is leirom röviden a véleményem. Ugy gondolom hogy semmi rossz nem történhet azzal a gyerekkel aki észrevétlenül,játékos formában sajátit el más nyelv,esetleg nyelvek alapjait mint az anyanyelvét. Szlovákiában élö magyar anyuka vagyok. Van egy 15 hónapos kisfiam,aki már sok szót ismer és mond is.Egy éves kora után elkezdtem vele egy játékot játszani….:-)) Naponta a déli alvásából felébredve mindig szlovákul szólok hozzá,és 2-3 órát szlovákul beszélek hozzá.Próbálkozom ugyanis szeretném ha amikor esetleg orvoshoz viszem,vagy a boltban vagy nem is tudom bárhol de ha véletlenül szlovákul szólnak majd hozzá hogy megértse azt.
Ugy gondolom ezzel csak jót teszek neki,hiszen neki lesz könnyebb majd az óvodában vagy az iskolában a tanórákon.
Nekem a szüleim nem tanitották a másik nyelvet csak magyarul beszéltünk itthon az óvoda és általános,söt a középiskola is magyar tanitási nyelvü volt,és amikor elkerültem egy szlovák iskolába bizony volt mit csinálnom hogy beilleszkedjek…nem szeretném ha gyermekem hasonló helyzetbe kerülne.
Játékosan és bátran tanitsuk gyermekünket.èn biztos ezt fogom tenni.
eszti
Elhatároztam, hogy nem írok ide. Na nem azért mivel nem volna mit mondanom, hanem , mert időszűkében vagyok. Ne haragudj Gabriella, de nagyon felhúztam magam azon, hogy hagyjuk-e játszani gyermekeinket. Én pici korától több nyelvre tanítom kisfiam, és szinte csak olyan ismerősöm van, aki helyénvalónak találja ezt. Három évig itthon voltam kisfiammal és mást se csináltunk, csak játszottunk. Játszottunk magyarul, majd játszottunk olaszul és játszottunk spanyolul. Azért leírom hogyan is működik a nyelvtanulás. Leülünk homokozni csak éppen én nem magyarul beszélek. Homokozunk, tornyot építünk stb., ugyanúgy, ahogy a nyelvet nem tanító anyuka is játszik a gyerekével csak éppen nem magyarul beszélünk. Vagy boltba megyünk, vagy hintázunk, vagy vonatozunk. Azokat a dolgokat csináljuk, amit a gyerek szeret. Mi ebben a nem játszani hagyás?? Egyébként azok az anyukák, akik nyelvet tanítanak, vagy más korai fejlesztő programot, sokkal többet játszanak,többet vannak együtt gyermekükkel, több idejüket töltik velük mint azok az anyukák, akik azt hangsúlyozzák, hogy a gyereket játszani kell hagyni. Ezért is beszélnek szebben, választékosabban magyarul, mint kortársaik. Az oviban a kisfiam a legkisebb, de ő beszél a legválasztékosabban anyanyelvén. Olyan szavakkal, kifejezésekkel van tisztában, amiről a többiek nem is hallottak még.
Kati
Nem tanítom a gyerekem járni, mozogni, játszani és tanulni sem. Hagyom, hogy megtanulja maga. Hagyok időt mozogni, játszani, tanulni, nyelveket elsajátítani, engedem, hogy éljen a lehetőségeivel. Ha akar. És AKAR! Mozogni, játszani, nyelvekkel játszani, és akar tanulni is. Mint egy kis szivacs. Nem ültetem le tanulni. Az összes tevékenység egybeolvad. És hagyom sokat pihenni, magában játszani is. Mert az is kell.
Hiszen gyerek, ki kell élje magát gyereknek.
Gabriella!
Vekerdy tanár úr azt sem engedné, hogy megtanítsd a gyerekeknek a mondókákat. Direktben, tanítva, visszamondatva. Mi sem így tanítunk. Csak hagyjuk, hogy a maga ütemében elsajátítson dolgokat.
Vekerdy tanár úr fejlesztő, ismertető könyveket sem tart jónak nézegetni. Szülővel sem, sőt! És most itt az Első szavak könyvekre gondolok. Mert itt is gondolkodik a gyerek. Nem játszik. 🙂
Mónika, és a többiek, akik „féltik” a gyermek anyanyelvét: bizonyított tény, hogy a kétnyelvű gyerekek hatékonyabban kommunikálnak az első nyelvükön, és könnyebben megtanulnak olvasni, az össz szókincsük sokkal nagyobb – és ez csak egy pár a kétnyelvűség rengeteg előnye közül.
Gabriella, szerinted kizárja egymást a kettő? Hogy játsszunk idegen nyelven? Hogy szeressük a gyermekünk? Nehéz erre mit mondani, tökéletesen egyet értek Rékával. Ezek olyan előítéletek felénk, több nyelvű gyerekeket nevelő szülők felé, amely ellen, azt hiszem, sajnos sokáig fogunk még harcolni. Mi is imádjuk a gyerekeinket!!! Nem verjük őket bilincsbe, hogy „tanulj!” Nem is engednék. Sajnálom, ha sokakban ez a kép él.
Kedves Gabriella,
bizonyára 3 gyermekes anyukaként te is észrevetted, hogy a gyerkőcök mindent játékon keresztül tanulnak. Tehát mi, akik más nyelven is foglalkozunk apróságainkkal, ugyanúgy játszunk velük!!!!! Sőt, mondhatnám tényleg játszunk velük és nemcsak letesszük a játékaik közé, hogy tessék itt vannak a játékaid játsz velük. Hiszen az ember társas lény és így a picurkák sem szeretnék egymagukban játszani, hanem valakivel. Csak mi gyakran más nyelven tesszük ezt, és így azt a nyelvet is elsajátíthatja porontyunk, nem fosztjuk meg ettől a lehetőségtől.
A ‘terhelhetőség’ kérdéséről. Szerinted ki terhelhető jobban, pl. vegyük a súlyemelés példáján keresztül. Egyik emberkénk nap mint nap emelgeti a súlyokat, fokozatosan növelve a terhelést, majd eljön a nagy verseny napja és már bátran kiáll és simán felemeli a 120kg-t. Míg a másik emberkénk csak simán éli életét, nem emelget súlyokat csak lelki táplálékot kap környezetétől és aztán eljön a nagy verseny napja és ő is bátran kiáll a dobogóra, de legnagyobb megdöbbenésére meg sem bírja mozdítani a 120kg-s súlyt és aztán teljesen magába roskad, hiszen mindenki biztatta, hogy menni fog… Nos ugyanez a helyzet a tanulással. A tanulás az egy nagyon hosszú folyamat, és igenis az agyunkat trenírozni kell(persze mindig az életkortól függ hogy hogyan). Az a gyermek, aki nemcsak magára van hagyva, hogy játszon, hanem tényleg foglalkoznak vele, akár más nyelven is, ő állandóan edzi magát, aminek eredménye, hogy koncentrálókészsége javul és hosszabadik, rövid távú memóriája gyorsabban és hosszabb ideig tárolja a dolgokat, hosszútávú memóriájába gyorsabban kerülnek be a dolgok, szóval izmosodik az agya is és ennek következtében könnyebben és eredményesebben fog tanulni az iskolában; míg az a gyermek aki csak magára van hagyva, könnyen igen nagy nehézségként fogja megélni már az iskola első napjait is. Kérdem én az ilyen gyerek hogyan lesz ‘terhelhető’ az iskolában?
Réka
egy tündéri, szerető, két nyelvet beszélő gyermek anyukája
Szerintem Vekerdy Tamás a direkt módon történő nyelvtanulást nem támogatja, amikor anyuka-apuka beiratja gyermekét nyelvórára (6 éves kor alatti gyermekről beszélünk!).Egy idegen nyelvi környezet, vagy kétnyelvű család megváltoztatja a helyzetet, itt már természetes közegben „tanul” a gyermek!
Tehát erőltetni nem kell és nem szabad!
Ha a családok lelki táplálékkal is bőven ellátják gyermekeiket, szeretik , figyelnek csemetéikre olyan egészséges , érett emberpalántákká válnak akik nyitottak, figyelmesek lesznek és legfőképpen „terhelhetőek”! Így az iskolában (Amikor feladatuk a direkt tanulás!) tanuljanak nyelveket!
Bocsánat, de nem bírom ki: akik már 1-2 éves kortól tanítjátok nyelvekre,különböző okosságokra gyermekeiteket,JÁTSZANI hagyjátok Őket?!
Egy 3 gyermekes anyuka
Tejesen pozitív tapasztalatom van a több nyelv tanításaval, a születéstől fogva.
A lányomat aki most 4 és fél éves, egyszerre tanítottam magyarul és angolul, sok szó volt amit angolul hamarabb, szebben kimondott mint a magyar megfelelőjét. 3 évesen belépett a német, és most a francia. Franciául Ő tanít engem és nagyon élvezi. Megtanulta az angol ABC-t és ez annyira inspirálta, hogy kellett vennem egy magyar első osztályos olvasókönyvet és tanulunk olvasni magyarul.
Úgyhogy egyáltalán nem igaz, hogy a magyar nyelv hátrányba szorul, sőt ellenkezőleg nálunk inkább inspirálóbb volt.
Persze hozzá kell tennem hogy már a gyerek könyvtárban alig van olyan mesekönyv amit mi nem olvástunk volna, és gyermekem szép, válsztékos magyar szókincsel rendelkezik. Viszont itt jön a „gond” nem győzök szótározni, mert olyan kérdések merülnek fel a lányomban hogy a pl.lakáj stb hogy van idegen nyelven. De én boldogan teszek eleget kérésének és szótározok!
Mindenkit csak bíztatni tudok, hogy minél hamarabb kezdje el a gyermekét tanítani idegen nyelvre.
Nekem nincs tapasztalatom a kétnyelvűséget illetően (sajnos), de ha egy gyermek képes egy nyelvet megtanulni, akkor képes két, akár három nyelvet is elsajátítani. Az anyanyelv megtanításának know how-ja (vagyis a beszéd-beszéd-beszéd-beszéd….) mindenki számára ismert, csak foglalkozni kell a picikkel. Másik oldalról megközelítve, ha a felnőttek képesek nyelveket tanulni, akkor a a gyermekek miért ne lennének? Ők sokkal fogékonyabbak, mint mi, nagyok. Gondoljunk csak bele: a világról szerzett információink 80%-át gyermekkorunkban szereztük.
Sajnos nem tudom, hogy Vekerdy Tamás két nyelvű-e, vagy sem, de ez is megérne egy misét, ha az állítását boncolgatjuk.
Hello !
Szlovákiában élő magyar anyanyelvű kétgyermekes anyuka vagyok. Szlovák nyelvű óvodában tanítok.
Személyes tapasztalatom az,hogy egyáltalán nem ártunk azzal ha egy 6 év alatti gyermekkel nemcsak az anyanyelvén beszélünk. A lányom két éves és egyáltalán nem okoz gondot nála a kétnyelvű környezet.
Tisztelettel Zsuzsa
Szerintem jatek es jatek között oriasi különbseg van. Aki ugy gondolja, hogy a gyerek csak jatszon es jatszon, az valoszinüleg azt szeretne, ha a gyereke elfoglalna sajat magat, csak neki ne kelljen vele foglalkoznia. Sajnos az ilyen gyerekek „lemaradnak” a fejlödesben. Szerintem az a lenyeg, hogy a gyerekre allandoan figyeljünk, adjunk neki lehetöseget a fejlödesre, a „tanulasra”, de ne eröltessünk semmit sem, mert azzal csak nyomas ala helyezzük, vagyis stresszeljük a gyereket. Viszont aki ugy erzi, hogy a gyerekenek olyan az agya, mint a szivacs es mindent befogad, az miert is ne. Tanarnenik neveleseröl meg van a velemenyem, mivel Magyarorszagon az oktatas nagyon-nagyon elmeleti sikon törtenik, olyanokat probalnak a gyerekekbe „beleverni”, amire vagy egyaltalan nincs szüksege, vagy meg a fejlödesben nem tart ott. Viszont a gyakorlatrol, hetköznapi dolgokrol a gyerekeknek fogalmuk sincs. Nevetseges az a megjegyzes, hogy az anyukak csak dicsekedni akarnak, hogy a gyerekeiket mi mindenre jaratjak, es a gyerek inkabb a magyart tanulja meg rendesen. Hogy ez mennyire nevetseges, azt elsösorban azok erthetik, akik eltek mar vagy jelenleg elnek külföldön, es megtapasztaltak, hogy ott mennyire maskepp mennek a dolgok.
