A 21. század nyelvtanító modelljeként hirdeti magát az a gyerekek nyelvoktatásához használható módszer, amelyet a közelmúltban fejlesztett ki egy nemzetközi munkacsoport, és amely ma már nálunk is elérhető. Hocus és Lotus, a két kedves dinófigura segítségével a német, az angol, a spanyol, a francia vagy az olasz nyelvvel ismerkedhetnek a gyerekek. A módszerről (amelyet magam is használok) Varga Melindát kérdeztem, az ő nevéhez fűződik hazánkban Hocus és Lotus népszerűsítése.

- Hogyan jött létre a módszer és miben különleges? Milyen eszközöket használnak?

A Hocus & Lotus módszer elsősorban prof. Traute Taeschnernek, a római La Sapienza Egyetem tanárának nevéhez köthető. Prof. Taeschner egy nemzetközi munkacsoportot vezetve több éves munkával dolgozta ki módszerét és az elméleti elképzelések alapján fejlesztett „tananyagokat”. A projektsorozatot anyagilag több szervezet támogatta, többek között az Európai Unió Leonardo és Sokrates programja, az olasz Oktatási Minisztérium és Bolzano autonóm tartomány.
A módszer „tananyagát” képező rajzfilmsorozatot több díjjal is jutalmazták különböző fesztiválokon. Magas színvonalú technikai kivitelezése mellett különösen fontos, hogy készítői a képanyaggal a lehető legnagyobb mértékben támogatják a megértést, de a rajzfilmek zenéje is hűen tükrözi a történetekben megjelenő érzelmeket.
Fontos kiemelni, hogy a „tananyag” elsősorban a foglalkozásokon használt módszerrel együtt hatékony igazán. A Hocus & Lotus módszert más néven „narratív alakzat” módszernek is nevezik (narrative format approach), mert lényegi eleme a közös mesélés, melyet szinte színészi előadással kísérnek a gyerekek a pedagógus vezetésével. Nagyon leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy a csoport közösen eljátssza az egyes történeteket, a mesélést gesztusokkal és mimikával teszik teljesen kifejezővé, a fantáziájuk segítségével élik át együtt Hocus és Lotus – a két főhős – kalandjait.

- Milyen korú gyerekekkel használják a módszert, és milyen keretek között? Van-e különbség a módszer alkalmazásában a gyerekek életkorát és nyelvi szintjét tekintve?

A módszert elsősorban 3-8 éves gyerekeknek ajánlják. Olaszországban folynak kísérletek fiatalabb és idősebb gyerekekkel is. 2 éves kortól kis módosításokkal már lehet dolgozni a módszerrel. Mivel a „tananyag” kb. 5 év folyamatos tanulást tesz lehetővé, akik 5-6 éves korukban elkezdik a tanulást és megszeretik a módszert, nyugodtan folytathatják 9-10 évesen is. Ezt a csoporttal dolgozó pedagógus tudja a legjobban felmérni.

Az egyes történetek nyelvi anyagát úgy állították össze, hogy önállóan is megállják a helyüket, vagyis egy hagyományos nyelvkönyvvel ellentétben nem épülnek egymásra az egyes epizódok. Ahogyan az anyanyelv elsajátítása során sem válogatunk a nyelvtani szerkezetek között, ha gyermekünkkel beszélgetünk, a rajzfilmekben is előfordulhatnak különböző nyelvtani szerkezetek. Előfordulhatnak a történetben pl. feltételes vagy felszólító módban elhangzó mondatok, különböző múlt idejű alakok stb. Mivel ebben az életkorban nem tudatos tanulásról van szó, hanem élményszerű tapasztalatszerzésről, elsősorban az a fontos, hogy a történetek tartalma teljesen megfelel a korosztály érdeklődésének, és a nyelvi megformálás lehetővé teszi, hogy kommunikációs helyzetekben szerezzenek tapasztalatokat a gyerekek. Ezzel a módszerrel tanulva lehetőség nyílik rá, hogy az anyanyelv elsajátításához hasonlóan szituációba ágyazva, mondatok, dialógusok segítségével ismerkedjenek az idegen nyelvvel.

