Őszintén? Úgy terveztem, hogy hamarabb érkezem… A távolság közbeszólt. Aztán a macskakiállítás jelentette az újabb gubancot… De végül megtaláltuk a termet, és nagy nehezen a később érkezők is (remélem, mindenki bejutott, aki szeretett volna). Utána pedig elkezdődött a csoda – mert nekem az volt: hallgatni, hogy többen utaztatok kilométerek százait, hogy ott legyetek. Hogy ahányan vagytok (kb. 50 résztvevő volt), annyiféleképp neveltek két- vagy többnyelvű gyereket. Voltak köztetek olyanok, akik még a pocakjukban hordják a manócskájukat, és azért jöttek, hogy meghallgassák, érdemes-e egyáltalán belevágni. Voltak olyanok, akik még egy kis biztatásért jöttek. És voltak olyanok is, akik hatalmas lelkesedéssel beszéltek a nyelvátadásról, az eredményeikről.
Élmény volt hallgatni benneteket. Nagyon örülök, hogy a puszta bemutatkozásból tapasztalatcsere lett. Jó volt látni a kialakuló kis csoportokat, a jegyzetelést. 🙂 Végre arcokat kapcsolhatok régóta ismert nevekhez. Feltankoltam egy időre a lelkesedésetekből, abból a gyönyörű sokféleségből, mégis azonos gondolkodásmódból, amit képviseltek. Köszönöm mindenkinek, aki eljött, remélem, jól éreztétek magatokat! 🙂
Néhány fotó (Szilvi, köszi a kamerát!):
Biztosak lehettek benne, hogy lesz még ilyen találkozó! A játékos vetélkedőt majd legközelebb bepótoljuk – nem volt szívem a beszélgetéseket félbeszakítani vele. (Aki pedig többre vágyott ennél – pl. problémák részletesebb megbeszélése, vagy nagyobb ötlettár birtokba vétele -, kísérje figyelemmel a honlapot! ;))
Köszi, Annamari, a beszámolót. Külön örülök, hogy annak ellenére, hogy igen rövid ideig tudtunk csak ott lenni a fiammal, azért mégiscsak rajta vagyunk az egyik képen 🙂 Nem így terveztem a látogatást, remélem, hogy legközelebb már egyedül tudok menni és teljes értékű tagja lehetek a csapatnak 🙂
Köszi a beszámolót és a képeket!!! Hátha legközelebb már mi is ott leszünk megint…
Nagyon jó volt nézni a képeket, remélem, a következő találkozón én is személyesen megismerkedhetek néhányotókkal :))
Mindenkinek sok örömet kívánok a hétköznapok (ny)el(v)mélkedésében :)) (húú, lehet, hogy ez egy kicsit erőltetett szójátékra sikeredett.
koszonjuk a beszamolot… talan egyszer majd en is eljutok egy ilyen beszelgetos tapasztalat cserere….
ez most igy hirtelenjeben nekem is ujabb adag lelkesedest adott….
mindenkinek nagyon jo folytatast es szep eredemenyeket kivanok!!! HAJRA ANNAMARI!