Merész kijelentést teszek most (már hallom is az ellenvéleményeket): ahhoz, hogy a gyermekednek hatékonyan add át egy (vagy akár több) idegen nyelv ismeretét, nem a nyelvtudás (hogy te milyen szinten beszéled a nyelvet) a legfontosabb!
Félreértés ne essék, nem arra akarok biztatni senkit, hogy nulla nyelvtudással akarjon átadni egy nyelvet gyermekének. Viszont ami a nyelvtudás mellett – szerintem – fontos,
- hogy mennyire vagy kitartó (hogyan tudod hosszú távon biztosítani, hogy te légy a második nyelv forrása gyermekednek),
- hogy mennyire vagy motivált (miért szeretnéd gyermekednek átadni ezt a nyelvet? hogy később könnyebb legyen neki? vagy érzelmileg is kötődsz ehhez a nyelvhez?),
- hogy mennyire vagy tisztában a céloddal (mit szeretnél elérni? milyen szinten sajátítsa el a gyermek a nyelvet?),
- hogy milyen gazdag környezetet tudsz teremteni az adott nyelven (ezen nem csak a te nyelvismereted értem, hanem a különböző segédeszközök, külső segítség alkalmazását),
- hogy mennyire tudsz pozitív környezetet teremteni a nyelv alkalmazása során (nehezebb úgy, ha mindenki negatívan viszonyul a második nyelvhez rajtad kívül, illetve te mennyire tudod vonzóvá tenni gyermekednek a második nyelvet, és mennyire pozitív hozzáállással viszonyulsz az ő nyelvhasználatához),
- hogy mennyire tudod a hétköznapok részévé tenni a nyelvet (ez valamelyest összefügg a kitartással, illetve a hozzáállással),
- hogy te magad mennyire vagy hajlandó fejlődni és mennyit teszel ezért.
Természetesen itt most elsősorban azokra gondolok, akik a választott kétnyelvűséget alkalmazzák. (Bár ezeknek a szempontoknak jó része a természetes kétnyelvűséghez is kapcsolódik.)
Szerinted mi a legfontosabb?
Veronika, nagyon jól összefoglaltad a lényeget. 🙂
„A kétnyelvűség út, és nem cél.” 😉
Kedves Anita!
Nagyon jól esett hogy leírtad, nektek is hasonló problémátok vannak.
Pontosan ezt érzem én is.
A 6 éves kislányom egyébként is mindenben ilyen – ha valamit muszáj csinálni akkor ő nem hajlandó!
Pl. így volt az úszás is, az oviban még belemenni sem volt hajlandó a vízbe. Ezt csak úgy sikerült oldani, hogy elmentünk közösen az uszodába és az oktatóval ketten az ő akarata szerint lassan, szelíden lépésenként…. Most egy vízicsibe, az oviban is.
A másik dolog amiről te is írtál, hogy amíg nem megy „tökéletesen” addig nem is akarja csinálni (kudarckerülő?).
Néha kicsit kísérleti nyúlnak is érzem őket, mert még én sem tudom mi lesz a dolog kimenetele.
Sokat gondolkodom ezen.
Abban is egyetértünk, hogy én vagyok az akinek fejlődni kell. Soha nem próbáltam úgy tenni, hogy teljesen birtoklom a második nyelvet. Megbeszéltük, hogy nekem is utána kell néznem egy-egy szónak, van hogy rosszul olvasok valamit – ők örömmel javítanak ki :).
Talán nem vagyok eléggé hiteles ami a nyelvátadást illeti. (Persze magamhoz képest érzem a hatalmas fejlődést amit egy év alatt produkáltam, ha más nem ennyi haszna biztos lesz a dolognak).
A férjem sokszor nyugtat, hogy ne aggódjak ez egy folyamat, vannak hullámhegyek, és nem verseny. Van időnk, folyamatosan fejlődnek.
Már most úgy értenek, beszélnek ahogy sok felnőtt szeretne!
És persze mindegyik gyerekhez más a kulcs.
Végül arra jutottam:
Mindenképp nagy ajándék hogy a leginkább fogékony időszakban sokat foglalkozom velük, jól érezzük magunkat, értik az angolt, (egy bizonyos körön belül, ami folyamatosan bővül), ez már az övék és tőlünk kapták!
Illetve:
Ne legyen kényszer, pozitív érzések kapcsolódjanak hozzá, jókedv és dicséret, és akkor majd magukat fogják végül motiválni.
Nem kérhetem rajtuk számon amit adok nekik. (Sem a sok értük végzett munkát, teendőt, sem az időt,sem a szeretetet amit adunk nekik, sem a nyelvet.)
Mindent megtettem azért, hogy a lehető legtöbbet hozzuk ki a helyzetből.
Ha van kedved privit írni kovveronik@freemail.hu -n elérhető vagyok.
Azt hiszem a sikerek jobban motiválnak, mint amennyire a kudarcok lehúznak 🙂
Köszönöm a leveled!
Veronika
Kedves Veronika!
