Eszternél észrevehetően minőségi és mennyiségi ugrás következett be a beszédben. Sokkal többet beszél, jobban ki tudja magát fejezni, hosszabb mondatokat használ. Nyíltabb is lett, valahogy eltűnt a korábbi félszegsége az idegenekkel szemben, hamarabb oldódik. Az angolt is jobban használja, néha még engem is meglep, miket mond (ma például angolul mondta, hogy nagyvécére kell mennie 😀 ). Éjjel felriadt és angolul hívott, még félálomban is kérte, hogy beszéljünk angolul…
Orsi, ha ez a kérdés aggaszt egyébként, akkor nyugodtan vigyél kicsit több magyart a kettőtök kommunikációjába, nálunk is most hasonló történik Danival, mert nagyon sokat volt angol közegben, és szinte csak angolul volt hajlandó beszélni. Ettől függetlenül nem hiszem, hogy kellene aggódni emiatt, nagyon gyorsan fejlődnek, ha kapnak rá lehetőséget.
Igen, feltételezem, hogy egynyelvű gyerekekről szólt a felmérés, de azért sikerült elbizonytalanítania. Én többnyire angolul beszélek vele, soha nem tartottam attól, hogy ennek ellenére kevés magyar hatás éri. Délután 3-ig oviban van, ott gyakorlatilag csak magyar hatás éri. Mégis elképzelhető, hogy ez nem elég a magyar nyelvi fejlődéséhez? Meg persze a rokonság és apa is magyarul beszél vele.
Orsi, egyetlen kérdés: ez a felmérés vajon egynyelvű gyerekekre készült? (Gyanítom, hogy igen…) Nem akadályozza, csak adj időt neki és bízz benne, és biztosítsd, hogy elegendő hatás érje mindkét nyelven.
Látom, régóta nem volt hozzászólás ehhez a témához, nálunk viszont nagyon aktuális a beszédfejlődés. A lányom 4 éves, ovis, és a múlt hónapban végeztek az oviban egy felmérést a gyerekeken, ami a beszédfejlődésükre is kitért. Voltak feladatok, melyek látványosan gondot okoztak a lányomnak, bár nem tudom, mennyire kell ezekkel tökéletesen tisztában lennie egy ilyen korú gyereknek. Egy ilyen pont volt a helyes helyragok ill. névutók használata: pl. az asztalnál, a TV előtt, az udvaron, stb. Ezeket a lányom nem használja mindig jól. Kíváncsi lennék, nektek (és neked is Annamari), akik kétnyelvűen nevelitek gyermekeiteket, vannak-e hasonló tapasztalataitok. Olyan sokat olvastam arról, hogy a kétnyelvű nevelés nem akadályozza az anyanyelv fejlődését, mostanában viszont kezdek elbizonytalanodni ezen a téren. Nem kellene-e, hogy választékosabb szókinccsel és nyelvtanilag helyesebben beszéljen egy 4 éves?
Erika, nagyon köszönöm, hogy megint ilyen részletesen leírtad a tapasztalataidat! 🙂
Nem kell elnézést kérned, ha nem írsz rögtön, én sem mindig tudok gép elé kerülni, ha tényleg van időd rá, csak akkor válaszolj és előre is köszönöm, hogy szakítasz rám időt 🙂 kedves Tőled.
Megint érdekes dolgokat írtál, el is gondolkozom rajta este.
Nálunk szerintem majd az lesz nagyon izgalmas, amikor a Fiúk egymás között használják majd a nyelvet 🙂 Bár egyidősek, de mint mindenben, valószínűleg a nyelvelsajátításban is máshogy fejlődnek majd, nagyon-nagyon kíváncsi leszek!!! már alig győzöm kivárni!
Én egyelőre „titokban tartom”, vagyis nem nagyon szoktam elmondani senkinek, hogy mi németül is „tanulunk”. De egyik alkalommal volt egy pozitív visszajelzés ismerősömtől…meglátta Annamari könyvét a polcon és rögtön megkérdezte, hogy mi az. Át is lapozta és kérte, hogy meséljek róla, hogy csinálom. Nagyon lelkes volt. Aztán a következő pillanatban kicsit elszontyolodott, mivel Ő nem beszél nyelveket és bevallotta, mennyire irigyel, hogy én ezt meg tudom adni a gyerekeimnek.
