Július vége felé sokszor eszembe jutott, el ne felejtsem a dátumot. Aztán mégsem emlékeztem akkor, mikor kellett volna. 😀 Így most három nappal később „csendül fel” a Happy birthday! 🙂
Tavaly ilyenkor nagyot ünnepeltünk, most egy picit kisebb a gyertya lángja (ígérem, a tizedik majd megint nagy lesz :)).
Ilyenkor mindig számot is szokás vetni: mi történt, mi változott az elmúlt időszakban. A számok: 351 bejegyzés, a hozzászólások száma 5000 felé jár (sajnos nem tudok pontos számot a Facebook kommentelési lehetőség alkalmazása óta).
Az elmúlt egy évben sok újdonság is született, sok új olvasóhoz eljutott a blog híre, kapott elismeréseket is. Amire a legbüszkébb vagyok, az az Angol Falatkák megszületése.
S hogy megint az ünnepelt adhasson ajándékot, játsszunk! 🙂 Írd meg egy kommentben itt a bejegyzés alatt, hogy mit üzennél annak az énednek, aki még csak most fog bele a nyelvátadásba (ha pedig most kezded, írd le, milyen kételyeid vannak). A kommentelők között 6 db Nevelj kétnyelvű gyereket! könyvet sorsolok ki (annak a nyertesnek, akinek már megvan, kitalálok más meglepetést :)). A lehetőség aug. 5-én éjfélig él.
Játék! Kitartás! Siker!
kitartás 🙂
Élvezd!
Kitartás! 🙂
Minden nehézséget, következetlenséget, zavarodottságot legyűr az első s aztán minden együtt dúdolt, énekelt dalocska, kinyögött, kimondott szó, mondóka vagy akár ellenkezés, veszekedés, mert minden helyzetben látjuk egymás szemében, hogy értjük egymást.
Nagyon nagy orom lesz minden angol szo, amit hallasz a szajabol 🙂
Azt üzenném, hogy nehéz lesz, nagyon nehéz!
Nehéz lesz rávenni magamat, hogy már a pocakhoz angolul beszéljek. Nehéz lesz angolul mondani mindent, amikor még a gyermekem szinte elfér a két tenyeremben és mit sem törődik azzal, hogy mit makogok neki. Nehéz lesz ügyelni a kiejtésre, és főleg mások (leginkább nyelvtanárok) előtt megszólalni. Nehéz lesz elviselni az olykor megbotránkozott tekinteteket, és újra és újra végighallgatni a szokásos szólamokat: „össze fog zavarodni”, „beszédhibás lesz”, „egyáltalán nem is fog tudni beszélni”. Nehéz lesz a rosszalkodó kis manóra következetesen angolul rászólni, persze amikor épp a konnektor felé tart egy fém tollbetéttel, akkor megváltoznak a prioritások, és egy mondat erejéig feladhatom az angol nyelvet. Nehéz lesz folyamatosan tanulni, és ha hirtelen egy szót nem tudok, akkor sem engedni a kísértésnek, hogy magyar szót fűzzek az angol mondatba.
Majd egy pár hónap után, amikor a kisfiam még nem beszél, csak gügyög, kezdem azt érezni, hogy akár mi is lesz, én már nyertem, mert az angol egyre folyékonyabban megy. Fordítok ezt-azt, majd megkérnek, hogy tolmácsoljak itt-ott. No meg a következetesség. Talán ez az egyik legnagyobb jellemformáló lecke. De még mindig várok, hogy vajon a kisfiam mit profitál ebből?
Aztán amikor egy napfényes szombat reggel édesanya odaveszi közénk a 17 hónapos kisfiunkat, aki lerántja rólam a takarót és széles vigyorral közli: „Daddy, I see you!” – nos, akkor majd hirtelen úgy érzem, egyet sem tudnék felsorolni a fenti nehézségek közül.
———–
Üzenetem margójára: a kisfiunk, Noel most 18 hónapos. Viszonylag korán kezdett egy majd két szótagos szavakat használni. Az utóbbi egy hónapban gyakorlatilag minden szót utánoz amit hall, és használja is azokat. Persze főleg magyarul, de egyre több az angol szó is.
Ne hagyd magad elnyomni 😀
Eleve többnyelvű családokban valahogy természetesen alakul, hogy a gyerek különböző személyektől különböző nyelveket sajátít el. Viszont eléggé talány számomra, hogy valaki, aki amúgy egy(anya)nyelvű, hogyan tud két vagy akár több nyelvet átadni gyermekének, anélkül, hogy az később keverné ezeket… (láttam, hogy lehetséges, úgyhogy ez nem kérdés számomra, csupán a hogyanra volnék kíváncsi, meg arra, hogy vajon mennyire a gyerek adottságaitól vagy a szülő/környezet hozzáállásától függ, hogy mi lesz az eredmény.)
ne add fel!megéri!
Én azt üzenném, hogy a gyerekem csak nyerhet vele, bármit is mutassak neki, és az ő dalain át kicsit jobban megismerhetem az angol kultúrát.
en azt uzennem, hogy minden nap egy kicsit, a kis lepesek oriasi tavolsagokka adodnak ossze az evek alatt… es hogy csak evek mulva kerdezd meg hogy megerte e….