A hozzászólásoddal kapcsolatban nekem is támadt egy-két gondolatom. A fiammal (bő 3,5 éves) 7 hónapos kora óta beszélek angolul és oroszul, a lányaimmal (22 hónapos, 3 hónapos) gyakorlatilag születésüktől. A fiam magyaron kívül nem beszél mást, sőt időnként rettentő idegesítően rá is játszik, hogy nem érti. Azt se, amit az azt megelőző félévben bármikor. A nagyobbik lányom időnként komplett mondatokat utánam mond mindkét nyelven, illetve előfordul, hogy könyvet lapozgat, és azt valamelyik nyelven kommentálja, ami eszébe jut, de ezt is csak addig, amíg nem veszi észre, hogy figyelem. Beszélni ő sem beszél velem, ebben szerintem nagyban hátráltatja az, hogy a bátyja sem kommunikál, csak magyarul. Most már napi 6 órát beszélek velük idegen nyelven, egyik nap angolul, a másik nap oroszul, olvasunk könyveket, hallgatunk hanganyagokat, okosbabázunk, nézünk meséket mindkét nyelven. Szóval én is teszek bele energiát elég rendesen, az eredmény mégis sovány… A fiam már többször bizonyította, hogy nem érdemes siettetni a megnyilvánulásokban, addig úgysem csinál semmit, amíg alapból nem megy jól, ettől függetlenül eléggé elkeserítő a helyzet. Kb. egy hónapja kifakadtam a férjemnek, hogy szerintem ebben az egészben rajtam kívül senki sem fejlődik. Viszont innen kezdve gondolatban átraktam a súlypontot oda, hogy jó, akkor fejlődjek én vele, a gyerekekkel meg majd lesz valami. Korábban gondoltam arra, hogy abbahagyom, két nap múlva már hiányolták a dolgot, így látszik, hogy egyszerűen dackorszakos ellenállásról van szó, csak azért, hogy legyen miben ellentmondani. De a lényeg: mióta elsősorban a saját fejlődésemmel foglalkozom, a gyerekekben mintha kezdene alábbhagyni az ellenállás. Beszélni még most sem beszél egyik se, de egyre többet tolják az orrom alá az idegen nyelvű könyveket, hogy abból meséljek, a délutáni altatásoknál is idegen nyelvű meséket kérnek, és a fiam se játssza az értetlent.
Szerintem angol, illetve orosz nyelvi környezetbe kéne őket helyezni kis időre, és lehet, hogy megszólalnának, mert csak velem lehet, hogy nem értik a lényegét az egésznek. Erre a közeljövőben nem nagyon lesz lehetőségünk, a legkisebb még túl kicsi, pillanatnyilag nem akarunk külföldre menni, három kicsi gyerekkel vonulgatni így télidőben akár Budapesten belül is elég macerás, de később majd lesz valahogy.
Sok sikert kívánok!
Anita
Kedves Annamari!
Köszönöm a választ!
Erősen gondolkodunk, hogy Angliában keresünk állást, de nem egyszerű!
Ha ott járnának a gyerekek intézménybe, akkor valóban kellene használni a nyelvet, sokkal több hatás érné őket.
Ha nem sikerül akkor még mindig jobb a semminél a kéttannyelvű iskola. /Bár igazán nem hiszek az iskolai nyelvoktatásban – ennek több oka van,már máshol tárgyaltuk./
Addig pedig ezek a lehetőségek vannak, próbálok minél hatékonyabban élni velük.
Meglátjuk ez mire lesz elég.
Ezért is böngészem folyamatosan a blogot, régebbi bejegyzéseket is elolvasva mindig találok valamit ami elkerülte a figyelmemet.
/flash kártyák, weboldalak, könyvek amikről korábban írtál/.
Jó hogy van ez az oldal!
Veronika, nincs meg az az elmetérkép a példákkal?
Szerintem nem sok lehetőség maradt, amit ne aknáztál volna ki, én is hasonlóképp cselekszem. 🙂
A lányod esetében nem válna be az a kétnyelvű v. angol iskola, amiről régebben beszéltünk?
Sajnos tudomásul kell vennünk – nem elkeserítés céljából írom, csak tény -, hogy vannak esetek, amikor a gyerekek maguk döntenek úgy, hogy nem kérnek a második nyelvből, és ez egyre erősebb lehet, ahogy nőnek, és ezzel együtt a kortársak befolyása is nő. A pszicholingvisztikai nyári egyetemen találkoztam egy szlovák apukával, aki némettanárként ezen a nyelven beszélt a lányaihoz, ő Ausztriába íratta őket középiskolába. A nagyobbik lánya maga döntött úgy, hogy 13 évesen nem használja tovább az apjával a németet, csak a szlovákot, pedig addig születése óta csak ezen a nyelven beszélt vele. A nyelv személyes dolog, és azon túl, hogy sokféleképp megpróbáljuk motiválni őket a használatára, erőltetni nem nagyon lehet, illetve érdemes…
Kutasd fel, mi az ami leginkább érdekli, és erről az oldalról közelítsd meg a nyelvet.
Tudom hogy a könyvben is benne van, és épp mostanában néztem, de sokat segítene, ha összefoglalnád, hogy milyen eszközökkel is tudnám még a gyerekeim nyelvtudását gyarapítani.
Néha úgy érzem, nem normális dolog, hogy egy magyar család angolul beszél otthon, angol meséket nézünk és könyveket a gyerekekkel….
Írtam már neked korábban is, hogy igyekszem mindent megtenni annak érdekében hogy az angollal minél többféle szituációban kapcsolatba kerüljünk.