Aranyos lehet a kislányod, ahogy angolul beszél, én még ilyet nem tapasztaltam, de biztosan kívülállóként leesne az állam, ha látnám, hogy egy pár éves gyerkőc más nyelven is szól az anyukájához.
További vidám perceket és szép napot kívánok Nektek. Egyelőre most nem „zaklatlak” kérdésekkel, kicsit azt hiszem elmélyedek újra a könyvben, aztán biztosan felmerül menet közben majd néhány.
köszönöm mégegyszer
A nagyszülők teljesen pozitívan álltak a dologhoz, nagyon bátorítottak. Az első pár hónapban, amikor még nagyon keverte a szavakat én voltam, aki elbizonytalanodtam és még ők mondták, hogy ne hagyjam abba.
Játszótéren, közértben kettesben használjuk az angolt, ha mások megszólítanak természetes neki, hogy magyarul válaszol. Egyenlőre még nem kerültünk kényes szituba emiatt. Igyekszem elkerülni, hogy mások előtt használjuk, eddig még egész jól sikerült. Előbb-utóbb azonban biztosan belefutunk valamibe, mert napról napra egyre lazábban beszél. Néha, amikor én váltok, mert odajön valaki mondja, hogy angolul folytassuk, de nem erőszakoskodik, ha maradunk a magyarnál.
Azzal már régen tisztában van, hogy van aki beszél angolul, van aki nem. Korábban azt hitte, hogy ez egy nagyon különleges dolog, ami csak kettőnk között létezik. Volt, hogy átjött valaki hozzánk, és hiába beszélt hozzá angolul, ő magyarul válaszolt neki. Ezért döntöttem úgy, hogy eljárunk babaangolra. Azóta már látja, hogy vannak más felnőttek és főleg gyerekek is, akik használják a nyelvet és sokkal bátrabb lett. Igazából azóta indult be nála a folyamatos beszéd bár valószínűleg ez e nélkül is bekövetkezett volna. Amúgy nagy élmény számára, úgyhogy oviig mindenképp folytatjuk.
Nem akarok neki kategóriákat felállítani, hogy most lehet, most nem lehet beszélni angolul. Csak váltunk és kész. Most még azért nincs gond, mert aki nem tudja, hogy angolul beszél többnyire nem érti. Az emberek nem feltételezik, hogy idegen nyelvet használunk, ezért betudják annak, hogy valamit mondott magyarul, csak nem értik.
Ha számol, vagy az ABC-t énekli, na az már érdekesebb. Az már összetéveszthetetlen. Egyszer sorban álltunk a WC előtt és angolul megszámolta a WC ajtókat. Voltak előttünk vagy öten-hatan, főleg fiatalok, szerintem tuti értették, de csak mosolyogtak. Úgyhogy semmi negatív élményünk nincs ezzel kapcsolatban.
Ha valaki jön hozzánk, vagy mi megyünk szintén simán átáll. Ha megszokja, hogy valaki itt van és beszélünk mellette angolul, akkor használja. Ha viszont csak a magyar megy, akkor nem is próbálkozik.
Ezért gondolom, hogy az oviban sem lesz probléma, de majd meglátjuk. Azért akkor majd beszélünk erről, főleg, ha netán ott is tud járni majd angolra.
Egyébként a barátaink között vannak természetesen szkeptikusak, akik nem hisznek ebben a dologban. Velük egyszerűen nem hozom fel ezt a témát. Ha megkérdezik válaszolok, de én nem kezdeményezek. Ha valaki azt a kérdést teszi fel nekem, hogy még mindig tanítod angolul? nem pedig azt, hogy most hol tartotok? azt pár mondattal elintézem. Nem igazán érdekel a véleményük, én látom az eredményeket és úgyis csak ez számít. Pár év múlva úgyis minden kiderül.
(Bocs a késésért, de nem voltam gépközelben)
Szólj, ha még segíthetek valamiben
Köszönöm Erika, hogy ilyen konkrétan megválaszolod a kérdéseimet! Nagyon sokat segít ez nekem, mert most pár napja kicsit elbizonytalanodtam (amit írtam is akkor a levelemben), hogy nem lesz-e túl sok a német hatás.
