Egy érdekes cikkre bukkantam a minap, amely arról szólt, hogy egy felmérés szerint, amelyet óvodás gyerekeket nevelő szülők körében készítettek, meglepően sokan nem énekelnek, mondókáznak a gyermekükkel. Ennek pedig az az oka, hogy a tévés zenei tehetségkutató műsorokban sok-sok leszúrást hallanak, így aztán ők maguk még kevésbé merik használni a hangjukat.
Ez a téma egyébként felmerült a nemrég megtartott Kétnyelvű Gyerek találkozón is, ahol hasonló félelmekről számolt be valaki: aggódott, hogy nem énekel elég jól, nincs jó hangja.
Én pedig erre azt mondom: a gyermekednek a te hangod a legszebb! 😉 Még akkor is, ha úgy gondolod, hogy nincs, vagy nem elég jó, vagy épp hamisan énekelsz. Gondolj bele (ha anyuka vagy), a baba abból a kilenc hónapból, amit a pocakodban tölt, az utolsó háromban már tisztán hallja a hangodat, akár beszélsz, akár énekelsz (sőt, még hangosabban, mint az a személy, akihez épp szólsz). Apukák se csüggedjenek, ha nem is a pocakban, de megszületésük után pár héttel a picik már az ő hangjukat is meg tudják különböztetni.
Mit adhat a babának, majd a növekvő gyermekednek a hangod? Biztonságot, megnyugvást, rengeteg örömöt, játékot, szórakozást… Vétek lenne kihagyni az éneklést, mondókázást az életéből!
Szerencsére bennem soha nem merült fel ez a gondolat, soha nem aggódtam azon, hogy vajon elég jó-e a hangom (pedig annyira nem szuper, de a néptánc megtanított arra, hogy használjam, és ne foglalkozzam ezzel). Megértem azt is, hogy van, akinek gondot jelenthet ez. De tedd mérlegre az érveket és ellenérveket (ellenérveket? vannak ilyenek? ;)), és döntsd el, mi a fontosabb. A babád nem arra fog figyelni, vajon hamisan énekelsz-e, vagy olyan-e a hangod, mint Oláh Ibolyáé. Neki nem is az kell, hogy úgy énekelj, ahogy a torkodon kifér, beéri halk dúdolással is. 🙂
Ha pedig még mindig benned van a félsz, próbáld ki, hogy előbb CD-k segítségével „bebiztosítod magad”, aztán fokozatosan hagyd el ezt a mankót. Legyen szó bármilyen nyelvről, a mondókák, dalok sokszor többet adnak attól, amit egy CD-ről vagy rádióból hallgatott zenei anyag adhat. Mert ha te énekelsz a gyermeknek, látja a arcmimikád, a gesztusaid, a szemed, éneklés közben játszhattok, mókázhattok – és így a nyelvet is sokkal könnyebben sajátítja el (arról nem is beszélve, hogy ilyen játékokkal a jó szülő-gyerek kapcsolathoz is hozzájárulsz).
Visszakanyarodva ahhoz a bizonyos felméréshez: a szülők ötöde nem tudta népszerű mondókák második sorát elmondani. Te tudod folytatni ezt: „Baa-baa black sheep…”, vagy épp ezt: „Csíp, csíp, csóka…”? Remélem, igen! 🙂
Ismét egy érdekes téma. Őszintén szólva szerintem nem kell izgulni, hogy nincs jó hangunk. Tényleg így van, hogy a gyereknek a miénk a legszebb, mert mindig azt hallja, az ismerős neki. Én sem vagyok Rúzsa Magdi (sajnos), de énekelek és mondókázok a gyermekemnek amit és amiről csak eszembe jut, sőt, költök más dalocskákat is, amikkel csak az a baj, hogy az adott helyzetben jól hangzik és én el is felejtem, a gyerek meg követeli. Szóval jobban emlékszik , mint én. Néha ez ciki és nem az, hogy fals-e vagy nem. Magyarul és angolul is énekel, versel velem. 21 hónapos. Talán szerencse, hogy tanító vagyok, sok dalt, mondókát ismerek, de folyamatosan bővítjük a repertoárt, a mamák isteni segítségek ebben!
