Ezen a héten ovisokkal „táborozunk” délutánonként, minden nap 3 órát vagyunk együtt. A Facebook-on sokan kértétek, hogy osszam meg, mit csinálunk, így most elmesélem, mi történt ma délután.
Már mikor szervezni kezdtem a tábort, tudtam, hogy hozzánk látogat majd egy diákcsere-program keretében egy taiwani lány, akivel angolul tudunk csak kommunikálni, így a nyári szünet előtti utolsó foglalkozáson kérdéseket írtunk össze, amit emailben elküldtem neki, és megkértem arra, hogy hozzon fotókat, amelyek segítségével bemutatkozik, és válaszol a kérdésekre. Így a mai napot azzal kezdtük, hogy Albee megtartotta a bemutatóját (természetesen angolul). Jó volt látni, hogy éles helyzetben is használják a gyerekek a bemutatkozást, amit sok foglalkozás elején az angolul beszélő bábunkkal már gyakoroltunk. Egy kicsit meg voltak illetődve Albee láttán, de hamar felengedtek, és érdeklődéssel figyelték, ahogy Taiwanról, a családjáról, kedvenc ételeiről és sok más érdekességről beszél. Megbeszéltük, hogy Albee egyik kedvenc ételét, a fried rice-t (sült rizs) holnap el is készítjük.
Kézmosás után („This is the way we wash our hands…”) a konyhába vonultunk át, és limonádét készítettünk közösen: megbeszéltük, hogy citromra, vízre és cukorra van szükségünk hozzá, hogy milyen színű a citrom, elvágtuk, megszagoltuk, közösen kifacsartuk, aztán meg is ízleltük (it was sour! :)). Aztán előkerült az uzsonna, gyümölcs és kakaós csiga, a gyerekek ügyesen mondták, hogy It’s a circle és It’s a snail, aztán persze nem kellett külön noszogatni őket, hogy el is fogyjon. 🙂 Közben elkezdett esni az eső, így elénekeltük a How’s the weather? dalt is, és egyetértettünk abban, hogy I’s rainy and cloudy.
Uzsonna után játszottunk egy kicsit a testrészeinkkel, megérintettük őket, és előkerült a Cookie says játék is (Simon says után szabadon). Jó volt látni, hogy milyen sok mindenre emlékeznek a korábban tanultakból – azért át tudtam vágni őket néhányszor. 😀 (Sajnos erről nem készült fotó, magával ragadott a játék.)
Eztán következett a Gruffalo olvasása. A borítót szándékosan nem mutattam nekik, hogy ne lássák meg a képzeletbeli szörnyfigurát, az első oldalról nyitottunk, amelyen az egérke az erdőben sétál és találkozik a rókával. Megbeszéltük, mit látnak az oldalon (mouse, fox, trees, wood), és belevágtunk a történetbe.Figyelmesen hallgatták, az újabb állatokat ők nevezték meg (owl, snake). A végén még egyszer összeszedtük a Gruffalo különleges jellemzőit, és ki is színeztük a figurát. (Innen le tudod tölteni a színezőt.)
Ha nem ismernétek a történetet, a Youtube-on több verzióban is megtalálható, nekem ez tetszett a legjobban:
Mindenkinek vásároltam előre egy színes irattartó mappát, a színezés után ráírtam a gyerekek nevét, és felmutattam nekik, szinte mindenki ügyesen felismerte, melyik a sajátja. (5 évesek.) Ebbe fogjuk gyűjteni a hét során, amit készítenek, utolsó nap pedig mindenki hazaviheti.
Ez után ujjbábokkal eljátszottuk a történetet (innen tudod letölteni). Két egérkénk volt, mert eggyel többen voltunk, mint a mese szereplői, de így is működött a sztori.
A bábozás után témát váltottunk (látszólag, mert továbbra is a testrészekkel foglalkoztunk): előkerült a nemrég beszerzett Humpty Dumpty társasjátékunk. Pont annyi Humpty volt a dobozban, ahányan voltak, és jól szórakoztunk, mire az összes tojásemberkét sikerült összerakni. (A pörgentyű mutatja, melyik testrészt veheti fel a játékos, és illesztheti a tojáskájához, viszont ha már megvan neki az, amit pörgetett, a dobókockával kell dobnia, és amilyen színt kap, azt a színű testrészt kell „rabolnia” egy másik játékostól, azaz visszatennie a többi közé. Volt, amikor a saját tojáskát kellett megfosztani. :)) Játék közben a dalt is többször elénekeltük.
Mire a Humpty-s játékot befejeztük, már nem sok időnk volt hátra, így zárásképp szobros játékot játszottunk. Az ülés után jól esett a mozgás, nagyon élvezték a gyerekek, hogy kiszúrhatták, ki az, aki leghamarabb megmozdul. (Egy gyerek középre leguggol, behunyja a szemét, és minimum 10-ig elszámol – lehet tovább is, ő dönt -, majd azt kiáltja: Statue!, a többiek pedig szoborrá merevednek. A számoló gyerkőc figyeli, ki mozdul meg először, és azzal cserél helyet.) A lányok nem bírták ki nevetés nélkül. 🙂
Így telt a mai napunk, holnap folytatjuk!