A Kismama magazin is felfedezte Kovács Ágnes Melindát, és az általa vezetett (méltán világhírű) kutatás eredményeit. A 2009. októberi számban Jártok már angolra? című cikkben a kutatásról és a kétnyelvűségről kérdezték a pszichológusnőt. Érdemes elolvasni a cikket (végre egy teljesen pozitív hangvételű írás! :))
Én úgy vettem észre, ha a gyerekek „belejöttek” a második nyelv használatába, alapvető szavakat és nyelvtani formulákat ismernek, nagyon gyorssá kezd válni a tanulási folyamat.
Nálunk például az elején nagyon tudatosan használtuk, és tényleg igyekeztünk napi legalább 2 órát /Annamari könyvéből/ a második nyelvvel foglalkozni, utána már ment magától. Érdekelte őket minden, a kíváncsiság maga volt a motiváció.
Most úgy vettem észre kb egy négy éves gyerek szintjén beszél a 6 éves. A három éves inkább saját anyanyelvi szókincséhez képest van „lemaradva”. Kb egy kétéves kisgyerek szintje az övé ami az angolt illeti.
Én mindig azt mondom, nem verseny, egy pici magot szeretnék a fejükbe ültetni, ami idővel majd fává nő 🙂
Az alapok már a fejükben vannak. Erre már építkezhetnek majd, biztos hogy könnyebben fogják tanulni az angolt.
Hozzáteszem én is teljesen beleszerettem a nyelvbe, szinte együtt fedezzük fel a gyerekekkel!
+ azért is döntöttem a minél korábbi nyelvhez szoktatáshoz, mert magamból kiindulva a kötelező iskolai dolgok ellen – főleg kamaszként – tiltakozás szokott lenni a reakció….
Én a könnyebb utat választottam nekik 🙂
((Ami nekem most nehezebb, és sok-sok munkát jelent! De megéri))
Én más forrásban már kevesebbet is olvastam ennél. 😉 De szerintem rengeteg múlik a gyerek személyiségén is. És ahogy Zsuzsa is írja, nagyon fontos, hogy mi a cél. 🙂
Az idézetnek ez a folytatása: „Ennyi kell, hogy legalább annyira rögzüljön, mint a magyar. ”
Nekem pl. nem az a célom, hogy ugyanannyira rögzüljön az idegen nyelv, mint a magyar. Hatása még így is van, éppen elég. Én is azt mondom, hogy akkor is folytatni kell, ha csak kevesebb időt tudunk rá szánni. Amíg élvezet a gyereknek, amíg szívesen csinálja, addig kell „ütni a vasat”.
Amikor egész napi munka után hazajövök, és a gyerek a nyakamba ugrik, hogy „Anya, beszéljünk most németül, jó?” – az nagyon jó. 🙂 Neki ez játék (szerepjáték).
„A gyereknek a napi kommunikációban, szituációkban, párbeszédekben, minimum negyven százalékban kell(ene) hallania az idegen nyelvet.”
ami azt jelenti, hogy egy szulo akinek a gyermekei bolcsodebe, ovodaba jarnak, szinte mar nem is beszelheti a „sajat anyanyelvet” csak az idegen nyelvet, hogy hatasos legyen….
ennek ellenere en azt mondom, hogy mindenki folytassa rendszeresseggel az idegen nyelvet ezzel csak nyerhetnek gyerekeink, meg akkor is ha nem valnak ketnyelvuekke
🙂