Ha játszunk vagy csinálunk valamit közösen már azon gondolkodom, hogyan lehetne ezt a másik nyelven elmondani.
Járunk játékos nyelvórára egyszer egy héten külön-külön a gyerekekkel(ez már lassan anyagi lehetőségeinket is meghaladja), és jön hozzánk egy angol anyanyelvű hölgy is egy-egy órára játszani beszélgetni külön- külön a gyerekekkel.
Itthon is mindent megteszek a nyelvátadás érdekében – erről írtam h talán már nem is normális mértékben :).Én is folyamatosan tanulok, internetről játékok, dalok , dvd-k, itthon mindennapi kifejezések használata stb.Nagy kitartás, sok energia, munka , tanulás van ebben.És nem utolsósorban sok pénz is. Már-már anyagi lehetőségeink határát súroljuk.
Sokszor eszembe jut a valamelyik bejegyzésben olvasott mondatod, hogy egy hajszál választja el az erőltetést az irányított játéktól.
Hazudnék ha azt mondanám nem az anyanyelvhez közeli állapot megteremtése a célom.Mit tegyek, hogy lehetőség szerint természetes nyelvtudásra tegyenek szert a gyerekek? Anélkül hogy ez mégtöbb pénzünkbe kerüljön?
Te hogyan motiválsz?
Persze tudom, hogy valójánban az a fontos, hogy szeressék az angolt, pozitív érzetek kapcsolódjanak a nyelvhez. Mégis olyan nehéz ezt könnyedén és erőltetés nélkül véghezvinni. A kisfiammal könnyebb a helyzet, ő korábban kezdte /2 évesen / neki nagy öröm az angol de a 6 éves kislány már érzi a nyelvi korláltait és szívesebben beszél magyarul.
Elméletileg nem kellene, hogy sok legyen, de nyilván ezt az ő személyisége, teherbírása stb. dönti el. A tanár meg te se tanítani akard, csak játsszatok, beszélgessetek. 🙂
Szia Annamari!
Mi a véleményed arról, hogy ha kisfiúnk 9 hónapos korában német anyanyelvű tanártól tanulna németül heti 2 alkalommal, a többi napon pedig én tanítanám őt dvd és cd segítségével, óvodás korában pedig angol oviba járna? Túl sok lenne neki a 2 idegennyelv?
Köszönettel
Zsófi
Köszönöm Annamari a bátorítást 🙂
Méghogy Nálad ügyesebbek!!!! Két gyerkőc mellett a kétnyelvűség „zászlajával a kezedben” azt hiszem nem sokan lehetnének büszkébbek magukra és arra, amit és ahogyan segítesz nekünk ebben az életfilozófiában :)))
Különben én az ikreimmel könnyebb helyzetben vagyok mint bárki, aki 1-2 év korkülönbséggel vállalt gyereket…néha belegondoltam, hogy nekem ugyanazzal az energiámmal és időbeosztásommal mindkét gyermekem ugyanazt kapja a nyelvátadást illetően is. Belegondoltam ám mostanában sokszor, ha lenne majd egy harmadik, vajon Rá is jutna-e ugyanennyi…
Köszönöm mégegyszer a válaszodat, Nektek is minden jót, sok szép élményt a gyerekeiddel és szép vénasszonyok nyarát!
Barbara, nyugodtan színesítsd a németet is mesékkel.
Eszterrel egy darabig olaszoztunk, de aztán az én tudásom hiánya miatt is, meg a kistesóval meg ovival való hektikusabb élet miatt abbahagytuk, most inkább úgy vagyok vele, hogy legyen inkább kevesebb, de azt magasabb szinten. Később lehet, hogy újra elővesszük majd. Vannak azonban nálam ügyesebbek (mint te is ;)), akik be tudják jobban osztani. Szóval ez ne tántorítson el. 🙂
Szia Annamari!
Megint lenne egy kérdésem. Már sokszor kérdeztem itt a blogban, azért leírom, hogy nekem vannak az Iker fiaim, immáron lassan másfél évesek 🙂 elmondthatatlanul örülök, hogy egy évvel ezelőtt rátaláltam erre a blogra és azóta töretlen a lelkesedésem. 4 hónaposan kezdtem Velük a németet, a mai napig megpróbálom a kétnyelvű környezetet biztosítani Nekik és hihetetlen az érdeklődésük, szívják Magukba a szavaimat :))) 10 hónapos korukig szinte egész nap a német volt a sláger, aztán új energiákkal és megtöbb önbizalommal telve elkezdtem Velük az angolt is megismertetni. Mivel ezt nem beszélem annyira, inkább passzív a tudásom, az elején dvd-ket néztünk, mondókáztunk, énekelgettünk…mostanra már Nody figurája segítségével én is összerakok már egyszerűbb mondatokat, mesekönyvekből keresgetünk mindenféléket és megnevezzük amire kíváncsiak. Már az angolt is legalább annyire igénylik napi szinten több órában, mint a németet (sőt volt egy időszak, amikor többet is kérték hogy mondókázzunk angolul)
Megvan már a napi „beosztásunk” elég ügyesen sikerült elhatárolnom a nyelveket egymástól úgy érzem.