Látom a környezetünkben, hogy nem mindenki tud ennyi dalt, de ma már a neten is van egy csomó lehetőség a keresgélésre. Mi is járunk Varázsénekre is, ami a hangszeres zene, így már fel is ismeri azokat, amit itthon is szoktunk énekelni. (Bóbita, Fakatona, Micimackó stb.)
Lehet, hogy ez gyerekfüggő is. Nem? Ki mennyire fogékony a zenére, dallamra, versekre és mondókákra. Aki igen, azt nem zavarja, hogy más nyelven is hallgat ilyesmit.
Remélem, nem lett nagyon összevissza a hozzászólásom, kicsit már fáradt vagyok.
Nagyon szívesen! 🙂
A középső gyerekem másfél éves korától hall angol nyelvet itthon. Eleinte rettenetesen tiltakozott, üvöltött, ha angolul szóltunk hozzá – akkor kezdett magyarul is pötyögni, végre egy kicsit biztonságban érzete magát, erre tessék… kezdhette elölről a „nyelvtanulást”. Amikor először hallott angol nursery rhymes Cd-t teljesen elvarázsolta… Folyton követelte, és azóta is imádja őket. Most épp úgy kell elzavarni a tv elől, mert a Wiggles Nursery Rhymes /Pop go the Wiggles/ dvd-jét szeretné naponta többször megnézni…
Most hogy megnéztem Annamari az általad ajánlott oldalt, még érdekesebbek számomra is ezek a mondóka-dalok ! Köszönöm szépen!
Nekem nem kell nagyobb biztatás az éneklésre modókára mint a fiam kacagása :D. Az ötödikre felmászás is mókásabb, ha sétálunk – sétálunk, egy kis dombra lecsücsülünk :). Bár angolból csak középszinten tudok, de szoktunk nézni angol dalocskákat is és meg is tanultam egy párat amit előszerettel éneklek neki.
Hu, nem szeretnem, ha elege lenne az olvasoknak a sok hozzaszolasombol, de van meg valami , amit emlitesre meltonak talalok a mondokak es dalok vonatkozasaban. A CD-k nagyon sokat segitenek. Hihetetlenul sokat. Amikor megszulettek a gyerekeim nem tudtam volna befejezni sem a Baa Baa black sheep, sem a magyar megfeleloi enekeket, mondokakat. (Na jo, a Csip csip csokat azert igen 🙂 ). Beszereztem a Mommy and Me DVD-ket, amin felirat is van. Onnan megtanultam az angol alapveto dalokat. Es a Zene Ovi CD-krol felelevenitettem a magyarokat. Ezeket sokszor hallgattuk. A nagyobbik gyerekem most 5 eves. Kisbaba kora ota amerikai bolcsibe es oviba jar. Most, 5 evesen hallom eloszor, hogy enekel olyat, amit nem a fenti forrasokbol vagy tolem tanult. A kicsi 3 eves. Most kezd enekelgetni magatol. Nem am az oviban tanult dolgokat (vagy semmit nem tanitanak nekik? -de ez egy masik temakor), hanem a Zene Ovi, a Maszkabal, es a magyar DVD-k dalait. Angol nyelvu dalokbol csak azt a parat, amit az autoban szoktunk hallgatni. Ezeket korlatozom, de ez szinten egy masik temakor.
Ja, es nekem total botfulem van. Azert enekelek nekik, de a gyerekek tokeletesen eneklik a dalokat a CD-k alapjan. Amennyire az en botfulemmel meg tudom itelni persze.
Eszrevettem meg egy erdekes vonatkozasat a mondokaknak. A felnottek nyelvenek is reszei a gyerekkori mondokak, mesek. Egy-egy utalas, egy egy elferdites gyakran elokerul ujsagcikkekben, TV-ben, konyvekben, kulonosen cimekben. Ha a gyerekek megismerik az adott nyelv mondokait egy csomo rejtett utalast meg fognak erteni a beszelt nyelvben.
Amikor en kulfoldre koltoztem nagyon sokat tanultam -most lehet hasat fogva nevetni- a PBS gyerek musorabol. Egy csomo gyermekkori mondokara, mesere vonatkozo utalast hirtelen elkezdtem felismerni, erteni az ujsagban, TV-ben, konyvekben, hirekben.
