Mostanában egyre több olyan két- vagy többnyelvű családról olvasok itt-ott, amelyben egyáltalán nem könnyű „kivitelezni” a többnyelvűséget. (Például abban a Törökországban élő családban, ahol a szülők egyike angolul, másika franciául beszél a gyerekekhez, a két gyerek közül a kisebbik pedig autista, és hogy, hogy nem a török nyelvet választotta magának.)
Ehhez képest a mi életünk viszonylag egyszerűnek mondható. Végül is nem kell mást tenni, mint naponta „elővenni” az angolt is. Nem mindig gondolom ezt mégsem egyszerűnek. Mert a mindennapok problémái könnyen eltolják más, pillanatnyilag fontosabbnak érzett dolgok felé a hangsúlyt. Ha emellé még betársul majd az iskolába járás, duplán lesz nehéz dolgunk.
Mi hajt előre mégis? A kicsik lelkesedése. Hogy most már Dani is úgy jön oda, hogy azt mondja: „Let’s talk in English” (bár ebből még leginkább az „English”, amit tisztán értek :)). Eszter újra meg újra kibukkanó büszkesége. lelkesedése („Anya, az oviban egyik gyerek sem tud angolul beszélni, de én igen!”) – az óvónénik pedig örömmel újságolták a minap, hogy már őket is tanítja angolra. 😀
Ilyenkor mindig arra gondolok, milyen jó, hogy belevágtunk. Valahogy megoldjuk majd, hogy mindig legyen idő a nyelvre, és prioritást élvez, hogy játsszunk, olvassunk, beszélgessünk angolul.
Téged mi lendít át a hétköznapok nehézségein? Mi tartja benned a lelket?
A „hogyan tovább” nehéz kérdés, mert nagyban meghatározzák azok a körülmények, amelyek a befolyásunkon kívül állnak. Nem mindenhol van pl. kétnyelvű iskola, vagy ha van is, ki tudja, milyen programmal. Azt is el kell fogadnunk, hogy ahogy nőnek, nem biztos, hogy tudjuk majd annyira terelgetni a gyerekeinket, mint amikor kicsik voltak. (Erről a kérdésről majd hamarosan beszél-ír valaki, akinek nagyobb tapasztalata van – hogy hol, hamarosan elárulom ;)).
A gyerek személyiségének figyelembe vétele megint nehéz ügy lehet, főleg, ha van mellette egy ellenpélda (a nagylány). Nem biztos, hogy erőltetném, inkább rendezd el „ott” belül magadban ezt a kérdést azzal, hogy elfogadod őt ilyennek, és ne támassz túlzott elvárásokat vele szemben. Biztasd sokat, hogy kapjon pozitív visszajelzéseket. Próbálj esetleg időt szakítani arra, hogy csak vele foglalkozz (akármelyik nyelven), és figyeld a jeleit, kövesd az érdeklődését, és használd ki ezt a nyelvtanulásban.
Engem az is folyamatosan arra késztet, hogy a saját tudásomat gyarapítsam, hogy igazán hatékonyak valójában az otthoni „angolozások”.
Járhatunk akármilyen tanfolyamra, mégiscsak én ismerem a gyerekeim szókincsét, tudom mi az amivel még nem találkoztak korábban és szükséges megmagyarázni, körülírni. Tudom, mi az ami érdekli őket.
Arra is rájöttem, hogy a mindennapi életben használt szavak a legritkábban fordulnak elő egy -egy angol tankönyv, vagy tanfolyam anyagában.
Persze fontos a környezetvédelem, az országok gazdasági helyzete, könyvismertetés, utazás témája is stb. a nyelvtanuló számára, de valahol elkeserítő hogy négy év intenzívnek mondott tanfolyam után nem tudja elmondani h fázik a lába, vagy kér egy pohár vizet.
Itthon fokozatosan tanulja a nyelvet, szinte fontossági sorrendet tudnék felállítani a kifejezések között az alapján, hogy mi volt amit először mondott a kisfiam.
Ráadásul azt vettem észre, hogy nagyban fejlődik a memoriájuk a második nyelven folyamatosan, és hatalmas mennyiségben tanult dalok , versek által.
