Ebben a bejegyzésben arra szeretnélek biztatni, hogy mielőtt belevágnál, gondolj át néhány dolgot – ezek segítenek majd sokkal tisztábban látni ezen az úton.

Önismereti kérdések

Lehet, hogy nagy szavaknak tűnnek ezek a nyelvtanulás-nyelvátadás kapcsán, de nagyon fontos, hogy tudd, te magad hányadán állsz a nyelvekkel. Gondolj vissza, te hogyan tanultad a nyelvet, kudarcok vagy sikerek kapcsolódnak-e hozzá, mi az, amiért szeretnéd, hogy gyermeked is beszéljen nyelveket, miért szeretnéd átadni neki a nyelvet. Miért fontos neked, hogy ő még gyerekként elkezdje tanulni? Meghatározó, hogy a te tudásod milyen szinten van (pl. abban, hogy milyen külső segítséget vegyél igénybe).

Mik a céljaid?

Mielőtt belevágsz, át kell gondolnod azt is, hogy hová, milyen szintre szeretnéd eljuttatni gyermeked. Mi az a minimum és maximum, amit szeretnél, hogy elérjen, és legfőképp, ami reális? Életbevágó, hogy ne legyenek túlzott elvárásaid, mert ez negatívan hathat ki az egész folyamatra. Időről időre át kell gondolnod ezt, annak tükrében, ahová addig eljutottatok. Vizsgáld felül rendszeresen, hogy mennyire tartható az, amit elképzeltél, és mit kell változtatnod ahhoz, hogy valósággá váljon a célod! (Ha például azt szeretnéd, hogy magas szinten beszélje gyermeked a nyelvet, akkor nem elég heti egy fél órás foglalkozás.)

Mennyire vagy kitartó?

A játékos otthoni tanulásba akkor érdemes belevágnotok, ha hosszú távon biztosítani tudod gyermekednek a nyelvvel való érintkezést. Gondold át, mennyire tudod a hétköznapokban segíteni őt a céljaid függvényében! Vedd figyelembe, hogy (nyelvtudásod tekintetbe véve) esetleg arra is szükség lehet, hogy te magad fejlődj, tanulj, utánanézz dolgoknak, ami szintén időt igényel! Gondold át, mi történik akkor, ha esetleg közbejön valami, és egy ideig nem tudod biztosítani neki azt, amit addig igen, vagy ha épp hullámvölgybe kerülsz – mert ilyen is előfordulhat. A tanulás mozgatórugója a motiváció, így fontos az is, hogy hosszú távon mennyire tudod motiválni gyermeked, úgy, hogy közben te is motivált maradj.

A következő bejegyzésig kellemes gondolkodást kívánok, ha pedig még olvasni szeretnél erről a témáról, a Magazinban egy hosszabb cikket is írtam erről Segítsd-e gyermeked a nyelvtanulásban? címmel »

Ma pedig újra elérkezett ez a nap, május 20. Mi pedig a háttérben lázasan készültünk – talán észre is vetted, hogy mostanában kicsit csendben voltam itt a blogon. Hát ezért!

Különleges módon ünneplünk most, mert valami olyat mutatok neked, ami még nem volt.

Gyere és nézd meg, nagy szeretettel állítottuk össze »

A következő napokban részletesen is megismerheted!

Ugye ünnepelhetünk együtt?

Köszönöm, ha csatlakozol hozzánk!

- Honnan a német nyelv szeretete?