Igen, először én is azt gondoltam, vajon nem fognak-e félni (leginkább a lányom), de nem így történt. 🙂 Valóban, más a kulturális háttér, gondoljunk csak a Halloween-re (kicsi koruktól megszokják pl. a csontvázak látványát).
Örülök, én is nagyon élvezem! 😉
Köszönöm Annamari a linket!
Látod, erről „beszéltem” a mondókák kapcsán is, ami a Funnybones c. könyv témája is.
Én mint magyar szülő biztos nem vennék meg egy ilyen csontvázas magyar mesekönyvet, vagy egy boszorkányokról szólót a könyvesboltban!
A gyerekeim mégis imádják ezeket az angol könyveket!
Lehet hogy az angol gyerekek és szülők ingerküszöbe – biztos kulturális hátterükből adódóan – magasabb e tekintetben 🙂
Hatalmas kaland ez a nyelvátadás!
És egyre jobban élvezem 🙂
:O Tegnap válaszoltam Veronikának, és mára eltűnt.
Szóval még egyszer a mondókák hátteréhez: http://www.rhymes.org.uk és Wikipedia
Ráadásul, ha közben ringatózunk, vagy bármit csinálunk a mondóka ütemére, az rendkívül fejlesztő, ezt terápiás módszerekben is használják. Ha csak mondjuk és közben tapsolunk, máris kétfelé kell figyelni! 🙂 Olyan természetes apróságok, amikre nem is gondolunk, csak tesszük …. és milyen fontosak!
Annamari!
Köszönöm a választ ! Hol tudnék utánanézni az angol mondókák történelmi hátterének?
Tudnál esetleg ajánlani valamilyen kiadványt?
Esetleg weboldalt?
Nagyon érdekes amiket írtál!
Igen, az egyik legfontosabb dolog, amit a korai „nyevtanitassal” adhatunk a gyerekeinknek, hogy a nyelv intonaciojat atveszik, ami aztan kulcsfontossagu lesz az idegen nyelvu szoveg megertesenel (kifejezetten az angolnal). A dallammal, a ritmussal, a luktetessel ok meg olyan szivesen foglalkoznak, krealnak sefule-sefarka mondokakat, es hat pont ez az alapja a nyelvnek! Nem igy kezdenek el a babak az anyanyelvukon is „beszelni”? En volt, hogy eszrevettem, hogy Bence hablaty-verset mondott, egy felismerheto szo sem volt benne, de tudtam, hogy „angolul” mondja, mert erzetem az intonaciojan! Gyonyoru peldaja a korai nyelvhasznalatnak, nem? 🙂
Annarari, veletlen, mi…? :))
Erika, milyen egybeesés, hogy pont ma délután beszélgettem erről valakivel, aki angol szakot végzett, mégsem mert megszólalni ma angolul (velem volt az amerikai barátnőnk, Christie is – kicsit már beszél magyarul, így inkább magyarul beszélgettünk…). Hasonló gondolatmenettel érveltem én is. 🙂
Veronika, természetes, hogy kulturális különbségek vannak a két nép mondókái között. Mint ahogy a magyar mondókák, gyerekdalok is őrzik a magyar sajátosságokat, a magyar történelmet (gondoljunk csak a Gólya, gólya, gilice dalban a „török gyerek megvágta…” részre), az angol mondókák is az angol történelem és kultúra lenyomatai (Humpty Dumpty például egy elmélet szerint III. Richárd királyt és 1845-ös vereségét jeleníti meg, Jack and Jill viszont a francia történelemre utal, XVI. Lajos és Marie Antoinette halálát őrizte meg). Nagyon sok mondókában szerepelnek angol ételek, angol településnevek. „Doctor Foster” arra figyelmeztette a gyerekeket, hogy nem mindegyik pocsolya sekély (a régi rossz utak világában). Nem sorolom tovább. 😉
A dalokból, mondókákból tanulás kérdéséről: 1. szerintem minden választás kérdése (a daloknál is vannak olyanok, amelyek szuperül használhatók a nyelvtanuláshoz, de ha hibás is, fel lehet hívni a tanulók – nyilván a nagyobbakról van itt szó – figyelmét, hogy ez itt hibás, és így lenne helyesen, de épp jó móka lehet a „hibavadászat” is) 2. Ezen az elven a magyar mondókák sem mind alkalmasak a „nyelvtanulásra” (természetesen elsajátításról beszélünk), mert mit lehet pl. abból megtanulni, hogy „Apacuka, fundaluka, Fundakávé, kamanduka,
Abcug, fundaluk, Funda kávé kamanduk.”
