„Képzeljük el, mi lenne, ha rögzíthetnénk az életünket – mindent, amit mondtunk, mindent amit tettünk, mindezt egy bármikor elérhető, tökéletes memóriában tárolnánk, hogy később visszatekinthessünk az emlékezetes pillanatokra és újraélhessük őket, vagy végigpásztázhassunk bizonyos időszakokat, hogy felfedezzük saját életünk bizonyos visszatérő jellegzetességeit, amelyeket korábban nem ismertünk fel. Pontosan ez az a kaland, melybe a családommal belevágtunk öt és fél évvel ezelőtt.”
Deb Roy, az MIT kutatója meg akarta érteni, hogy kisfia mily módon sajátítja el anyanyelvét – ezért bekamerázta az egész házát, hogy rögzíthesse a kisfiú életének minden pillanatát. 90 ezer órányi videót vizsgáltak meg, Deb pedig ebben az érdekfeszítő előadásban felfedi előttünk, mit szűrtek le eddig ebből a hatalmas adathalmazból.
Ahogy a videót néztem, több gondolat is eszembe jutott:
– milyen csodálatos, ahogy a felnőttek, akik egy gyermeket gondoznak, ösztönösen olyan nyelvi környezetet teremtenek, amely segíti őt abban, hogy elsajátítsa a nyelve(ke)t
– milyen csodálatos, hogy mindeközben mi is tanulunk gyermekeinktől
– mennyire fontos, hogy ha nem is így, mint Deb, de minél több pillanatot rögzítsünk az életünkből, illetve gyermekeink életéből
Írd le egy kommentben, benned milyen gondolatokat vetett fel a videó!
Detti, köszi, hogy megírtad ezt! Reméljük, segít ez is abban, hogy felnő egy másképp gondolkodó nemzedék. 🙂
Oriasi ez a kutatasi „modszer”. 1.) nem felszines. 2.) mindent mindennel osszefuggesbe hoz 3.) a sajat kisfiat vizsgalja es ebbol ter at fokozatosan a politikai életben vizsgálhato osszegfuggesekre. 4.) nagyon lelkes kutato. stb stb. Annyi mindent felvet. amazing!!!!
DE! ami nagyon megfogott: a szavak ugy szuletnek, hogy az agy osszekoti oket mas szovegkornyezetbeni elofordulasukkal. Tehat amikor uj szot hall a gyermek, meg nem s nagyon jegyzi meg, csak akkor amikor mar azt mas szovegkornyezetben is hallotta es osszekoti a jelentest a szokeppel. Ergo= miert irunk szodolgozatot? ha nagyon ki akarnam sarkitani a magyar nyelvoktatas hatranyait…itt kezdhetnem. Miert kap 1-est az a gyerek, aki nem kepes 10 szobol 10 et „bemagolni?” mivel en ilyen tipus voltam, sosem ment a nyelvtanulas. be is akartak bizonyitani, hogy antitalentum vagyok…hala Istennek en maskepp gondoltam…de azt mar joval kesobb volt. 16 evesen. Epp ezert, a sajat gyermekeimmel (es nem utolso sorban a tanitvanyaimmal) sosem kovetem el azokat a hibakat, amiket velem elkovettek ugy nevezett”nyelvoktatas” teren.
Annak vagyok a hive, hogy merjunk maskepp gondolkodni itthon Magyarorszagon is, es osztonozzuk gyermekeinket arra, hogy TANULNI JO! Csak tudni kell, HOGYAN!