Annak idején tanácsodat kértem abban is, hogy nézhetünk-e mellette német dvd-ket, jobbnak találtad, ha maradunk egyelőre az angolnál (mivel a tv-t csak akkor kapcsoljuk be, amikor angol meséket nézünk – jobbára Play along és Noodlebug a kedvenc)
Mostanra érzem már, hogy angolból a nagyobb változatosság miatt talán a német kicsit kevésbé lelkesíti Őket és azt érzem, talán jó lenne ha egy-két egyszerűbb mesével színesíteném meg azt, hogy csak én beszélek Hozzájuk németül.
Szerinted még várjak vele, vagy bízzak most is a megérzéseimre?
Tényleg, megkérdezhetem, Te az angol mellett bevezettél második (harmadik) nyelvet Eszternek?
Köszönöm előre is a válaszodat, nagyon hálás vagyok mindenért :))
Üdvözlettel: Barbara
Sandra, köszi, hogy válaszoltál, majd mindenképpen írok Neked.
Gellértnek írnám még, hogy igen, valószínűleg az vezet a legkevesebb eredményre egy nyelvtanulásnál (egyes iskolai nyelvórákon kívül), amit írtál, hogy kevés nyelvismerettel rendelkező szülő szinte kizárólag segédanyagokkal próbálna tanítani, és igazad van, ilyen esetben nem is szabad elvárni azt, hogy jól megtanuljon beszélni a gyerek. Ilyen esetben csakis a nyelv iránti érdeklődés felkeltése lehet a cél, esetleg némi szókincs átadása, illetve a nyelvek sokszínűségének megismertetése. Bár ahogy Annamari írta, ha a szülő maga is meg akarja tanulni a nyelvet, akkor ha élvezettel, lelkesedéssel teszi, úgy sikert érhetnek el. Együtt.
Ezenkívül az Alkalmazott Kommunikációtudományi Intézet egyik cikkéből idéznék: „Bár az is igaz, hogy szakértők szerint a svéd gyerekek azért is beszélnek olyan jól angolul, mert svéd mesék helyett hamar rászoknak a műholdon fogható angol nyelvű rajzfilmekre, és persze a közéjük ékelt angol nyelvű reklámokra.”
Vagyis azért ha úgy vesszük, ez a fajta tanulás is több, mint az egyáltalán ne tanítsunk semmit, ne is adjunk lehetőséget sem a nyelvvel való ismerkedésre, majd ha akar a gyerek, akkor tanul később, vagy majd az iskola megtanítja.
Személyes tapasztalatom az, hogy a korai nyelvtanítás bármilyen formáját ellenzők éppen azok a nyelvtanárok, vagy akár nyelvet jól beszélők, akik könnyedén sajátítottak el egy második nyelvet iskolás korban, nem vért izzadva, és vegyük végre tudomásul, hogy ők vannak a kevesebben. Nem mindenkinek adatik meg a nyelvtehetség, ahogyan a matematikai tehetség sem.
De ha odafigyelünk (ésszel), akkor bizony mi szülők, sokban könnyíthetjük meg a gyerekünk dolgát. Ugyan ki is könnyíthetné meg azt, ha mi nem? Talán az iskola? Nem arról híres.
Szia Sandra!
Köszi a gyors reagálást. Mindenképp megnézem, amiket írtál.
Egyébként nem vagyunk bp-iek.
Timi
Szia Mynona!
Bocs, hogy csak most válaszolok. Egyáltalán nem személyes. Szívesen beszélek róla. Mamámmal szerintem 2 éves koromig „beszéltem” (hamar kezdtem beszélni, így talán használhatom ezt a kifejezést) németül kizárólag, papámmal hol magyarul, hol németül, de vele keveset találkoztam a munkája miatt. Majd a mamámmal is kialakult, hogy szinte csak magyarul beszélünk, mert a papám családja csak így beszélt, majd elkezdet dolgozni egy bölcsödében, aminek az óvoda részébe kerültem 5 évesen (Én szerencsés voltam, mert addig otthon lehetem a mamámmal és a húgommal). Igazából az óvodában tanultam magyarul. Innentől ez lett a „hivatalos nyelv otthon, hiszen akkor még nem voltak olyan szuper német vagy angol iskolák mint ma. Ha volt, akkor pedig már akkor is drága lehetett. Szóval a szüleim mivel magyar állami iskolába akartak adni, a magyart tartották meg a család nyelvének. Németül csak akkor beszéltünk, ha a családot látogattuk, az akkor még NDK-ban. Mamám az iskola mellett azért szakított arra időt, hogy németül is megtanuljunk írni és olvasni. Voltak német mesekönyveink, melyeket nagyon szerettem. Mindig az osztrák rádiót hallgattuk és 89ben papám beszerzett egy szuper parabola antennát. Innentől gyakran német adókat néztünk, de magyarul beszéltük meg. Így csak a passzív szókincsem nőtt. Érdekesség, hogy a testvérem már Magyarországon született 74ben (Én akkor 1,5 éves voltam) és vele mama már kevesebbet beszélt németül. A húgom erős akcentussal beszél, én nem. Ill. csak a gyakorlatból jöttem ki Az általános iskolában az orosz volt a kötelező, így abban voltam kitűnő. Középiskolában pedig nagyon gyenge volt a német oktatás számomra. Sokat unatkoztam. Az ELTE BTK német nyelvtanári szakára felvettek. Sajnos az egyetemen nem sikerült ismereteimet bővíteni. Rettenetesen untam és nem érdekelt németül tanulni a nyelvészetet. Nagyon nehéz (tömény tudomány) volt ill. lusta voltam. Úgy éreztem nem kapok semmi hasznosat az egyetemtől. De ez talán jellemző a 19-20 évesekre. A húgom a külker főiskolára járt ahol szintén németet tanult és utána német cégekhez került, így volt lehetősége használni a nyelvet. Én ügyvédi irodban dolgoztam az elmúlt 12 évben, ahol csak angolul kellett. Így anélkül, hogy tanultam volna, rengeteget felszedtem angol tudásból. Nem ismerem az igeidőket, de sokat el tudok mondani és megérteni. De az angol alapszinten könnyebb mint a német. Semmit nem kell ragozni szinte, míg a német egy katonás nyelv, tele szabállyal. Egyelőre ennyi. Ha kíváncsi vagy még, nyugodtan írj. Ha akarsz a mail címemre is. bencze.sandra@gmail.com
Szia
Sandra
Dia, nézz szét (máshol) mondókás CD-k ügyében, már azért nem rendelünk újabbakat, mert meg fog szűnni a webáruház.
