Hónapok óta zajlik már a „műsor”, újabb és újabb hírek, cikkek szólnak arról, hogy a hivatalos oktatáspolitika hogyan kívánja meghatározni a nyelvoktatás jövőjét Magyarországon. Vitatkoznak azon, hogy az iskolában hányadik osztályban kezdjék a gyerekek a nyelvtanulást, meg melyik nyelv a nehezebb (mondván, azzal érdemes kezdeni…), a sajtó pedig lelkesen közli ezeket a híreket. A lényeget viszont eddig kevesen láttatták. Ez utóbbi cikkek közé tartozik az, ami tegnap jelent meg az Index.hu-n Akkor most németet vagy angolt? címmel. Ne tévesszen meg a cím, sokkal többről szól ez az írás, mint e két nyelv vetélkedéséről. Végre sikerült egy olyan szakértőt megszólaltatni, aki valóban érti a dolgát, és tisztában van a legújabb kutatási eredményekkel is. A cikkből szemezgettem (vastagbetűs kiemelések tőlem):
„Jó, ha a nyelvtanulásban van sikerélmény, mert a nyelvtanulás nagy szenvedés is tud lenni. Ha elkezdesz idegen nyelvet tanulni, és nincs sikerélményed, akkor megutálhatod.” Németh szerint pszichológiai okokból a kényszerítés sosem jó a tanulóknak, ugyanis a motiváció nagyon fontos mindenféle tanulási helyzetben. Ezért ha a gyerek angolt akar tanulni – mivel úgy érzi, hogy ez hasznos neki, mert a számítógépes játékok és a filmek mind angolul vannak, és ráadásul sok társa is azt tanulja –, de ennek ellenére németet erőltetnek rá, az olyan lesz, mint korábban a kötelező orosznyelv-tanulás.
Az óvodai nyelvtanulás jó
A tervezet szerint az első idegen nyelvet az általános iskola negyedik osztályától tanítanák. A pszicholingvisztikus ennél korábbra rakná a kezdést. „Az angolt már az óvodában el lehetne kezdeni. Vannak már óvodai nyelvórák, ami nem azt jelenti, hogy nyelvtant tanulsz, hanem énekelsz és játékosan tanulsz angolul. Ez nagyon jó lehet. A saját gyerekem mellé én például már ennél korábban angol nyelvű bébiszittert fogadnék” – fogalmaz Németh.
Az óvodai nyelvóráknál nem cél, hogy a gyerek idegen nyelven, választékosan beszéljen, sokkal fontosabb a kiejtés és a fonémarendszer alapjainak elsajátítása. „Ez kicsit olyan, mint amikor megtanulsz biciklizni, aztán nem ülsz fel a biciklire húsz évig, utána mégis egyből tudod használni. Ez felel meg részben a kiejtéssel és a nyelvtannal kapcsolatos készségeknek. A nyelvet úgy lehet elképzelni, mint egy házat. A ház tégláit összetartó habarcs a lényege a nyelvnek, ez felelhet meg a fonémákról és a nyelvtanról való tudásnak. Ez automatikusan működő és készségszintű tudás. A téglák a szavak. Ha kicserélsz egy téglát – elfelejtesz egy szót –, az nem olyan nagy baj. Ha az alap megvan, később is vissza lehet hozzá nyúlni.”
Ehhez már az is elég, ha az óvodások énekelgetnek, játszanak, verseket és szavakat tanulnak. Fontos, hogy a tanulás ebben az életkorban valamilyen játékos formában történjen, különben káros is lehet, mert a gyerek megutálhatja a nyelvtanulást. Németh szerint akár első-második osztályban is lehetne kötetlenebb formában kezelni ezt.
A nyelvtanulás olyan, mint amikor kisgyerekek korán elkezdenek sportolni: ez nagyobb mértékben fejleszti a mozgásos készségeket, mint a későbbi sportkezdés. Később, ha komolyabban elkezdenek egy sportot, akár gimnazista korban, akkor nagyobb előnyre tesznek szert azokkal a társaikkal szemben, akik korábban nem sportoltak. A zenével is hasonló a helyzet. A szakember szerint a zene, a sport és a nyelv készségtanulás része nagyon hasonló, nem véletlen, hogy részben átfedő agyterületekhez is kötődnek.
Még mindig sokakban él az a tévhit, hogy a gyerekeknek nem szabad korán nyelvet tanítani, mert magyarul sem fog rendesen megtanulni. A szakértő ezzel egyáltalán nem ért egyet. A nyelvtudomány, a pszicholingvisztika, a kognitív tudományok álláspontja szerint minél korábban érdemes elkezdeni idegen nyelvet tanulni, mert akkor lesz igazából hatékony. Az is tévedés, hogy összekeverednének a nyelvek a gyerek fejében – ez esetleg a nyelvtanulás első szakaszában lehet ideiglenesen igaz –, valójában azonban szépen meg tudja tanulni a két nyelvet.
A korai nyelvtanulásnak bőven vannak előnyei. A gyerek absztraháló (elvonatkoztató) képessége sokkal jobb lesz. „Ha csak magyarul tanulsz egy nyelven, a kutya szó összekapcsolódik a kutya jelentéssel. A szó és a jelentés egy lesz. Viszont, ha egy jelentésre, minthogy szőrös, ugató állat ott van angolul a dog és a magyar kutya szó is, akkor már szétválik a szó és a jelentés.”
Sőt a nyelvtanítást akár egyből a születés után érdemes lehet elkezdeni, ugyanis a fonémák (a hangok elvont elemi egysége) percepciója (észlelése) már lezárulhat kétévesen vagy akár még korábban is. Az anyanyelv fonémái hamar behatárolódnak, ezért ha korán hall a gyerek más típusú hangingereket, más nyelvet, akkor gazdagabb fonémakészlettel rendelkezhet.
Az agyi plaszticitás (a tanulási képesség idegrendszeri alapján képezi) egészen más gyerekkorban, mint a felnőtteknél. Bizonyos memóriaképességek másképp működnek fiatal korban, emiatt a korai és későbbi nyelvtanulás általában más idegrendszeri háttérrel rendelkezik. „Ez kicsit olyan, mint amikor egy felnőtt stroke-ot (szélütést) kap, és nem tud beszélni, mert a nyelvi produkcióért felelős agyi központjai sérültek. Amikor újra próbálkozik a nyelvet használni, részben más agyterületek segítségével tanulja meg a beszédet” – magyarázza Német Dezső. Ilyenkor az egyén sokkal nagyobb mértékben támaszkodik tanulás közben a tudatos, úgynevezett deklaratív emlékezeti rendszerre. Ennél hatékonyabb a nyelvtanulás, ha a készségszintű, úgynevezett procedurális rendszerre támaszkodik.
A szakértő szerint a korai nyelvtanítással azt lehet elérni, hogy a nyelv procedurális szinten legyen, ugyanis akkor lesz valaki igazán jó nyelvtanuló. A nyelvoktatásban tehát az a kérdés, hogyan lehet a nyelvtanulást átmozgatni erre a szintre.
Hogy tetszett?