Ma, amikor a digitális világ átszövi életünket, és teljesen természetes, hogy internetet, számítógépet, mobiltelefont és tabletet használunk, ritkán gondolunk bele, mennyire megváltozott az életünk ahhoz képest, hogy hogyan éltünk mondjuk 20 éve, és mennyi mindent nyertünk az által, hogy könnyebben rátalálunk bármire vagy elérjük azt, amit szeretnénk. (Persze, tudom, vannak ennek hátrányai is, de most nem erre szeretnék fókuszálni.)
Néhány napja megint rádöbbentem arra, milyen kicsi lett a világ. S hogy mi köze van ennek a játékos otthoni nyelvelsajátításhoz? Elmesélem.
A Facebook-on megláttam egy cikket, amit valaki belinkelt a Knutsford Guardian oldaláról, egy 9 éves kislányról szólt, aki – bár korábban diszlexiára való hajlamot is diagnosztizáltak nála – tavaly 6 hónap alatt 272 könyvet olvasott el. A lányom is szeret olvasni (szerencsére), és angol gyerekkönyveket is elő szoktunk venni, így megmutattam neki a történetet. Eszter első reakciója ez volt: „Melyik a kedvenc könyve?”
A cikk végén ott volt Faith (így hívják a kislányt) Twitter fiókjának elérhetősége, amit az anyukája kezel. Így mi mást tehettem, hogy válaszoljak a lányom kérdésére, mint hogy bejelentkeztem a 4 éve nem használt Twitter fiókomba, hogy elküldjek egy üzenetet az anyukának, hátha visszaír. Megtette:
Így megtudtuk azt, hogy Faith kedvenc sorozata a Franklin W. Dixon írói álnév alatt futó The Hardy Boys (190 kötetből válogathatunk), kedvenc szerzője pedig Enid Blyton, aki kb. 800 könyvet írt. Utóbbinak néztünk utána, és kiválasztottunk egy három könyvből álló sorozatot tőle The Magic Faraway Tree címmel, amit Eszter legszívesebben azonnal a kezébe vett volna. Az Amazonon kapható volt a Kindle formátum, így pár perc múlva bele is vághatott a regénybe. (A linken beleolvashatsz, ha érdekel, elég egyszerű a nyelvezete, bár nagyon kezdő olvasóknak még nem ajánlom.)
Eddig a történet. Szürreális? Természetes? Nézhetjük innen is, onnan is. De a lényeg az, hogy a lelkesedése, a lelkesedésünk még tovább tart. 🙂 Köszönjük, Faith!