Ez a bejegyzés várakozik egy ideje arra, hogy megjelenhessen itt a blogon. Célkeresztjében a német nyelvű gyerekkönyvek, aki pedig elhozza nektek: Németh Eszter, a Könyvmutatványosok alapító főszerkesztője, két gyermek édesanyja. Eszter segítségével osztrák gyerekkönyvek között böngészünk.
1. Johanna im Zug
„…megbontja a gyermek és ifjúsági elbeszélések zárt struktúráját, bepillantást engedve az írás aktusába, az író és szöveg közötti viszonyba. A Johanna im Zug című kötet ugyanezt teszi képekben. Nemcsak a kismalac történetét meséli el, de bemutatja a kötetben a képek keletkezését is. Hogyan lesz a kockás papírra vetett vázlatból kismalac, vonat és mi történik vele a vonaton.”
2. Rosa und Bleistift
„Jens Rassmus könyve kicsit másképp, de szintén ezt a témát járja körül, miközben persze roppant szórakoztatóan elmeséli miképp esett, hogy éjszaka, miután a kislány lefeküdt aludni, a grafitceruza meg a rózsaszínű színescerka kimásztak a ceruzatartóból bele egyenest a rajzba, s milyen kalandokat éltek ott át. […]
A gyerekek számára jó a könyv, mert maguk is szeretnek mesét szőni a rajzaikhoz, s megtapasztalhatják, hogy egy egyszerű ceruza is lehet mesehős (lásd még Szutyejev). Nem beszélve arról, hogy képsorozatokban is lehet történetet mesélni, s bátran lehet vegyíteni a technikákat (ceruzarajz, akvarell, kollázs).
A felnőttek számára is jó, mert ráirányítja a figyelmet a gyermeki önkifejezésre, a kommunikációjuk egy nagyon speciális formájára, arra, hogy a rajz tudattalan vagy elfojtott tartalmakat képes közvetíteni. És arra is, hogy a gyermeknek sokszor csak bátorításra van szüksége, és megbirkózik a problémákkal ő maga. De arra is, hogy a tárgyakat a szokásostól eltérően használhassa!”
(Forrás: Gyerekkönyvek külföldön – Ausztria)
3. Ma lassú akarok lenni (Heute will ich langsam sein)
„Mi fogott meg a könyvben? Elsőre az, hogy egész egyszerűen kilógott a nagyméretű képeskönyvek közül. Ott állt középen, de nem árválkodott, bujkált. Csak volt. Így egyszerűen. Elolvastam a szerzőt, címet. A Janisch névnél vigyorogtam egyet (a Mesekalauzon olvastam egy másik könyvéről) De aztán elvarázsolt maga a könyv. A meghökkentő grafikák, és egyéb illusztrációk csakúgy, mint a versek. Érdekes volt úgy gyerekkönyvet lapozni, hogy az illusztráció fekete-fehér. Megkockáztatom mégis jobban él, mint néhány színes társa.
A buszmegállóban aztán elkezdtem olvasni halkan, meg fordítani a gyerekemnek. Ezer dolgot kérdezett, főleg a képekről persze, de régen mozgatta meg az ő fantáziáját is ennyire könyv.”
A ti kíváncsiságotokat melyik könyv csigázta fel? (Nekem a Rosa und Bleistift nagyon tetszik, a megadott linken betekintőt is találtok. A harmadik könyvnek pedig zseniális a címe. Vajon hányszor adunk gyermekünknek lehetőséget arra, hogy az ő tempójában teljenek a napok?)