Sziasztok !
Tudtok abban segíteni, hogy 8 hónapos babám számára az Okosbabán található angol CD-k és foglalkoztatók közül melyiket érdemes megvásárolni?
Köszönöm szépen,
Dia
Kedves Sandra!
Ez most nagyon érdekes, amiről írsz. Idézek Tőled: „Nekem elvileg a német az anyanyelvem de már 25 éve nem beszélem. Édesanyámmal, aki német, is magyarul beszélünk. Ez lett természetes. Csak 1,5 éves koromig éltünk Németországban.” Az anyukád mikor váltott át Veled magyar nyelvre? Remélem nem baj, ha ilyen személyeset kérdezek, de nagyon kíváncsivá tettél. Ha nem akarsz nyíltan válaszolni, akkor a nevemre kattintva is tudsz. 🙂 Lenne egy pár kérdésem még. Ha szabad.
Kedves Annamari,
óóóóóóó, bocsánat, még most jutottam odáig, hogy el kezdjem olvasni a blogodat, megyek végig majd az összes bejegyzésen.
Igen, játszanak, és közben megerősítik az olvasás és a többi órán tanultakat. 6-7 évesek.
A fenti kiejtés-helyesejtés témához én csak annyit tennék hozzá, nagyon fontos természetesen, magyarul is vannak olyanok, akik szépen és szebben tudnak beszélni, de gondoljuk végig, ha egy barátunk vagy turista töri a magyart, akkor is megértjük, ugye?
Itt Írországban és Angliában iszonyú sok külföldi él, mindenféle akcentussal, mégis folyik az élet, sokszor telefonos diszpécser állásokat töltenek be angolul beszélő emberek, de igencsak ki kell nyitnod a füled, hogy meg is értsd. Egyébként sokx akkor is, ha ír ember. Mégis élnek és boldogok.
Higgyétek el, szerintem csak mi magyarok misztifikáljuk túl ezt a dolgot. Persze más akkor a helyzet, ha idővel az oxfordi egyetem angol nyelvi tanszékének professzorának szánjuk a gyermekünket, de addig még eltelik néhány év, hogy csiszolhassa tudását! 🙂
Hogy megmerjünk szólalni, biztonságban érezzük magunkat egy másik nyelven is, hogy ne az jusson eszünkbe legelőször, hogy, jaj, mit fognak szólni… (egyébként semmit) a legjobb időszak, hogy kicsi korban el kezdjünk más nyelvekkel ismerkedni, és ha nyelvzseni lesz, hát legyen, hacsak nyitottabb lesz az átlagnál, már megérte!
Ági
Ági, köszi, itt írtam róla: https://www.ketnyelvugyerek.hu/blog/2008/12/tovabb-tart-a-betumania/
Szerintem is szuper, de hogyhogy ezt használják Írországban informatika órán? Játszanak? Hány évesek? (Bár most, hogy írok, a lányom is ezzel tanulta meg az egeret kezelni. :D)
@Gellért Igen, kicsit teljesítménycentrikusan látod. 🙂 Sok minden felmerült bennem, ahogy olvastalak. Először is, én úgy tapasztalom, hogy azok a szülők, akik meglátják ebben a lehetőséget, sokat tesznek azért, hogy fejlődjenek. Másfelől, hajlamosak vagyunk mi magyarok a nyelvtudást ebből a szempontból megközelíteni, amit te is írsz: vajon helyesen beszél-e, átmenne mondjuk egy nyelvvizsgán. De a kommunikáció nem erről szól! Meglepődnénk, ha valaki elemezné, az anyanyelvén hány hibás, félbehagyott mondatot, szót stb. hall egy gyermek, és ebből hámozza ki magának a nyelvet. Harmadrészt, én ebből a folyamatból nem zárom ki azt, hogy a szülő igénybe vegye olyan személy segítségét, aki jobban beszéli a nyelvet, mint ő. (Sőt, ha alapszinten beszél, ez kifejezetten ajánlott.) És valóban, az egészben inkább a játék a lényeg, másképp nem is menne. „A kétnyelvűség út, és nem cél.”