Szinte második felolvasás után – a nagycsoportos már egyedül akarja olvasni , (ezt is remek angol könyveknek köszönhetjük hogy olvas is mindkét nyelven- már fejből tudják a szöveget.
A hogyan tovább bennem is felmerült. Nálunk angol-magyar két tanítási nyelvű iskola van ahová amerikai diákokkal fog járni a lányom, anyanyelvű tanárok tanítják őket. Egyelőre ebben látom a továbblépés lehetőségét.
Annamari te hogy gondolod, hogyan lehet folyamatosan „haladni” a gyerekekkel később?
A minden gyerek más kérdésben teljesen egyetértünk, nekem a középső gyerekem most a problémás. Ő például teljesen elutasítja az „anyanyelvi bébiszitterünket”, segítőneket, akit a nagylányom imád.
Keveset beszél, most kezdett mondatokat alkotni. 4 éves lesz nyáron, a nagylány mellett aki teljesen otthon érzi magát a második nyelvben, és a pici mellett aki többet beszél angolul mint magyarul nehéz őt motiválni. Írjatok , nektek mi vált be ekkora gyereknél?
Arra már én is rájöttem, hogy a gyerkőceimnek nem mindig akkor van kedve angolozni, amikor én „szeretném”, úgyhogy próbálok türelmes lenni, bár ez néha a gyakoriság rovására megy. De azért egyre gyakrabban jönnek, és „nyaggatnak”. A nagyobbik szereti az angol keresztrejtvényeket, amiket vettem nekik, és hozza, hogy fejtsünk. Ilyenkor mindig visszatér a kedvem, még ha kicsit el is hagyott előzőleg. Na és főleg, amikor a kisfiam játék közben a szobájában elkezdi énekelni a kedvencét, Eric Herman: There’s a monster in my house. 😀 Persze csak a refrén megy, a többit csak dúdolja, de ezen mindig mosolygok, és ilyenkor látom, hogy szeretik azért. 🙂
Sziasztok! Mi már 6 éve csináljuk és bizony voltak a részemről, nehezebb időszakok. Úgy éreztem, hogy nem támogat a környezetem, mi több, kinevetnek érte stb. Észrevettem, hogy az angolul betett dvd-t nagypapa áttette magyarra, hogy „szegény gyerek ne szenvedjen…” Akkor például egy kicsit kibuktam, hogy ha már senki nem tud, illetve nem akar segíteni az angolozásban, akkor legalább ne hátráltassanak. Hamar visszamentem a munkám jellegéből kifolyólag dolgozni, emiatt segítség is kellett. A bébiszitterrel nagy szerencsém van, kizárólag angolul beszél velük, heti kétszer ő megy értük az oviba. Azonban a gyerekek gyors fejlődésével úgy éreztem nem tudok (tudunk) lépést tartani, hiszen már nem elég a szókincsem. Úgyhogy kerestem egy native segítséget, szerencsére kitűnően ért a gyerekekhez, férfi létére, ő kétszer jön egy-egy órára. Az estimeséket mindig angolul mesélem, helen doron is volt – van, fürdőkád stb, ahogyan ti is. Szóval nem könnyű, de jó, hogy nem vagyok egyedül Az iskoláról még egy mondat. Magyar iskola van csak, voltam egy két tannyelvűnek mondott suliban bemutató órán, de tragédia volt. A heti 8 óra angol ellenére negyedikes gyerekek nem tudtak jobban mint az én óvodás gyerekeim, sőt! Magyarul viszont nem tudnak rendesen olvasni…Szóval valamit nem jól csinálnak ott. Úgyhogy elsőtől magyar iskolába és német szakra íratom, angolra teljesen felesleges, mert csak unatkozna, esetleg megutálná a nyelvet. Egyébként a nagyobbik fiú és rendkívül mozgékony mely szerintem még inkább nehezíti a dolgot. A kislányom sokkal nyugodtabb természetű, hamarabb is volt hajlandó aktívan használni a nyelvet, pedig sokkal több időt-energiát fordítottam a nagyobbra, vagy a kicsinél már nem is vettem észre?
Nóra!
