Lassan egy hónapja, hogy Facebook oldalunknak kereken 500 kedvelője lett. (Azóta már jócskán túlléptük ezt, ezúton is köszönöm mindenkinek a támogatást! :)) Az 500. „rajongó” (nem rajongok ezért a szóért, már a Facebook is változtatott rajta) egy olyan magyar anyuka lett, aki Zágrábban él horvát férjével és kislányával, családja így három nyelven működik. A jeles alkalom kapcsán Rékával egy mini-interjú készült, amelyet alább olvashatsz.
– Hogy, hol ismerkedtél meg a férjeddel?
Egy óceánjárón ismerkedtünk meg, mind a ketten ott dolgoztunk hosszú éveken át. Aztán elhatároztuk, hogy „normál” életet kezdünk, és megpróbálunk boldogulni a szárazföldön. Miután leszálltunk, rá 9 hónapra megszületett Vivien.
– Volt-e bennetek bizonytalanság a kétnyelvűségével kapcsolatban, találkoztatok-e valamilyen problémával ennek kapcsán?
Mar születése előtt beszéltünk róla, milyen lesz, hogy három nyelvet fog hallani a lányunk.Vannak barátaink, akiknél láttuk, hogy ez egyáltalán nem okoz gondot a piciknek, úgyhogy nem is voltak kétségeink, hogy neki is menni fog.
– Milyen nyelveket beszélsz, hogyan kommunikáltok egymás között?
Mi a férjemmel angolul beszélünk, bár már menne a horvát, de marad az angol. Dani Vivivel csak horvátul beszél, én pedig csak magyarul beszélek hozzá.
Nagyon jól tudja, hogy kihez milyen nyelven kell szólni, bar néha sztrájkol horvátul. Vidéken volt a horvát rokonoknál, ahol mutogatták neki a dolgokat, és mondták horvátul, mi az. Például mondták neki a répát horvátul: mrkva. Vivi meg csak mondta: „Nem, az répa, répa, répa, répa”, főleg amikor látta, hogy nevetnek rajta, még jobban répázott.
Kb. 1 hónapja,hogy a férjem elkezdett engem csikizni, és mondtam neki, hogy „Please don’t touch, pleeease!” Erre két hete elkezdte csikizni Vivit is, mire ő elkezdett ordítani „Please don’t touch, don’t touch! Don’t do that!” Nagyon vicces volt és meglepő. Tegnap mondtam neki, hogy nem vagy vicces. Erre azt mondta, „Anya, nem funny, nem funny…”
– Hogy alakult a beszédfejlődése, milyen szinten áll most?
Most két és fél éves, magyarul mindent el tud mondani, amit szeretne és mindent megért, horvátul mindent ért, de kevesebbet beszél, mivel főleg én vagyok vele egész nap, angolul meg fogalmam sincs, mit ért és mit nem, mivel úgy nem beszélünk vele, csak hallgatja.
Egyébként mindent nagyon hamar csinált. Felült és felállt magától 1 nappal 6 hónapos kora előtt. Kúszott-mászott, nyolc hónaposan már rohant a vízilovas járássegítőjével.
Most éppen állandóan azt énekli, hogy „mindig esik az eső, mindig…” – mintha be lenne rúgva. 🙂
Az életünk nagyjából elég sok mindenben változott. De ez mind boldog változás. Imádjuk, ő is minket. Ő a legszebb és legcsodálatosabb dolog az életben.