Azt hiszem, nálunk is valami hasonló fog a hétköznapokban kialakulni, mint ami Nálatok, hogy váltunk majd közben-közben, attól függ, kivel találkoznak majd, kik érkeznek hozzánk. De az tényleg fantasztikus, hogy nem téveszti el és nem keveri a nyelveket.
Különben ha pl. elmentek vásárolni, vagy a játszótéren vagytok és angolul beszélgettek, mások nem néznek Rátok furán? Ilyenkor milyen érzés Neked és milyen érzés lehet Neki? Erről szoktatok beszélgetni? előre letisztáztátok, hogy hol fogtok angolul és hol magyarul beszélgetni?
Például ha kis barátnők érkeznek hozzátok játszani, vagy Ti mentek, a lányod nem kezdeményez angolul (mert feltételezem, hogy azért Te olyankor nem).
A családod (elsősorban a nagyszülők, rokonok) hogyan fogadták az elképzelésedet akkoriban és mit gondolnak erről most, hogy már látják, milyen szépen fejlődik?
köszönöm előre is a válaszodat!
Mi akkor is szoktunk angolozni, amikor apuka otthon van vagy a nagyszülők átjönnek vagy mi ott vagyunk. Ez attól függ. Ha ilyenkor kettesben tevékenykedünk (pl. játék, evés, fürdés stb. )és mondjuk a többiek mást csinálnak akkor felajánlom neki a lehetőséget és ha akarja angolul társalgunk. Aztán, ha jön valaki és közbeszól váltunk majd ha elmegy visszatérünk az angolra (persze csak, ha akarja). És soha nem téveszt. Tökéletesen tudja, hogy kivel milyen nyelven beszélhet, ki milyen nyelven szól hozzá. Remélem ez később is így lesz. Az, hogy én mindig csak angolul beszéljek hozzá kivitelezhetetlen lenne, de ez így van a kétnyelvű családoknál is.
Nem szoktam neki fordítgatni a dolgokat, viszont ha tőle megkérdezik, hogy mit mondott, elmondja magyarul is.
Semmi negatív hatása nincs a magyar beszédére, szépen, már egyre érthetőbben beszél magyarul, nem töri a nyelvet.
Angolozunk séta közben, közértben, kocsiban is. Itt sem okoz gondot a váltás. Még senki nem vette észre rajta, hogy egy pillanattal előbb angolul cseverésztünk. Valahogy részünkké vált az egész és számára már mindez természetes.
Szóval szerintem, ha van elég magyar behatás, akkor nem kell aggódnod.
Kérdezz nyugodtan, tudom milyen nehéz ez a kezdeti időszak.
Köszönöm Erika, nagyon jókat írtál megint!
Még egy kérdést engedj meg: amikor a nagyszülők „előfordulnak” Nálatok (hogy Téged idézzelek), akkor Te maradsz az angolnál? Hozzád angolul beszél, a nagyszülőkhöz pedig magyarul, ahogy az apukával is?
Nekem különben nem az a célom, hogy a németet beszélje akcentus nélkül (lehet, hogy nem jól fogalmaztam az előző levelemben), mert azt majd később is ráérünk finomítani, hanem hogy a magyart ne „törje” pont amiatt, amire Te is felhívtad a figyelmemet, hogy p. az oviban ne érje Őket esetleg negatív kritika.