- Tudják-e a szülők otthon hasznosítani a módszer kellékeit (pl. DVD), akár a foglalkozások nélkül?

Igen. Elsősorban azt tartanám fontosnak, hogy a szülő és gyermeke közösen meséljék a történeteket. A CD-k mellékleteként található egy kis képekkel illusztrált füzetke (olvasókönyvnek is nevezzük), amelyben az egyes történetek pontos szövege olvasható. Így a szülő is tudja a gyermekkel együtt mesélni a történeteket, a képeket nézegetve egyes részeket kiemelhetnek, megmutogathatják egymásnak az érdekes részleteket, beszélgethetnek a képekről.
Mivel az egyes epizódok tartalma a gyermekek hétköznapjaiból jól ismert témákat dolgoz fel, jó lehetőség nyílik rá, hogy a történetekben megismert idegen nyelvi fordulatokat a hétköznapi tevékenységek során a szülő újra és újra felelevenítse, az idegen nyelvi kommunikáció így része lehet a mindennapoknak.

- Ma Magyarországon hány kisgyerek tanul nyelvet a módszerrel? Hányan tanulnak vele Európában?

A módszert elsősorban óvodai és iskolai csoportok számára fejlesztették ki. Ha egy óvodában az óvodapedagógus saját csoportjával tudja használni a módszert, az lehetővé teszi, hogy akár minden nap is tarthassanak rövid kb.20-30 perces foglalkozásokat. Az intézményes korai nyelvoktatásban fontos lenne, hogy a gyerekek rövidebb időre, de lehetőleg minél gyakrabban találkozzanak a tanult idegen nyelvvel. Olaszországban az Oktatási Minisztérium támogatásával eddig több ezer pedagógus ismerkedhetett meg a módszerrel. Magyarországon az xRM Kft. szervezésében eddig 20 pedagógus vett részt akkreditált pedagógus-továbbképzésen. Közülük többen óvodában vagy iskolában tanítanak, néhányan nyelviskolában.

- Hogy zajlik egy foglalkozás?

A foglalkozások során nagyon fontos a rutin. A gyerekek életkori sajátosságainak nagyon megfelel az ismétlés. Minden szülő ismeri a helyzetet, amikor a kedvenc mesét ezredszer is el kell olvasni, és ha anya elég fáradt és esetleg rövidíteni szeretne, a gyermek biztosan fülön csípi és kiegészíti az elsumákolt fél mondatot.
A foglalkozások mindig azonos felépítés szerint zajlanak, első lépésként a gyerekek és a pedagógus körben állva együtt elmesélik, eljátsszák az aktuális epizódot. Kellékek helyett a fantáziájukat használják. Mindenki egyszerre szerepel, aminek két fontos előnye is van, egyrészt nem kell senkinek kiállnia a többiek elé és szerepelni, másrészt nem kell egymásra várniuk a gyerekeknek, hogy mikor kerülnek végre sorra. Következő lépésként a CD segítségével szintén együtt, körben állva eléneklik ugyanezt az epizódot, szintén gesztusokkal, mimikával kísérve az előadást. A következő lépések változhatnak, attól függően, hogy 20-30 vagy 45 perces foglalkozásról van-e szó. Körben ülve képek segítségével újra elmesélik a történetet, vagy színeznek, rajzolnak, ragasztanak valamit, ill. a foglalkozás végén megnézik az öt perces rajzfilmet (ha van erre lehetőség).
Prof. Taeschner nagyon fontos szerepet tulajdonít a családnak. Elképzelése szerint az ideális tanulási folyamatban a gyerekek intézményes keretek között vesznek részt a foglalkozásokon hetente többször, de élményeiket otthon szüleikkel is meg tudják osztani a CD-k és DVD-k segítségével. Így a kellő számú ismétlés is biztosított, ami az eredményes elsajátítás egyik legfontosabb feltétele. A másik fontos feltétel a pozitív érzelmekben kereshető, amit a közös családi élmény mellett a rajzfilmek tartalma, és a figurák bája biztosít. A tapasztalat azt mutatja, hogy minden gyermek nagyon megszereti a két főszereplőt, Hocust és Lotust, és nagyon kedvelik a történeteket is, amelyek zenéje igazán fülbemászó.

