[Magyarázat és extra ötletek a kép alatt.]
Tapasztaltad már, hogy a saját nyelved (legyen az anyanyelv vagy tanult) használtad gyermekeddel, és ő nem azon a nyelven válaszolt neked? Nem vagy egyedül. Ez elsősorban akkor fordul elő, ha a szülő a kisebbségi nyelvet (nem a környezet nyelvét) használja a gyermekkel, és ez a nyelv valamilyen ok miatt háttérbe szorul.
Mit tehetsz ilyenkor? Hogyan érheted el, hogy gyermeked azon a nyelven válaszoljon, amelyen te kérdezted? Ez talán a leggyakoribb kérdés, amelyet szülők feltesznek nekem. A tudnivalókat a fenti infografikán foglaltam össze, Elizabeth Lanza kutatásának alapján, aki norvég-amerikai családokban vizsgálódott, és 5 csoportba különítette el a szülők reakcióját.
1. Tégy úgy, mintha nem értenéd, amit a gyermek mond, ha másik nyelven válaszol vagy beszél hozzád. Ez eleinte nehéz lehet – úgy tűnhet, hogy a gyermekre erőlteted a saját nyelvválasztásod, de egyértelműen megmutatod általa, hogy te melyik nyelvet részesíted előnyben. Akkor is megteheted ezt, ha a gyermek tudja, hogy beszéled a domináns nyelvet. („Mom, where are my socks?” – „Mit mondasz? Nem értem.” vagy „Mondd ezt még egyszer!”)
2. Kérdezz vissza a saját nyelveden, és fordítsd le, amit a gyermek mondott. Ez nem annyira erőteljes, mint az első módszer (a gyermeket nem készteted arra, hogy kimondja a kérdéses szót vagy mondatot a te nyelveden, csak igennel vagy nemmel válaszol), de ez is megmutatja a preferenciádat. („Mom, where are my socks?” – „A zoknidra gondoltál?” – „Igen.”)
3. Ismételd el a gyermek mondatát a saját nyelveden. Ez is egyértelmű képet ad arról, te melyik nyelvet szeretnéd használni, de nem készteti a gyermeket egyáltalán arra, hogy átgondolja, mit is mondott és megváltoztassa azt. („Mom, where are my socks?” – „Hol van a zoknid? A fiókban.”)
4. Fogadd el, amit a gyermek a másik nyelven mondott, és lépj tovább, folytasd a beszélgetést. Ebben az esetben nem javítod ki a gyermeket és nem is kérdezel vissza. („Mom, where are my socks?” – „A fiókban.”)
5. Nyelvet váltasz, és átadod a gyermeknek az irányítást. Ez a leggyengébb szülői magatartás, ha az eredeti nyelvválasztásra gondolunk. („Mom, where are my socks?” – „In the drawer.”)
Hosszú távon, ha szeretnéd biztosítani, hogy gyermeked magas szinten elsajátítsa és aktívan használja a második/kisebbségi nyelvet, az első két lehetőséget ajánlatos használni, még ha nehéznek is találod. Ha az egy szülő-egy nyelv stratégiát használjátok a családban, könnyebb lesz ezt alkalmaznod, mint ha hozzám hasonlóan két nyelvet adsz át egyszerre a gyermeknek (de ez utóbbi esetben is próbálkozhatsz, akár ezzel a plusz lehetőséggel is).
Az infografikára felírtam még olyan plusz kérdéseket, amelyeket érdemes átgondolnod, ha gyakran előfordul az a helyzet, hogy a gyermek a domináns/első nyelvét használja veled.
Tapasztaltál már ilyet a családodban? Hogyan szoktál reagálni ilyenkor?
az első 3 módszer valamelyikét használjuk.