Amikor elolvastam a hozzászólásodat, rögtön magamra ismertem. Nálunk is teljesen ez volt a helyzet. A lányomhoz (3 éves) születése óta a lehető legtöbbet beszéltem angolul. Amikor kettecskén vagyunk szinte mindig, ha apa haza jön kb. 80%-ban (bár mostanában ennél is többet, mert apára is jó hatással van az angolozás. Az elején még sokat fordítottam neki, mostanra már ő is szépen belejött). Gyakorlatilag akkor beszélek hozzá magyarul, ha másokkal vagyunk vagy az utcán, játszótéren, stb. De én is érzem, hogy ennek ellenére a magyar dominál, egyértelműen több inger éri magyarul. Láttam rajta, hogy már 1 évesen mindent megértett, amikor viszont beszélni kezdett, ő is csak azt mondta angolul, amit nem ismert magyarul. Most úgy állunk, hogy az esetek 70%-ában magyarul válaszol, de most már előfordul, hogy azt is angolul mondja, amit tudom, hogy ismer magyarul is. Vagy elkezd magától angolul dalolni, vagy kapok egy-egy angol mondatot is. Szóval légy türelmes. Nekem is nagyon nehéz, de hiszek benne, hogy a rengeteg angolozás meghozza a gyümölcsét. Valamilyen szinten már most is meghozta. Sok sikert és kitartást! Nem vagytok még elkésve!
Barbara, ez egy nagy fontos mondat volt: minen gyerek mas. Szerintem sincs egy aranyszabaly, ami mindenkinel bevallik, hanem mindenkinek meg kell ismernie a sajat gyereket, es hozza igazodni. Az en nagyobbik (4 eves) fiam borzasztoan makacs, onfeju. Nala SOHA nem valik be ha eroltetek valamit, viszont ha turelemmel kivarom, az esetek legtobbjeben megerik ra, hogy o maga akarjon dolgokat. Ez nem csak az angolozasra igaz, de ott aztan fokepp. Meg hat mi, felnottek nagyon turelmetlenek tudunk lenni (vagy csak en?! :), a gyerekeknek teljesen mas az idoerzekuk…
Nálunk az ikreknél az a felállás (Ők is 2 évesek), hogy egyikőjük pillanatok alatt képes átváltani németre, onnantól kezdve amit németül tud, azt használja, vagy mondókázik magától, a másik fiam pedig elég sokszor magyarul mond dolgokat, de sosem szóltam érte. Nálunk bevált az, hogy kivárok és türelmes vagyok. Zénó (ő a beszéldesebb) már 2-3 hónapja használta például a „ja”-t, Barnabás mindig „igen”-nel válaszolt. Tegnap megtört a jég, azóta Őneki is tetszik így a dolog 🙂
Én abból indultam ki, hogy most a dackorszak tájékán még magyarul sem érdemes semmit erőletni (pl. ha szeretnék Velük lemenni az udvarra, már rájöttem, hogy az a legjobb, ha előtte megemlítem, megkérdezem Őket, hogy szeretnének-e lejönni…az esetek 90%-ban nem a válasz, aztán én teszek-veszek tovább, egyszercsak jönnek oda, hogy menjünk az udvarra.
Mostanában a némettel is ez a módszerem, reggelenként nem váltok át automatikusan, mint eddig, amikor apa elment, hanem megvárom, amíg „hiányzérzetük” lesz :)) maguk szokták kérni, hogy beszéljünk németül, vagy odahoznak egy német daloskönyvet, meséskönyvet.
Persze minden gyerkőc más, meg az is lehet, hogy ugyanez fél év múlva már nem jön be…
jajaj, sziasztok. éppen mostanában keseredtem el én is, két éves lesz a kislányom, mindent ért angolul, de csak azt mondja, amit nem tud megnevezni magyarul. pedig születése óta beszélek hozzá angolul, elég sokat. De hiába, ezerszer több inger éri magyarul.
Szia Raky1! Írok persze szívesen és emlékszem is Rád! megadnád a privát címedet? vagy megírhatod ide is: drnacs kukac citromail pont hu
várom a leveledet
Barbara!