A waldorfosokrol meg csak annyit, hogy a közelünkben van waldorfos ovoda es iskola, a lanyom is egy waldorfosok altal müködtetett jatszocsoportba jar, es a szomszedaink között több waldorfos nevelö ill. olyan van, akinek a gyerekei a waldorfos iskolaba ill. oviba jarnak. Ez egy jo „forma” problemas gyerekeknek, pl. hiparaktivoknak vagy diszlexiasoknak, vagy nagyon felenk gyerekeknek, mert a követelmenyeket rajuk szabjak, es ugyanakkor a sokretü ismeret nyujtasa (pl. nagy sulyt fektetnek minden kezimunkaval/barkacsolassal kapcsolatos tevekenysegre, a müveszeti fejlödesre, a termeszet ismeretere) valamint a gyerekek partnerkent, egyenrangu szemelykent valo kezelese, az hogy hagyjak öket szabadon magukat kifejezni, a sajat tempojukban haladni, tamogatjak az erdeklödesi körüknek megfelelö tanulast es nem „belejük verik” a tananyagot, mindez a gyerekek önbizalmat, az egeszseges lelki es testi fejlödeset elönyösen befolyasolja. Ugyanakkor akik nem hivei a waldorfos oktatasnak, azt mondjak, hogy a waldorfos gyerekek el tudjak tancolni a nevüket, de leirni mar nem. En tovabbra is azt mondom, hogy minden gyerek egy önallo szemelyiseg, a szülönek az lenne a feladata, hogy a gyereket ne elnyomja, a sajat izere formalja, hanem teremtse meg a gyerekenek lehetösegeket a fejlödesre, figyelje meg, hogy a gyerekenek mik az erössegei, gyengesegei, mi irant fogekony, mihez van tehetsege, de mindezt csak akkor tudja kikutatni, ha a gyereknek van lehetösege sajat magat kiprobalni es megmutatni, hogy mit tud ill. mit szeretne.
Az anyanyelvhez valo ragaszkodas nagyon szep es hasznos, de ettöl meg nem szabad elzarni a gyerek elöl a fejlödesi lehetösegeket. A dolgok nem ugy müködnek, hogy vagy az anyanyelv, vagy mas. Peldat lehetne venni a baszkokrol vagy a katalanokrol, akik a sajat különleges es nagyon keves ember altal beszelt nyelvüket öntudatosan örzik es apoljak (bosszantve ezzel a spanyolokat), de emelett mindenki beszeli a spanyol nyelvet es azonkivül nagyon sokan az angolt es a franciat, es a katalan ill. baszk területen a legmagasabb az eletszinvonal Spanyolorszagon belül.
Kutatasok es tanulmanyok garmadaja bizonyitja, hogy a többnyelvü emberek IQ-ja magasabb az atlagnal. A kisgyerekkorban elkezdett idegennyelvtanulas az agynak egy olyan területet aktivizalja, ami az egynyelvüeknel passziv, ezert a „többnyelvü” gyerekek a kesöbbiekben sokkal könnyebben tudnak meg tovabbi idegennyelveket elsajatitani.Agyunk kapacitasanak csak egy minimalis szazalekat hasznaljuk ki, a többnyelvü embereknel ez a szazalek magasabb.
Minel kesöbb kezd el valaki idegennyelvet tanulni, annal nehezebb annak elsajatitasa. Ismerve a magyarorszagi iskolai nyelvtanitast (tisztelet a kivetelnek), en csak azt tudom javasolni mindekinek, hogy ha csak van lehetösege, teremtse meg a gyerekenek meg az iskola elött a nyelvtanulas lehetöseget, amikor meg nem a szavakat es a nyelvtani szabalyokat magoljak a gyerekek, mert attol nem lehet jol egy idegen nyelvet megtanulni. Es aki dolgozott vagy elt mar külföldön az tudja, hogy az ami Magyarorszagon jo nyelvtudasnak szamit, az az adott orszagban meg nagyon keves.
Valaki irta tapasztalatait, hogy külföldön elö gyerekeknel latszolag kudarcba fulladt az anyanyelv vagy az idegennyelv tanitasa/tanulasa -ezekben az esetekben nem a gyerekekkel, hanem a szüleikkel van problema, mentalitasbeli különbsegekre es pszichologiai problemakra vezethetö vissza (külföldön valo elesröl könyveket lehetne irni), ugyhogy ezek a peldak ne rettentsenek el senkit sem.
Sok sikert kivanok a bator es nyitott anyukaknak es gyermekeiknek. Öveke a jövö.
Levente 2 éves és 4 hónapos. Angolul „tanulunk”, és lassan előveszünk még nyelveket. Amellett, hogy élvezi, arra buzdít, hogy én is tanuljam az angolt és a többi nyelvet. A közös játék spontán tanulás a gyerekek és a szülők számára is. Mint ahogyan a 6 év egyik gyereknél kevesebb, a másiknál több az eltérő fejlettség miatt-ami teljesen természetes-, úgy a nyelvtanulás terén sem hiszem, hogy korhoz lehetne kötni a nyelvtanulás kezdetét. Minél előbb, annál jobb.:)
Jó érzést okoz, hogy azért szeretnék nyelvet tanulni, mert látom az ő lelkesedédét. Amikor ő angol Thomast kér, és ismétli a szavakat, … 🙂 Ez játék. És örömet okoz.
Olvastam a pro-kontrákat. Csak a saját esetünkkel érvelhetek. Kisfiamat másfél éves korában kezdtem el angolra járatni, heti egy alkalommal. Azért nem korábban, mert az volt a meggyőződésem, hogy a gyermek biztonsággal használja először az anyanyelvét,(Máté másfél éves korára, ugyan ragog nélkül, rengeteg szót használt) utána jöhet a többi nyelv. .Mostanra természetesen nem állítom teljes határozottsággal ugyanezt. Azóta gyakran beszélünk itthon is hozzá angolul, természetesen nem elég a heti egy angol, de néha bosszantja, ha valami újat hall és nem érti. Ilyenkor követeli, fordítsuk le magyarra. Ez temészetesen nem történeik meg, mert akkor megtörik az angol varázsa, tehát ő is mindig majd fordít, az pedig rossz módszer.Ha nem ért vamlamit addig mutogatunk, körülírunk, amíg megérti mit akarunk. Végülis ezt csináljuk akkor is, amikor magyarul tanítjuk beszélni.Nem?
Lényeg: most úgy gondolom, korábban el kellett volna kezdenünk angolul beszélni hozzá, könnyebb lenne most a dolgunk, mert természetesebb lenne számára is. Most 2 és fél évesen képes dönteni, hogy akar valamit, vagy nem. Bébiként nem választ csak fogékony mindenre.
Egyébként is, a környező országoghoz képest a magyarok még mindig nem, vagy alig beszélnek idegen nyelveket. Nem csoda. Mi mindig túlokoskodunk, túlbonyolítunk mindent. Még azt is, ami természetes kellene legyen:)
Második alkaklommal voltunk angolon, csütörtökön, a két és fél éves kislányommal.Az első ora negativ tapasztalatai miatt kedvetlan voltam ,és elkeseredett, gondolkodtam, hogy egyáltalán kell-e ez nekünk vagy várjunk még egy évet??És igen, tegnap egy kis „dalocskát” ritmust együtt énekelt a többiekkel!!Itthon tanultunk már angol szavakat, minden nap 10 percet foglalkoztunk vele, sőt ha elfelejtettük, ő kérte, hogy angolozzunk!!Amig játszva tanul, az ajó, ha már „kényszerből” iskolapadban, azt megette a fene!!A gyermekek angol tanulása inkább egy angolnyelvű játszóháznak nevezendő, aki ezt károsnak véli????Kedves Vekerdy úr szájábol -tollábol hihetetlennek tűnik ez az indoklás nélküli publikáció.
Sziasztok!
Én egy angol nyelvkönyvkiadónál dolgoztam mielőtt eljöttem gyes-re. Sok okos ember között forogtam (nyelvtanárok, egyetemi docens, angol nyelv doktora, stb., mind-mind a nyelvtanulás/tanítás szakértője). Terhesen már engem is foglalkoztatott ez a kérdés, de egyértelmű választ soha nem kaptam tőlük. Az egyik szakértő az 5 éves kor előtt csak anyanyelvet tanuljon a gyerek elvet vallja, a másik szakértő szerint már most elkezdhetnénk itthon napi 10 percben az angol nyelvvel való ismerkedést. Még nem mertem elkezdeni, de bízom benne, hogy ez a honlap majd megerősít és segítséget nyújt.
A nővérem Franciaországba ment férjhez és most, amikor 1,5 éves a kislányuk átköltöztek Olaszországba. A kislány magyart és franciát hall nap-mint-nap a szüleitől, mindent megért, bár még nem beszél + olasz bölcsibe jár. Nekik nincs választásuk, ez az életük és a gyerekeiknek is ez a természetes.
Ja, azért úgy olvassátok, hogy ez az írás kb. 100 éve íródott. De nem állítanám, hogy idejétmúlt lenne… vagy igaztalan lenne…
Ja, lehagytam a linket, az antropozófiás+waldorfosat..
http://utaszulesig.atw.hu/tanacsok.htm
Sziasztok!
Vekerdy tanár úr csakis az erőltetett, nem hiteles (nem anyanyelvi vagy nem természetes) tanulást tartja károsnak. Mégpedig azért, mert megzavarhatja a gyereket. Nem káros a „francia nevelőnő”, káros lehet amit én is csinálok, hogy két nyelven beszélek a gyerekhez. Vekerdy tanár úr Rudolf Steiner antropozófiája szerint gondolkodik (beletartozik a Waldorf módszer is), ami nagyon jó, igazából tudományosan nem bizonyított, csak a hatásai.
Igen, tényleg nem jó a gyereket szellemileg túl korán fejleszteni, és ezen én azt értem, hogy erőltetetten gondolkodásra késztetni a gyereket. A fejlődésük harmóniája sínyli meg. DE! Ha természetesen adok át ismereteket, hogy ő maga, a saját fejlődési ütemében a saját kis koponyájával, MINDENFÉLE ISKOLÁS MAGYARÁZÁS,TANÍTÁS NÉLKÜL rájön dolgokra, összefüggésekre, ha nem esem túlzásokba, az nem lehet káros.
Van egy írás, hogy mi a LEHETŐSÉG SZERINTI helyes gyereknevelés az antropozófia szerint, ebben benne áll a nyelvtanítás is. Lehet rajta gondolkodni, szerintem jó, mégha nem is bizonyított, ennek ellenére a gyerek korai nyelvtanítása is jó szerintem, ha nem „nyelvórákat” adok, hanem a gyerekemet figyelve, játéknak véve a dolgot csinálom. És itt tényleg a lényeg a gyerek. Hogy ne érezze nehéznek, érthetetlennek, és ne érezze kényszernek, hanem vidám, izgalmas játéknak vegye, és élvezze, kérje. Remélem jól csinálom, és hiszem, hogy jól csinálom, és ahogy Lilla is írta, az anyanyelvi fejlődésre nem hat hátráltatóan, sőt!!! Választékosabban beszél az anyanyelvén gyerekem, mint a kortársai többsége.
Az anyanyelvnek meg kell adni, az ami az anyanyelvé, emellett gazdagitja a gyereket, ha 6 éves kor előtt tanul más nyelvet is. Utána általában nagy mértékben nyelvtan magolással van megkeseritve az idegen nyelvi tanitás, amit el lehet kerülni, ha pici korában, természetes módon van neki átadva.
A mi kislányunk 23 hónapos és a korát messze túlszárnyalóan, választékosan, tisztán és mondatokban beszél, pedig az anyanyelve mellett angolul, spanyolul és kínaiul is „tanul”. Igaz ezeken a nyelveken még nem alkot mondatokat, de megérteti magát és megért egy csomó mindent. Ami pedig nem elhanyagolható, hogy nincs akcentusa.
Egyszóval Én annak hiszek, amit látok és tapasztalok, hiszen ez sokkal meggyőzőbb, mint egy se eleje, se vége szakértői mondat.
Angol-német szakos tanár vagyok Székelyudvarhelyen, Erdélyben. Most már egy éve vagyok KIDS CLUB-os és Magyarországhoz tartozom. Két éves kortól oktatjuk az angol nyelvet.
Tulajdonképpen én középiskolai tanár vagyok, de két kisfiam miatt vágtam bele a korai nyelvoktatásba, na meg valószínüleg azért is mert 4 évesen kezdtem németet tanulni Segesváron és saját bőrömön tapasztaltam, hogy azt az anyanyelvi biztonságot már később tanult nyelvekben nem tudom elérni.
Elmondhatom, hogy ilyen szakmai sikerélményem sosem volt amióta tanitok és hihetetlen hálás vagyok, hogy találtam egy módszert ami lehetővé tette, hogy kicsiket oktassak, mert egy jól kidolgozott módszertan nélkül nem lehet és nem is ajánlom senkinek sem, hogy nekivágjon ilyesminek. Ez egy nagyon nagy kihivás nekünk nyelvtanároknak, de annál nagyobb sikerélményt tud nyújtani.
Mi Erdélyben elég nehéz helyzetben vagyunk: anyanyelvünk magyar, az ország nyelve román, az idegen nyelv az angol. Három nyelv a gyerekeinknek…nem kis kihívás…ezért kezdjük az idéntől a román nyelvet is mert TANULNI GYEREKJÁTÉK.