- Milyen eredményekről tudnak beszámolni a módszerrel kapcsolatban?

Olaszországban egy három évig tartó kísérlet során 120 pedagógus munkáját figyelték meg, és több mint 200 gyermekkel készítettek videofelvételeket. A kutatás eredményeit Prof. Taeschner angolul és olaszul publikálta (Taeschner, Traute: The Magic Teacher. Learning a foreign language at nursery school. 2005 CILT). Magyarországon most fejezik be az első csoportok az első évet. Kérdőívek és tesztek segítségével gyűjtjük az adatokat. Ezek feldolgozására még csak most fog sor kerülni.

Magyarországon a módszerről, a tananyagokról és a pedagógus-továbbképzésről a www.hocus-lotus.hu oldalon található több információ.

Hajnal Anett írása

Némettanár vagyok, azt szeretném, ha a gyerekeim számára magyar anyanyelvük után a német lenne a második nyelv. (Ha minden jól megy, angolt majd az iskolában tanulnak – ha délutánonként együtt is angolozunk, remélem, végre én is jobban elmélyülök majd ebben a nyelvben is. )

A kisgyerekek korai némettanításához szerintem nagyjából ugyanazt kell tennie egy szülőnek, mintha angolul tanítaná a csemetéjét otthon: énekelni, mesélni, játszani az idegen nyelven.

Van mégis egy nagy különbség: nekünk németeseknek sokkal nehezebb jó anyagokhoz jutnunk.

Mi a nagyobbik gyerekemmel eleinte ajándékba kapott könyveket nézegettünk, később vásároltam is könyvet, CD-t, ha véletlenül találtam valami jót a boltban, vagy hosszas keresgélés után az interneten.

De rendszeresen jó anyagokat találni nem is olyan könnyű. Új ötleteket még nehezebb.

Irigylem az angolosokat, hiszen az angol nyelv körülvesz bennünket. Halljuk, ha zene szól a rádióban, látjuk feliratok formájában az utcán, üzletek neveiben, termékek dobozain, étlapon, sok kifejezést már magyarul is használunk… Amerikaiak a mesefilmek, a divatos kamaszoknak szóló sorozatok, ezeket szinte magától értetődő eredeti nyelven nézni…

Ha a német nyelvvel szeretnénk körbevenni a gyerekeinket, azért meg kell dolgoznunk. Kiutazhatunk Ausztriába síelni vagy kirándulni (végre egy pont ide: egy anyanyelvi ország a szomszédban ) , beszerezhetünk német nyelvű mesekönyveket, – filmeket és dalos CD-ket…

Saját gyerekeinket otthon tanítva megvan az a helyzeti előnyünk az intézményben tanító óvónőkhöz, tanárokhoz képest, hogy csak egy-két-három (négy-öt? ) gyerekhez kell alkalmazkodnunk. Így könnyebb dolgunk van, ha olyan tanulási formákat és eszközöket keresünk, amit a nebuló szeretni fog.