Írtad, hogy nem tetszett a német nemzetiségi ovi módszere. Ez engem nagyon érdekelne. Írnál róla? Akár privátban is.(gyereknemet.hu-n már beszéltünk.)
Engem egy emlékkép hajt előre, és ez nem hagy lankadni. Még kb. 14 éves voltam, mikor a Nyugati melleti Meki-ben egy anyuka beszélgetett a kisfiával. Ha az anya magyarul kérdezett, a kiskölyök angolul válaszolt, és ha a kicsi magyarul kérdezett, az anya angolul válaszolt. Én akkor kezdtem az angolt, és teljesen elvarázsolt ez a jelenet. Már akkor tudtam, hogy ebből nem engedek! Szabolcs most 3 hónapos, és már vannak angol délelőttjeink. 🙂 Remélem sikerül nekem is.
Örülök, hogy felvetetted ezt a kérdést, Annamari. Van egy lassan 5 éves lányom és egy 3 éves múlt fiam. Egy évesen kezdtem a lányommal ad hoc módon angolozni: 1-2 turis meséskönyv, 2 Nursery rhymesos cd állt a rendelkezésemre és nulla szabadidő no meg a középfokú nyelvvizsgám, ami papíron ok, de kommunikációban tart a 0-hoz. Egészen tavaly őszig több kevesebb sikerrel ment a nyelvátadás, ha hébe -hóba sikerült egy egy használható angol könyvre rábukkannom, akkor lelkesebben, vagy ha sikerült letölteni egy általuk magyarul kedvelt rajzfilmet angol szinkronnal, akkor kisebb erőszakkal (csak az angold dvd működik :P) működött a dolog. Ennek megfelelő is volt a gyerekeim szintje: valamennyi passzív nyelvtudás és minimális aktív. Ráadaásul senki nem értett ezzel egyet a környezetemben, s mivel nagy eredményt sem tudtam felmutatni, elbizonytalanodtam. Már majdnem feladtam, amikor egyszercsak nem tudom, hogy miért ilyen későn(tavaly ősszel(okt-november?), kaptam egy mailt egy blogbejegyzésről innen a kétnyelvű gyerek honlapról.
2 héten át mást se csináltam, mint éjjel nappal olvastam a korábbi bejegyzéseket, hozzászólásokat, felvettem néhány anyukával a kapcsolatot a blogon keresztül, beszereztem néhyán általad ajánlott Dvd-t, aztán rájöttem, hogy sem az oviban beígért angolozás sem a külön angol nem hoz akkora eredményt(egyszer elmentünk egy angol órára, de azon a tananyagon(4 szín) mi már túl voltunk) mint ez a módszer, amit te ajánlasz: angol nyelvi környezet teremtése lehető legtöbb ingeren keresztül.
Szóval engem elsősorban TE lendítettél át ezen a hatalmas holtponton, és a többi szülő bejegyzése, és ezúton szeretném megköszönni neked, hogy megosztottad velünk az ötleteidet, hogy lehetővé tetted az eszemcserét.
Hogy most hol tartunk? A gyerekeim már vitatkozni is szoktak angolul, vagy egymással beszélgetni játék közben:D Nyilván jobban tudnának, ha én jobban tudnék angoluk, de úgy gondolom, hogy a lehetőségeimhez mérten az is nagy szó, ha már nem idegen nekik egy idegen nyelv!
Ja és még valami! A szomszédunkban van 2 kislány, a gyerekeimmel közel egyidősök. Az anyuka eddig furcsán nézett rám az angol miatt, az ő elve az volt, hogy előbb tanuljanak meg magyarul a gyerekek. Viszont mindkét gyerekének elég nehezen érthető a magyarja. S hallja nap mint nap az enyémeimet, hogy angolul is magyarul is tisztán beszélnek. Felvetettem neki, hogy lehet, hogy egy idegen nyelv új hangzói segítenék a magyar hangzók jobb elsajátítását is. ..Azt hiszem, megfertőztem. Napok óta bújja a netet angol gyerekkönyvekért.Ajánlottam neki a te honlapodat is;).
