választott kétnyelvűség címkéjű bejegyzések
„Sokszor eszembe jut, mennyire megérte”
Egy háromgyermekes családról olvashatsz beszámolót a nyest.hu-n. Az édesapa mindhárom gyermekéhez: kamasz lányához és a két kisebb fiúhoz is születésüktől fogva eszperantóul beszélt.
A riportban szó esik a szülők motivációjáról, arról, hogy hogy segített az eszperantó ismerete más nyelvek tanulásában, és milyen más előnyhöz juttatta a nyelvtudás a gyerekeket, illetve arról is, milyen nehézségekkel kellett szembenézniük a kétnyelvűség kapcsán. (Megmosolyogtatott, amikor arról olvastam, hogy már a nagyszülők is értik a nyelvet – nálunk is alakul a nagyi angoltudása! 
)
Itt találod a cikket, ha pedig elolvastad, gyere vissza és írd meg egy hozzászólásban, mit gondolsz!
(Zsuzsa, köszi, hogy felhívtad a cikkre a figyelmem! )
8 érv amellett, hogy nem kell anyanyelvűnek lenned
Egyre több szülő tanít gyermekének egy második nyelvet, amelyet ő maga nem anyanyelvűként beszél. Még több szülő szeretne hasonlóan tenni, de nem mernek belevágni. Az a feltételezés, hogy kizárólag anyanyelvűek taníthatnak a gyermeküknek egy második nyelvet, mélyen gyökerezik, de ezt nem támasztja alá semmilyen bizonyíték, épp ellenkezőleg, sokan cselekszenek így (akik elfelejtenek engedélyt kérni rá), és sok szakértő, aki a kétnyelvűséggel foglalkozik, bátorítja is ezt a gyakorlatot. 8 érvet olvashatsz most amellett, hogy az előző feltételezést miért vonhatod kétségbe, és miért vágj bele a nem anyanyelvű kétnyelvű nevelésbe, ha valóban azt gondolod, hogy ez az, amit szeretnél. Tovább olvasom: 8 érv amellett, hogy nem kell anyanyelvűnek lenned
Variációk kétnyelvűségre
(Ünnepi bejegyzés az évfordulós blogban: visszatekintés 1. rész )
A minap egy fordítói közösség fórumát olvasgattam, amelyen a kétnyelvűséggel kapcsolatos kérdésekkel is találkoztam.
Tagjai között voltak olyanok, akik vegyes házasságban élnek, és így természetes kétnyelvű környezetet teremthetnek gyermeküknek. Ők voltak többségben. (Mellettük ott vannak még azok, akik egy adott országban kisebbségi nyelvet beszélnek, ilyennel nem találkoztam ott.) Voltak azonban olyan tagok is, akik a mesterséges (nem szeretem ezt a szót) választott kétnyelvűség mellett döntöttek (és úgy mint én is, iskolában tanulták a második nyelvet).
A kétnyelvűségnek ezeken belül is számos verziója létezik. De mennyit kell tudni egyáltalán egy másik nyelvből ahhoz, hogy valakit kétnyelvűnek tekinthessünk? Tovább >
Egynyelvű szülőnek kétnyelvű gyereke?
Egy újabb kétnyelvűségről szóló könyvben olvasom, hogy még akkor is lehetséges kétnyelvű gyerekeket nevelnie egynyelvű szülőknek, ha nincs meg az az előnyük, hogy külföldön élnek, ahol a gyermek a környezet által megtanulhat egy idegen nyelvet. A szülő maga is tanulhatja a nyelvet a gyerekekkel együtt, és használhat sok-sok segédeszközt (itt a blogon is olvashatsz róluk). Tovább >
Az egy szülő – egy nyelv csak az egyik út
Sokan, akik a korai nyelvtanulás, mindenekelőtt az ellen vannak, hogy a szülő maga több nyelvet adjon át gyermekének, csak az egy szülő – egy nyelv stratégiát ismerik, azaz, ha a két szülő nyelve más, és mindketten az anyanyelvüket beszélik a kicsihez. Esetleg, ha egy harmadik nyelven kommunikálnak egymással, vagy harmadik nyelvű környezetben élnek, a gyermek egy újabb nyelvvel gazdagodhat. A szülők anyanyelvének különbözősége, vagy a lakóhely meghatározza, hogy a gyermek természetes környezetben sajátíthatja el ezeket a nyelveket. Szerencsésnek mondhajta magát, akinek ez megadatik, s sok pszichológus, pedagógus és azok a szülők, akik ilyen családban élnek, úgy gondolják, hogy a “nem természetes” kétnyelvűség erőltetett, felesleges, “nem-szabad”. Tovább >
Egy szülő több nyelven?
Ez talán a legnagyobb kérdés, ami felmerülhet bennünk, szülőkben, ha az otthoni nyelvtanulásra, több nyelven nevelésre adjuk a fejünk. Nem teszünk-e vajon kárt még nem beszélő kisbabánkban vagy nagyobb gyermekünkben azzal, hogy több nyelvet is hall tőlünk? Tovább >
Ti írtátok