- Általános iskolában kezdtem németül tanulni, harmadik osztálytól. Akkor csak a kiválasztottaknak volt olyan szerencséje, hogy az oroszon kívül más idegen nyelvet tanulhassanak, ezért eleve más volt a hozzáállásunk, mint a kötelező nyelvhez, amit már azelőtt utáltunk, hogy valójában elkezdtük volna. A gimnáziumban tovább folytathattam a német tanulását, de amikor 16 évesen letettem a középfokú nyelvvizsgát, és nem volt többé kötelező bejárni órára, nem is jártam be, mert az akkori tanáromat nem szerettem. A francia volt a másik nyelvem a gimiben, azt is szerettem, és volt idő, amikor az is egész jól ment. Két évig nem nagyon foglalkoztam a némettel, azután elkezdtem a főiskolát, és először nem is bírtam az iramot a nyelvtani ZH-knál. Valójában akkor kerültem “bizalmasabb viszonyba” a német nyelvvel, amikor részt vehettem egy féléves intenzív nyelvtanfolyamon. Napi négy órát a nyelviskolában töltöttem, délután német talkshow-kat néztem a tévében, könyveket olvasgattam – hiszen semmi más dolgom nem volt 19 évesen!
Szerintem egyszerűen azért szeretem a németet, mert egész jól ismerem, és, amit jól ismerünk, azt általában meg is tudjuk szeretni. Ha 9 éves koromban nem a német tagozat létrehozása mellett dönt az iskola igazgatója vagy a gimnáziumban a négy év alatt végig marad a kedvenc franciatanárnőm, vagy van lehetőség az angol választására is elsőben, talán ma ugyanilyen lelkes nyelvtanár lennék, de más nyelvet tanítanék…

- Mi mozdított abba az irányba, hogy gyermekednek is átadd a németet, mi a célod?

- Gondolom, a fogorvos apuka odafigyel, milyen spéci fogkefét vesz a gyerekeinek, a biokertész anyuka pedig természetesen csakis a saját termesztésű gyümölccsel eteti…Az meg pláne minden szülő álma, hogy utódai kövessék a hobbijait. Nálam is valami ilyesmiről van szó, azt hiszem. (Micsoda mázli a gyerekeimnek, hogy nem a szénbányászat a kedvenc elfoglaltságom. ) Szerintem egy “nyelvórában” az a jó, hogy bármit lehet csinálni. Játszani, énekelni, ugrabugrálni, színházast játszani – tényleg bármit, csak az az egy megkötés van, hogy azon a bizonyos idegen nyelven. Szerintem az, ha egy szülő úgy dönt, ő maga tanítja otthon a gyermekét egy második nyelvre, több okból is nagyszerű döntés lehet. Nem csak azért, mert így a gyerek jól és korán megtanulhatja azt a nyelvet. Hanem azért is – és bizonyos szempontból ez még fontosabb -, mert így már egészen korán kialakulhat egy közös tevékenység, amit mind a két (vagy több) fél szeret. Így közös élményeket élhetnek át, együtt alkothatnak, egymásra figyelhetnek. Ez a “különóra” így nem elveszi az időt a gyerektől (és a szülőtől) hanem plusz idővel ajándékozza meg őket.

- Milyen elvek szerint “tanítod” a gyermekeidet?

- Utánaolvasós típus vagyok, ezért legelőször is beleástam magam a szakirodalomba. Vagyis elolvastam mindent, amit csak találtam a könyvtárak pedagógiai, pszichológiai, pszicholingvisztikai, nyelvészeti polcain. Elolvastam a korai nyelvtanítást ellenzők írásait is, és ezeket is figyelembe vettem (talán túlságosan is?). Ezért, és mivel nincsenek konkrétan kitűzött céljaim (x idős korában tudjon y mennyiségű szót), elég óvatosan kezdtem bele a dologba, mondókákkal, dalokkal. Kezdetben nem volt kijelölt időpontunk, hogy “na, most németezni fogunk”. Voltak bizonyos dalok, amelyeket bizonyos szituációkban énekeltem (pl. pelenkázás közben vagy altatásnál). Később, ha egy német nyelvű könyvet hozott oda a polcról, akkor németül olvastam neki, aztán elkezdtem könyvtárból is hazahordani könyveket és kifénymásolni a kedvenc dalainkat… Nemsokára négy éves lesz a lányom, és úgy néz ki, mostanában kezdtünk el itthon dominózni, elmegyünk majd egy foglalkozásra is. Szép lassan egyre nagyobb teret hódít az életünkben a német…

- Milyen eredményeket értetek el eddig?

