Sokan, akik a korai nyelvtanulás, mindenekelőtt az ellen vannak, hogy a szülő maga több nyelvet adjon át gyermekének, csak az egy szülő – egy nyelv stratégiát ismerik, azaz, ha a két szülő nyelve más, és mindketten az anyanyelvüket beszélik a kicsihez. Esetleg, ha egy harmadik nyelven kommunikálnak egymással, vagy harmadik nyelvű környezetben élnek, a gyermek egy újabb nyelvvel gazdagodhat. A szülők anyanyelvének különbözősége, vagy a lakóhely meghatározza, hogy a gyermek természetes környezetben sajátíthatja el ezeket a nyelveket. Szerencsésnek mondhajta magát, akinek ez megadatik, s sok pszichológus, pedagógus és azok a szülők, akik ilyen családban élnek, úgy gondolják, hogy a „nem természetes” kétnyelvűség erőltetett, felesleges, „nem-szabad”.
A kétnyelvűséget kutató nyelvészek azonban többféle stratégiát különböztetnek meg a két- vagy többnyelvűséggel kapcsolatban, s az egy szülő – egy nyelv csak egyike ezeknek. Túl egyszerű lenne az élet, ha csak ilyen helyzetekben lehetne lehetősége egy kisgyereknek arra, hogy egy újabb nyelvet elsajátítson.
Ott van például a „kisebbségi nyelv otthon” stratégia. Ha magyar szülők külföldre kerülnek például, dönthetnek úgy, hogy az otthonukon belül magyarul, azon kívül viszont a többségi nyelven beszélnek gyermekükhöz. A kicsi így egyértelműen a családhoz, az otthonhoz köti a szülők anyanyelvét. Ebben az esetben is két nyelvet hall a szüleitől – az egyiket otthon, a másikat az utcán, boltban stb.
Sőt, egy családon belül is használható több stratégia. Az „idő és hely” módszerére példa lehet, ha egy „kisebbségi nyelv otthon” stratégiát alkalmazó család rendszeresen a kisebbségi nyelvet beszélő országban tölti például a nyarakat, amikor is az egész család az otthonon belül és kívül is a (számukra az év nagy részében) kisebbségi nyelvet beszéli. De olyan családok is léteznek, ahol a hétköznapok egy szülő – egy nyelv stratégia szerint, a hétvégék viszont a kisebbségi nyelv otthon stratégia szerint zajlanak.
A kétnyelvűséget kutató nyelvészek elismerik azt a stratégiát is, ha egy szülő nem (csak) az anyanyelvén beszél a gyermekéhez. Az ilyen szülők ugyanúgy érzelmi és/vagy intellektuális motivációval ragaszkodhatnak egy második nyelvhez és annak átadásához, attól függetlenül, hogy nem anyanyelvük. Gyermekük számára természetes az, hogy nem egy nyelvet hallanak, és a második nyelv használata (bár a szülő számára tudatosabb tervezést, célkitűzést igényel) ugyanolyan természetes számukra, mint az eleve kétnyelvű családokban. És ezek a nyelvészek nem beszélnek elítélően azokról a szülőkről sem, akik pár év nyelvtanulás után vágnak bele egy nyelv átadásába. A gyermeknek nem doktori előadásokat tartunk mi szülők, hanem egyszerű nyelvezettel beszélünk hozzájuk az elején. Természetesen nem árt fejlődőképesnek lenni, hisz később szükség lesz majd a bonyolultabb nyelvezetre, de az a szülő, aki belevág a („mesterséges” – vagy jobban szeretem ezt a szót használni – választott) kétnyelvű nevelésbe, mivel egyébként is átgondolja, mit hogyan szeretne csinálni, tisztában van ezzel, és nem zárkózik el a szükséges fejlődés elől. És rengeteg segítség áll rendelkezésére ehhez.
Pearson írja számos családban végzett kutatása után: „Nincs jele annak, hogy a gyerekek nyelvtudása hátrányt szenvedne a szülők nem anyanyelvi helyzete miatt. A beszédfejlődés kulcsa a nem anyanyelvi szülők gyerekei esetében – csakúgy, mint minden gyerek esetében – az, hogy beszédgazdag környezetben éljenek, melyben sokszínű stimuláció található, és elfogadó légkörben, melyben bátorítják őket arra, hogy kifejezzék magukat és amelyben értékelik szóváltásaikat.”
Az olyan szülők tehát, akik nem anyanyelvüket (is) szeretnék átadni gyermeküknek, ugyanúgy természetessé és a mindennapok részéve tehetik gyermekük számára egy második nyelv használatát, mint azok, akiknek különböző párjukétól az anyanyelvük.