Az én lányom most négy éves, szereti a meséket, a dalokat és a memóriajátékokat. Ezért aztán mi meséket olvasunk, dalokat hallgatunk és énekelünk, azon kívül memóriázunk németül. Szorgalmasan keresgélek újabb és újabb anyagok után az interneten, ha pedig végképp nem találok, saját kezűleg is hozzálátok a játékgyártáshoz. Ennek köszönhetően van olyan memóriajátékunk, amely kifejezetten a mi szókincsünkre épül: az általunk már ismert mesékben és dalokban szereplő állatok és eledelek bukkannak fel itt újra. http://gyereknemet.blog.hu/2010/03/03/allatos_memoriajatek

A kisfiam még nincs másfél éves, de már vannak kedvenc német dalai, amiket felismer, amikor szól a CD. Ezekre bőszen mutogatni és táncolni kezd. Ő ugyanis nagyon muzikális és imád mozogni. Hármunk közös kedvence a “Brüderchen, komm, tanz mit mir”:

aminél a szöveg alapján adja magát a koreográfia. Már elkezdtem gyűjteni további német nyelvű mozgásos dalokat, hiszen nyilvánvaló, hogy a fiamnak ezek lesznek a kedvencei. De már nekem is vannak kedvenceim , jelenleg például ez:

Régebben rajzoltam is a lányomnak a “Punkt, Punkt, Komma, Strich” mondóka szövegére, most, hogy így belegondolok, jut eszembe, hogy nemrég találtam az interneten egy jó kis könyvet a színekről. A címe: “Alle meine Farben” – itt lenne az ideje, hogy kinyomtassam, és  színezzünk is németül!

Nemrégiben egy új blog tűnt fel a kisgyerekkori nyelvtanulással foglalkozó oldalak palettáján, amelynek a német nyelv áll a középpontjában. A gyereknémet blog szerzője Hajnal Anett, vele készült ez az interjú.

- Honnan a német nyelv szeretete?

- Általános iskolában kezdtem németül tanulni, harmadik osztálytól. Akkor csak a kiválasztottaknak volt olyan szerencséje, hogy az oroszon kívül más idegen nyelvet tanulhassanak, ezért eleve más volt a hozzáállásunk, mint a kötelező nyelvhez, amit már azelőtt utáltunk, hogy valójában elkezdtük volna. A gimnáziumban tovább folytathattam a német tanulását, de amikor 16 évesen letettem a középfokú nyelvvizsgát, és nem volt többé kötelező bejárni órára, nem is jártam be, mert az akkori tanáromat nem szerettem. A francia volt a másik nyelvem a gimiben, azt is szerettem, és volt idő, amikor az is egész jól ment. Két évig nem nagyon foglalkoztam a némettel, azután elkezdtem a főiskolát, és először nem is bírtam az iramot a nyelvtani ZH-knál. Valójában akkor kerültem “bizalmasabb viszonyba” a német nyelvvel, amikor részt vehettem egy féléves intenzív nyelvtanfolyamon. Napi négy órát a nyelviskolában töltöttem, délután német talkshow-kat néztem a tévében, könyveket olvasgattam – hiszen semmi más dolgom nem volt 19 évesen!
Szerintem egyszerűen azért szeretem a németet, mert egész jól ismerem, és, amit jól ismerünk, azt általában meg is tudjuk szeretni. Ha 9 éves koromban nem a német tagozat létrehozása mellett dönt az iskola igazgatója vagy a gimnáziumban a négy év alatt végig marad a kedvenc franciatanárnőm, vagy van lehetőség az angol választására is elsőben, talán ma ugyanilyen lelkes nyelvtanár lennék, de más nyelvet tanítanék…

- Mi mozdított abba az irányba, hogy gyermekednek is átadd a németet, mi a célod?