Orsi, ilyen esetekben nyugodtan lehet „időt kérni”, azt mondani, hogy ezt nem tudod, vagy elmondani nem tudod, de utánanézel. És kérd meg a lányod, hogy emlékeztessen rá, meglásd, nem felejti el, nálunk működik ez a módszer. Lehet, hogy itt az ideje egy gyermekenciklopédia beszerzésének? 😉
Mostanában egyre gyakrabban töprengek a hogyan tovább-on, mert többször előfordul, hogy a 3 éves lányom olyanról kérdez, amire elég nehezen adom meg a választ. Hogy egy kicsit világosabb legyen: érzem a válaszaimon, hogy nem konkrétak, én is csak körülírok szavakat, amiket nem ismerek. Ezért gondolok arra, hogy egy 5-6 évest már nem csak az olyan dolgok érdeklik, hogy „játszunk boltosat” vagy mondókázzunk angolul. A minap például a vulkánokról kérdezett a kislányom. Hát, nehezemre esett kielégítő választ adnom.
Mi szeptemberben kezdjük az ovit, nálunk viszont angolra nincs lehetőség, így németes oviba irattam. Ez is csupán azt jelenti, hogy fognak német énekeket, mondókákat tanulni, megtanítják nekik a színeket ill.néhány alapvető szót. Nem fognak hozzájuk egész nap németül beszélni, ezt a „németezést” pedig én nem tartom nyelvoktatásnak. Nem hiszem, hogy ezáltal bármiféle előnyre is szert fog tenni.
Az iskola kérdése már bonyolultabb, de arra még van egy pár évünk.
A par nappal ezelotti bejegyzesemet cafolando: ma egyutt toltottuk a napot a baratnommel es a francia ferjevel, akit imadnak a fiaim es hat a kozos nyelv az angol. Tobbszor is sikerult elcsipnem, ahogy Bence megprobalja a sajat szintjen (ami oriasi passziv es eleg kicsi aktiv tudast jelent) elmagyarazni Marc-nak, hogy epitsen varat, mit jatszanak vagy merre menjenek. Szoval most lattam azt, hogy a rengeteg beletaplalt angolozasnak igenis megvan a foganatja, meg ha nekem nem is csevereszik angolul, ha latja, hogy szukseges, mert a masik fel nem tud magayrul, igenis megerteti magat. Szoval koszi mindenkinek a biztatast, es aki olyan cipobe jar, mint en, azt most en biztatnam, hogy meg ha nem is hajlando beszelni idegen nyelven a gyerek, a tudas ott van, es ha szuksege lesz ra elohuzza 🙂
A masik tema: hogyan tovabb. Hat igen, szerintem elerkezett az „elso generacios ketnyelvugyerek” csapat oda, hogy egy-ket even belul iskola, akkor aztan mikor es hogyan legyen a masodik nyelv. Persze, a nagy valaszt en sem tudom megadni, de amint nagyobb gyerekes ismerosoktol hallom az esti meset nagyon sokaig, 10-11 eves korig is igenylik a gyerekeke. tehat a szulot, a szuloi odafigyelest, beszelgetest. Az meg lehet ugye mas nyelven is. Meg ha nem is olyan sokat, de minden nap lehet veluk foglalkozni. Nyilvan tisztaban vagyok vele, hogy a 12-13 eves kiskamasz fiaim majd nem az en „okatatasomra” lesznek kivancsiak, de ha 10-12 evig napi szinten tudok veluk angolozni, akkor addigra olyan szinten lesznek, hogy ha erdekli oket, akkor maguktol is tudjak fejleszteni magukat: tudnak idegen nyelven olvasni, filmet nezni, kulfoldi baratokkal beszelgetni, nemzetkozi taborba menni, stb. Vagyis remelem 🙂
Hogyan tovább ha ovis lesz?
Hát ugyanúgy, csak nyilván kevesebbet tudtok majd a csemetével lenni.