Tisztelettel
Szőcs-Gazdi Györgyi
The Kids Club
http://www.szekelyudvarhely.kidsclubs.hu
http://www.lcfclubs.hu
http://www.lcfclubs.com
Sziasztok! Rengeteg jó és építő hozzászólást olvastam, én is regényhosszúságban tudnék írni:-)
De csak röviden, arról az oldalról, amiről nem sokan szóltak még. Hogy mi lesz a magyarral. én azt hiszem, aki már veszi a fáradságot, hogy nyelvre tanítsa a kicsijét, az a magyart sem hanyagolja el. 3 éves Karinám második hete jár oviba. Kicsi kora óta főként angolul beszélek vele, ezen kívül megismerkedett még másik öt nyelvvel is. A magyarra különösebb hangsúlyt nem fektettem,csak annyit, ami jött magától. Pont ma hallottam vissza egy anyukatársamtól, hogy az óvónő el van képedve, hogy Karina milyen választékosan beszél. Azt hiszem, azt mondta, „ritka választékosan”. Ez csak megerősített most abban, hogy az idegen nyelvek tanulása miatt nem lesz a magyar tudásuk gyengébb.
Sziasztok!
Nem vagyok én sem szakértöje ennek a nyeltanulás kérdésben, csak véleményt tudok irni .Nekem három gyerköcöm van és örünék neki ha idegennyelvet is beszélnének . Jelenleg anyagi oka van annak hogy nem beszélik még.De véleményem szerint jó dolog az ha minél korábban elkezdödik náluk a nyelv tanulása .Én nem tanultam idegen nyelvet , amit most borzasztoan sajnálok.Szerintem akinek van lehetösége nyelvet tanulni , akár kics akár nagy ne szalaszátok el a lehetöséget.Azt még hozzáfüzném hogy játékosan is lehet bármire megtanitani egy gyermeket.
Sajnos nem olvastam végig a véleményeket és lehet, hogy már valaki leirta az alábbiakat.
Talán Vekerdy Tamás valóban megindokolhatta volna a véleményét.
V.T. azt mondta nem találja jónak a korai NYELVTANITÁST. Igen, a tanitás szótól kirázz a hideg, hogy egy 6 év alatti gyereket tanitanak. Játszani azt lehet minden mennyiségben, még angolt is lehet játszani, de nem tanitani. V.T. nagyon jól tudja mit jelent Magyarországon ez a szó, hogy tanitani, hogyan csinálják ezt tanárok, szülők, stb. Valószinüleg ezért szorgalmazta a Waldorf pedagógiát. Sajnos a magyar kultúrában még a Waldorf pedagógia is „sérül” az itthon vált felnőtté pedagógusok és szülők között.
A játékon keresztül, amit a gyerek élvez és az is aki vele együtt játszik, csodás dolgokat tanul meg a gyerek, még nyelveket is.
Sziasztok!
Minden tiszteletem Vekerdy Tamás felé, de egyáltalán nem osztom a nézeteit.
Van egy 9 és egy 2 éves kisfiam, és több mint egy éve élünk Kanadában. A nagyfiam francia iskolába irattuk, mivel úgy gondoltuk ezt a nyelvet nehezebb megtanulni iskolai keretek nélkül, mint az angolt. Az első évet nyelvtanuló osztályban töltötte és most szeptembertől együtt jár a francia anyanyelvű gyermekekkel. Mind angolul mind franciául folyékonyan beszél.
De monhatjuk ő már nagy!
Pici 2 éves kisfiam mindent megért angolul, és szívesen használja is az angol szavakat, nem mondom előfordul, hogy egy mondaton belül megtalálható az angol és a magyar szó is, de nem izgulok emiatt, mivel ezt az egy évet itton töltötte velem, most kezd majd oviba járni, biztosan rögzül neki majd a két nyelv elválasztása. Egy azonban biztos, neki nem okoz gondot a váltás,ha közvetlenül egymás után angolul vagy magyarul szólnak hozzá. Vagyis ő nem fordít, hanem gondolkodik midkét nyelven, ezt felőtt korban szinte lehetetlen elsajátítani. Ezért úgy gondodlom aki nem akarja ne tanítsa a gyermekeit, de agyják meg azt a szabadságot, hogy aki veszi a fáradtságot és van energiája hozzá megtegye.
Sziasztok,
abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy 3 évig Olaszországban dolgozhattam, elég jó olasz nyelvtudásra tettem szert. Kisfiamhoz 6 hónapos korától kezdve – csak ha kettesben voltunk – olaszul beszéltem. Most 4 éves elmúlt, mindent megért. Olasz barátaink is mondják, látják hogy érti az olaszt. Érdekes módon azonban magyarul válaszul, helyesen, mindent odaillő módon. Egy éve elkezdte az ovit – sajnos már nem vagyunk annyit együtt, azonban még mindig nem felejtett el semmit. Úgy gondolom, hogy ez a tudás, amit az ő kicsi agya elraktározott az elmúlt 2,5 évben
megmarad és mikor szüksége lesz rá, sokkal gyorsabban fogja a nyelvet megtanulni. Természetesen a magyar nyelvtudását és a kötődést stb ez egyáltalán, nem zavarja.
mindenkinek bátran javaslom, hogy tanítsák a gyermeküket idegen nyelvre.
Nem tudok okosabbat írni, mint Réka. Nekem 5 gyermekem van, 4 ezek közül már iskolás. Nagyon jó képességű gyerekek, de mind az iskolában tanulta/tanulja a nyelvet/veket. DE kemény munkába kerül nekik. Illetve – kivéve azt a lányomat, aki kéttannyelvű iskolában kezdett. Ő játszva, gyönyörű kiejtéssel javítja ki a nagyobb – pl. gimis tesóját.
Majd’ kilenc hónappal ezelőtt született meg a lányok öccse, aki már a pocakban is hallgatott angol CD-t. És azóta is. A legidősebb lányom németül is beszél hozzá. Szóval foglalkozunk vele, persze nem máshogy, csak csupa ének-mondókázás közben, vagy csak spontán játék közben. Az eredményről majd beszámolok.
A lényeg, hogy mindannyian nagyon élvezzük, a lányok meg időnként mondogatják, hogy „de kár, hogy velünk nem tanítottál kicsi korban angolt…, akkor most nem kéne ennyit magolni!” Már az is nyereség, hogy együtt van a család, együtt játszunk, énekelünk angolul, németül, s ha még meg is tudom könnyíteni a kicsi tanulását, akkor az még ráadás.
Igazából nekem csak a munkahelyemről van példám: 6 évig (a terhességem előtt) német nmzetiségi óvodai csoportban dolgoztam óvónőként. Én sosem magára a nyelvre koncentráltam, hanem annak dallamára, stílusára. Nem az volt a célom, hogy oktassam, hanem megszerettessem a gyerekekkel a nyelvet. Játékosan, mondókákkal, dalokkal fűszerezve. Mindennap ugyanazokat a nyelvi paneleket (mondatokat) használtam, így észrevétlenül tanulták meg annak jelentését. A 6 év alatt elég sok gyerek ment el tőlünk iskolába, és mindenki nagy forral indult a nemzetiségi osztályokban. A visszajelzések azt mutatják, érdemes már az óvodában elkezdeni, sok az „én már tudom, ismerem, mert Anita néni is tanította nekünk” élmény. Jelenleg a 8 hónapos kislányommal „kísérletezem” ez ügyben, ugyanúgy mint az oviban; dalokkal, mondókákkal. Szerintem így érdemes, ha az ember nincs rászorulva az idegen nyelv intenzív tanulására…
Szlovákiai magyar vagyok, magyar családból. Amikor óvodába irattak – a húgommal együtt – , szülei egy munkahelyen dolgoztak, ahol a cégesovi szlovák nyelvű volt (igaz magyarul többet beszéltünk). Az óvodai „szlovákozás” nagyon-nagyon jó alapot adott, amire – szerintem – az alapiskolában sajnos nem építettek. Alapiskolás szlovák nyelv tanárnőm mindig azt mondta, ne írjak inkább beszéljek :o)
Mostanra sokat változott a helyzet: fiamat magyar inzétményekbe adom és igyekszem én segíteni a nyelvtanulását. Mondókázunk, énekelünk szlovákul (remélem ezeken keresztül megszereti a nyelvet) és ha szlovákokkal találkozunk én is szlovákul beszélek hozzá.
Újbol csak hangsúlyoznám: ilyen kiskorban nem is lehet másképp tenni a nyelvoktatással sem, csak játékkal!
Mit értsünk ez alatt? Eszter lányom odajön, és azt mondja: „Mami, let’s play with the cups! Let’s have a tea-party!” és akkor előveszzük a teáskészletét és a macikákat meg babót és teázunk csak éppen közben angolul dumcsizunk. De ha úgy jön oda, hogy azt mondja:”Mami, játszani szeretnék a poharakkal!” akkor magyarul tesszük ugyanezt. És ez a nap minden percében így zajlik, ha azt szeretné, hogy angolul beszéljünk amikor fürdik, akkor úgy tesszük, ha magyarul, akkor úgy… Az én kontroláló szerepem az most már csak annyi, hogy igyekszem, hogy mindkét nyelvet kellő mennyiségben használjuk egy nap alatt, azaz meglegyen az egyensúly, de ha valamelyiket jobban favorizálja, akkor pár napig hagyom, de egy idő után max úgy játszunk, hogy ő az egyik én a másik nyelvet használom amíg vissza nem tér az egyensúly. Kisebb korában, amíg nem beszélt, akkor nyilván teljes mértékben én irányítottam a nyelv használatott, így még könnyebb volt az egyensúlyt fentartanom:-))
De mégegyszer hangsúlyozom: egész nap játszunk: a játékaival és a mindennapi használati tárgyakkal, illetve a mindennapi tevékenységgel, hiszen számára a mosogatás is játék!
Réka
Egy-két korábban írt dologra reagálnék…
Bár én is nyelvtanár vagyok a(és óvodáskortól egészen egyetemistákig, sőt középkorú és idős felnőttet is tanítottam már intézményes és más formákban is így talán elmondhatom, hogy egész széles spektromon tanítottam már), de tudom, hogy korok-divatok változnak, szóval nem értek egyet azzal, hogy 8-9éves gyerek lenne a legfogékonyabb a nyelvtanulásra, sőt ma már ahogy írtam fentebb biológiailag is bizonyított, hogy milyen különbségek történnek az agyban a különböző életkorban kezdett nyelvtanulások esetén.
Mindenképpen különbséget kell tennünk az intézményesített(legyen az iskola, HD vagy egyéb korai vagy későbbi csoportos oktatás) és az egyszemélyes, leginkább szülő vagy más közeli szeretett személy által történő educatio közt. Azért használom e latin, educatio szót, mert ez a legjobb és sajnos a magyar nyelv ezt szétválasztja, ugyanis szerintem az a leghatékonyabb mikor együtt tanítunk-nevelünk vagy nevelünk-tanítunk, a kettő egyenrangú és nem szétválasztódik, és ez az egység nagyon jól megvalósítható az otthoni együttjátszós tevékenységben, nem véletlen, hogy a gyerkőcnek ösztönösen is erre van szüksége, és nem is fogad el mást. Próbált már valaki ilyen kiskorú gyereket iskolásan tanítani? mert ha igen, akkor úgyis rájött magától is, hogy ez nem lehetséges, hiszen nem fogadja el, sőt ilyen picik nem azt csinálják, amit mi kitalálunk vagy mondunk nekik, hanem amihez kedvük van – szóval Vekerdy 6 éves kor előtti tanítás szava alatt is akkor ezt a játszós feljődést kell, hogy értse….
Azzal, hogy idegennyelven is foglalkozunk a csöppséggel, még nem jelenti azt, hogy a magyart kevésbé fejlesztenénk, vagy hogy nem jutna rá idő, nem mesélnénk, vagy mondókáznánk, énekelnénk magyarul. Hihetetlen, hogy ezek a picurkák milyen fogékonyak és mi mindent könnyebben el tudnak sajátítani ilyenkor.
Miért is lenne baj, ha a szellemi fejlődését felgyorsítanám a gyerekemnek?????Ja, mert aztán kilógna az átlagból? no, ez az a reakció ami általában nagyon nem tetszik. Tanárként is a differenciálás híve vagyok, mégha véletlenül is egy egységes tudású csoporttal kezdenék el dolgozni, akkor is egy idő után, minimum fél év után, de valsz inkább már hamarabb át kell térjek a differenciálásra, hiszen nem egységes masszát tanítunk, hanem egyedeket, és az individumoknak különböző az érési-fejlődési üteme. Akkor miért is baj, ha igenis odafigyelünk csemeténkre és a koraifejlesztés lehetőségével megadjuk nekik az előnyt, amit aztán az életben vagy kamatoztatnak vagy nem, ez már rajtuk áll, de legalább nem hátránnyal indulnak?