Köszi az infót, várom az ismertetődet a Caillou könyvekről. A honlapon már jártam, érdekelnének a könyvek is.
Persze, ismerem, aranyosak, de úgy gondolom, hogy minél többet és változatosabbat olvastok, annál jobb. Én például most nagyon szeretem a Caillou könyveket, írok is majd róluk.
Annamari!
Szeretném megkérdezni, ismered-e Justina által ajánlott Oxford könyvsorozatát, amely a gyerekek játékos nyelvtanítására ösztönöz.
előre is köszönöm a válaszodat.
Barbara
Szilvi, ha kitartó vagy, biztosan sikerül! 🙂 Én a helyedben nem magyaráznék angolul, próbálj többet ragaszkodni a magyarhoz, és őt is jobban késztetni erre (vannak erre különböző technikák).
Köszi, hogy megosztottad velük a történeted, ami bizonyítja, hogy a két(több-)nyelvűség egyáltalán nem olyan fekete-fehér, mint azt sokan gondolják!
Sziasztok,
Nalunk is nagy a babeli zurzavar, en fokent magyarul beszelek a lanyunkhoz, ferjemnek angol es spanyol az anyanyelve, mindkettot probalja atadni, igy az oteves lanyunk beszeli mind a harom nyelvet kulonbozo szinten. Amerikaban elunk, igy termeszetes, hogy az angol a mervado, utana magyarul szolal meg legszivesebben, aztan jon a spanyol. Sajnos mar egyre inkabb angolul valaszol, amikor magyarul beszelek hozza, de majdnem mindent megert, es amikor magyarok kozott van (vagy jonnek a nagyszulok), nagyon otthonosan erzi magat a magyar nyelvvel…
Amikor valami erdekeset akarok neki tanitani (pl. egy termeszeti jelenseget), akkor angolul magyarazom, mert ugy tudja majd ezt a tudast tovabbadni, es elismerest szerezni. Kicsit keverem sajnos, de ahogy masok is irjak, nehez kovetkezetesnek maradni. Az iras-olvasassal meg varnek par evet, elotte tanuljon meg angolul irni-olvasni az iskolaban.
Ferjem ket eve eleinte kicsit drasztikusnak tuno de mostanra bevalt modon tanitja a spanyolt: heti egyszer-ketszer, ahogy ideje engedi, leul Rebekaval egy masfel orara es egy kepes szotarbol szavakat tanit neki (testreszek, etelek, stb), majd vicces meseolvasassal zarja. Nem nagyon tud meg mondatokat formalni, de eleg nagy a szokincse. Es iden spanyolorakra is kezd jarni.
Egyszoval a harom nyelvet harom kulonfele modszerrel tanulja Rebeka, kulonbozo szinteken all attol fuggoen, eppen melyik kornyezetben tolt tobb idot. Remelem ez igy is marad, es a magyar nyelv (amit a legnehezebb itt fenntartani) is megmarad neki a jovoben… Mit gondoltok, sikerul?
Koszonom elore is a valaszokat,
Szilvi
Köszönöm Annamari!Igen, megvan a könyved, előveszem újra és átolvasom.
üdvözlettel: Barbara
Barbara, nem keverném be a németet az angolba. Használd az átmeneteket (megvan az anyagom, ugye?) – ott írtam erről. Ha aggódsz a magyar miatt, napi váltást is csinálhatsz (német alap, és mondjuk egyik délután angol, másik délután magyar). De biztos, hogy hosszú távon az lesz a domináns, ahogy írtad.
Szia Annamari!
Ha megkérlek, írnál véleményt a fent említett kérdésemben? köszönöm előre is!
Sziasztok!
1 éves Fiaimmal 6 hónapos koruk óta foglalkozom németül (mondókák, dalok, napközben pedig ezen a nyelven kommunikálunk).
kb. 1 hónapja kezdtem bevezetni Náluk az angolt is (többek között a Ti ösztönzésetekre is, mert kezdetben nem volt hozzá elég önbizalmam). Egy nagyon kedves ismerősre tettem szert a blog révél (köszönöm Kati! :)) akitől sikerült nagyon jó anyagokat kapnom, így – nagy örömömre – már az angol is része a mindennapjainknak.
Naponta kb. kétszer 20 percet, vagy valamivel többet foglalkozom a Srácokkal, de inkább egyelőre dvd és cd segítségével. Megpróbálom ezeket azért életszerűvé tenni (pl. a Play Alongnál én is csinálom Velük, ill. szoktunk kicsit beszélgetni is a látottakról, de tényleg csak pár szavas mondatokat tudtam még magamból kihozni.)