Csajszim lassan egy éve ovis, és reggelente magyarul beszélünk, ha csak nem kéri azt, hogy képzeljük azt, hogy délután van és beszéljünk angolul:-), ovi után pedig egy bizonyos kereszteződésig magyarul beszélünk, így jobban el is meséli az ovis dolgokat, utána meg angolul. Már ő is nekiállt az egyik óvónéniét angolul tanítani és kiderült, hogy a legjobb barátnője már évek óta Helen Doronra jár és picit meg is szólal angolul, így ha nagy titkot akarnak egymással megosztani akkor angolul beszélnek.-)
Fenntartani illetve fejleszteni szerintem ugyanúgy lehet ahogy a magyarral is tesszük, mindenről mesélünk, beszélgetünk, énekelünk angolul is, legyenek azok a virágok, vagy anyák napi dal, netán az oviban hallott mese – ez utóbbi az egyik kedvencem mostanában, mert úgy adja elő a csajszi, hogy jaj mami, hát nem is hallottam a mesét mivel elaludtam, de álmomban Teddy(a kismackót amit eredetileg azért vettünk, hogy segítsen másoknak angolul beszélni:-)) csak első pillanatban lenyúlta a csajszi és most ovis alvótársa) belesúgta a fülembe így el tudom neked mesélni, de csak angolul, mert Teddy angolul beszél, tudod mami, nem baj:-) és utána folyamatosan elmonda a hallott magyar mesét angolul:-)
De a legnagyobb lendületet az szokta adni, mikor a parton angolul dumálunk és odajön egy angol vagy amerikai házaspár, hogy ugyan honnan valók vagyunk és hogy milyen szépen beszél a kislány angolul csillaglány meg nekiáll cseverészni velük….:-)))
Vidám együtt töltött perceket minden nyelven! Reka
Kedves Orsi és Barbara!
Ez a kérdés engem már régóta foglalkoztat, mert a többnyelvű neveléssel és az én esetemben az okosbabával is olyan irányt vettünk, ami a hagyományos oktatási keretek között nem, vagy csak nagyon nagy veszteségekkel folytatható. Minden területen, nemcsak a nyelvoktatásban. Az óvoda kérdése nálunk azzal dőlt el, hogy helyhiány miatt a legnagyobbat sem veszik fel (4 éves múlt), de nem is bánom, mert annyira káosz a körzeti ovi, a többiből meg visszaküldenek ide. Én szívesen foglalkozom velük, a gyerek egyelőre nem akar menni oviba. A későbbiekre is vannak ötleteim, terveim szerint nyár végén előjövök az illetékes bloggal 🙂
Orsi!
Mostanában pontosan én is ilyeneken gondolkodom. Elvetettem a német nemzetiségi ovi ötletét, mert nem tetszett a módszerük és úgy döntöttem, hogy jövőre egy „sima” magyar óvodába iratom a gyerekeket, viszont számomra is nagy kérdés, a HOGYAN TOVÁBB. Mondjuk hozzá kell tennem, hogy abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy ikrek mellett iskolás korukig lehetek GYES-en, mellette tudok itthon tanítani kiegészítésként. Ha nem is olyan sokáig, de az első ovis évet pl. meg tudnám oldani úgy, hogy félnapos ellátást kérek és akkor az alvás után mindennap marad még egy-két óránk a nyelvvel foglalkozni (jobbanmondva egymással foglalkozni német nyelven 🙂
Viszont utána még nem tudom.
Érdekelne, ki hogy oldja/oldotta meg ezt a kérdést.
Írjatok!köszi
Barbara
Nekem a lányom a legerőteljesebb motiváló erőm. Amikor hallom, hogy magától elkezd hintázás közben angolul énekelni, vagy az utcán sétálva angolul számolja a lépcsőket, ilyenkor nagyon örül a szívem, látom, hogy van értelme már 3 éve a rengeteg angolozásnak. Mostanában pedig már az is előfordult, hogy angolul mondott valamit az egy éves öccsének. Látom, hogy fejlődik, bár elkerülhetetlen, hogy a magyar nyelv domináljon. Sokszor viszont felteszem magamnak a kérdést, hogyan fogjuk az angolozást tovább folytatni, ha már ovis lesz, vagy akár később. Ti mit gondoltok erről? Hogyan lehet egy 5-6 éves vagy idősebb gyereket is fejleszteni?
További erőt ad, ha kapunk ill. veszünk egy új könyvet, dvd-t, cd-t. Ilyenkor mindig megnő mindhármunk (az enyém és a gyerekek) lelkesedése.
Sziasztok!
