A következő kedves beszámolót a pályázatra Beáta küldte, aki néhány hónapos pici babával készül(t) a karácsonyra. Írását érdemes azonban elolvasni akkor is, ha már elmúltak az ünnepek, mert sok hasznos elleshető tipp van benne arról, hogyan érdemes egészen picikkel elindulni a kétnyelvűség felé. 🙂
Márk babánk 20 hetesen csöppen az első Karácsonyába. Már így, 4 és fél hónapos korában is az angol játékaink lelkes résztvevője, azaz most még inkább azt mondanám: „visszajelzője”. Dalolgatok, mondókázok magyarul és angolul is, amióta az úgynevezett „újszülött van a háznál” 🙂 időszakot kinőttük.
Mielőtt rátérnék az adventi időszakra egy kis kitérőben elmesélem, első „lépéseinket” az angol felé, amit fontosnak tartok, mert a kezdeti sikerek miatt adventezünk és karácsonyozunk két nyelven.
Kisbabánk születése előtt elhatároztam – férjem egyetértésével, hogy szeretném becsempészni mindennapi életünkbe az angolt, mert nagyon igaznak tartom Gregg Roberts véleményét, amit könyved mottójául választottál: „Az egynyelvűség a 21. század írástudatlansága.” Célom, hogy a világnyelv gyermekünknek már ne idegen nyelv legyen.
Tehát a kezdeti sikeres percek nálunk úgy néztek ki, hogy pár hetes korában az ‘Up, down, turn around…’ dalocskával tornáztattam a pelenkázón (hasonlóan ahhoz, ahogy a videódban van). Ekkor még inkább csak arról szólt, hogy én szokjam a helyzetet, hogy már nemcsak olvasok a módszerről, hanem élesben elkezdődött, hogy másik nyelvet is hall a Babám Tőlem!
Pár héttel később, amikor az első mosolygásokat gyakorolta, a dal ‘turn around’ kéztekergetős részénél mindenképpen bevetette, majd kicsit később már akkor fülig futott a kis száj, amikor az ‘Up’-nál emeltem a kezeit a magasba :), azóta is egyik kedvenc ez a dalocska. Ha meghallja, elfelejti esetleges rosszkedvét is. Ilyen, minden nap elhangzó mondókánk az „Up,up,up, in the sky like this…”; „These are baby’s fingers…”; „Ten fingers, ten toes…” kezdetűek is!
Anyanyelvi kedvencek pedig a: Tiszán innen, Dunán túl…; János vitéz Első éneke, különösen az Iluskáról szóló versszakok :), Tavaszi szél vizet áraszt…; és a cirógatók: Pici szem, pici száj, keretezi kicsi áll, kupolája homlok…
Az adventi készülődés során a már megszokott dalok és mondókák közé becsempésztem angol fronton Silent night-ot és a Jingle Bells-t, anyanyelvi fronton Weöres Sándor: Száncsengő és Suttog a fenyves verseit. Korának megfelelően még az ölbéli játékoknál tartunk, emiatt a karácsonyi témájú mondókákat, dalokat tudom alkalmazni, a Jingle Bells például nagyon jó, amikor hintáztatom, a magyarul jól ismert Zsipp-zsupp, kenderzsupp szerű mozdulatokkal.
Nagyon szereti nézegetni a havas, karácsonyfás könyvecskét, és gőgicsél a Télapónak, virágos jókedvében pedig sikít is. Ebből magyarul olvasom a versecskét, de a kívánságlistánkon szerepel ‘Márk baba első angol nyelvű könyve’, nagyon izgulunk, hogy Jézuska tud-e tenni ez ügyben valamit. 😉
Beáta, reméljük, teljesültek a kívánságaitok! Minden jót és további sok örömöt nektek a kétnyelvűség útján! 🙂