Én, mint anyuka, több nyelven beszélek a gyermekemhez és ez sem érzelmileg, sem nyelvi fejlődése szintjén nem zavarja meg. Igaz, hogy az elején kötöttük bábhoz és napszakhoz, csak miután már ki tudta fejezni magát, hogy ilyen-olyan nyelven szeretné ha beszélnénk, használjuk gyakrabban váltogatva a nyelveket, de megbizonyosodtam róla, hogy még a ritkán hallott nyelveket is igenis konkrétan tudja, hogy melyik. Szóval nem hiszem, hogy zavarná egy gyereket, ha több nyelven szólnak hozzá, és ha belegondolunk a valós kétnyelvű családban is ez történik, mivel anyuka beszél a csemetéjéhez magyarul, miközben a férjével csacsog németül és a barátnőjéhez épp angolul szól és mindezt egyszerre hallja a gyermek és semmi gondja nincs belőle…
Ezek az ellenérvek, amikre fentebb próbáltam reagálni szerintem csak valakinek valamilyen magasabb érdekét szolgálják(piaci érdekeket, hogy aztán mire késztessék a szülőket). Tanuljunk a svéd, német, horvát, erdélyi példákból, ahol igenis az emberek nagy százaléka sok nyelvet használ aktíavn. És hogy csinálják? születéstől fogva több nyelvet hallanak a gyermekek.
A másik, amit szerintem nem szabad semmilyen folyamat tanulása terén elfelejteni és ezért a nyelvtanulásra is ugyanúgy érvényes a minél gyakoribb rendszeresség, amit van aki szeret kondícionálásnak nevezni. Ugyanúgy, mint ahogy egy majdan leendő olimpiai bajnok naponta, és minden nap szünet nélkül, több órát edz, ahhoz, hogy elérje az eredményt, ugyanezt kell tenni mindenfajta tanulással. És vegyük észre, hogy a picikéinkbe ez bele is van írva, ezt nagyon jól tudják, hiszen mennyit gyakorolnak, mindent: mozgást, beszédet….és ugyanígy a nyelvet/nyelveket is. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy ha idegennyelvet is szeretnénk nekik ilyen pici korban tanítani, akkor ezt is ugyanolyan rendszerességgel mindennapi szinten kell tennünk mint a magyarral vagy a mozgásfejlesztéssel vagy akármivel….és így a gyereknek nem kényszer, hiszen játszik és lopva beleégnek szerkezetek, mondatok, szavak…..
Nem túl jó dolog különböző korosztályúak teljesítményét összehasonlítani, max akkor lenne helyes az összehasonlítás, ha ugyanazt a gyereket klónoznák és nála hajtanánk végre hogy különböző életkorban kezdjük a nyelvtanítást…:-)))
Ezentúl tudomásul kell venni, hogy a nyelvi fejlődés egy igen hosszú ideig tartó figyeléssel kezdődik, látjuk picurkánk első szavainak megjelenéséig mennyi idő telik el…és a hosszú szemlélődő szakasz után indul meg a beszéd. Persze ilyen kiskorban a szemlélődő szakasz hosszúsága többnyire a beszélőszervek éretlensége miatt nyúlik meg, de ha később kezdünk egy nyelvet tanulni, akkor nagyon sok időt kell fordítanunk a szemlélődésre is, még akkor is ha már megindul korábban párhuzamosan vele a beszéd is. És éppen ezért nem mindegy, hogy valaki minden nap hallja e az adott idegen nyelvet, vagy csak hetente egy-két alkalommal….
Csak azt tudom tanácsolni a kételkedőknek, hogy a következő kisbabájukkal foglalkozzanak születésüktől fogva más idegennyelven is, és látni és tapasztalni fogják az eredményeket…:-)))persze csak ha addig meg tudták győzni magukat, hiszen ha már maguk nem hisznek benne, akkor fölösleges….
Vidám, csacsogós napokat, Réka
Judit! A szívemből szóltál. Teljesen egyetértek veled.
A legtöbben félreértelmezik a leírtakat. Vekerdy nem azokról beszél, ahol az egyik szülő másnyelvű, vagy a család külföldön él stb. Tehát itt a tiltakozások javarésze máris érvényét veszti.
Más írásaiból úgy emlékszem, hogy Vekerdy alapvetően azt mondja, hogy a kisgyermekkori nyelvtanítás hosszú távon nem ad pluszt. Az a gyerek, aki 6 mondjuk éves korától kezd idegen nyelvet tanulni, néhány év múlva, tehát pl. 10-12 éves korára nem fog rosszabbul tudni, mint az, aki 2 évesen heti x órában „tanulta” a nyelvet. Tehát mégegyszer, itt olyan nyelvekről van szó, amelyeket a család otthon nem beszél természetszerűleg, hanem kifejezetten a tanítás céljával lettek bevezetve.
Szerintem azt Vekerdy sem vitatja, hogy a gyerekek élvezhetik az ilyen tanítást, ha ez a nekik megfelelő módon zajlik. Viszont az sem teljesen alaptalan, hogy rongálódhat az anyanyelv, ha az egyik szülő néha így néha úgy beszél. Legalábbis én már hallottam olyan kisiskolásról, akinek a szülei keverik az otthon (ráadásul természetszerűleg) beszélt nyelveket, és a gyermek is össze van zavarodva. Persze azt el tudom képzelni, hogy ezt a veszélyt a megfelelő módszerek alkalmazásával minimálisra lehet csökkenteni.
Mindenesetre én is azokkal értek egyet, akik szerint Vekerdy ezt alapvetően a gyerek védelmében mondja. Leginkább az ellen figyelmeztet, hogy a gyereket a semmivel sem pótolható szabad játék helyett kiskorában is mindenféle szigorú keretrendszerekbe erőszakoljuk, amire azért egyre többen hajlamosak.
Az, hogy miért ilyen röviden nyilatkozik, soktényezős lehet. Talán nem volt elég hely, talán nem ő volt az egyetlen szakértő, ki tudja.
Sziasztok!
Szerintem Vekerdy Tamásnak igaza van. Játszanak és játszanak a gyerekek és a legfontosabb beszéljék szépen a magyar nyelvet. Használják a magyar nyelv összes szókincsét.Mondókákat, magyar népmeséket olvassunk nekik.
A lényeg a mai világban az anyukák egymásnak dicsekednek, hogy az ő gyereke már 2 évesen ilyen, meg olyan foglalkozásokra jár pl: angol, balett, stb.Szegény gyerek mikor játszik az anyukájával és testvéreivel.
Sziasztok! Én közel 4 éve élek Svédországban ahol köztudottan nagyon hatékonyan és gyorsan oktatját a svédet az idegen ajkúaknak. Nagyon sokan főleg Stockholmban több nyelven beszélnek 3-4 nyelven folyékonyan főleg a Svédországba betelepültek gyermekei akik már ott születtek. A svédet és az angolt ezek a gyerekek születésüktől fogva tanulják, és persze anyanyelvüket is amire nagyon büszkék és támogatják őket az oviban is a saját anyanyelvük tanulására.( mert egy demokrácia így működik ugye?)
Az én kislányom is kint született és mi magyarul beszélünk hozzá. A bölcsiben majd svédül fognak beszélni hozzá, az angolt pedig kb 2-3 évesen kezdik játékos formában tanulni. Én ennek nagyon örülök hogy ilyen lehetősége van, én még iskolában tanultam az angolt ami alig alig ment, aztán a sok külföld persze meghozta a nyelvtudásomat, és még másik 2 nyelvet is megtanultam. Szerintem iskolában tanulni ill taníttatni vagy játékosan élethelyzetben megtanulni egy nyelvet az két külön kategória. Persze a második lehetőség nem mindenkinek adódik meg. De az biztos hogy mi magyarok messze el vagyunk maradva nyelvtudás szintjén az európai átlagtól sajnos.
Anyukakent es ovonokent a tapasztalatom az,hogy a gyereknek nem jelent gondot ha ket nyelvet parhuzamosan tanul(esetemben magyar es roman mar 3 eves kortol).Kisfiam 5 eves,mar probalkoznank az angollal is.Meggyozodesem,hogy csak hasznara valhat.Udv Ibolya
Egyetértek Andreával: Vekerdy a korai nyelvTANÍTÁSról szól, arról, amikor az idegen nyelvi közegbe szülői „erőfeszítéssel” kerül a gyermek (bármilyen áldásos is ez az erőfeszítés). Azt hiszem, Vekerdy ezzel a kategorikus, és a piaci trendekkel tudatosan szembemenő kijelentésével szeretné némiképp ellensúlyozni azt a divatot, hogy különféle babaizék: zene, muzsika, aprótánc, torna, készségfejlesztés, képességfejlesztés, mozgásfejlesztés, hangolka helyett (vagy akár mellett) ne felejtsük el, hogy az egészséges gyereket iskolás kor előtt nem kell „fejleszteni”: tüneményesen fejlődik magától. Azt hiszem, a gyerekek védelmében és a mamák megnyugtatására mondta ezt, hogy ne kelljen máris a lemorzsolódástól görcsölniük azoknak, akik anyagi helyzetük folytán nem engedhetik meg maguknak a különféle fejlesztő jópofaságokat.
Jómagam is járattam a kisfiamat zenére, tornára, már egyéves kora előtt, és a nyár elmúltával most újra belefogunk valami hasonló(k)ba. Ugyanakkor tudom, hogy pl. a Helen Doront leginkább anyagi okokból nem kezdtük el, nem kis lelkifurdalást okozva ezzel magunknak. Pedig a férjem is, én is 3-3 felsőfokú nyelvvizsgával rendelkezünk, és a nyelvtudásunkat iskolai környezetben szereztük meg. Mégis szomorú vagyok, ha arra gondolok, lám, nincs még kétéves a gyerekem, de máris nyílik az olló, és esetleg kevésbé kedvező lehetőségekhez jut majd az életben, mert a felelőtlen szülei nem foglalkoztatták eleget.
Azt hiszem, Vekerdy szeretne egy kis józanságra inteni minket. Hadd éljen az a gyerek, hadd nyüzsögjön, a maga kedve, tempója szerint! Persze, hogy a foglalkozások is játékosak: másképp oda se figyelnének a gyerekek. Persze, hogy jól érzik ott magukat: hisz a a foglalkozások alatt a mamájukkal lehetnek, aki ilyenkor teljes figyelemmel fordul feléjük (ami otthon esetleg kevésbé lehetséges).
Annamari szájtja többek között azért tetszik, mert „demokratizálja”, szélesebb kör számára elérhetővé teszi a fejlesztést: azt mondja, MI vagyunk a legjobb fejlesztők és a legjobb tanárok a gyermekünk számára. Nekem ez önbizalmat ad, igyekszem is megszolgálni a címkét – köszönöm, Annamari :-))
Sziasztok,
mi Nemetorszagban elünk, a ferjem spanyolul beszel a 2 eves lanyunkkal, en magyarul, a környezetünkben pedig mindenki nemetül. Ö meg csak szavakat mond, pl. a vizet spanyolul, a labdat nemetül, a legtöbb szot magyarul mondja, de vannak targyak, amiket ö elnevez valaminek, mondjuk ugy, hogy a sajat babanyelven hivja öket. De ez sem különleges, hiszen az egynyelvü öcsem is pici koraban nagyon sok mindent maskepp nevezett. Viszont a lenyeg, hogy ö megerti azt amit mondunk neki. Hetente ketszer 2,5 orat tölt nemet gyerekekkel egy jatszocsoportban ket nevelövel, akiktöl tudom, hogy nemetül is mindent megert, amit mondanak neki.
A sogorom lanya (6 eves), mivel a szülök külön elnek, es az apjaval csak hetvegen talalkozik, ugyan nem beszel spanyolul, viszont mindent megert, söt az utolso hetvegen meg ki is nevette az apjat, mert az valamit hibasan mondott. Ha veletlenül a spanyol nagyszülök közül valamelyik nemetül mond neki valamit, ö rögtön rajuk szol, hogy spanyolul beszeljenek, de ö sajat maga nemetül valaszol. Majd eljön az ideje annak is, amikor mar lesz eleg batorsaga ahhoz, hogy spanyolul valaszoljon.
Mivel Nemetorszagban nagyon sok csaladban nönek fel a gyerekek 2-3 nyelven, ezert itt ezzel a temaval naponta lehet talalkozni. Az uralkodo elmelet szerint (ezt egyetemi nyelvtanartol hallottam) a gyerekekkel születesüktöl fogva kell beszelni a különbözö nyelveken. De az a lenyeg, hogy egy szemely mindig ugyanazon a nyelven beszeljen hozza, mert a gyerekek kb. harom eves korukig a különbözö nyelveket szemelyekhez kötik, es csak utana alakul ki naluk tudatosan, hogy melyik a nemet vagy melyik az angol nyelv. Ezert szerintem idegen nyelvü ovi nagyon is hasznos, hiszen akkor nem a szülöknek „kell” tanitani a gyereknek idegen nyelvet. A ketnyelvü iskolak pedig azert ket nyelvüek, mert a magyar irodalmat es nyelvtant magyarul tanitjak. A hugom ketnyelvü iskolaba jart egeszen az erettsegiig, ahogy hallom, nagyon jol beszel magyarul is.