köszönöm mégegyszer Neked
A mi esetünk kicsit más, mint nálatok. Az elején nagyon óvatosan nyúltam ehhez a témához, mert bennem is felmerültek a kételyek. Vajon milyen nyelven fog majd megszólalni, nem keveri-e stb.? Ezért mi számítógépes és videós anyagok nézegetésével kezdtük és intenzíven csak akkor, amikor láttam, hogy próbálkozik a magyar beszéddel is (14-15 hónaposan). Persze ilyenkor beszéltem hozzá angolul, de egyébként nem. Azt akartam, hogy kösse valamihez a nyelvet, hogy később könnyebb legyen helyretennie. Ezért magyarul nem is néztünk meséket. Kezdetben azon a nyelven mondta a szót, amelyik könnyebb volt számára. Emlékszem a labdát sokáig nem volt hajlandó kimondani, neki az csak ball volt. Kb 3-4 hónap után abszolút képben volt, hogy milyen nyelven beszél. Ezt onnan vettem észre, hogy a nem helyett no-val válaszolt. És soha nem tévesztett. Előfordult, hogy az apja magyarul közbeszólt és tudta, hogy neki nem-et kell mondania. Fantasztikus volt látni. Én csak ekkor keztdtem napközben is beszélni hozzá. 15 hónap intenzív tanulás után most ott tartunk, hogy egész komoly mondatokat is képes gyártani. Ugyanakkor nálunk a magyar input erősebb. Apa nem beszél angolul és a nagyszülők is rendszeresen előfordulnak és mint írtam én már részidőben dolgozom. Azt mondhatnám, hogy most ott tartunk angolul, mint magyarul kb. fél évvel ezelőtt.
Szerintem fontos az egyensúly megtartása, nehogy később az oviban hátránya legyen abból, hogy esetleg nagyon erős az idegen nyelvi behatás. Ugyanakkor magyarul úgyis meg fog tanulni, nem?
A kiejtés pedig még magyarul sem tökéletes, szerintem az még alakul. Bár kétlem, hogy nem anyanyelviként, nem anyanyelvi környezetben lehetséges akcentus nélküli kiejtést elérni. Látod a te barátaidnak sem sikerült. Na, de nem is ez a cél.
Ha csak németül beszélsz a gyerkőcökhöz és más hatás nem nagyon éri őket, akkor szerintem nagy a valószínűsége, hogy ők is a némettel próbálkoznak majd először, veled legalábbis mindenképpen.
Erika, köszönöm szépen amiket írtál!Igazad lehet, mert már sokszor most is a szótárhoz kell(ene) egy-két dolog miatt nyúlnom (pedig mindig büszke voltam a gazdag szókincsemre). Ami meg a koncentrációt illeti, délutánra már tényleg kicsit „besokallok”, jól esik magyarul megszólalni, ha Apa hazaér…de aztán meg azt veszem észre, hogy már-már furcsa, hogy magyarul szólok Hozzájuk és amikor hirtelen kell megszólalnom, mindig a német ugrik be először :)ez remélem, Náluk is így lesz majd.
Én is elgondolkodtam már azon, honnan fogom tudni, az első szavaik próbálgatásakor (pedig már csak pár hét-hónap), hogy magyarul, v. németül szeretnék megnevezni a dolgokat?
Tényleg, Nektek milyen tapasztalataitok vannak a kiejtéssel kapcsolatban? Nem „töri” a magyart az, aki „túl sokat” beszél az elején a második nyelven? Lehet, hogy ez most így buta kérdés, de ha azt veszem, mi szinte egész nap németül kommunikálunk…Ez most amiatt jutott eszembe, mert nekünk vannak barátaink, akik 25 éve élnek kint Németországban, ott született mindkét gyerekük. Ők otthon csak magyarul beszélnek a mai napig, mégis mindkét gyerek akcentussal tud csak magyarul…igaz ez fordított kérdés, de mégis motoszkál a fejemben…meg Őket az óvodai óta több hatás éri az anyanyelven (persze ilyenkor az is kérdés, hogy MELYIK az anyanyelvük??)
Sziasztok!
Annamari, köszönöm a biztatást, teljesen igazad van.
Barbara, én a hét három napján már dolgozom és olyankor 6 körül érek haza. Van, amikor alig lépek be az ajtón, már angolul szól hozzám, máskor döcögősebben megy a váltás. Mindenesetre minden este használjuk a nyelvet és ezeken a napokon sem érzem, hogy kizökkenne belőle. Szerintem a lényeg a folyamatosság. Na, ez lesz igazán csak a kemény meló! Évekig állandóan fenntartani ugyanazt a tempót ez iszonyú kitartást kíván. Mi 14 hónapja csináljuk intenzíven és bizony néha rendesen lemossa az agyamat. Időnként még magyarul sem értem tisztán minden szavát, nemhogy angolul. Nagy koncentrációt igényel, hogy megértsem, nehogy elbátortalanodjon emiatt. Máskor meg azon filózom, vajon milyen nyelven is szólalt meg?