Sajnos az én lelkesedésem alábbhagyott, talán a tavaszi fáradtság….
Kénytelen leszek összeszedni magam , mert a nagyobb lányom tanítgatja a a kicsiket.Erre akkor jöttem rá,amikor nem akartam megérteni, hogy mit is mond a kisfiam.Többszöri rákérdezés után értettem csak meg, hogy angolul próbál egy pohár vizet kérni.
Hát ezt mégsem hagyhatom…..Egyszerűen muszáj folytatni, ha már idáig is eljutottunk
Engem leginkább az motivál, ha Nimi valami olyan szót vagy szófordulatot, vagy igeidőt, bármi olyat használ, amit nem is gondoltam volna, hogy tud. Ilyenkor az jut eszembe, hogy nem kell attól tartanom, hogy az én tudásom kevés, és emiatt visszafognom magam, mert ez csak egy része, annak, amiből tanul, emellett egy csomó mindent felszed, pl. filmekből, vagy mesekönyvből, és ezek pótolják azokat a hiányosságokat, amik nálam megvannak. Úgyhogy akármilyen kevés is vagyok ahhoz, hogy jól tudjon egy nyelvet, az a kevés is kell, mert a kerek egész egy része….
remelem, ertheto volt az elobbi hozzaszolasom 🙂 Szoval en is abszolut igy gondolom, csak jo az, ha ezekben a gondolatokban mas is megerosit. Biztos, hogy nem hagyom abba, es tudom, hogy minden egyes szoval, amit megertenek a gyerekeim, csak adtam nekik. Olyat, amit senki nem tud elvenni!
Koszi, Sauze, olyan jo hallani a sajat gondolataimat masok altal leirva latni 🙂
Szia Erika!
En csak biztatni szeretnelek, jatszatok, enekeljetek, mozogjatok, olvassatok egyutt… beszel-e majd folyekonyul vagy sem.. ez a fontos? mar az is nagy lepes hogy ert… a tobbi meg majd jon, ha jon… kulonben akarmilyen szintre is juttok most kesobb az ugyis visszakoszon majd
mond azt mindig, hogy mar ez is nagy szo, ameddig eljutottatok… Baratnod jo motivalo ero, de vigyazat… konnyen kisertesbe eshet az ember (nekem is van egy ilyen baratnom, akinek a picije mar szamol harom nyelven stb…) sose nezd hogy mit tud a masé, a lenyeg hogy a tied mennyit fejlodott onmagahoz kepest…
Nekem nagy motivalo ero az, hogy van egy baratnom, aki kizarolag angolul beszel (a fiammal egyidos) lanyaval, es latom, milyen folyamatosan, gyonyoruen beszel a kislany angolul. (Az mas kerdes, hogy magyarul szinte semmit nem beszel, bar mindent ert, azert en ezt nem szeretnem a gyerekeimnel. Fontosnak tartom az anyanyelvunket is, hisz „nyelveben el a nemzet”.) Na de visszaterve, latom, mi a cel, remelem, Bence es Gergo is eleri azt, hogy szepen folyamatosan beszeljen angolul. Bar most egy kicsit le vagyok kettyenve, mert nem nagyon akar Bence beszelni. Tisztaban vagyok vele, hogy mindent ert, es hogy nyilvan magyarul sokkal konnyebben beszel, persze, hogy ugy akarja kifejezni magat, sokszor van az „Anya, most magyarul beszeljunk” szitu is. Persze nem hagyom magam eltantoritani, es tudom, hogy csak „ki kell bojtolnom”, hogy megszolaljon, de olyan jo lenne, ha mar ilyen feedback-em lenne tole… Biztattok egy kicsit?!? 🙂 Veronika, neked mennyi idos a lanyod, aki folyekonyan beszel?
Egyebkent melyen egyettertek az eddigi hozzaszolasokkal is, foleg azt tartom nagyon talalonak, hogy azert, hogy nekunk most konnyebb legyen az eletunk nem szabad kihasznalatlanul hagyni ezt a fogekony kort.
Bennem az tartja a lelket, hogy „látom”, a lányomat folyékonyan angolul beszélni.
