A korai nyelvtanulás ellenzőitől gyakran halljuk azt az érvet, hogy egy gyerek „előbb tanulja meg az anyanyelvét rendesen”. Ez az érvelés azonban több sebből is vérzik.
Egyrészt, a kétnyelvűt kivételként látják.
Másrészt, a kétnyelvűre egynyelvű szemszögből tekintenek. Azt várják el, hogy képes legyen arra, hogy a két nyelvet teljesen különválassza egymástól, és mindkettőt tökéletesen ismerje (vagyis el se kezdhesse addig a másodikat tanulni, amíg az elsőt nem tudja tökéletesen – de ez mikor is következik be? 5 évesen? 7 évesen? 10 évesen?). Úgy gondolják, hogy tulajdonképp a kétnyelvű két egynyelvű egy személyben.
Navracsics Judit ír egy nagyon találó hasonlatról, amely Francois Grosjean-tól származik: a kétnyelvű egyént egy gátfutóhoz hasonlítja, aki sem rövidtávfutásban, sem magasugrásban nem kiemelkedő, viszont a kettő elegyét kiválóan műveli.
Úgy gondolom, hogy nagyon fontos ezt szem előtt tartani különösen akkor, ha egy személyben vagy két nyelv forrása gyermekednek (hozzám hasonlóan :)).
De leginkább az a felháborító érdekes, hogy azt gondolják, egy kisgyerek nem képes egyszerre két nyelvet „jól” megtanulni. Persze a „hogyan” tényleg nem mindegy, de ez már egy másik kérdés.
igen,aranyos,…nekem is emésztenem kell.Nekem az 5tusa mint hasonlat érthetőbb lenne… semmiben nem jó igazán, de összességében kiváló eredményeket érhet el…
Érdekes hasonlat… Még emésztenem kell:-)
ÖÖÖ, az én gyerekemnél azt látom, hogy az anyanyelvéből kiemelkedő…..
Tehát olyan gátfutó, aki magasugrásból kiemelkedő, de nem kiemelkedő rövidtávfutó… 🙂