Megértem, hogy felmerülnek benned ezek a kérdések, de én szeretem a kétnyelvűséget inkább a pozitív oldaláról szemlélni, aminek fokozatai vannak (pl. aktív, passzív stb.), és úgy gondolom, a szülő nagyon sokat adhat. 😉
Sziasztok,
egy oldalt szeretnék veletek megosztani, kicsit nagyobbaknak is, kezdő angolos szülőknek, nagyszülőknek is használható. Mi Írországban lakunk, a gyerekek informatika órán ezen az oldalon szoktak feladatokat megoldani! 🙂
Jó böngészést és jó tanulást kívánok:
Ági
http://www.starfall.com/
Persze elég sok segédanyagot fel lehet használni, főleg az angolosoknak, de van egy pár dolog amit én némi szkepticizmussal szemlélek. Egyrészt az angolul alig beszélő szülő ezeket a lehetőségeket sokkal korlátozottabban tudja majd használni, ami nem biztos, hogy hosszú távon maradandó lesz (bár az se, hogy nem), másrészt csakis addig, amíg teljesebb kiszámítható, rutinszituációkban használja, de ahogy növekszik a baba, egyre több spontán helyzet lesz, amikor csak a saját nyelvtudására hagyatkozva tudna a szülő érdemben reagálni, nem húzhat mindig elő egy mesekönyvet vagy DVD-t. Még a középfokú nyelvvizsgával / nyelvtudással (sőt a felsőfok sem garancia) rendelkezők is rendszeresen hibákat vétenek. Nem úgy, mint amikor az ember a saját anyanyelvén „megbotlik”, hanem teljesen magyaros mondatszerkezeteket, hibás szórendet vagy hasonló jelentésű, de valójában nem odaillő szavakat használnak, amiket egy angol sosem mondana az adott szituációban. Csoda is lenne, ha ilyenkor nem tört angolsággal felelne valaki, és ha sok ilyet hall a gyerek akkor az is csoda lenne, ha ezek a hibák nem rögzülnének benne. Ebben a korban hallás utáni értés mellett a beszélgetés a nyelvelsajátítás alapja (ahogyan magyarul is), ami ugye interaktív kell hogy legyen. Én egyszerűen csak nehezen tudom elképzelni (saját tapasztalat híján), hogy amikor a pici beszédfejlődéséhez szükséges ingereket így (kicsit mesterségesen) pótoljuk – és a szülő természetes mintáját kivesszük a képletből, vagy redukáljuk, vagy beengedjük a helytelen nyelvtudást a kommunikációba – akkor mi történik. Van valakinek személyes tapasztalat ilyen „kísérletről”? Vagy elolvasható tanulmány, cikk esetleg videofelvétel? Tehát a gyerek mondjuk 5-6 éves és csecsemőkorától kezdve, foglalkozott vele az idegen nyelvet gyengén beszélő anyuka (vagy apuka) otthon a segédanyagok okos használatával és a gyerkőc az egyébként oviban vagy kisiskolában is hamar megtanulható alapszavakon túl is képes az idegen nyelven kommunikálni? Jobb lett a kiejtése? Könnyebben tanul nyelvet, mint azok, akiket nem érték ilyen ingerek? Nem rögzültek benne „hülyeségek”? Ne értsetek félre, nem akarok leszólni senkit, szimpatikus amit itt megosztotok egymást közt, csak van bennem némi kétely és azoktól a legértékesebb a válasz, akik benne vannak. Persze, lehet hogy az egészet túlságosan teljesítménycentrikusan látom és az egész egy jó játék mind a szülőnek, mind a gyereknek. Egyébként tényleg jó ez az oldal 🙂
Kedves Timi!
Én is szívesen segítek Neked, ha német nyelvet szeretnél átadni gyerkőcödnek. Tényleg kevés az anyag az angolhoz képest, nekem van pár cd-m, mondókáim tetöltve, de alapvetően nálunk németül folyik a kommunikáció ha a Fiaimmal vagyok. Én ebben bízom a legjobban. Valaki ajánlotta a blogon, hogy vannak nagyon jó angol anyagok, könyvek, ezeket fordítgatja (persze az egyszerűbbeket).
Ha van kedved, felvehetnénk a kapcsolatot, írj a drnacs kukac citromail pont hu -ra.
Barbara
Gellért, ezért is írtam, hogy tisztában kell lenni a céllal, egyébként nem egy olyan szülőről olvastam kétnyelvűségről szóló könyvekben, aki nem rendelkezett magas szintű nyelvismerettel, és belevágott és sokra vitte (természetesen fejlődőképes volt, de nem feltétlenül jelent ez vért izzadást, csak sok-sok segédanyag, lehetőség okos használatát). Szóval szerintem azért többre lehet jóval vinni, mint a 10-ig számolás! 😉
Bár nem is írt ide ilyet senki, gondolom senki nem hiszi azt, hogy a szülő alapfokú angol nyelvtudása mellett a gyerek 5-6 éves korára folyékonyan fogja beszélni a nyelvet csupán a DVD-k és az neten található anyagok hallgatása, ill. mondókázás révén. Önáltatás lenne ilyenben reménykedni, de nyilván nem ez a cél, inkább csak ismerkedés a nyelvvel, ami később még akár hasznára is válhat. Ha viszont vannak ilyen ambíciók, akkor szerintem igenis az életszerű, anyanyelvi szintet megközelítő nyelvtudás a legfontosabb, a többi „csak” fontos (bár valószínűleg nélkülözhetetlen). Egy Headway English-en nevelkedett szülő soha nem lesz képes az élő, mai beszélt nyelv jellegét mélyebben átadni, ha csak vért izzadva nem képezi magát tovább. De ha nem ez a cél, akkor baj nem hiszem hogy lenne abból, ha a gyerek tud 10-ig számolni, ismeri az állatok nevét, és néhány utasítást stb. – ennél sokkal többre viszont én nem számítanék.