Egyébként szerintem, ha beáll az ember egy tempóra (mondjuk az első nagy váltástól az ovitól kezdve) akkor tuti az állandó fejlődés. Mint a suliban egy jó tanárral. Csak mindig fenn kell tartani az érdeklődést, új dolgokat kell kitalálni. A Kérdés mi szülők bírjuk-e, mert ők biztosan bírják.
Sziasztok!
Látom, csak úgy sziporkáznak a beszámolók és a tapasztalatcserék tegnap óta 🙂
Nekem csak most tudatosult, hogy írtátok (Adrienn, Erika és Annamari), hogy a 2-3 éves gyerkőceitek már milyen szinten „elvárják” a magyarázatokat, a miért-eket …ez persze természetes. Bele is gondoltam, hogy nálunk hogy lesz majd a gyakorlatban.
Két Fiam van (ikrek 🙂 már írtam Róluk egy keveset (5 hónapos koruk óta mondókázunk, dalokat hallgatunk és énekelek Nekik nagyon sokat németül és ha hármasban vagyunk, csak németül folyik a „társalgás” 🙂
Most múltak 9 hónaposak és képzeljétek, a minap „leteszteltem” Őket és már felismernek tárgyakat hangzás alapján 🙂 szinte elmondhatatlan volt az a büszkeség, amikor ezt felismertem, olyan jól esett, hogy belelkesedtem és – bár eddig is nagy örömmel – de azóta még több izgalommal kezdem Velük a napot, szinte úgy érzem „isszák” a szavaimat 🙂
Visszatérve az első gondolatomra…olvaslak Benneteket, hogy a mindennapokban milyen problémákkal szembesültök Ti is mind, akik a gyerkőceiteknek egy másik nyelven is szeretnétek átadni. Igaz, én is belegondoltam mindebbe, amikor elkezdtem Velük foglalkozni, de most értettem meg, hogy Annamari Nyelvátadás ABC-je tulajdonképpen miért is született meg! Írtad a könyvedben is Annamari, hogy mindenkinek magának kell a célokat kitűzni és hogy talán az eleje a legnehezebb, amikor még igazán nincs kommunikáció, de akkor tulajdonképpen még nem is gondoltam bele, hogy „útközben” milyen „visszatartó erők” gátolhatják, vagy vethetik hátra az ember elképzeléseit…
Például az jutott eszembe, hogy nálunk sincsen német kétnyelvű óvoda és sajnos iskola sem (csak angol), ha 3 évig én anyaként szinte csak németül beszélek a gyerekeimmel, az vajon „mire” elég? Tudom, hogy nagyon sokra, mert az alapok rengeteget jelentenek, de ha aztán bekerülnek majd óvodába, iskolába, ahol a nap legnagyobb részében magyarul folyik majd a társalgás, vajon mennyire lesz kedvük itthon velem németül csevegni? És ha lesz is, az elég, hogy szinten tartsák a tudásukat mire igazán szükségük lesz a nyelvre majd tizen-huszon évesen?
Bocs, hogy ennyit írtam, talán sikerül kihámoznotok belőle a lényeget.
Olyan jó, hogy van ez a blog és hála Annamarinak sokan szerintem napi szinten ebből merítünk erőt (és persze a könyvedből!)
Mindenkinek szép estét és sok örömet kívánok!
Adrienn, örülök, írok mailt.