Az, hogy egy gyerek mennyire fogekony idegen nyelvek irant, ez egyreszt intelligencia kerdese (ismerek olyat, ahol a szülöknek pszichologus tanacsolta,hogy a gyerekkel csak egy nyelven beszeljenek) masreszt az agy „müködesetöl” függ, hiszen normalis iskolaskent is vannak olyanok, akik idegen nyelveket jol meg tudnak tanulni, es ugyanolyan feltetelek között masok meg nem kepesek megtanulni az adott idegennyelvet. Szerintem az is fontos, hogy egy csaladban a szülök mennyire nyitottak a mas irant, mennyire erdeklödnek a külföld irant, ha a szülök egy bezarkozo eletet elnek, nem mennek sehova, nem erdeklödnek mas orszagok, mas tajak, mas emberek irant, akkor nyilvan, hogy hianyzik minden motivacio ahhoz, hogy az ilyen szülöknek a gyerekei jol megtanuljanak idegen nyelveket. Szerintem igenyesseg kerdese, hogy a szülök megteremtik a lehetöseget gyerekeiknek, hogy azok minel korabban tanulhassanak idegen nyelvet. Aki azt szeretne, hogy a gyerekei felnöttkent sikeres, eredmenyes, nyitott eletet eljenek, az gondoskodik a korai nyelvtanulasrol. A vilag nem Magyarorszagbol all, es aki bezarkozik, az kizarja sajat magat.
A párom és én pont abban a korosztályban vagyunk akiknél még kötelező volt az orosz, de már éreztük a nyugat szelét és együtt tanultuk az átképzett tanárainkkal az angolt, németet. Igaz a nyelvvizsgát valami iszonyat nagy erőfeszítések köszönhetően tettük le. Ami azt jelenti, hogy csak a papír legyen meg és rögtön mihelyt kéne használnunk a nyelvet akkor azzal a gátlással küzdünk, hogy jól ejtem, milyen a nyelvtan stb.. mi mindketten 10 éves korunkban találkoztunk az orosszal, majd később a némettel és angollal.
Van egy 3 éves kislányunk aki 2 éve jár Helen Doron angolra és egy percig nem gondolkozik, hogyan kell kommunikálni angol nyelvű emberekkel persze egyenlőre csak az ő szintjén ami már több mint amit mi tudunk. Most német oviba adtuk, egyenlőre pár napja jár, de köszönni már ügyesen tud németül is. Mi azt hittük, hogy keveredni fog a nyelv. Ö maga mondja, hogy az oviba igy mondjuk, Gabinál( Helen Doron ) úgy mondjuk itthon meg megint máshogy.
Én örülök neki és inkább talán a világhálónak köszönhetően, hogy lehetőség van a gyerekek nyelvtanítására meséken animációkon dalokon keresztül, még úgy is hogy én nem beszélem és nem értem úgy a nyelvet, hogy azt értelmesen át tudnám adni a gyerekeimnek.
Akinek gyereke van és lehetősége és ideje van,ne fecsérelje el gyermeke agyának befogadóképességét nyelv tanulás területén sem.
Jó érzés mikor a kis 3 éves gyerek elmagyarázza a külföldinek amit anya kézzel lábbal próbál megértetni.
Még egy érv a korai nyelvtanulással kapcsolatosan, mivel a gyerekkel mi is ott vagyunk az angol órán és nézzük vele a külföldi oldalakat, ránk is ragad a nyelvből és talán elmondhatnám azt is, hogy sokkal többet tanultunk a gyerekkel mint amúgy az iskolapadokban.
És az baj, hogy idegen nyelven fogja tudni? Ritkán beszélgetünk a mindennapokban logaritmusokról és matematikai definíciókról 🙂
Én azt vallom, hogy a kétnyelvűség sosem hátrány! Ne külön nézd a nyelveket, hanem magát az embert!
Én úgy olvasom, hogy Vekerdy a korai nyelvTANÍTÁSRÓL beszélt, nem a természetes lehetőségekről. A természetes lehetőségekhez még hozzá is tette, hogy az más kategória, vagyis ha valaki 2 nyelvű környezetben él. A tanítás viszont inkább iskolai módszereket jelent, ami a köztudatban heti 1- max. -2-3 óra, leginkább iskolai módszerekkel, és ilyen értelemben igaza is van.
A személyes véleményem, hogy minden gyerek más egyéniség, ettől függ a legtöbb, és másodsorban a környezettől (főleg aki idegen nyelven foglalkozik vele). Az sem mindegy, hogy sok 2 nyelvi család veszi körül, vagy a szülőknek nincsenek ilyen ismerőseik.
Személyes tapasztalatom még nincs, csak ismerősök.
A határ mellett anyanyelvi magyar tanárnő tanít az iskolákban magyarul, heti 1 óra, 6-10 éves (osztrák) gyerekeknek, szerintem semmi értelme. Önálló mondatokat sem tudnak mondani 3 év után, csupán szavakat, hogy mi mit jelent (pl a virágneveket, színeket).
Egyik anyuka német nyelvterületen magyarul beszélt a gyerekéhez, a magyar rokonságon kívül máshol nem találkozott a kislány a magyar nyelvvel, és eddig még nem szólalt meg maqyarul (bár állítólag érti, 7-8 éves). Nagyon visszahúzódó kislány, nem tartom kizártnak, hogy őt „lelkileg” kicsit megzavarta a 2 nyelv! Szégyenlősen anyukája mögé bújt, láthatóan zavarban volt, amikor magyarul beszéltem hozzá kb 6 éves korában.
Megismertem egy most 30 éves hölgyet, akinek anyukája magyar, német nyelvterületen nőtt fel. Iskoláskoráig az anyuka csak magyarul beszélt hozzá, magyar oviba vitte, ez az anyanyelv rovására ment, mert az iskolában gondjai adódtak. Ekkortól csak németül minden. Azt mondta nekem, mindent teljesen elfelejtett magyarul, ne is próbálkozzak :), mert az a gyerekkori szókincs amúgy is kevés a mindennapi élethez, de már azt sem tudja. Egy mondókát sem – mert nem ilyen „célirányosan” tanította anyukája, hanem tényleg ahogy a hétköznapokban beszélnek Magyaro-on, úgy beszélt mindent magyarul 6 éves koráig.
Egy másik kislányhoz is csak magyarul beszélt az anyuka (ez is 2 nyelvű család), a helyi iskolából ki kellett venni a tanárok javaslatára, mert „nem tudja követni az órákat németül”, és egy 2 nemzetiségű városi iskolába vinni, ez szerintem nagy törés lehetett az életében. Ő szintén visszahúzódó, halk kislány. (Főleg, mivel hónapokba tellett, míg sikerült megoldani.)
Ezek voltak tehát az ellenpéldák.
Emellett vannak olyan román-magyar ismerőseim, akik nemzetiségi falvakban nőttek fel, és mindkét nyelvet problémamentesen beszélik, ugyanígy Magyaro-i sváb-magyar falvakban élők, akik érdeklődésüktől függően beszélik/vagy csak értik de nem beszélik mindkét nyelvet. És azt is elhiszem, hogy vannak, akiknek semmi „lelki” problémája nem adódott, amikor 6 éves koráig 2 nyelven foglalkoztak vele a szülők.
Sziasztok!Ezt én is butaságnak tartom. Bár az én lányomnak magyarul beszélünk mióta megszületett, mégis fontosnak tartottam elkezdeni játékosan az angol tanulását. Ez úgy történt, hogy 13 hónaposan kezdett beszélni, de nem szavakat, hanem mondatokat(tudom hihetetlen). Ezután úgy gondoltam, ha ilyen esze van akkor miért ne alapozzam meg. Elkezdtem napi kétszer játékosan tanítani neki az angolt, de csak pár percig, amíg lekötötte a figyelmét. Pár hónap alatt az lett az eredménye, hogy játék közben saját magától mondta az angol szavakat. Úgyhogy véleményem szerint van értelme.
Nekem még nincs visszajelzésem, mivel kislányom 15 hónapos, de azt tudom, ha leülünk a gép elé franciát, vagy éppen angolt tanulni, a kis izgő mozgó csöppség úgy áll ott, mintha földbe gyökerezett volna a lába. Nem tudhatjuk mi az ami nagykorára megmarad ettől a gyakorlástól, de károsnak semmiféleképpen nem tartom. Annyira nehéz nap mint nap új dolgokkal lekötni őket, hogy már időtöltésnek is jó, hiszen foglalkozunk a gyerekkel. Nem állíthatjuk 100%-osan, hogy ez a jó oldal, de úgy vélem azt sem szabad így kimondani, hogy nincs értelme. Ha meg már vki ezen a véleményen van, elvárható lenne, hogy bőven fejtse ki véleményét!
Sziasztok!
Én egyenlőre saját eredményről még nem tudok beszámolni. Ugyan van egy 14 hónapos kisfiam, akit 6 hónapos kora óta angolul és franciául is „tanítok” az okosbaba módszerével, de nála még nem tudni, hogy mi lesz az eredménye, vagy esetleg lesz-e hátránya (bár ezt nem hiszem). Azt viszont látom, hogy imádja ezeket az idegen nyelvű játékokat és sokszor ő maga kéri, hogy játszunk, vagy jelzi, hogy még ne hagyjuk abba, tehát látszik, hogy szereti, élvezi őket.
Ezen kívül pedig több olyan ismerősöm, és barátom is van, ahol a gyermek nem kettő, hanem három vagy még több nyelven beszél pici kora óta. Ebből az egyik család Horvátországba költözött, mikor picik voltak a gyerekek, és ott a magyar mellett szinte egyszerre 3 nyelvet kellett elsajátítani, mert az óvodában horvátul és olaszul beszéltek, az iskolában meg 6 évesen elkezdték az angolt. A gyermeknél nem okozott gondot egyik nyelv elsajátítása sem. Azóta is anyanyelvi szinten beszél 4 nyelven, diplomát szerzett, és vezető, felelős beosztásban dolgozik egy cégnél.
A másik család 2 külföldi, különböző nyelven beszélő szülők Magyarországon született fia. A két szülő megtanította a gyermeknek a saját anyanyelvét, az egyik kettőt, mert már ő is kétnyelvű volt, és e mellé a gyermek a bölcsődében megtanulta az angolt. 5 éves volt a fiú, mikor megismertem, és gond nélkül beszélte mind a 4 nyelvet. Nem keverte őket. Egy olyan társasággal voltunk, ahol voltak angolok, magyarok, olaszok, és mindenkivel azon a nyelven beszélt, amilyen nyelven a másik beszélt hozzá.
Lenne még számos példám, amiket felesleges felsorolni, hiszen az eredmény ugyanaz. A gyermek csak profitált a többnyelvűségéből.
Biztos vagyok benne, hogy a módszeren sok minden múlik. Magamból kiindulva látom, hogy milyen előnnyel indul az, aki pici gyerek kora óta hall és beszél egy idegen nyelvet, mint pl.: én, aki az akkori tanítási módszerek miatt 10 évesen kezdte el az oroszt, és vért izzadtam, mire felnőttként megtanultam az angolt. (Pedig egyébként nem vagyok gyenge képességű.)
Ildikó, erre csak annyit reagálnék, hogy kétlem, hogy a lányomat, aki már most jól beszél angolul, hamar utóléri egy 7 éves (a keresztlányom pont ennyi idős, ő például az iskolában tanulja és meg van döbbenve, hogy a lányom mennyi mindent tud, többet, mint ő). Lehet, hogy oktatással heti fél órában nem lehet eredményt elérni a kicsiknél (bár ezt sem merném így kijelenteni, minden a módszertől függ), viszont sokan összekeverik a tanítást a mindennapos természetes lehetőségnyújtással. Szabad játékon keresztül is lehet nyelvet „tanítani” a gyerekeknek. Iskolás módszerekkel biztos nem fog menni!
Szerintem ez a kérdés nem ennyire egyszerű. Én német-olasz szakos nyelvtanár vagyok. Ezentúl magyart mint idegen nyelvet tanítok és ehhez az angol nyelvet is használom, mivel manapság Európában az angol az a nyelv amit mindenki valamilyen szinten beszél (a headway-angol – ugye).
A kislányom 2 éves. Nincs többnyelvű környezetben ugyan, de ezeket a nyelveket tőlem a tévéből barátoktól és a külföldi tanítványoktól rendszeresen hallja. (Reggelente a bbc prime-ot nézi, olasz gyerekdalokat hallgat és német mondókákat mondunk, amiket még én is kisgyerekként tanultam).
Az egyetemen szakmódszertanon azt tanították, hogy 8-9 éves korig nincs nagyon értelme idegen nyelvet tanítani – a kétnyelvűség és a többnyelvűség más dolog és más tanulási forma. Azt is tanították, hogy a kisgyerek az édesanyjától egy nyelvet hajlandó elfogadni csak.
Ezekben én nem hiszek maradéktalanul, viszont azt gondolom, hogy az ilyen jellegű megállapítások mindenképpen a gyerekek védelmét szolgálják, mert a szellemi fejlődésüket nem jó felgyorsítani.