Alapvetően a német nálunk az első/második nyelv, az angolt egyelőre ismerkedés szintjén szeretném Velük.
Szerintetek legyek következetes és mivel angolból nem igazán megy még a kommunikáció, hagyatkozzak a dvd-re, ne keverjek be pl. német dvd-ket, meséket, vagy ilyenkor nem számít, Ők úgyis meg tudják majd idővel különböztetni a két nyelvet egymástól.
Másik dilemmám, hogy mostanában ezáltal eléggé háttérbe szorul a magyar nyelv, gyakorlatilag csak este kerül rá sor, amikor Apa is hazaér, viszont szerintem hosszútávon úgyis ez lesz a domináns külső hatás, ezért is szeretném kihasználni most ezt a két évet, amíg itthon vagyok Velük arra, hogy minél többet „szívjanak” magukba a másik két nyelvől.
Köszönöm előre is a hozzászólásotokat, sokat segítenétek vele.
Barbara
Szia Zsanett, az fog kisülni (persze nem állítom, hogy könnyű lesz), hogy hozzád magyarul, apához szlovénul fog beszélni a kicsi, ha együtt vagytok, akkor tudni fogja, hogy angolul beszéltek (töltsetek azért vele külön-külön is időt, hogy legyen lehetősége az anya- és apanyelvet is elsajátítani). Az olaszt a környezetre hagynám, ha majd bölcsibe-oviba jár, bőven lesz ideje elmerülni benne, addig tegyétek le a többi nyelv alapjait. 🙂
Sziasztok!
Nagyon erdekes a tema. Csakugy mint sajat magam helyzete is. Magyar anyuka, Szloven apuka, egymassal angolul kommunikalunk, es Olaszorszagban elunk, olaszul csak az apa beszel.
Na ebbol mi fog kisulni, kivancsi vagyok a velemenyetekre!
Próbálunk lazán hozzáállni. Próbálunk mindenhez lazán hozzáállni.
Köszönjük a tanácsokat, akkor elindulunk egy úton, s ha nem működik, akkor egy másik úton.
Csak már jönne Brúnó 🙂
Pálék esete elég különleges (írt már erről itt a blogban több hozzászólásban is, hamarosan megszületik a kisbabájuk), de természetesen mindenkinek meg kell találnia azt a rendszer(telensége)t, amelyben a legjobban működik a nyelvátadás a családjában, és amiben jól érzi magát szülő és gyermek, és időről időre megnézni, hogy tényleg jól működik-e, esetleg változtatni. 🙂
Szerintem nem kellenek szabályok:) Vagy legalábbis elég nehéz következetesnek maradni, és elég nagy kívánság az egy szülőtől, hogy mindig csak angolul beszéljen a saját gyermekéhez és a magyart, ami az anyanyelve, ne is használja, ha a gyerekéhez beszél. Szerintem ez betarthatatlan és csak elégedetlenek leszünk magunkkal, ha elérhetetlen célt tűzünk ki. Én személy szerint, ha tehetem angolul beszélek hozzájuk, de persze, ha együtt van a család, akkor marad a magyar. Bár néha nem bírom ki és ha olyan a szituáció és tudom, hogy ezt vagy azt a mondatot érdemes lenne, hogy angolul is hallják, vagy angolul hallják, akkor nem zavartatom magam, és a család más jelenlévő tagja jelenlétében is beszélek hozzájuk angolul. Szóval csak lazán:) Ez az én „receptem”.
Erzsi
Ha túl soknak gondoljátok, akkor beszéljen csak egyikőtök hozzá angolul. Ez volt az eredeti terv, ha jól emlékszem, nem? 🙂 Egyikőtök hozzá csak magyarul, másikótok angolul, egymás között angolul/magyarul? Van még pár lehetőség.
Köszönjük a kétnyelvű csomagot.
Boldog, Sikerekben gazdag Új Évet kívánunk!
Még mindig nem találtuk ki a stratégiát. Még van pár napunk 🙂
Egy ideig arra gondoltunk, hogy itthon általában angolul beszélünk hozzá, s mondjuk ha vendég jön, elmegyünk valahova és esetleg hétvégenként beszélnénk hozzá magyarul. Félünk, hogy összezavarnánk ezzel.
Eléggé itthon ülősök vagyunk, szóval lehet, hogy túl sokat hallana angolt 🙂