- Gondolom, a fogorvos apuka odafigyel, milyen spéci fogkefét vesz a gyerekeinek, a biokertész anyuka pedig természetesen csakis a saját termesztésű gyümölccsel eteti…Az meg pláne minden szülő álma, hogy utódai kövessék a hobbijait. Nálam is valami ilyesmiről van szó, azt hiszem. (Micsoda mázli a gyerekeimnek, hogy nem a szénbányászat a kedvenc elfoglaltságom. ) Szerintem egy “nyelvórában” az a jó, hogy bármit lehet csinálni. Játszani, énekelni, ugrabugrálni, színházast játszani – tényleg bármit, csak az az egy megkötés van, hogy azon a bizonyos idegen nyelven. Szerintem az, ha egy szülő úgy dönt, ő maga tanítja otthon a gyermekét egy második nyelvre, több okból is nagyszerű döntés lehet. Nem csak azért, mert így a gyerek jól és korán megtanulhatja azt a nyelvet. Hanem azért is – és bizonyos szempontból ez még fontosabb -, mert így már egészen korán kialakulhat egy közös tevékenység, amit mind a két (vagy több) fél szeret. Így közös élményeket élhetnek át, együtt alkothatnak, egymásra figyelhetnek. Ez a “különóra” így nem elveszi az időt a gyerektől (és a szülőtől) hanem plusz idővel ajándékozza meg őket.

- Milyen elvek szerint “tanítod” a gyermekeidet?

- Utánaolvasós típus vagyok, ezért legelőször is beleástam magam a szakirodalomba. Vagyis elolvastam mindent, amit csak találtam a könyvtárak pedagógiai, pszichológiai, pszicholingvisztikai, nyelvészeti polcain. Elolvastam a korai nyelvtanítást ellenzők írásait is, és ezeket is figyelembe vettem (talán túlságosan is?). Ezért, és mivel nincsenek konkrétan kitűzött céljaim (x idős korában tudjon y mennyiségű szót), elég óvatosan kezdtem bele a dologba, mondókákkal, dalokkal. Kezdetben nem volt kijelölt időpontunk, hogy “na, most németezni fogunk”. Voltak bizonyos dalok, amelyeket bizonyos szituációkban énekeltem (pl. pelenkázás közben vagy altatásnál). Később, ha egy német nyelvű könyvet hozott oda a polcról, akkor németül olvastam neki, aztán elkezdtem könyvtárból is hazahordani könyveket és kifénymásolni a kedvenc dalainkat… Nemsokára négy éves lesz a lányom, és úgy néz ki, mostanában kezdtünk el itthon dominózni, elmegyünk majd egy foglalkozásra is. Szép lassan egyre nagyobb teret hódít az életünkben a német…

- Milyen eredményeket értetek el eddig?

- Egyelőre nem büszkélkedhetek azzal, hogy tudna ennyi meg ennyi szót, netalán mondatokban beszélne. De nem lepődik meg, ha németül beszélgetek valakivel és simán végigül egy német nyelvű bábelőadást. Vannak kedvenc német dalai, amiket együtt énekel velem, és pozitív a hozzáállása ehhez a másik nyelvhez, amely nem az anyanyelve. Érdekli, amikor magántanítvány jön hozzám, kéri, hogy ő is ott lehessen, és végig csöndben van, a füle pedig nyitva. Eddig még inkább “előkészítő fázisban” voltunk, most kezdenek majd beindulni a dolgok. Van egy kisöccse, aki nemrégiben múlt egy éves, már ő is részt vesz a zenehallgatásban – táncolásban, sőt, újabban a könyvlapozgatásban is.

- Mi indított arra, hogy elkezdd a gyereknémet blogot?

- A gyereknemet.blog.hu oldalon igyekszem összegyűjteni mindenféle olyan anyagot, ami hasznos lehet, ha egy szülő otthon szeretné németül tanítani a kisgyermekét. Azt hiszem, elsősorban magunknak hoztam létre ezt az oldalt, hiszen nekem is jó, hogy egy helyre össze vannak gyűjtve pl. a kedvenc dalaink, amiket a youtube-on vagy máshol találtam. De az is nagyon jó, hogy a blognak köszönhetően látom, hogy nem vagyok egyedül ezzel az őrülettel, hogy ma németül tanítsam a gyerekeimet, amikor tagadhatatlanul az angol a No. 1. Vannak még néhányan rajtam kívül, és én nagyon örülök, hogy megismerkedhetek velük, tapasztalatokat, ötleteket cserélhetünk. Van még egy “titkos” tervem: valamikor tavasszal majd szeretném, ha sikerülne személyesen is találkoznunk más anyukákkal és gyerekeikkel, hogy közösen játszhassunk, rajzolhassunk, táncolhassunk.