A mondókáknak, gyerekdaloknak inkább az a szerepe, hogy megismertessék a gyerekekkel a nyelv dallamát, bevezessék őket a nyelv, a beszéd világába, másfelől a legtöbbhöz kapcsolódik valamilyen játék, cselekvés, ami nagyon jó móka a kicsiknek. Én semmiképp nem hagynám ki az életükből! 🙂
Gyakorlo nyelvtanarkent en meg azt szeretnem hozzatenni, hogy szerintem a gyerekekkel valo idegen nyelven torteno kommunikacio kituno alakalom arra, hogy egy kis onbizalomra tegyen szert a szulo. Igen, en is azt tapasztalom, hogy nagyon sokan nem merik hasznalni a valo eletben az ilyen-olyan szinten elsajatitott masodik nyelvet, mert „mit fognak szolni” ill. „en ezt nem tudom elmondani”…. Pedig igazan peldat vehetnenk a gyerekektol, neha a felet sem ertik annak, amit angolul/nemetul/stb. karattyolunk nekik, megis boldogan egyuttmukodvnek velunk vagy akar mondjak kevert nyelven a maguket. Szoval, ha sokat beszelunk a gyerekekkel idegen nyelven, egyszeruen megszokjuk a sajat hangunkat, megszokjuk, hogy „idegenul” fejezzuk ki magunkat. Igy aztan, ha valos helyzetben, nyaralaskor, munkaban, stb. angolul kell megszolalni, nem lesz olyan idegen a szituacio. A gyerek meg ugysem szol, hogy „ejnye Anyu, de ciki a kiejtesed…” 🙂
Bocs, ez nem igazan mondokazos tema volt, de eszembe jutott rola a gondolatment.
Ez a gátlásosság nemcsak az idegen nyelven történő mondókázásra, éneklésre hanem egyáltalán a megszólalásra is jellemző tapasztalatom szerint.
Bár nem vagyok az a szégyellős típus, utcán, boltban ritkán használjuk a második nyelvet.
A gyerekek amúgy rengeteg angol /és magyar/ nyelvű mondókát, dalt ismernek és előszeretettel éneklik is őket.
Eleinte így is kezdtük a nyelvtanulást, hogy minden tevékenységhez igyekeztem versikét vagy dalt keresni.
(pl tegnap a kertben hintázás közben maguktól kezdtek el a libikókán egy „see-saw” kezdetű dalt énekelni).
Érdekesek ezek a mondókák, szokni kell őket, hangulatukat – tükrözik egy másik kultúrájú ember érzelemvilágát, mondhatni nyelvi „esszenciák”.
A British Council egyik kidaványában olvastam /LearnEnglish Family – Képeskönyvek/ hogy készüljünk fel rá az angol gyerekeknek szóló könyvek kapcsán „a brit művészek által készített illusztrációk általában a brit környezetet, a brit társadalomra jellemző szokásokat ábrázolják.”
Hát így vagyok én ezekkel a mondókákkal, dalokkal is! De a közmondások, szólások, idiómák is nagyon érdekesek!
– pl meglepően sok boszorkányos mesével, trollal találkoztunk a mesékben is! Ilyen különbségekre gondolok…
Annamari! megfigyeltél ilyen jellegű különbségeket a dalok, mondókák világában?
És meg egy kérdés!
Azt olvastam, hogy pop-rock dalokból ne tanuljunk nyelvet, mert sok a nyelvtani pontatlanság, ritkán használt szleng.
– Persze én is hallottam olyan nyelvtanítási módszerről,ami dalokon keresztül tanít. –
A mondókákra mennyiben lehet ez igaz?