Mikor ezeket a sorokat írom, már vége van a tábornak. Nagyon jól éreztük magunkat, remélem, a képeken is látszik majd. A 3. nap is a Gruffalo jegyében telt, a fénypontja pedig a MUFFALO volt. Hogy mi az a Muffalo? Figyeld a képeket, mindjárt kiderül. 🙂
A napot azzal kezdtük, hogy mesekártyák segítségével átismételtük a Gruffalo mesét (sorba kellett ezeket rendezni, ha szeretnéd, innen le tudod tölteni a kártyákat, saját készítés).
Még mindig ismétlésképpen elővettük az egy nappal korábban készített érzelem-arcocskákat, és megpróbáltunk különböző arckifejezéseket előcsalogatni rajtuk.
Aztán mi magunk is különböző érzelmi állapotokba kerültünk, itt például nagyon mérgesek vagyunk (na jó, mire fényképezésre került a sor, már kicsit enyhült az ábrázatunk :D):
Ez után a konyha felé vettük az irányt, és szorgos keverés-kavarás következett:
Kitaláljátok, mit sütöttünk?
Mindjárt kiderül, de amíg sül a titokzatos süti, játsszunk egy kicsit, jó? Természetesen a Gruffalo-val:
A feladat az volt, hogy a dobókocka szerint kellett az épp soron következő testrészt rárajzolni a Gruffalo-ra. Így mindenkinek sajátos szörnyecskéje lett. (A játékot itt találtam.) Az egyiknek zöld volt a nyelve, a másiknak lila, volt, amelyik malac orrot kapott stb. Közben pedig énekelgettük a Gruffalo dalt és jól szórakoztunk. 🙂
Mire elkészültek a Gruffalo-k, a süti is kisült. Már nagyon éhesek voltunk, és alig vártuk, hogy kihűljön a… MUFFALO! A muffinokat ugyanis úgy díszítettük ki egy kis mogyorókrém, színes cukorkák és pillecukor segítségével, hogy hasonlítson egy kicsit a Gruffalo-ra. A Muffalo nevet pedig a gyerekek találták ki, ilyen zseniálisak voltak! 🙂
Mondanom sem kell, pikk-pakk elfogytak a Muffalo-k. (Kérdezték a gyerekek, hogy megehetik? Aztán eldöntötték, hogy várnak két percet – még a sütő óráját is beállították, hogy sípoljon, ha letelik ez az idő -, ennyit adtak szegény Muffalo-knak. :D)
A finom uzsonna után tovább játszottunk: elővettük az egyik új játékunkat, az Incy Wincy Spider társast. A nehezebb verziót használtuk, amelyben különböző formák használatával lehet a pókocskákat az ereszcsatorna tetejére juttatni.
A nap végén megint a kertben kötöttünk ki, Albee ajándékát, a varázs-buborékokat próbáltuk minél nagyobbra fújni. Nem lehetett abbahagyni… és nézzétek, milyen nagyok is sikerültek! Még egy buborék-ember is készült. 🙂