A másik fontos kérdés a korai nyelvtanulás mérlegelésénél a távlati cél szem előtt tartása. Én azt gondolom, hogy a kislányom szintén legalább három idegen nyelvet fog beszélni (mint én vagy az anyukám és még sokan a családban), tehát – és itt az angolos kollégák felszisszennek majd – nem fogom az angollal kezdeni a tanítását, mivel tudományos eredmények témasztják alá azt, hogy aki megtanul angolul először azoknak csak kevés része tanul meg más idegen nyelven, viszont aki megtanul előbb németül franciául spanyolul vagy olaszul az utána könnyebben tanulja az angolt és nagyobb valószínűséggel tesz belőle majd sikeres nyelvvizsgát. (Szívesen beadnám itt a cikk címét szerzőjét és lelőhelyét, de nem tudom pontosan, hogy melyik folyóiratban olvastam.) Ennek okát a nyelvtani rendszerek eltéréseivel magyarázhatjuk. (Az angol után bármi más túl bonyolultnak tűnik nyelvtanilag. Meggondolandó lenne visszanyúlni a latinhoz, mint alaphoz? )
Én ezekből kifolyólag – és azért is, mert voltak kellemetlen ovis némettanulós élményeim – nem erőltetek a kislányomnál semmit. Egy-egy szót minden nyelvből elkap, és azt is érti, amikor hollandul beszélnek hozzá a tanítványaim, mert adott a helyzet és a metakommunikatív eszközök – játék, evés, cica, kutya, stb. Szerintem most két évesen éppen elég neki az, hogy tisztában van azzal, hogy sok nyelv létezik, sok mindent ért – nem tudom felmérni, hogy mennyit, és örülök minden magyar szónak, amit helyesen mond ki. Viszont terheli az, ha idegen nyelven szólok hozzá, gyakran sértődötten elfordul.
Én azt gondolom, hogy látni fogom, hogy mikor áll készen arra, hogy tanuljon, és akkor majd tanulunk.
Tudom, hogy nem fogtok velem egyetérteni, elsősorban gondolatébresztőnek szántam a felvetéseimet, és megköszönöm a lehetőséget Annamarinak, hogy létrehozott egy olyan oldalt, ahol lehet ilyen fontos kérdésekről véleményt és tapasztalatot cserélni.
Szép őszt, jó babázást és nyelvtanulást mindenkinek.
Piroska
Gabinak!
Vekerdynek az ellen semmi kifogása, ha valaki „sorszserűen egy idegen nyelv közelébe kerül.” Egy erdélyi magyar embernél a kétnyelvűség természetes és szerencsére elkerülhetetlen.
Vekerdy az említett cikkében azt tartja feleslegesnek és károsnak, ha valaki magyar anyanyelvű szülőként 6 év alatti a gyermekét próbálja napi egy vagy még több órában idegen nyelvre tanítani. Valószínűleg a gyermek számára sokkal hasznosabban is el lehetne tölteni ezt az időt, például a saját anyanyelvének a tökéletesítésével – ahogyan azt már fent is említettem – például meseolvasással, beszélgetéssel.
Vajon miért van az, hogy ilyen gyengén telesítünk a nemzetközi vizsgálatokon? Vajon miért van az, hogy nem értik a gyerekek az olvasottakat? Lehet, hogy nincsenek olyan szinten az anyanyelvük birokában, túl azon, hogy az olvasás technikai elsajátításával is gondjuk van?
Márpedig, aki nem érti a saját anyanyelvén megfogalmazott szövegeket, feltehetően az a későbbiekben sem tud majd boldogulni az életben, annak ellenére, hogy 6 éves kora alatt a szülei idegen nyelvre tanították vagy tanítatták.
Lili 1éves és most szeretném vele megismertetni az angol nyelvet,nekem nem volt rá lehetőségem csak autodidakta módon tanultam,és ez kevés volt ahhoz,hogy a munkámban előbbrejusak.Az Ő generációjának viszont már alap követelmény és persze elvárás lesz,hogy beszéljen még az anyanyelvén kívül más nyelvet is.Nem beszélve arról,hogy most a legfogékonyabbak,amikor semmmi sem direkt módon történik,pusztán játékból.
Gesztus, ez akkor van így, ha a környezet is azt az idegen nyelvet beszéli, de ha mondjuk itt Magyarországon jár angol oviba, akkor még éri elég magyar hatás. Vannak olyan ovik is, amelyek kétnyelvűek. Sok mindentől függ, egy kisgyerek milyen szinten beszéli a nyelveit (ha kétnyelvű), minden család egyedi. Én például biztos élnék az idegen nyelvű ovival, ha lenne itt, és jó pedagógusok dolgoznának benne. Az iskolával meg végképp. 🙂
Nagyon érdekes, hogy a hozzászólók nagy része amellett van, hogy minél hamarabb tanuljanak meg a kicsik idegen nyelven. Tökéletesen egyetértek. Én nem ismerem Verkedy Tamás irásait, mert nem élek Magyarországon.De biztosan felkeltette figyelmemet, s utánanézek… Romániában születtem, magyar vagyok, igy hát pici korom óta két nyelvet tanultam egyszerre: románt és magyart. Visszagondolva, nem is volt rossz. Aztán a gimnáziumban két idegen nyelvet is tanitottak nekünk, a németet és a franciát. Alapszinten mai napig is tudom, boldogulni tudnák külföldön ezekkel.Nem halnák éhen. Ami az angolt illeti, iskolában nekem soha nem tanitották, amit tudok, azt saját magam tanultam, tévéből, könyvekből, meg az internetről. Oda jutottam egy időben,iskolás koromban, hogy jobban tudtam angolul, mint azok a társaim, akik évek óta tanulták. Mindig szerettem a nyelveket, s valószinú, hallásom is volt hozzá. Itt Romániában a filmek eredeti hanggal mennek, nincs a képernyő aljában irás. Véleményem, hogy ez nagyon sokat segithet egy nyelv megtanulásában. Az eredeti nyelvet hallja, s közben lehet olvasni alól a forditást. A szinkronizált dolgok nekem olyan falcsul hangzanak…Gyerekeim is két nyelvet tanulnak egyszerre, a románt és magyart, otthon csak magyarul beszélünk, de gyakoroljuk a románt is. Sőt, 9 éves fiammal angolul is játszunk, s amit észrevettem, hogy a kicsit is érdekli, aki csak 5 éves, s haragszik, ha nem veszük be őt is a játékba. Nagyon nagy segitségemre volt Annamari által ajánlott link, ahol sok állatos képet, rejtvényt találtam. Fiaim imádják. Nálunk heti 2 órában tanitják az angolt, de szerintem még az sem elég. Annyira jól fog egy idegen nyelv tudása… Tapasztalatból mondom, engem sok dologban segitett, és örülök annak is, ha akár az utcán is, valakinek tudok segiteni. Sosem lehet tudni, hova vezet az élet útja, s kikkel lesz dolgunk. Én tanitónő voltam, s bátran merem mondani, hogy az iskolában amúgyis meg vannak a gyerekek terhelve. Miért terheljük őket idegen nyelvvel is? Pici korban a legjobb elkezdeni velük a játszást, éneklést stb., hogy mire iskolába kerülnek, ne legyen gond az idegen nyelv. Tehát hajrá, anyukák, nagymamák, tanuljuk és tanitsuk a gyerekeket más nyelven is. Később, majd meglátjátok, meghálálják.
Gesztus,
lehet nem is lenne baj, ha a matekot pl. angolul tudná valaki, mert mondjuk később angol nyelven hallgatná az egyetemi tanulmányait, hogy aztán két diplomája legyen. Az unokatesóm pl bár nem idegennyelvű suliba járt, csak a családi körülményeiből adott volt, hogy igen magas szinten tudta a franciát, franciául végezte a BME villamosmérnöki-programozói szakát és közben a Sorbonen is hallgatott így van egy BME-s és egy francia diplomája és ma három éves munkáját tölti egy híres svájci egyetemen….Réka
Annamari,
Az idegen nyelvű ovival, iskolával azért nem értek egyet, mert ha megtanulja idegen nyelven pl. a matek szakkifejezéseket, akkor azokat magyarul csak akkor fogja tudni, ha a szülő naponta rengeteg energiát fordít arra, hogy megtanítsa (ez ritka). Ha én angolul nem tudom ezeket a szavakat, hogy osztás, szorzás, akkor az nem baj, mert nincs is rá nagy szükségem, de ha magyarul nem tudom, az anyanyelvemen, az már ciki. Ezt már hátránynak nevezem.
Nagyon sok ilyen embert ismerek, aki vallja, hogy tökéletesen tud magyarul, ez az anyanyelve, de egyszerű szavakat, amiket otthon nem használ, de minden magyar ember tud (fenti példa) idegen nyelven mond.
Az idegen nyelvű ovi, iskola szerintem már a ló tulsó oldala :), na de ebben a témában nem erről volt szó (csak bántja a begyemet, mert egyre több ilyen emberrel találkozom, aki szerintem túlzásokba esik)
Én Erdélyben születtem és ott éltünk családommal 10 éves koromig. Nem volt kérdéses szüleim számára, hogy minr erdélyi magyar egyszerre 2 nyelvet tanuljak. Már az oviban románt is tanultam. Nem hiszem, hogy bármi gondot okozott volna, hogy egyszerre kétféleképpen szóltak hozzám. Igaz, most már a románt nem használom rendszeresen, de szinte mindent megértek és egy kis gyakorlással könnyed
én beszélek is románul. az angolt 7 évesen kezdtem tanulni, és bár hasonlít a románra, sokkal nagyobb erőfeszítést igényelt. Úgy hiszem, jobb minél hamarabb elkezdeni a nyelvtanulást. Van egy 8 hónapos lányom. Őt is már ovis korban szeretném angolra tanítani.
Nagyon csodálkozom, hogy Vekerdy Tamás ilyen vélemény megformálását vállalta….
Szerintem mikor tanulásról beszélünk, akkor három dologot kell szemmel tartanunk: az agy működését, bár ez még sokhelyen fehér folt, de pl. a nyelvtanulás kérdését már elég régen feltérképezték: két ún. kritikus időszak van ilyen szempontból: a hat éves kor, jobban mondva az iskolaérettség kora, illetve a 12 éves kor, jobban mondva a pubertárs kor. Biológiailag bizonyított, hogy, ha valaki hat éves kora előtt kezd el második/sokadik nyelvet tanulni, akkor azt ugyanúgy akcentus nélkül tudja megtanulni mint az anyanyelvét. Ha elég sok belemerítésre van lehetősége, akkor akár két/soknyelvűvé is válhat, ha kevesebbre, akkor amikor később esetleg felnőttként tanulja az adott nyelvet egyrészt félelmetesen gyorsan, másrészt ugyanúgy akcentus nélkül tudja megtanulni – fizikailag ilyenkor ugyanott helyezkedik ez az idegen nyelv is agyban mint az anyanyelv esetén. Ha hat éves kor után kezd tanulni, akkor már az agy idegennyelvként az agy egész más területén raktározza a nyelvet, de pubertás korig még mindig van lehetősége, hogy könnyedén akcentus nélkül tanulja meg. Pubertárs kor után állítólag lehetetlen anyanyelvi szinten akcentus nélkül megtanulni egy nyelvet – no ez az amit én azért vitatnék, de biztos, hogy ehhez már tehetség és kemény munka kell. Fizikailag az is bizonyított, hogy az agy erősödik, izmosodik a nyelvtanulás hatására.
Második szempont amit egy tanulás megszervezésénél érdemes átgondolni az a tapasztalat. Rengeteg tapasztalat mutatja, hogy születésüktől fogva többnyelven nevelkedő emberkéknek egyáltalán nem okozott gondott a többnyelv elsajátítása a kérdés már csak az, hogy milyen szinten, erre a válasz meg leginkább attól függ, hogy mennyi ideig volt lehetősége a belemerítkezésre. Pl. az anyukám mellett három éves koráig német nevelőnő volt, így a mai napig mindent megért németül, persze mivel azóta semmit nem tanult németül, így beszélni nem tudja a nyelvet, illetve csak nagyon néhány kezdetleges mondatot. Pl. azon is elgondolkozhatunk, hogy nem véletlen, hogy régen a főúri családokban ilyen-olyan nyelvet beszélő nevelőnők voltak a gyerekek mellett és ez volt az a mód, ahogy megtanulták a nyelveket…
A harmadik szempont amit érdemes átgondolni ha tanulásról beszélünk a módszer. Szerintem minden új ismeret elsajátítása tanulás, tehát picurkánk már pocaklakó korától kezdve tanul. Más kérdés, hogy vannak ennek intézményesített formái is, lásd iskola, tanfolyamok, stb. Amire figyelni kell, az az, hogy minden életkornak és gyereknek(tehát egyénfüggő!!!) meg van a maga sajátos módszere, és ebben a picikorban, hat éves kor alatt nem igazán lehet intézményesített formában tanulni pont ez a nehézsége, mivel főleg utánzáson, manipuláláson alapul a tanulás és mindenkinek a fejlődése egyéni tempóban zajlik és ez vonatkozik a nyelvtanulásra is, de pont ezért is lehet ilyenkor is, meg később is sokkal nagyobb eredményeket elérni az egyéni tanulásokkal mint az intézményesítettekkel.