Januárban volt egy éve hogy itthon is használjuk az angolt. Azelőtt csak a nyelviskola volt, nem is foglalkoztatott a dolog, míg ő el nem kezdett teljes természetességgel angol mondatokat gyártani . Akkor éreztem előszőr, hogy micsoda lehetőség van a kisgyerekkori nyelvtanulásban.
És azóta is folyamatosan csodálkozom 🙂
Lehet hogy kishitű vagyok e tekintetben, de soha nem gondoltam volna ekkora eredményre!
Gondolkodás nélkül, folyékonyan és természetesen, gyönyörű kiejtéssel beszél.
Csak nézem, hallgatom és nem hiszem el .
A következő döbbenet számomra az, hogy a legkisebb angolul kezdett el beszélni. Hihetetlenül felgyorsult a beszédfejlődése. Naponta több új szót , mondatot mond.
Ilyenkor mindig van kedvem keresni nekik egy új dalocskát, mondókát, hozzá képeket, játékot, új könyvet, mesét!
Szoktatok olyat játszani, hogy egy ismert mese közben szándékosan más szót olvasol a szövegben leírt helyett?
Mi csuklottunk a nevetéstől!
Én őszintén szólva az elmúlt időszakban eléggé elhanyagoltam Csabival az angolt (a németbe pedig sosem vágtam bele teljesen). Pedig mostanában kezd megszólalni angolul, pár hete néha szinte követelte, hogy angolul beszéljek (ilyenkor bezzeg ő csak magyarul beszélt). Viszont ősztől olyan oviba megy, ahol az egyik óvónéni egész nap angolul fog beszélni hozzá, és emiatt nincs akkora lelkiismeret-furdalásom, hogy én hanyagolom a dolgot. De azért így is tudom, hogy jó úton haladunk.
El sem tudom kepzelni, hogy a gyerekem ne beszeljen legalabb annyi nyelven mint en. Igazabol, azt sem, hogy csak egy nyelven komunikaljunk…mostmar tok uncsi lenne:))
Az elõbb véletlenül elküldtem a hozzászólást befejezetlenül… Annyit akartam még írni, hogy a saját kényelmem miatt nem választhatom a most könnyebbnek, egyszerûbbnek tûnõ utat, mert késõbb esetleg nem tudnék magam elõtt elszámolni ezzel a dologgal.
Egyetéretek Sauze és Barbara véleményével, annyit tennék hozzá, hogy nekem a lelkiismeretem sem engedi, hogy a nyelvelsajátítás szempontjából a leghasznosabb éveket ne használjam ki. Ha az ember tudatában van annak, mit hagy ki a saját kényelme miatt
Én mostanában érzem magamat egy kicsit „kiégve”, a lelkesedésem alább hagyott és néha a kedvem sem az igazi….most bennem a gyerekek tartják a „lelket”, ők kérik, hogy beszéljünk németül és hozzák oda a képeskönyveket. Nem is gondoltam volna régebben, hogy lesz majd idő, amikor Ők segítenek át ezeken a nehezebb napokon.
Ahogy Sauze írta, tényleg felelősség, hiszen ha már „elhúztuk az orruk előtt a mézesmadzagot”, igazuk van, ha „kikérik maguknak” a hanyagolást :))
Orulok hogy elojott ez a kerdes hiszen el kell ismerni tenyleg nem konnyu, minden kornak minden elethelyzetnek megvan a neheze foleg ha kozben meg idegen nyelvvel is akarunk foglalkozni
Azt hiszem engem is mint (godolom) mindannyionkat itt az apro sikerek hajtanak elore es a „felelosseg” – ha mar egyszer belekezdtunk akkor csinaljuk ugy ahogy tudjuk es ahogy oromet okoz nekunk – elvezettel de megis hasznosan ….
de ezen kivul mas motivalo ero is van, mint az uj konyvek vasarlasa, egy egy uj mesefilm kozos megnezese, nehany amerikai baratok es persze a ketnyelvu gyerek honlap ahol naprol napra talakozhatunk olyan szulokkel akik belevagtak es csinaljak….. nekem legfokeppen ezek a dolgok segitenek abban hogy az angol egy kicsit hetkoznapunk reszeve valjon!