Valami hasonlót csinálunk, igen, úgy tűnik hoz valamilyen áttörést. Tegnap elkérte a telefont amikor a barátunkkal beszéltem angolul és eddig meg se akart szólalni, zavarban volt, ha megjelent. Most (telefonon!!!) megkérdezte tőle angolul hogy van, mit csinál, teljesen egyedül, a barátunk meg hüledezett, milyen folyékony. Lehet azért jön lassabban, mert azért ő többet hall engem NEM éppen egyszerű mondatokban beszélni, sőt itthon is nekünk annyira természetes, hogy átváltunk minden átmenet nélkül, ha jön valaki, vagy hív. És az a helyzet, bár nem vagyok fordítás párti, azóta bátrabb, amióta megmondom neki az angol megfelelőt, ha rákérdez valamire. Pl. mit mondanátok, ha egy magyar mese nézése közben csak úgy kérdezgetné…”Mi is az a You are…?” „Mi az a roller coaster?”: ezt a roller coaster dalt már régóta éneklik a kicsivel, mutattam képet, játszottunk számítógépen is ilyennel (angolul!!!) Szóval értitek? Magyar közegben ilyeneket kérdezget. Nem csinálhatom azt, hogy nem válaszolok neki.Valószínű tudja, de a személyiségéből jön egy „meg akarok-győződni-róla”. 🙂 Aztán ezen felül vannak az igazi angolos játékok, amikor csak ritkán jön elő a magyar. valószínű azért ilyen mert 5 éves és az oviban a barátok azért magyarok. És már nem anya a minden. Kicsi korában az állataival is beszélt angolul, ha kereste őket „Where are you, tiger?” v. „Where’s Daddy?” Volt egy időszak az 5 év alatt, amikor csökkent a bemenet, de az kb. fél év volt. Nyáron a kis barátnője is jött ide, azzal is játszottunk angolul, ezért jött. Hm….csinálni kell!!! Lehet én másik fázisban vagyok már. Például ezért vagyok mérges, hogy a Play Along-ot nem tudom letölteni, mert abban is gyerekek vannak és ezt élvezik hogy más gyerek is angolul beszélnek…és csak 8 perc van meg. (ezt nézték kb 1 órát, újra és újra) Többet letöltöttem, de a letöltő helyről csak 4.31 🙂 percet sikerült úgy, hogy meg is tudtuk nézni 🙁 Na mindegy. Jó sokat írtam, bocs. 🙂
@Adrienn: mindenképp megpróbálnám növelni a bemenetet (minél több segédeszközt, esetleg más személyeket bevonni), és olyan stratégiákat használni, amikor magyarul válaszolnak, amik az angolul való kommunikációt erősítik.
@Erika: Tulajdonképp neked is hasonlót tudok írni, mint Adrienn-nek. A maximum: nem gondolom, hogy ezt így kellene nézni. A magyar nyelv ismeretének hol a maximuma? Minden magyar eléri ezt? Nem hiszem, hogy a teljesítmény a fontos itt, inkább az út. 🙂 Ha valami cél lehet talán, akkor az az, hogy olyan szintre eljusson, hogy maga fejlődhessen tovább (olvasás, írás), és felfogja, hogy milyen nagy ajándék, hogy több nyelvet ismer. Ami a mi fejlődésünket (már a szülőét) illeti, azt hiszem, természetes kell legyen, ha a kétnyelvű nevelésbe belevágtunk.
A nyelv nagyon személyes dolog, és ha úgy gondoljátok, hogy minden tőletek telhetőt megtesztek azért, hogy a kicsik beszéljék és értsék a nyelvet, akkor nem hiszem, hogy önvádaskodásba kell, hogy forduljon ez. 😉
Hát, tulajdonképpen ezért is érdekel, hogy ki hol tart, mert én is attól félek, hogy eljön az idő, amikor esetleg nem akar annyit angolul beszélni.
Időnként ő is mondja, hogy magyarul beszéljünk és ilyenkor semmi nem válik be (de azt is mondja, ha angolul akar). Általában olyankor fordul elő, ha huzamosabb ideig csak magyarul folyt a kommunikáció. Ilyenkor várok egy rövid időt és újra próbálkozom egy másik játékkal és általában sikerül észrevétlenül átcsusszani az angolra.
A másik dolog, amiért érdeklődtem, hogy ha az ember tényleg következetesen csinálja meddig lehet vele eljutni? Nem anyanyelvi beszélőként teljes erőbedobással mi lehet a maximum? Én tényleg lelkiismeretesen próbálok minden szót kikeresni neki, amit nem tudok, hogy angolul is választékosabban tudja kifejezni magát és ne érezze olyan nagynak a két nyelv közti különbséget. Felsőfokú nyelvvizsgám van és rendszeresen használom is a nyelvet a munkában ám idáig tök jól elboldogultam pl. a „kopog a cipő, csikorog az ajtó” hangutánzó szavak nélkül. Most azonban azt látom, hogy a gyerek várja tőlem az angol verziót ezekre is.