Végül zárásként a saját egyéni tapasztalatom álljon itt: nemsokára 26 hónapos lesz a kislányom aki pocaklakó kora óta hallja az angolt és így akkortól fogva ugyanúgy ért angolul és magyarul is, illetve most már 4-5szavas mondatokat alkot ugyanúgy mindkét nyelven. Nem keveri a két nyelvet, van, hogy csak az egyiken jut eszébe valami, de tökéletesen tudja, hogy az a kód melyik nyelvhez tartozik.
Így azt javaslom minden szülőpárnak, hogy igenis kezdjék születéskor az idegennyelvtanítást mint ahogy anyanyelvük esetében is teszik.
Jó játszóperceket! Réka
Sziasztok!
Egy kicsit felháborodtam,se megjegyzés, se magyarázat, csak ennnyi,Ne…..Valami indok?
Mi nem beszélünk anyanyelvi szinten angolul de a gyerekünk most 3 éves és az angol mondokákbol nagyon sokat visszamond és számolni pl. elöbb tanult meg angolul mint magyarul.Én örülök hogy belevágtam a nyelv megismertetésébe egy ilyen pici gyerekkel,és köszönöm az okosbabának, és aki segitett, hogy volt ilyen lehetöségem. A lányom szépen és érthetöen beszél magyarul,ki tudja fejezni a gondolatait.Szerintem nagyban hozzájárult az idegen nyelv és a sok „foglalkozás”. Ja és az olaszt is gyakoroljuk!
Én is sokat foglalkozom ezzel a témával.
Két Babám van. Kislányom 3,5 éves, kisfiam 21 hónapos.Szeretném, ha Ők is megtanulnának egy másik nyelvet is.
Olyanra gondoltam, hogy nemcsak hetente 1 alkalommal közösségben, hanem itthon is tanulhatnának! Mindezt persze játékosan tudom csak elképzelni. Hiszen Ők még nem tudnak egy helyben maradni hosszú ideig.
Én úgy gondolom, hogy valóban nincs értelme idegen nyelvet tanulni kisiskolás kor előtt. Gyakorló nyelvtanár vagyok, van három kiskorú gyermekem: csak a kisiskolás gyerekem az, akivel eredményeket értem el idegen nyelv oktatásban, óvodás korban még nem tudnak annyira koncentrálni, természetesen játékos formában próbáltam, de egész egyszerűen nem úgy működik még az agyuk, mint mondjuk 8-9 évesen, amikor úgy szívják magukba az idegen szavakat, nyelvtani szerkezeteket, mint a szivacs. Ez azért van, mert már ebben a korban intellektuálisan vannak olyan szinten, hogy a hosszútávú memóriájuk jobban működik, viszont a gyerekekre jellemző nyitottság és flexibilitás is megvan bennük.
Egyébként egy, a témával kapcsolatos előadásán ezt hangzott el. „Sokakat érdekel a nyelvtanulás kérdése, vagyis hogy mikor érdemes elkezdeni. Ma már az óvodákban, sőt néha a bölcsődékben is lehet találkozni nyelvtanulással, hacsak játékos, verses, zenés formában is. Egyes szakemberek és köztük Vekerdy Tamás véleménye is az, hogy idegen nyelvet addig kell elkezdeni tanulni, amikor a gége még képlékeny, valamikor 7 és 9 éves kor között. A korai nyelvtanulás nem hozza meg a várt eredményt- tanulmányok bizonyítják, hogy aki 7 évesen kezdi, lehet, hogy előrébb tart –e téren, mint aki 3 évesen. A nyelvtanulás viszont mindenképpen időt vesz el a szabadjátéktól, ami viszont a legfontosabb és legfejlesztőbb tevékenysége a gyermeknek. ”
Üdvözlettel,
Ildikó
Sziasztok! Már régóta foglalkoztat ez a kérdés. A kislányom három éves, és még mindig nem tudom eldönteni, hogy tanuljon-e nyevet az iskolát megelőzően vagy sem, kétnyelvű óvodába irassam vagy sem. Sok ellentétes véleménnyel találkoztam már ezzel kapcsolatban. Vannak pszichológus és nyelvtanár ismerőseim is, akik szintén különbözőképpően vélekednek erről a kérdésről.
Lehet, hogy érdemes lenne megkérdezni magát Vekerdy Tamást arról, hogy miért gondolja feleslegesnek, sőt egyenesen károsnak a 6 éven aluli gyerekek nyelvtanulását.
Lehet, hogy a nyelvtanulás helyett sokkal többet érne, ha a gyermek anyanyelvét fejlesztenénk és tökéletesíténk? Mondjuk azzal, hogy mesélünk neki? Ha belegondolunk, akkor gondolatainkat, érzelmeinket, vagyis saját magunkat a nyelv (anyanyelv) által fejezhetjük ki leginkább. Minél tökéletesebben birtokolja a gyermek saját anyanyelvét, annál könnyebben boldogul az életben. Vagy nem így van?
Meg kéne nézni, hogy mit írnak erről a fejlődéslélektani könyvek.
Sziasztok! Én is azon a véleményen vagyok,hogy jobb minél hamarabb idegen nyelvet tanítani a gyerkőcöknek.Mire iskolába mennek a saját anyanyelvükön kívűl egy idegen nyelvet is beszélnek,akkor nyugodtan el lehet velük kezdeni majd egy harmadik nyelvet tanulni amikor az iskolába már kötelezően tanítják. Van ahol elsőbe van ahol csak ötödikben. De azt a hibát nem szabad elkövetni,hogy ha a gyerek egy adott szintet elért akkor ne vizsgáztassuk le mert késöbb hiába beszél 3 nyelven ha nincs papírja nem fog érvényesülni.Minél több nyelvet tanul annál könnyebben sajátítja el a többit és annál könnyebben megérti azt a nyelvetis amelyiket nem tanulta További szép napot kívánok mindenkinek Ági.
Látom az anyukák szinte egyöntetűen nincsennek a korai nyelvtanulás ellen, csatlakozom.
Sőt tudom ajánlani a Helen Doron angolt, ahol 45 percig játékosan angoloznak, s látom nyelvtanárként az ügyesen elbújtatott pedagógiai módszereket. Nem hiszem, hogy ez a gyermekek kárára történne.
Nem tartom helyesnek az idegen nyelvű ovit, iskolát, mert ilyen helyzetben a nap aktív szakaszának nagyobb részét idegen nyelven „tölti”, és akkor esetleg ez az anyanelv kárára is lehet. Viszont napi egy óra (akár több is) idegen nyelven való foglalkozás biztos nem hátráltatja az anyanyelv helyes elsajátításást.
Sziasztok.
Nagylányom 3 éves korától német nemzetiségi óvodába járt, mivel egy magyarországi sváb községben laktunk. Itt az egyik óvónéni jóvoltából napi szinten hallotta a német nyelvet. Az első év végére szinte mindent értett, ami a napi tevékenységekkel kapcsolatos, és otthon csak német dalokat, mondókákat volt hajlandó énekelni, mondani. Gondolom ez a pedagógus hozzáállásának i köszönhető, hogy meg tudta szerettetni velük ezt a nyelvet. Hozzáteszem én nem beszélek németül. A ballagás is német-magyar nyelvű volt.
Úgy alakult, hogy nem volt lehetősége német tagozatú iskolába mennie, így ott angolul kezdett tanulni. Most 6. osztályos és az angol mellé ettől a tanévtől felvehette második nyelvnek a németet. Nem én erőltettem, ő akarta. A magyar szókincsét szerintem ez nem befolyásolta, a fogalmazásai, a helyesírása is jeles, pedig igen szigorú tanárnő. A középső lánykám is már ovis korában elkezdte, most elsős és nem riasztó számára az idegen nyelv tanulása. Legkisebb lányom 2,5 éves vele szeretném elkezdeni az angolt, bár a nagyoktól is tanult már néhány szót. Az a véleményem, hogy minél korábban kezdi el a gyerek a nyelvtanulást, annál természetesebb módon tudja elsajátítani az adott nyelvet és a tudása is mélyebb alapokon nyugszik.
Üdv:
Kriszti
Én nem beszélek jól angolul.Érzem is a hátrányait a mindennapi életben.Tehát szükségesnek tartom a nyelvtanulást.Azt is látom,hogy 6 éves korban nagyon sok terhet raknak egyszerre a gyerekekre.Éppen azért tartom szimpatikusnak a korai nyelvtanulást,hisz nagyon fogékonyak a picik,és miért ne segítenénk az életüket azzal,hogy észrevétlenül,könnyedén tanuljanak meg egy idegen nyelvet.Természetes a hozzám hasonlóknak szakmai segítséggel.
Szerintem Vekerdy Tamás azt a tanulást nevezi tanulásnak, amit a felnőttek annak gondolnak, ha meghallják a szót. De van szerintem egy másfajta tanulás, amit akár természetes tanulásnak is lehet nevezni, a pszichológisuknak biztos van rá külön szakkifejezésük, amikor a pici csak egyszerűen magába szívja, ami körlötte történik. Ez van a kétnyelvű családokban, és miért ne lehetne hasonló környezetet teremteni egy picinek, ha nem vagyunk kétnyelvű apa-anya. Ha az egyik szülő naponta egy-egy órát idegen nyelven beszél, játszik a kisgyerekével, az ugyanaz, mintha egy kétnyelvű családban apuka este hazajön, és egy órát játszik a gyerekével… Azon már lehet vitatkozni, hogy a heti egy v. félóra angol akár oviban, akár egyéb szervezett körülmények között mit ér. Heti fél órában sem megtanulni nem lehet egy nyelvet, sem tönkretenni vele az anyanyelvi struktúrát, ez mindkettőhöz kevés. Nem is hallottam még olyan nyelviskoláról ahol állítanák, hogy megtanítják a piciket idegen nyelven. Még a legismertebb, a HD is az ígéri a szülőknek, hogy x db szót tanul év végére… Ez ahhoz elég, és ahhoz jó, hogy valami érdekes dolgot lát-hall, idegen nyelvű dalokat tanul, nem lesz neki olyan idegen később egy másik nyelv, picit megismerkedik egy másik kultúrával, szélesebb lesz a látóköre, jókat játszik, (de ez már nagyon tanártól függ!!!) és még sorolhatnám. Úgyhogy szerintem ebben az esetben inkább csak az anyagi ráfordítás kérdése merülhet fel hátrányként…
Azt gondolom ,annal nagyobb ajandekot nem adhatunk a gyermekunknek( a szeretet mellett), mint hogy lehetoseget biztositunk neki egy idegen nyelv megtanulasara.
Mindenkit arra biztatok, h batran kedje el!
Gyermekeink igazi kis zsenik es imadjak az ujdonsagokat.
En nem ertek egyett a cikkel,mivel az en fejem angol es nem tud magyarul.En meg csak magyarul beszelek a picihez. Igaz meg nagyon fiatal es nem beszel, de latom rajata,hogy a ket nyelv egyaltalan nem zavaraja.Sok baratunk van akik szinten vegyeshazassagban elnek es a gyerekeik tokeletesen beszelik mind a ket nyelvet es meg mincsenek 6 evesek.Sot van egy barati csalad ahol az anyuka magyar, az apuka francia es angliaban elnek, a kisfiu mindenkivel a sajat anyanyelven beszel azaz magyarul,franciaul es angolul az oviban. Szerintem 6 eveskor elott minden gondnelkul konnyen megtanulnak idegen nyelveket es nem terhelile oket.A 6 eves kor tul kozel van az iskola kezdeshez,es miert kell ugy leterheni a gyerekeket amikor amugy is sok valtozas lesz az eletukben. Minnel koraban erdemes kezdeni annal hatekonyabb.
Vekerdy Tamas az egyik legnagyobb szaktekintely pszichologia teruleten, es biztosan sokeves tapasztalatai es onallo velemenye van ebben a temaban. Es ez a rovid idezet csak egy kiemelt mondat lehet tobb mas kozul.
Nagyon erdekes lenne egy par nyelveszettel foglalkozo szakember velemenyet is hallani.
A ket/ es tobbnyelvuseg annyira osszetett, nem lehet csak igy egy mondatban elintezni.
Masreszt aki latott mar manapsag kozelrol iskolat, sajnos tudja, hogy a gyerekekben elo termeszetes tudasvagyat csak fokozatosan kiveszi a gyerekekbol ( es ez minden mas tantargyra is ervenyes).
A nyelvtanulasra ervenyes a legjobban, hogy a leheto legtermeszetesebb/spontanabb kornyezetet kell biztositani, ha ez nincs, akarhany eves legyen valaki, nem fog megtanulni egy idegen nyelvet.