Kdves János és Annamari!
Azt gondolom, hogy mindenki tudása és lehetőségeit mérlegelve a legjobban próbálja gyermeke(i)nek a nyelve(ke)t továbbadni. Jánoséknál vagy a környezetben van vki, vagy fizetnek vkinek azért, hogy a gyermek helyesen beszélje a nyelveket. Tisztelem érte, hogy igyekszik gyermekeit megvédeni azon rossz érzéstől, mely őt terhelte. Bár lehet, hogy a gyermekeinél ez nem okozott volna hasonlókat. Annamarinak is igaza van. Hiszen, ha a szülő nem is beszéli tökéletesen a nyelvet, annyi segédanyag áll rendelkezésre, hogy gyermekeink megtanulhassák a nyelvet. Ugyan az én lányom még nem látott tv-t, de emiatt kénytelen leszek az elvemmel szakítani. Szerintem a szülővel való játékos tanulás jobb a gyermeknek. Mellesleg a szülő is fejlődik. Persze ez mind időigényes. Eddig is zsúfolt napjaimba még magam sem tudom, hogy oldjam meg a „nyelvtanítást”. Maga a neten való kutatokás jó anyagok után is sok időt vesz igénybe, különösen, ha az ember azt sem tudja hol és mit keressen és az amit talál, az elég igényes-e és megfelel-e az elveinek.
Sziasztok,
Sandra
Szia Timi!
Szívesen segítek neked. A neten találtam az arsedition.de oldalán jókat. Nagyon szépen énekel rajta a nő. Azokat keresd, amelyikhez CD melléklet is van (Pl. Hoppe, hoppe Reiter és Alle meine Entchen), mert akkor eredeti némettől is hallja a mondókákat és dalokat. A lányom nagyon szereti őket. Én gyerekkoromban pont ezeket énekeltem és mondókáztam. Egyébként más érdekes is van ezen az oldalon. Bár nekem meg kellett kérnem egy Ausztriában élő barátomat, hogy szerezze be őket, mert vmi miatt nem tudtam neten megrendelni. Az Amazon.de is jó. Ha Budapesti vagy, találkozhatnánk is. Így teljesülhetne a környezeti feltétel is és nagyobb lenne a motiváció is.
Szia,
Sandra
Szia Sandra!
Nagyon megörültem, mikor olvastam, hogy valaki németül tanítja a csemetéjét. Én is ebbe szeretnék belevágni, de sajnos nem igazán ismerek mondókákat, énekeket. Angol témában rengeteg van, de nem is igazán tudom, hogy hol, ill. hogyan kereshetnék németre ötleteket. Tudnál esetleg segíteni, hogy akár a neten, vagy bárhol, hogyan találhatnék értelmes gyerekmondókákat, énekeket?
Előre is köszi
Timi
Kedves Annamari!
Lányom most 19,5 hónapos. Csak 2 hónapja kezdtem el, hogy megismertetek vele egy műsodik nyelvet. Nekem elvileg a német az anyanyelvem de már 25 éve nem beszélem. Édesanyámmal, aki német, is magyarul beszélünk. Ez lett természetes. Csak 1,5 éves koromig éltünk Németországban. Apám megbízása lejárt és Mo-ra jöttünk. Itt édesanyám is kénytelen volt magyarul megtanulni, szóval együtt tanultuk. Már itt jártam oviba is. A ilmeket tökéletesen megértem és egész jól beszélek is, de komoly témákhoz hiányzikm a szókincsem. Sőt mára már néha az egyszerű szavak sem jönnek a nyelvemre. Így 2 hónapja azon vacilálok, hogyan adhatom át a nyelvtudást a lányomnak, aki már mondókákat mond magyarul. Megszokta, hogy magyarul sokat bolondozunk mesélés és mondókázás közben. Mindig másképp mondjuk, kiegészítjük, magyarázzuk. Németül nem tudom ilyen színesen továbbítani neki a szöveget és a szeretetemet sem tudom kifejezni. Amikor beszélek, csak nézz rám, mert nem érti amit mondok, vagy nem érti, hogy miért nem érti, mint máskor. Dalokat és mondokákat mondok és hallgatunk németül, de egyelőre jelentés nélkül. Valóban igazad van. Stratégia, kitartás, motiváltság és pozitív környezet kell. Nálam a motiváció meg van, de a többi hiányzik. Abban bízom, ha most nyáron egy hétre kiutazom vele Németországba a családhoz, javul a helyze és én is kapok egy lökést.