Most nézem, hogy félreérthető a vége…”nem fordítgattam neki kiskorában a dolgokat, hanem inkább megmutattam.” Azaz úgy értem, amit tudtam, lerajzoltam, elmutogattam stb. Most is hasonlóan csinálom.
„Ő sem akad fenn, ha órákon át csak angolul folyik a kommunikáció.”: na az én gyerekeim se akadnak fenn nagy általánosságban véve, csak a reakció főleg magyar. :-)Hogy mennyi hatás éri őket? Hát a nagyobbik lányommal rendszeresen, születése óta hallja, a kicsi is. Milyen formában? Igazán a játékot fél éves kora körül kezdtük, bábokkal, dalocskákkal, mesékkel stb. Napi kb. 1-2 óra, van amikor több. Játszótéren is nagyon élvezte, a játszóteres szavakhoz stb. Aztán egyre többet hallottam, hogy „Anya,ne angolul”,mivel magyarul nagyon hamar nagyon szépen beszélt, zavarta, hogy nem ért mindent angolul és ezt hangoztatta. Ezen átlibbentünk könnyen, hogy majd akkor én beszélek angolul, te meg magyarul…ezt tanácsoltad vkinek te is. De ez már tart kb 2-3 éve. Minimálisat reagál angolul. Szeptembertől az input is csökkent, de aztán amikor rátaláltam erre a blogra és kérdeztelek is erről, most újra játszunk stb. Mint régen, ő főleg magyarul, én angolul. A kicsi (2,5) eddig mindent angolul, de mintha most már ő is néha követné a nagyobbikat. Mondatokat pedig nem sokat mond. Szerinted jó, ha kérem időnként, hogy próbáljon meg angolul válaszolni? Vagy hagyjam, majd áttörik? Ma például mondta spontán a testvérének, mikor indultunk boltba, hogy „See you soon”, de utána egyből megállt…ez mit is jelent? pedig én nem fordítgattam neki kiskorában a dolgokat, hanem inkább megmutattam. Vagy ennyit számított amikor kórház miatt kiesett 3 éves korában 2 hét, vagy amikor vmi miatt én kizökkentem pár napra?
@Erika, Eszter 3 és fél éves, de sajnos az elején még nem voltam ilyen biztos a dolgomban (igazán komolyan 1 éve csinálom), nem tudtam ennyit a kétnyelvű nevelésről, így ő is kb. ott jár ahol a te lányod (let’s, would like, felszólító mód – talán ezzel tudnám még kiegészíteni, ha a nyelvtani szerkezetekről beszélünk, meg múlt idő). Nem használ még mindig mindent helyesen, viszont magyarul se mindig – és úgy gondolom, ez nem verseny, van még ideje. 🙂 Ő sem akad fenn, ha órákon át csak angolul folyik a kommunikáció.
@Adrienn, nagyon fontos az, hogy milyen és mennyi hatás éri őket a nem domináns nyelven, és elég sok tényező szerepet játszik még (személyiség pl. – erről is szól a Nevelj kétnyelvű gyereket! könyv).
Érdekes, hogy olyan természetesnek veszik a ti (pl. Annamari,Erika) gyerekeitek, hogy angolul beszélnek, mondatot gyártanak…nálunk ez másképp van, de a szomszéd két kétnyelvű családnál (spanyol-magyar vmint líbiai-magyar családnál) Értenek, de csak magyarul reagálnak vissza. A líbiai gyerekek tinédzserek azt mondják értik, de nem beszélnek, csak kint, a spanyol nyelvűek azok 4 évesek. Nálunk ugyanez a helyzet, de én tőlem jön mind a két nyelv. Értenek, de magyarul válaszolnak túlnyomó többségben. Miért van ez így? (?)
Szia Annamari!