Vekerdy nagy tekintélynek örvend egész Magyarországon. Én is mindig kíváncsian olvasom a megnyílvánulásait különböző fórumokon. Úgy tudom a waldorfosok körében az ő szava szent, viszont a nyelvtanulással kapcsolatos nézeteivel én sem értek egyet.
Személyes példám is azt mutatja, kétm majd hároknyelvű környezetbe kerültem születésem után egypár hónappal és később iskoláskorban megint.
Már felnőtt vagyok de a nyelveket még mindig értem és beszélem, igaz a szókinccsel kapcsolatban felfedeztem, hogy az aktív szókincsem megmaradt egy iskolás szintjén abból a nyelvből, amivel abbamaradt az élő ( beszélt ) kapcsolatom, de olvasni az internet segítségével olvasom. A játék öröme, szerintem bármelyik életkorban nagy motivációs erőként jelenik meg és kiaknázható a nyelvtanulásban.
En nagyon adok Vekerdy Tamas velemenyerea nevelesi kerdeseket illetoen, mert a gyerekek erdekeit tartja mindig szem elott. Ebben a felmondatban viszont ketelkedem. En egy masfel eves kisfiu anyukaja vagyok, akit ket nyelven nevelunk, mivel apuka mas nemzetisegu. Meg csak ott jarunk, hogy megerti mindket nyelvet es mond is par szot szinten mindket nyelven. Szoval tapasztalataink meg nincsenek nagyon. De ha mukodni fog es szepen megtanulja mindket nyelvet, akkor felteszem a kerdest, hogy vajon mi lehet a kulonbseg akozott, hogy igy tanulja a masik nyelvet vagy pedig jol megszervezve egyeb korulmenyek kozott. Biztos van olyan nyelvtanulo program, ami eroltetett es nem hatekony, de olvastam olyanrol is, hogy az oviban a nap feleben angol anyanyelvu nevelovel vannak a gyerekek es nem szavak magolasaval tanulnak, hanem ugyanugy, mint az anyanyelvet, folyamatosan abban a nyelvi kornyezetben maradnak. Igy szerintem hatekony lehet a modszer.
Én tulajdon képen egy nagymama vagyok, az biztos ,hogy Inez unokámat 3 hónapos korától vitték angolra, azóta is járnak vele .Az első értelmes szó amit kiejtett az angol volt a „hold” moon szó este észrevette az ablakból és akkor közölte.20 hónapos szép tisztán ejti a szavakat ,de még mondatokat nem mond.Szülei ha angolul szólnak hozzá mindent megért és szintén szavakban válaszol.
Ez most egy kéréssem volna véletlenül rákatintottam a lejelentkezésre, de szeretném továbbra is kapni a hirlevelüket.Köszönettel
Sziasztok!
Minden tiszteletem Vekerdy Tamás-nak!
Nem kétlem, hogy igaza is lehet. Nem tudhatjuk.
A következmények sohasem azonnal mutatkoznak.
Az én kisfiam is kétnyelvű bölcsödébe jár,( persze náluk a nyelvtanulás még nemigen hasonlítható össze az igazi tanulással) mert én is azt gondolom, hogy ebben a korban lehet a legkönnyebben megtanítani neki dolgokat.
Az is biztos, hogy a gyereknek sokkal könnyebb azonosítania a nyelveket, ha mi is tudunk vele foglalkozni. Akkor nem keveri a két nyelvet, hanem tudja, mikor melyiket használja.
Sziasztok!
Nekem nincs tapasztalatom a kétnyelvűséggel kapcsolatban. Sőt! Nem is beszélek egyenlőre semmilyen nyelven, csak magyarul. És ez sok élet helyzetben okozott már problémát. Nem szeretném, ha gyerekeim ugyanezzel a dologgal azonosulnának. Szerintem minnél hamarabb hozzá kell kezdeni a nyelvtanuláshoz, hogy a kicsiknek természetes legyen az, hogy másik nyelvet is tudni kell. Pici korban meg még játéknak is fel lehet fogni. Ezzel tudjuk egy kicsit megszerettetni velük a nyelvet. Hiszen Ők még olyan könnyen tanulnak. Kisfiam 3 éves , nagyon szeret internetes játékokkal játszani, nagyon sok oldal, ahol érdekes (számukra) játékok vannak, főleg angol oldalak. Néha azt tapasztalom, hogy Márk mondja az angol szöveget, amit hall a gépen. Akkor nem jobb, ha érti is??? A magyar anyanyelvet pedig nem hiszem, hogy befolyásolná, ha odafigyelünk erre, nem szabad, hogy gondot okozzon.
Éva
Megdöbbenten tapasztaltam, hogy a Felvidéken élő magyar cigányok három nyelen beszélnek tökéletesen. Sőt, furcsán néztek ránk, hogy nem tudunk jól szlovákul. Nekik nem gond megtanulni már piciként három nyelven, pedig biztos nem jártak tanfolyamra. Azon el lehetne filózni, hogy valyon milyen helyesen beszélnek egy biz. nyelven, de szerintem az már nem annak függvénye, hogy hány nyelvet tanultak kiskorukban.
A kislányom négy és fél évesen kezdett angolul tanulni (azelőtt is tanítottam neki szavakat), és fél év alatt rengeteget fejlődött, a kiejtése jobb, mint az enyém. Nagyon választékosan beszél magyarul. A fiam még csak egyéves, vele már elkezdtem foglalkozni angolul. Azt még nem tudom, ő hogy fog beszélni magyarul, de szerintem, ha vele is annyit foglalkozok majd magyarul, mint a nővérével, akkor nem lesz gond.
Mindig nagyon tetszettek Vekerdy Tamás írásai,ezen a kijelentésen viszont megdöbbentem.
Ha én is ilyen bőven fejteném ki erről a véleményemet és tapasztalatomat, akkor ennyit írnék:
Ez nem így van.
Válaszom többi részét szerintem tudják azok, akiknek a gyerekük pici korban kezdett nyelveket tanulni. Talán csak az tart tőle, aki még nem szerzett ebben tapasztalatot. (A 7 éves fiam 3 évesen némettel kezdte, tavaly tettük hozzá saját kérésére az angolt, mert igazságtalannak tartotta, hogy a kishúga tanul angolul, ő meg nem. A még nem egészen 2 éves lányommal 7 hónapos korától járunk angolra, vele az idén akarom a németet elkezdeni.):
Imádják a gyerekek, boldogan tanulnak, hiszen játszunk!!
Nem vettem észre semmiféle negatív hatást a több nyelv használata miatt, sőt…
Az én gyerekeim Magyarországon is sorsszerűen kerülnek kapcsolatba az idegen nyelvekkel, hiszen a számítógépes játékok nyelve az angol (óriási húzóerő!!!), anya német regényeket olvas, apa angol nyelvű zenéket hallgat, idegennyelvű barátok jönnek, a nagyobb testvérek külföldi adókat néznek a tv-n.
Természetesen a gyerekekkel játszunk, és nem nyelvtant tanulunk!
Tisztelettel:
Varjú Anett
Nem értek egyet a megjegyzéssel, mert mi van a többnyelvű családokban született picikkel. Ők két (esetleg több)nyelvet hallanak/tanulnak egyszerre, biztos van olyan korszakuk, mikor keverik, de szerinem hamar helyre teszik. Ráadásul kicsi korukban szinte ragad rájuk minden információ, akkor miért éppen a nyelv lenne a kivétel. Élő példa majd 5 éves unokaöcsém, aki Lengyelországban töltött egy hónapot magyar anyanyelvű nagyapjával és elmentek moziba is. Mikor kérdeztük, hogy megértette-e a filmet a válasza ez volt: Hát persze, hisz lengyelül volt! Ösztönösen úgy gondolom, hogy ha a mindennapjaikat több nyelven élik, akkor hatékonyabb, mint heti 1 óra „szervezett” nyelvóra.
A középső kisfiam 4 éves, pár hónapja kezdtünk angolozni vele itthon játékosan, imádja, sok mindent gyorsan megjegyez. Örömmel tanulja. Nem érzékeltem, hogy az anyanyelvi fejlődését rossz irányba befolyásolta volna. Legnagyobb fiam 1 éves kora körül kezdett el beszélni és egyidejűleg nagyon sok német dalt, mondókát, szót is megtanult. Meglátásom szerint a tanulás öröme motiválja őket. Ha gyerekre szabott a nyelvoktatás, felkelti az érdeklődését és örömet okoz neki, miért ne tanulhatná 6 éves kora előtt is az idegen nyelvet?
Ha a szülő is támogatja a gyereket ebben teljes mértékben, akkor nagyon hatékony lehet. Ha csak ritkán, rendszertelenül tanulunk velük, akkor tényleg semmi értelme, de akkor 6 éves kor után sem.
Én úgy gondolom, hogy van értelme másik nyelvet tanítani a gyermeknek ( születésétől fogva), de azt nagyon fontosnak tartom, hogy ne heti 1 órában kapjon erre lehetőséget csemeténk, hanem naponta !!!!!!! A heti 1 órás angol tanfolyamnak lehet van valami értelme, de nem az az igazi.
Én tapasztalatból beszélek….Magyar vagyok de nem magyarországon éltem pici koromban….az adott ország nyelvét a bölcsibe, oviba, suliba tanultam meg( napi gyakorlással), otthon természetesen anyanyelvemen, csak magyarul beszéltünk. Anyanyelvi szinten beszélem a másik nyelvet mai napig, bár már évek óta nem gyakorolom, csak nagyon ritkán. DE mivel babaként kezdtem el megtanulni, soha NEM FOGOM, NEM TUDOM ELFELEDNI..és ez a lényeg….az agyban teljesen máshol alakul ki a 6 éves kor alatt megtanult nyelv központja, mint a 6 éves kor után megtanult nyelvé. Ezt a Spektrumon láttam egy dokumentum filmben. BÁr valószínűnek tartom, hogy egy 7 éves gyermek ha külföldre kerül szüleivel és ott él több évig, ő is tökéletesen meg tudja tanulni a nyelvet anyanyelvi szinten….de a kor előrehaladtával ez az anyanyelvi szintű nyelvtanulási képesség mindeképp csökken.
Ja és nem beszélem nehezebben a magyart, mert 2 nyelvet tanultam egyszerre !!! Ez butaság. Pl. Trontoban, Quebecben is 2 nyelvet beszélnek az emberek: francia-angol…
Sziasztok!
Nekem vannak tapasztalataim a korai nyelvtanulásról.
A kisfiam 2,5 éves volt amikor a férjemhez kiköltöztünk 1 évre Ciprusra. A kisfiam még csak akkor kezdett el beszélni. Közös döntés alapján beadtuk egy angol nyelvű magán bölcsödébe. Előtte nem beszéltünk soha vele angolul, bár a BBC gyerekműsorát előszeretettel nézte.
Féltem a bölcsitől mivel nem értett egy szót sem, de szépen beilleszkedett. Igaz beszélni nem tanult meg, a mondókákból pár szót mondogatott, de már az is jó volt hogy felismerte őket. Viszont amit mondtak neki angolul azt mindent megértett. Mivel angolok között éltünk nem ijedt meg ha valaki hozzászólt, és néha látszott rajta hogy érti amit neki mondanak.
Sajnos az 1 év leteltével hazaköltöztünk és itthon beírattuk egy angol iskolába ekkor volt 3,5 éves. Sajnos itt már nem jó tapasztalatokat szereztünk. A gyereket nem érdekelte az angol és nem is járattuk tovább. Mindent megértett amit mondtak neki viszont beszélni még mindig nem akart. Őt sajnos ilyen korán még nem köti le, de szerintem az egy év alatt beleívodott annyi hogy a mai napig felismeri az angol szót. Őt még egyelőre jobban leköti a barátokkal való játszadozás mint az iskola szerű angol tanulás.
Ha játékosan tanulnának és persze senki nem szólalna meg magyarul a tanítás közben többet lehetne elérni, legalábbis a fiamnál igen.
Ketnyelvüseg .
Hozzaszolas V.Tamas megjegyzesehez.
En nem vagyok szakerto, de viszont egyaltalan nem ertek egyet a megjegyzessel.
Nemetorszagban elünk kisfiam 3,5 eves anyanyelviszineten beszel magyarul es nemetül is.
Söt 3 eves korig automatikusan megtanulja eröltetes nelkul , ha a szulok megfelelökeppen allank hozza.
Sziasztok
En egy Erdelyben elo, roman allampolgarsagu magyar vagyok. Tehat en mar kiskorom ota roman-magyar kornyezetben nottem fel. Kovetkezeskeppen sajat tapasztalat alapjan tanusithatom hogy a nyelvtanulas 6 eves kor elott nemhogy ertelmes, de hasznos es hatekonyabb is. Az hogy miota az ertelmemet tudom hallom, ertem, beszelem a roman nyelvet, nem befolyasolta negativan az anyanyelvem hasznalatat, megerteset, strukturatjat, stb. nalam. Es meggyozodesem hogy ez minden gyerek eseteben igy van. Egeszen erthetetlen szamomra, hogy miert lenne karos vagy ertelmetlen a nyelvtanulas 6 eves kor elott. Miert pont a 6 ev?