Üdvözlettel,
Sandra
Ágnes, néhány DVD: https://www.ketnyelvugyerek.hu/blog/category/dvd/ 🙂
Sziasztok!
Én sajnos ebben a cipőben járok, hogy nulla nyelvtudással próbálom angolra tanítani a kisfiamat. Én nem tanultam angolul, de fontosnak tartom, hogy ő már most (10 hónapos)megismerje a nyelvet, hiszen manapság nem lehet nyelvtudás nélkül jó munkahelyet találni. Ráadásul igazán csak azok tudnak jobban érvényesülni itt Mo-n, akik legalább két- három nyelven beszélnek a magyaron kívül. Szóval, csak remélni tudom, hogy hasznára válik az, hogy DVD-t nézünk és dalokat hallgatunk, esetleg én éneklem azt, amit már közösen hallgattunk. Sajnos beszélgetni nem tudok vele, csak szavakat tudok neki mondani pl. szinek vagy tárgyak neveit.
Természetesen tervezem, hogy beíratkozom angolnyelvtanfolyamra, de pillanatnyilag nem megoldható.
Ami problémát jelent nekem, hogy nem sok olyan angol oktató DVD-anyagot ismerek, ami kisfiam korának megfelelő lenne a tanításhoz.
Annamari, ha kérhetlek sorolj fel egy párat, amit igazán tudnék hasznosítani és másoknál már bevált.
Előre is köszönöm!
János, itt megint felvetődik a kérdés, hogy mi a fontosabb? (Mellesleg nem ugyanaz az oktatás és az elsajátítás – szerintem.) Egy olyan oktató, akinek nem ez az anyanyelve, vajon tökéletesen beszéli a nyelvet? Soha nem hibázik? (Senki ne vegye magára, csak költői kérdés. :)) Sőt, továbbmegyek: meglepődnénk, ha valaki rávilágítana, hogy mi, anyanyelvűek mennyi hibát ejtünk a beszéd során, és a gyereknek ebből kell kihámozni a szabályszerűségeket. És egy sokkal tágabb kérdést is felvet ez: mi a helyes? Az irodalmi nyelv? A nyelvjárás? (Ha jól tudom, pont a szlovákiai magyarok -suk, -süköznek, pedig ez az irodalmi nyelvben nem helyes.) Nem ilyen egyszerű ez, szerintem ne ítéljünk elsőre. 😉
Sziasztok!
Az én fiam most lett 2 éves, és angol mellett a franciát is tanuljuk vele 3. nyelvként. Bár én franciául igazából már szinte semmire nem emlékszem, rajta látom, hogy van értelme. Az állatkertben legutóbb egy-egy állatot franciául mondott, vagy kapott valamit és franciául köszönte meg. Játék közben francia dalocskákat énekel. Igaz, kaptam segítséget, mert egy barátnőm lánya kint él, és küldött nekem gyerek könyveket (ezeket próbálom olvasni neki) és DVD-ket, illetve a neten is rengeteg kis film fellelhető, amiket nagyon szeret nézni. Biztos változatosabb lenne, ha én is beszélném a nyelvet, de az alapokhoz szerintem ez is elég, hogy később könnyebben építkezzen.
Szevasztok
az írottakkal egyet értek, de mivelhogy az én célom, hogy a gyermekeim helyes intonációt, ragozást, stb. használjanak mindkét nyelvben (magyar és szlovák)ezért én fontosnak tartom, hogy mindkét nyelvet olyan emberektol sajátítsa el, akik azt anynyelvi szinten beszélik és így a gyermenkeim is ezt anyanyelvi szinten beszéljék. Én ebben aránylag szerencsés vagyok, mert az én kornyezetemben ez adatott. Ha óvodás korba kerulnek, megpróbáljuk a harmadik nyelvet is, szeretném ha azt a nyelvtanulást is olyan aktató vezetné, aki folyékonyan beszéli azt a nyelvet.
Véleményem szerint, ha a gyermek rossz hangsúlyt, ragozást, stb tanul meg, akkor késobb errol nagyon nehezen szokik le, ezt tudom saját tapasztalatomból, ezt szeretném elkerulni.
Szia Ivett, igen, a család segítsége nagyon fontos lehet, én ezt a nyelvi környezet megteremtése és a pozitív környezet pontokba soroltam. 🙂 Úgy gondolom, hogy akkor is lehet sok lehetőséget biztosítani egy gyermeknek a nyelv tanulásához, ha a szülő nem beszéli magas szinten a nyelvet. De nyilván tisztában kell lenni a lehetőségek mellett a célokkal is. 🙂
Kedves Annamari!
Köszönöm az összefoglalást nagyon egyetértek vele, és azzal is, hogy most sokan lekorholnának.
Mindemellett elegedhetetlen a család megértése és segítsége, különösen ha van családtag aki más idegen nyelven beszél! Lehet buta hasonlat de nekem a szoptatás jut eszembe mert ott is nagyon sokat számít hogyan segít a családod, és te mennyire akarod és teszel meg érte mindent(legalábbis én így gondolom).
Még akkor is csinálod ha mindenki ellenzi és lehurrog hogy „nem így hanem úgy”.
Petra 3 és fél éves és nagyon szereti az angol nyelvet én csak nagyon kezdő szinten beszélem de igyekszem fejlődni és többet adni neki.