- Egyelőre nem büszkélkedhetek azzal, hogy tudna ennyi meg ennyi szót, netalán mondatokban beszélne. De nem lepődik meg, ha németül beszélgetek valakivel és simán végigül egy német nyelvű bábelőadást. Vannak kedvenc német dalai, amiket együtt énekel velem, és pozitív a hozzáállása ehhez a másik nyelvhez, amely nem az anyanyelve. Érdekli, amikor magántanítvány jön hozzám, kéri, hogy ő is ott lehessen, és végig csöndben van, a füle pedig nyitva. Eddig még inkább “előkészítő fázisban” voltunk, most kezdenek majd beindulni a dolgok. Van egy kisöccse, aki nemrégiben múlt egy éves, már ő is részt vesz a zenehallgatásban – táncolásban, sőt, újabban a könyvlapozgatásban is.

- Mi indított arra, hogy elkezdd a gyereknémet blogot?

- A gyereknemet.blog.hu oldalon igyekszem összegyűjteni mindenféle olyan anyagot, ami hasznos lehet, ha egy szülő otthon szeretné németül tanítani a kisgyermekét. Azt hiszem, elsősorban magunknak hoztam létre ezt az oldalt, hiszen nekem is jó, hogy egy helyre össze vannak gyűjtve pl. a kedvenc dalaink, amiket a youtube-on vagy máshol találtam. De az is nagyon jó, hogy a blognak köszönhetően látom, hogy nem vagyok egyedül ezzel az őrülettel, hogy ma németül tanítsam a gyerekeimet, amikor tagadhatatlanul az angol a No. 1. Vannak még néhányan rajtam kívül, és én nagyon örülök, hogy megismerkedhetek velük, tapasztalatokat, ötleteket cserélhetünk. Van még egy “titkos” tervem: valamikor tavasszal majd szeretném, ha sikerülne személyesen is találkoznunk más anyukákkal és gyerekeikkel, hogy közösen játszhassunk, rajzolhassunk, táncolhassunk.

Anett a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola német nyelvtanári szakán végzett, majd az ELTE-BTK karának germanisztika szakán szerzett egyetemi diplomát.
Tanított általános iskolában, nyelviskolában és dolgozott filmszövegfordítóként (így tanult angolul).
Két gyermeke van, a lánya 2006 márciusában, a fia 2008 novemberében született. Budapesten élnek.
Hobbija a varrás és a kötés lenne, ha lenne rá ideje…

Anett, köszi az interjút!

Való igaz, hogy a picik beszédfejlődését (legyen szó egy-, két- vagy többnyelvű kisgyerekről) az interakció segíti a legjobban, azaz, ha konkrét élethelyzetekben beszélgetnek velük a szüleik, gondozóik, mégis a nyelvelsajátításban nagy segítséget jelenthet a “beszélő doboz”, ha ésszel használjuk.

2-3 éves kortól már kevésbé vitatott, hogy a körültekintően alkalmazott tévézés jótékony hatású lehet, ami a (második) nyelvelsajátítást illeti. Különösen így van ez, ha a gyermek válogatott programokat nézhet (nem is inkább a tévécsatornák programjaiból, mint DVD-n). A tévé még akár a könyvekhez hasonló beszélgetés-ösztönzővé is válhat, ha a szülő együtt nézi gyermekével.

Te (hogy) használod a tévét a nyelvátadásban? Írd meg egy hozzászólásban!