Anett a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola német nyelvtanári szakán végzett, majd az ELTE-BTK karának germanisztika szakán szerzett egyetemi diplomát.
Tanított általános iskolában, nyelviskolában és dolgozott filmszövegfordítóként (így tanult angolul).
Két gyermeke van, a lánya 2006 márciusában, a fia 2008 novemberében született. Budapesten élnek.
Hobbija a varrás és a kötés lenne, ha lenne rá ideje…

Anett, köszi az interjút!

Lanyhulni látszik a játékos kedvetek, az elmúlt 7 napban 81-en neveztetek be csak a Nyerő Csütörtök játékba. Aki a színes-formás foglalkoztatót elviszi: Gyöngyi (per…@…il.hu). Gyöngyivel évek óta online kapcsolatban vagyunk, örülök, hogy ő lett a szerencsés! Várom a címet!

Ahogy a múlt héten ígértem, most a németeseknek kedvezek kicsit, két pici könyvecskét nyerhet most a hozzászólók közül valaki a Mini Lesemaus sorozatból: Auf dem Spielplatz és Beim Turnen a címük. Amolyan mini képes szótárak ezek, a bal oldalon több tárgy képével, míg a jobb oldalon gyerekeket láthatunk különböző cselekvések közben, néhány mondat pedig leírja, ami épp történik.

Október 15-én délig várom a hozzászólásaitokat! (Dupla bejegyzések egynek számítanak, azonosítás e-mail cím és IP cím alapján.) Hajrá!

[Szerk.: Hozzászólási lehetőséget lezártam.]

Professor Toto nem új vendég nálunk. Már több mint egy éve ismerjük. Professor Toto 6 nyelven beszél: az angol mellett németül, spanyolul, kínaiul, franciául és olaszul. Meglehetősen “öreg” már: 36 éve segít a gyerekeknek, hogy megtanuljanak egy (vagy több) idegen nyelvet, legalábbis az alapjait elsajátítsák. A professzor kifejezetten kicsikkel foglalkozik. Vicces helyzetekben mutatja meg nekik különböző témákban segítőivel (gyerekekkel és állatokkal) a hasznos szavakat, kifejezéseket. Az “órái” közötti szünetekben dalokat hallgathatunk. Megismerhetjük Eric-et, aki bemutatja a családját, és elmeséli, hogy zajlik egy napja. Ellátogathatunk a Professor házába is, megismerhetünk több állatot, színt, ruhadarabokat, számokat, cselekvéseket, sportokat, hangszereket, irányokat, stb.

Professor Toto nem kéri számon a gyermeked. “Csak” segít, hogy játszva tanulja a nyelvet.

Látogasd meg! www.professortoto.com

Mi anyukák sok időt töltünk a konyhában, hogy családunkat élelemmel ellássuk. Ezt az időt azonban hasznosíthatjuk a nyelvtanulás szempontjából is: vonjuk be a kicsiket is a főzésbe! A hozzávalók neveit és magukat a tevékenységeket is sokkal könnyebben megtanulják, ha velünk csinálhatják, és hallják, ahogy beszélünk róluk.

Az interneten bármely nyelven találunk ehhez olyan weboldalakat, ahol utánanézhetünk a témában használatos szavaknak, hozzávalóknak, recepteknek.

A közös főzés járulékos előnye, hogy bepillantást nyerhet általa gyermekünk egy másik kultúrába is.

Ízelítőül pár angol és egy német nyelvű weboldal:

BBC Food, FamilyFun Recipes, AmazingMums

Elternforen