Érdekelne, hogy hol tartotok most Eszter angoljával. Nekem 2,5 éves a lányom és én is fél évesen kezdtem vele foglalkozni. Mi DVD-ket néztünk, majd egy éves kora után, amikor elkezdődött a beszédfejlődése intenzívebbé vált a dolog. November vége óta hirtelen egyre többet beszél és magától gyártja a mondatokat. Ma már akár több órát is beszélhetünk anélkül, hogy egyetlen magyar szó elhangozna. Amit nem tud kitalálom vagy elmutogatja, körbeírja. Használja az ing-et, a múltidőt a there was szerkezetben, a can-t, have got-ot,a shall-t (Where shall I put it), a present perfectet. Járunk heti egy alkalommal angolra is, hogy lássa, nem csak anya beszél és nem csak anyával lehet beszélni angolul. Nagy örömmel csinálja, én meg néha csak kapkodom a fejem, hogy ezt vagy azt honnan tudja. Szóval ti már kicsit nagyobbak vagytok (pontosan most mennyi is?) és szeretném tudni, hogy most hogy álltok, milyen fejlődési szakaszokon mentetek keresztül. Bocs, ha már leírtad valahol, de nem akadtam rá.
Szia Adrienn,
én a neten rendeltem Nursery Rhymes könyvet (címe: Catch a bird, and give it me – Madarat a kezembe – angol gyerekversek), egyedülálló fantasztikus gyűjtemény 100 oldalban, témák szerint, két nyelven (tükörfordításban), kedves illusztrációval.
Igaz, én nem vagyok angolos, nekem kicsit nehéz és „túl választékos” a nyelvezete, de Nektek biztosan nagyon jó lesz, ajánlom figyelmetekbe. Az internetes ára 3200 Ft volt, karácsonyra rendeltem, úgyhogy ez biztosan aktuális ár.
Remélem, tetszeni fog.
Azért folytatjuk…Meg hát a tolmácsolásban nő fel, mert azt is csinálom. És legalább megint felbuzdultam, most hogy látom más is csinálja ezt a gyerkőcökkel, csak legyen energiám.Játszani…:-) Neked se kell magyarázni milyen a tanítás!:-) A felszabadult játék mondjuk engem is felüdít! Üdv.
„De nálunk alapvetően csökkent az angol input, amikor visszaálltam 2008 szeptembertől dolgozni. Ez tuti bejátszik. Olyan jó velük magyarul lefeküdni…” Nem lehet, hogy ez a két ok már elegendő? 🙂 Érzi rajtad esetleg?
English Nursery Rhymes: nem volt sok még akkor, de találsz más hasonlót szerintem olcsóbban, ha már ez nem kapható.
Ja, és nagyon érdekes a blog-od. Találtam pár jó link-et. Köszönöm. További sok sikert.
Érdekes ez az egész…hasonlóan csinálom már öt éve. A második lányom az anyanyelvi barátainkat is szívesen fogadja, de a nagyobbik…Nem is tudom mikor jön nála majd ilyen, hogy „Mummy, let’s talk in English”. Hm… a kicsi más. Ő 3 éves, kommunikatívabb de az is lehet, hogy már azt is kommunkikációnak veszi angolul, hogy a nagyobbik érti és csinálja. Remélem nem kedvteleníti el, hogy gyakran hallja a sóhajt,”jaj, ne angolul…” Fogalmam sincs miért lett nála így. Turbó motiválónak kell lennem, hogy élvezze… Mondjuk mindig is játszottunk, de mitől lett elege? Ez kérdőjel. Mindenesetre tudom van értelme, a vacsira ma is azt mondta az apukájának, hogy „delicious”…hm…csak elkezdődik…De nálunk alapvetően csökkent az angol input, amikor visszaálltam 2008 szeptembertől dolgozni. Ez tuti bejátszik. Olyan jó velük magyarul lefeküdni….hm…Ja, és az English Nursery Rhymes-t te mennyiért vetted? Nem találok 27.000 Ft-nál olcsóbban. Lehetséges ez?
Mikor hogy, nagyon sok mindentől függ (pl. megy-e oviba – mostanában sokat beteg, van-e valami olyan családi történés, pl. rokonlátogatás, ami elvon ettől az egésztől – vannak napok, amikor csak keveset beszélünk, máskor többet)… Oviban nem annyira, boltban igen. Sokszor ő vált, azzal, hogy hoz egy angol könyvet, hogy olvassuk el, vagy egyszerűen csak „Mummy, let’s talk in English.” 🙂
Szia Annamari!
Eszterrel mennyi a minimum amennyit egy nap beszélsz, és ha egyedül vagytok csak angolul beszélsz vele mindig? Boltban, oviban stb. Érdekelne.