1. A nyelv egy élő organizmus, idővel fejlődik és változik. A gyermeked nem úgy fog egy idegen nyelven beszélni, ahogyan te, hanem nagyon valószínű, hogy jobban, gyakran sokkal jobban. Szülőként lefektetheted az alapokat, és  eszközöket adhatsz neki egy második nyelv tanulásához, később pedig képes leszel arra, hogy kifinomultabb bemenetet biztosíts neki, ha szeretnéd.
2. A tiszta akcentus mint olyan nem létezik. Sok anyanyelvű erős akcentussal beszél, többen pedig egy idegen nyelvet szinte akcentus nélkül. Nézzük például az angolokat, az Egyesült Királyság népességének csupán 2%-a beszéli a “királynő angolját”, a standard angolt.
3. A nyelv a kommunikáció eszköze. Néha annyira a stilisztikai kérdések megszállottai leszünk, hogy úgy tűnik, elfeledkezünk arról, amiről a nyelv valójában szól: a kommunikációról. Ha én megértek másokat, és engem is megértenek,  eszmék, emberek, lehetőségek új világába léphetek. Igaz, hogy minél jobban megértenek, annál inkább elfogadnak, de az akcentus nem minden. Ismerek olyanokat, akik az USA-ban éltek évekig, és mégis erős olasz akcentusuk van, amely azonban nem akadályozta meg őket abban, hogy amerikai vállalatoknál és multinacionális cégeknél sokra vigyék. Mind a tehetségük, mind a nyelvi eszközük megvolt ahhoz, hogy a tehetségüket elismerjék.
4. A második nyelven többféle bemenetet tudsz és szükséges is biztosítanod. Gyermeked egy második nyelvre tanítani hosszú folyamat, amibe sok energiát kell fektetned, de nem feltétlenül kell kizárólag önmagadra támaszkodni ebben, a folyamat során sok segédeszköz és segítő személy közül választhatsz.
5. A gyerekek rendelkeznek azzal a lenyűgöző képességgel, hogy a nyelvi hatásokat több forrásból egyesítsék, úgy, hogy eközben a végleteket “elsimítják”, és saját elegyet alkotnak, amely gyakran magasabb szinten áll, mint a szüleiké.
6. Lehet, hogy ez az egyetlen elérhető lehetőség. Néha egyszerűen nincsen sok alternatíva, amiből választhatnál.  Nem mindig elérhetőek az idegennyelvű iskolák, a bébiszitter vagy a francia nagynéni. Ezekben az esetekben vagy a szülők vágnak bele, vagy elfelejtik az egészet és a hagyományos iskolai oktatásra hagyják a nyelvtanulást, amely ritkán hatékony.
7. Bármilyen szintű is a tudásod a második nyelvből, képes vagy rá, hogy megtaláld a családodnak megfelelő megközelítést. Nincs egységes módszer, de bizonyára létezik egy olyan út, amely lehetővé teszi számotokra, hogy a legtöbbet hozzátok ki a tudásotokból anélkül, hogy megalapozatlan elvárásokat dédelgetnétek és megnehezítenétek az életetek. A megfelelő hozzáállás azonosítása, megtalálása – azaz olyané, amely jó neked és a családodnak is -, nehéz lehet, de ha egyszer rátaláltok, a nehezén túl vagytok.
8. Ha valóban akarod, meg tudod csinálni. A motiváció bármit lehetővé tesz, és ha a kétnyelvű nevelésről van szó, a motiváció a siker igazi kulcsa. Egy nyelvet megtanulni hosszú folyamat, és csak azok járnak sikerrel, akik kitartóak. A plusz motiváció gyakran kéz a kézben jár a szenvedéllyel és a mókával, amelyek valóban hasznos alkotóelemek!

Következésképp, bárki nevelhet kétnyelvű gyerekeket, vagy inkább bárki, aki igazán szeretne kétnyelvű gyerekeket nevelni, sikerrel járhat. Ha magadra ismersz, ne várj tovább, és tedd fel a következő kérdést: hogyan?

(Forrás: http://www.bilingualforfun.com/2009/10/29/8-reasons-why-you-dont-have-to-be-a-native-speaker-to-teach-your-child-a-language/)